V.G.
Épp csak leteszem a telefont, amikor ismét megszólal. Harry neve villan fel, nekem pedig elszorul a gyomrom. Még mindig elevenen él bennem, amikor lerázott. Mert azt csinálta, még akkor is, ha nem így konkrétan, hanem kizárt a gondolataiból. Pedig tényleg aggódtam érte és szerettem volna tudni, hogy minden oké-e vele. Erre bunkón viselkedett és teljesen összetört. Most pedig mégis ő hív. Remegő kézzel fogadom a hívását és tartom a fülemhez a telefont, közbe pedig megpróbálok normális hangot kiadni, hogy fel ne merüljön benne a gondolat, hogy esetleg miatta megyek keresztül ismét ezen az érzelmi hullámvasúton.
- Itt vagyok Londonban és arra gondoltam, hogy találkozhatnánk mondjuk - ajánlatától lefagyok, nem számítottam rá, hogy ilyen hamar hazajön.
- Épp benne vagyok valamiben, szóval ha nem nagy baj el kellene gyere hozzám - ajánlom fel meggondolatlanul, hisz ő nem tud semmiről.
- Negyed óra és ott vagyok. Remélem még emlékszem a címedre - nevet fel halkan és nevetése hallatán felgyorsul a szívverésem, ha egyáltalán lehetséges ez.
- Igazából megváltozott a címem, de elküldöm üzenetben. Jó lesz így? - javítom ki és már én is nevetek.
- Remek lesz. Hamarosan akkor látjuk egymást - hangja elhalkul, nyilván máris rosszra gondol.
Ezután letesszük és én gyorsan elküldöm neki a címem, majd szétnézek, hogy minden a legnagyobb rendben van-e. A lakást a szüleim vették nekem, nemsokkal azután, hogy hazajöttem Svájcból, amolyan " nagyon sajnáljuk, hogy elfelejtettük a születésnapodat, de gyűjtöttünk pénzt és most veszünk neked egy lakást " ajándékként. Mikor megkaptam azon gondolkodtam, hogy miből fogok megélni, és a rezsit fizetni, no meg persze az egyetemen. Liam-mel nagyjából ekkor szakítottunk, ennek pedig már lassan két hete. Nem haraggal, vagy sértetten, csak rájöttünk, hogy ez nem fog menni. Én szeretem őt, mindig fogom, de van valaki, aki sokkal nagyobb helyet foglal el a szívemben, minden hibája és hülyesége ellenére. Még akkor is, ha folyamatosan megbánt és ahányszor csak esélye volt rá, mindig összetörte a szívem egy darabját, rájöttem, hogy szeretem. Sokáig tartott, sokat ártottam vele magamnak és azoknak, akik köröttem vannak. De végre megállapodtam magammal, hogy megérdemlek egy sokadik esélyt a boldogságra.
Mi ébresztett rá erre? Az, hogy elment... Az, hogy nem volt mellettem és bár korábban is volt ilyen időszak, az mégsem volt ugyanolyan, mert akkor tudtam, hogy a srácok vigyáznak rá és nem csinálhat hülyeséget. De most egyedül ment el és, ahogy elváltunk egymástól, nagyon aggódtam érte, annak ellenére, hogy haragudtam is rá, kezdetben még csak fel se akartam neki venni a telefont. Csak a büszkeségem nem engedte. Milyen hülye egy dolog ez.
Elmélkedésemből a kapucsengő ránt ki, mire úgy rohanok az ajtóhoz, mint egy félőrült. Teljesen felcsigáz a gondolat, hogy pár pillanat múlva megláthatom a fürtös énekest és izgalmamban kirohanok a lakásból, hogy már a lift előtt köszönthessem. Eszembe se jut, hogy ez mennyire ciki, mert látni szeretném. Csak most jövök rá, hogy akármennyire hiányzott, sosem érem fel ésszel mennyire. Összeszedem magam és hajam elrendezem, hogy ne úgy nézzen ki, mint valami tébolyodott szarkafészek, mert hiába rövid, hajlamos az ilyesmire. A türelmetlenségem szinte sokként ér, hiszen eddig nem voltam ilyen. Aztán egyszer csak megérkezik a lift és ajtajai halk kattanás után kinyílnak.
