L I M E R E N C E

Kedves kis muffinjaim! Időhiány és némi lustaság miatt kénytelen vagyon november hónapra takarékra tenni a blogot, ezért részek nem lesznek feltéve. Kicsit összejött a tanulás és néhány más dolog, amiért nem én vagyok a felelős, de mégis úgy érzem, hogy hiba lenne szó nélkül lelépnem. Nem tűnök el, e-mailben továbbra is kapcsolatba léphettek vele, ha kérdésetek lenne, de itt nyilván inaktív eszek. Remélem megértitek és nem akartok majd megkövezni érte. Millió ölelés a következő viszontlátásig. C.

Aloha! Megjöttem a résszel, ami ma elég korán érkezik, ugyanis ma korán keltem. A következő rész természetesen még nincs kész, de mit is várunk tőlem? Viszont, itt az idő egy kis zárójelet nyitnom, ugyanis kétségbeejtő, ami itt folyik. Ismertek, tudjátok, hogy nem szoktam a kommentekért nyávogni, mert az nem az én stílusom, de amikor részről részre egy sem érkezik, az elgondolkodtat.... Tényleg ennyire rossz az írásom? Vagy valamit rosszul csinálok? Nekem is át kellene állnom arra a logikára, hogy nincs friss rész, míg nem jön össze N számú hozzászólás? Oké, az nem én vagyok, de néha, csak szökő évente egyszer-kétszer, jól esne pár sor. Oké, abbahagytam, mert ezt még leírni is fura. Vissza a kellemesebb dolgokra. Gondolkodom egy egészen új történeten, aminek Liam lenne a férfi főszereplője, mivel valljuk be....Deeeyuuum, nagyon jól néz ki a mi kis cukorfalatunk. Szóval, csak ennyit akartam, legyen további szép napotok! Millió ölelés, C. 05.   Az esküvő hamarabb eljöt

Aloha, kedveskéim! Na ki a legjobb admin? Hát én vagyok...na jó, ez távolról sem igaz, viszont meghoztam a részt, ami szerdán elmaradt, ugyanis bűntudatom v olt, amiért itt hagytalak titeket a poros álláson. Továbbá hamarosan elérjük az 50.000 oldalmegjelenítési számot, ami kicsit lesokkolt, de wow, imádlak érte titeket, minden egyes kis muffinocskát! Szép vasárnapot mindenkinek! Millió ölelés! C. 04.   Niall meglepetése olyan jól sikerült, hogy nem csupán vacsora alatt nem beszéltünk, de az utána következő közös programok alatt is úgy került, mint a pestist. Most végre sikerült sarokba szorítanom, ugyanis miután a fiúkkal snookereztek pár órát és boroztak is rendesen, végre kettesben vagyunk a szobánkban, ami egyszerre félelmetes kicsit, no meg felkavaró, ha eszembe jut, hogy majdnem megcsókoltam a tulajdonképpeni főnököm, aki ráadásul kezdeményezett. - Ugye nem baj, ha hoztam fel egy palack bort? – kérdezi még jóformán be se érve a szobába. -

Kedves bogárkáim! Ma este elhagyom drága szobám védő melegségét és elutazom. Ennek következtében sajnos nem lesz szerdán rész, ugyanis nem viszem a laptopom magammal, hogy frissíteni tudjam a blogot. Remélem nem haragszotok meg rám túlságosan, és tudjátok zökkenőmentesen folytatni az életeteket nélkülem is. Na jó, drámaiságot félretéve, remélem jó hétnek né mindenki elébe, ugyanis én már nagyon izgulok a sajátom miatt, ugyanis ez az első alkalom, hogy ilyen sokáig leszek, ennyire távol itthonról, ez pedig anyumat teljesen kiborítja, ráadásul még stresszel is, el ne vigyenek a koboldok. Kívánjatok neki kitartást, nekem pedig állóképességet, hogy ne dobjam a telefonom a folyóba, mikor hetvenedjére is felhív, egy nap leforgása alatt. Millió ölelés! C.

Aloha! Először is, dobpergést kérek, ugyanis elértük az ötvenes olvasószámot, ami nem tudom mennyire marad konstans, de én nagyon örülök neki és forró öleléseket küldök az újonnan érkezett kis muffinnak. Továbbá újabb díjat kaptunk, amit köszönök szépen, de mint már rengetegszer említettem, nem szoktam ilyeneket kitenni a blogra. Azonban, ha meg szeretnétek ismerni, és van igény rá, akkor létrehozhatok egy Facebook csoportot a blognak, ahol nyugodtan kérdezhettek. Kiteszek egy kérdőívet a blog oldalsávjába, ha gondoljátok. További fantasztikus hírem, hogy VÉGRE megszületett a Niall-os novella alaptörténete, szóval amint ezt befejeztem, vagy hamarabb is , nekiesek annak. Azt hiszem ennyit akartam! Millió ölelés! C. 03.   Az incidenst követő reggel a saját ágyamban ébredek. Először azt hiszem, hogy ez az egész munka egy álom volt, de aztán észreveszem a földön, hálózsákba bugyolált Liamet, ami sikerült visszahúzzon a valóságba, és ráébresszen, egyáltalán nem álmodtam, az

Aloha! Huhh, hát majdnem elfelejtettem feltenni a részt. MAJDNEM. Ám végül is megérkeztem, szóval tapsot nekem. A részekkel elfogadható tempóban haladok, szóval szerintem nem lesznek gondok a feltöltésekkel. Most pedig, egy nagy ölelést szeretnék küldeni Mercinek és Áfonyáspitének, akik voltak olyan édesek és írtak nekem az első részhez. Utána pedig egy kisebb zárójelben millió puszit küldök az összes kis tündérnek, akik veszik a fáradtságot és írnak nekem, valamint hétről hétre veszik a fáradtságot és elolvassák, amiket összefirkálok, még akkor is, ha sokszor értékelhetetlen. Jövő héten újra jövök! Sok sok ölelés és puszi! C. 02.   Az első este elég fura, ugyanis mindketten lábujjhegyen járjuk körbe egymást, tapogatózva, hogy mik a korlátaink és hasonlók. Liam nagyon aranyos, főleg két nagy pohár félédes vörösbor után, amikor már a nappaliban ülünk, beüzemelt játék konzolokkal, nasival és még több borral. FIFA-t kezdünk el játszani, de nem sokáig jutunk vele, ugyanis

Aloha, kedveskéim! Meghoztam a harmadik novella első részét, ami újra más megközelítése a hírnévnek és az életnek, amiben - most előre, az olvasás előtt szeletnélek figyelmeztetni titeket -, a főszereplő elvesztette a fél lábát a háborúban, szóval ha ezt valaki nem tudja lenyelni, vagy kényelmetlenül érzi magát a témával kapcsolatban, akkor nem kötelező olvasni. Azonban, ha ez nem okoz nehézséget, valamint egy könnyed, romantikus novellára vágytok, akkor csapjunk is bele! Jó olvasását! Millió ölelés,  C. 01.   Bakancsom talpa hangosan cuppog ahogy visszafelé haladok az edzésről, egyenesen az étkezőbe, ami némi melegséget és finom forró kávét ígér. Kabátom semmit nem véd a hideg decemberi szél elől, azonban kénytelen vagyok lenyelni, ha nem akarok kiesni a gyakorlatból. Három éve szereltem le a haditengerészettől, ugyanis az első küldetésemen ellőtték a lábam, amit nem tudtam megmenteni, így amputálni kellett, a hadseregben pedig senkinek sincs szüksége féllábú nőre. Íg