A látvány pedig jobban megvisel, mint hittem. Sokkal jobban néz ki, mint eddig. Mintha magasabb és szexisebb lenne, mint mikor utoljára láttam. Picit borostás, de ha az ember nem figyeli, akkor észre se veszi. Szemei szikráznak, ahogy pillantása találkozik az enyémmel és nem tudom mit gondolhat, de ahogy arckifejezéséből ki tudom venni, elég nyomorultul nézhetek ki. Haja egy kendővel hátra van fogva és kabátja lazán lóg vállain, lábainál pedig ott ücsörög a kutyus, amit együtt fogadtunk örökbe.
- He..helló.... - szólal meg először ő, és hangjának hallatára olyan folyamatok játszódnak le bennem, amit még én se tudok megmagyarázni.
- Remélem nem bánom meg - suttogom és lábaim maguktól cselekedve bevisznek a liftbe, hogy ott magába szippantson az az atmoszféra, amit Harry áraszt magából.
A látvány pedig jobban megvisel, mint hittem. Sokkal jobban néz ki, mint eddig. Mintha magasabb és szexisebb lenne, mint mikor utoljára láttam. Picit borostás, de ha az ember nem figyeli, akkor észre se veszi. Szemei szikráznak, ahogy pillantása találkozik az enyémmel és nem tudom mit gondolhat, de ahogy arckifejezéséből ki tudom venni, elég nyomorultul nézhetek ki. Haja egy kendővel hátra van fogva és kabátja lazán lóg vállain, lábainál pedig ott ücsörög a kutyus, amit együtt fogadtunk örökbe.
- He..helló.... - szólal meg először ő, és hangjának hallatára olyan folyamatok játszódnak le bennem, amit még én se tudok megmagyarázni.
- Remélem nem bánom meg - suttogom és lábaim maguktól cselekedve bevisznek a liftbe, hogy ott magába szippantson az az atmoszféra, amit Harry áraszt magából.
Tenyereim közé fogva arcát lejjebb húzom, hogy elérjem, hisz jóval magasabb nálam, majd lassan, amennyire csak kordában tudom tartani magam, megcsókolom. A lift becsukódik a hátam mögött, de nem érdekel. Átadom magam annak az érzésnek, ami olyan, mintha egy feneketlen gödörbe zuhannék, félelmetes, ugyanakkor kellemes is. A fürtös körém fonja karjait és erősen von magához. Dr. Pepper póráza a földre esik, mivel az énekes már nem tartja azt, helyette engem ölel szorosan, mintha attól félne, elszaladok. Eszem ágában sincs.
- Be kellene mennünk - suttogja mosolyogva, mikor elszakad tőlem.
- Lehet nem lenne rossz ötlet - egyezek bele és lehajolok, hogy felvegyem a pórázt, de Harry megelőz, ezzel a mozdulatával pedig sikeresen eléri, hogy alaposan lefejeljük egymást.
- Annyira sajnálom - szabadkozik azonnal, mire én csak nevetve lábujjhegyre állok és megcsókolom.
- Semmi baj.
Kézen fog és így sétálunk be a pici lakásomba, ezzel pedig a gyomromban további, eddig még sohasem látott lepkék kelnek életre. A szám fülig ér és úgy nézhetek ki, mint egy idióta. Egyáltalán nem érdekel, mert ő itt van velem és fogja a kezem. Csak most értem meg, amit a kedvenc könyveim oldalán annyiszor olvastam már. Amikor bőre az enyémre simul, ujjaival apró köröcskéket rajzol kézfejemre és minden egyes érintéstől millió szikra pattan szét testemben, remélem ő is érzi.
- Kérsz valamit inni, esetleg enni? - kérdezem, mikor elenged és nekilát levetkőzni.
- Egy pohár ásványvizet - válaszolja, miközben megszabadul cipőitől is, majd elengedi Dr. Pepper-t és a nappaliban otthonosan érezve magát, levágódik a kanapéra.
- Milyen volt Los Angeles? - próbálok csevegni.
- Szép idő, napsütés és tengerpart. Tökéletes....
- És mi hozott haza?
- Hiányzott valami. Nem találtam a helyem odaát.
- Kár, pedig azt mondják igazán szép hely. Ott már csomó sztár telepedett le.
- Majd elviszlek egyszer magammal és megmutatom.
- Még egy közös kocogásik se jutottunk el, nemhogy LA-be - érkezek meg hozzá, egy pohár ásványvizet szorongatva.
- Mindent bepótolunk. De meg kell beszélnünk néhány dolgot előtte - komolyan néz rám és tudom, hogy most tényleg beszélni fogunk, nincs kiút.
- Azt hiszem tényleg beszélnünk kellene - söprök ki egy tincset az arcomból, majd leülök mellé.
- Nos, amiért igazából visszajöttem, az Te vagy. Tudom, hogy ez baromi csöpögősen hangzik, és normális körülmények között sohasem mondanám, de mivel a helyzet megkívánja, ezért megteszem. Mióta először láttalak tudtam, hogy hozzám tartozol és úgy Louis-ra, mint Liam-re féltékeny voltam, amiért közelebb álltak hozzád, mint én. Azt akartam, hogy az enyém legyél, kellettél nekem. Először csak azért, mert tudtam, hogy nem kaphatlak meg, de aztán megváltozott a helyzet és fokozatosan beléd estem. Csak téged akarlak és bár sokszor furán mutatom ki, az első alkalommal az ujjad köré csavartál. Ugyan ez hirtelen pártfordulás, de igazat mondok. Ha most el akarsz küldeni tedd azt, nem fogok ellenkezni, de már nem tudom elnyomni magamban.
Szavait nem vagyok képes felfogni. Egész végig szeretett, vagy mit csinált és már nem tudja elnyomni magában? Ha ezt korábban tudtam volna...Istenem, mekkora idióták voltunk. Felnézek rá és ajkamba harapva közelebb húzódok hozzá. Egy pillanatig zavartan néz, majd elmosolyodik és arcán megjelennek a gödröcskék, amiket nagyon nagyon szeretek. Feltérdelek a kanapén és lábaimat átvetve combjain az ölébe ülök.
- Remélem tudod, hogy nem beszéltünk meg semmit... - fonja derekam köré kezeit.
- Dehogynem. Te egész idáig beszéltél. Nem volt még elég?
- Még nem fejeztem be.
- Akkor fejezd. Mit szeretnél még mondani? - kezdek babrálni egy hajtincsével, mire megrázkódik.
- Szeretlek, Viki - ezeket egészen halkan mondja, szinte alig hallom, de biztos vagyok benne, hogy kimondta.
- Ez nyálasan fog hangzani, és normális esetben nem mondanék ilyet, de a helyzet megkívánja - utánozom fülig érő szájjal - én is szeretlek.
- Mi lesz Liam-mel? - most határozottabb, de még mindig suttog.
- Majdnem két hete szakítottunk. Nem úgy szerettük egymást, ahogy kellett volna. Visszament a volt barátnőjéhez.
- Komolyan? - döbben meg.
- Teljesen komolyan. Ezt a lakást a szüleimtől kaptam, hogy ne otthon lakjak, és ne legyek útjukban.
- Én pedig azt hittem, hogy összeköltöztetek és a képembe fogod csapni az ajtót.
- A fogadtatásból leszűrhetted volna, hogy nem vagyunk együtt Liam-mel.
- Gyanakodtam...
- Már féltem, hogy sosem esik le - ironizálok halkan és szavaimat ajkai közé suttogva, lassan, amennyire tőlem telik érzékien megcsókolom.
Nem türelmetlen, meglepően figyelmes és minden várakozást felülmúlóan édes a csókja. Nem ez az első alkalom, hogy megcsókol, de határozottan ez a kedvenc alkalmam. Először a medencében kapott le, de az nem nevezhető egy fél rendes csóknak sem. A következő alkalom a hotelben volt, Tokióban, de az elég balul sült el, azóta nem is történt semmi. Soha, senki nem csókolt meg így ezelőtt. Liam-mel más volt, mert bár őt is szerettem, de az mégsem volt ilyen. Mintha minden mozdulatomat ismerné és a teste tökéletes összhangban válaszolna az enyém rezdüléseire.
- El kell vigyelek randizni - szólal meg, mikor elszakadunk egymástól.
- Miért? - vonom össze szemöldökeimet.
- Mert veled mindent jól akarok csinálni. Az első dolog pedig a randizás. Majd veszek neked drága virágcsokrot és csokit, esetleg egy palack bort, ami vagy hetven éves és talán bagóért felvásárolok egy csillagot is, hogy utána a nevedet adhassam neki. Csak ahogy a filmekben szokták csinálni.
- Sőt, szerintem szívfacsaró leveleket is kellene írnunk egymásnak, míg te turnézol, én pedig jelentkezem az egyetemre.
- Igen. Szerintem is ezt kellene tennünk - nevet édesen és ekkor Dr. Pepper is hallatja a hangját, majd vidám csaholással felugrik mellénk a kanapéra és a combomra fekteti fejecskéjét.
- Ez a kutya akar valamit - állapítom meg gyanakvóan.
- Hiányoztál neki, ahogy nekem is - magyaráz Harry és megpuszilja kulcscsontomat, amitől kiráz a hideg.
- Lemehetünk a parkba megsétáltatni. Az lehetne az első randink.
- Így nem jó. Nekem kell téged elhívni a randira, nem fordítva - csóválja fejét elégedetlenül.
- Akkor nem megyünk le, hanem itt maradunk és megnézünk valami filmet. Amúgy is baromi hideg van kinn.
- Vagy csak összebújva beszélgetünk, mert ha belegondolsz, alig tudok rólad valamit.
- Legyen így, ha neked ez is megfelel - egyezek bele hamar és örülök, hogy meg akar ismerni.
- Minden itt van, ami fontos.
Hirtelen annyira romantikusak lettünk, hogy ez még nekem is fura, de számomra tökéletes. Itt van velem, mert elhatározta, hogy ő bizony szerelmes belém és kellek neki, és ki vagyok én, hogy megállítsam. Ennyi idő után végre egymásra találtunk, most már nincs, ami megállítson minket...Semmi.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez lett volna a rész, ami kicsit rövidebb lett, mint szokott lenni, de szerintem fel se tűnt volna, ha nem szólok.
Egy kis közérdekű fog következni, szóval FIGYELEM emberek!
A történet, számításai szerint nagyon sebesen robog a vége felé, ami természetesen nem azt jelenti, hogy a blog be fog zárni. Már megvan az új történet alapötlete, amiben az mindig tettre kész segítőtársam, Réka volt a fő ötletadó, amiért ezerszer is hála neki.
Tervezek holnap egy rövidebb bejegyzést, amiben megismerhetitek az új történet, szereplőit, azt pedig elárulhatom, hogy az 1D-s fiúk is szerepelni fognak a történetben, de azt még nem döntöttem el, hogy híresek lesznek, vagy sem.
Szeretnék pár véleményt kapni a részhez, mert számít, amit gondoltok és most, kicsi zárójelben szeretném megköszönni April Summer-nek, hogy rendszeresen ír pár szót, amivel feldobja a napomat.
Ennyi lettem volna mára.
Legyetek jók,
Puszi!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése