21. Rész

H.S.

(zene a részhez)

- Harry, anya szerint haza kellene jönnöd - nővérem azóta nyaggat, mióta vége lett a turnénak és nem látogattam meg őket azonnal utána.

   Persze, hiányoznak, meg minden, de nincs időm hazamenni. Mióta kijött az új album annyi időm nem volt, hogy rendesen kifújjam magam és végig gondoljam mit akarok ezután csinálni. Az eredeti terv az volt, hogy karácsony után azonnal elutazok Amerikába, de a srácok előálltak azzal a zseniális ötlettel, hogy menjünk síelni a hegyekbe. Akkor nem is lenne baj, ha csak öten mennénk, de a srácok a barátnőket is hozni akarják, ami még magában mindig nem jelent problémát, de Liam és Viki még mindig együtt vannak és nem tűnik úgy, hogy szakítani készülnének. 

   Az ő kapcsolatuk a legtökéletesebb, amit valaha láttam. Undorítóan romantikusak és mindent együtt csinálnak, mintha össze lennének nőve. Japán óta annyira megismerték egymást, hogy kiderült egy csomó közös van bennük és ugyanazokat a dolgokat szeretik csinálni, enni és hallgatni, nézni, olvasni és sportolni. Ez már nekem is sok egy kicsit. Lassan másfél hónapja alkotnak egy párt és a fanok is elfogadták őket, mint a mennyei pár. Persze, halálos fenyegetéseket meg ilyeneket kapott most is szép szerével, de Liam kijelentette, hogy ő szereti és nem akarja, hogy a rajongóink ellenségesen forduljanak a barátnője felé. Milyen szép gesztus... Kár, hogy akárhányszor meglátom Vikit mogyorónyira zsugorodik a gyomrom és izzadni kezd a tenyerem, a szám pedig kiszárad. Túlságosan elgyengülök, ha a közelemben van, ez ellen pedig kell tennem valamit. Nagyon sürgősen, ugyanis egy hét múlva indulunk síelni és ha összezárnak vele egy házba, nagyon félek, hogy megint nem tudok parancsolni a nyelvemnek és megbántom, vagy valami olyat teszek, amivel megsemmisítem Liam és köztem a barátságot. Az pedig el sem akarom képzelni milyen hatással lenne a banda jövőjére.

-  Harold, figyelsz te rám?! - kiált rám a nővérem a vonal másik végén.

-  Sajnálom, kicsit elkalandoztam. Mit is mondtál? - kérdezem még mindig kicsit elbambulva.

-  Azt, hogy karácsonykor gyere haza. Megérdemelsz egy kis kikapcsolódást. Olyan keményen hajtotok. Kérlek, csak egy kicsit állj le.

-  Nyugi, Gem, vigyázok magamra, és karácsonyra otthon leszek.

-  Biztos nem versz át?

-  Már az ajándékodat is megvettem, csak arra vár, hogy kibontsd - válaszolom mosolyogva.

-  Akkor jó, már nagyon hiányzik ám a hülye fejed - érzékenyül el.

-  Hé, van egy jó viccem, mondjam el? - kérdezem, mert tudom, hogy ettől mindig elmegy a kedve tőlem.

-  Azt hiszem anya hívott, sajnálom, de mennem kell. Legyél jó, öcskös, majd beszélünk, ha hazajöttél - hadarja el, majd egy csöndes cuppanás után bontja a vonalat.

   Tudtam, hogy a technikám most sem hagy cserben, mint az évek alatt meg annyiszor már. Ledobom a telefont az ágyamra és kinézek az ablakon. Csak a kert látszik, semmi más. Hullik a hó és szép lassan minden fehér lesz, ami hangulatos és szép, de egyre deprimáltabbnak érzem magam a folyamatos esőtől vagy hótól, ami rendszeresen váltja egymást.

-  Harry, nem bújsz vissza? - hallok meg egy álmos, női hangot a paplanok és párnák közül.

-  Aludj csak, sajnálom, ha felébresztettelek - lépek hozzá és lágyan megcsókolom.

-  Nem te voltál, hanem a gyomrom. Azt hiszem éhes - kuncog és kisöpör arcából egy fekete hajtincset.

-  Csinálok reggelit, addig zuhanyozz le és öltözz fel.

-  Értettem főnök - vigyorog rám és szinte már sajnálom.

   Izzy-vel egy bárban ismerkedtem meg három hete és mivel nem volt jobb dolgom, felhívtam magamhoz és egymás után történtek a dolgok, most pedig úgy tűnik járunk. Semmit nem érzek iránta, az ég világon semmit. Üresfejű és sekélyes, szinte már unalmas, de ha éppen nincs kivel megtölteni az ágyamat, ő is megteszi. Formás alakja van és nagy, igéző barna szemei, a melleiről pedig még nem is beszéltem. Nem beszél sokat és nem kérdez, csak cselekszik. Pont amire jelen pillanatban szükségem van. Olyan, mint Kitty, csak nem annyira fojtogatóan szeret és nem akar minden csajtól 50 km távolságra tudni. Még csak az kéne, hogy ő is ellenőrizgessen. Elég nekem a menedzsment és a srácok, akik annyira, baromira aggódnak az újonnan felvett, rossz szokásaim miatt.

  Lesétálok és nekilátok reggelit készíteni. Tojást sütök és tortilla alapot melegítek, hozzá pedig retket szeletelek és  szószt öntök egy kis edénybe. Narancslevet és kávét készítek elő, hogy minden tökéletes legyen. Közben bekapcsolom a tv-t, hogy legyen egy kis háttérzaj is a nagy csöndben. Tányérra rakom a reggelinket és gyönyörködöm benne, mert csodálatos lett. Még akkor sajátítottam el a főzés különleges képességét, amikor Louis és én együtt laktunk, ugyanis ő nem igazán tud főzni és ami a kezei közül kikerül az is biztosan ehetetlen, mert vagy túlfőzi és olyan, mint egy ragadós szutymó, vagy nem főzi meg eléggé és akkor ehetetlen. A kényszer nagy úr, és sok mindent megtanultam a rövid idő alatt, míg együtt éltünk. 

-  Finom az illata! - jön be a konyhába Izzy és gyors csókváltás után leül az asztalhoz.

-  Remélem ízleni fog - csatlakozom hozzá én is, majd csöndben nekilátunk az evésnek.

-  Amúgy a síelésre vigyek hideghez is alkalmas ruhákat, vagy bezárjuk az ajtót és egész héten kettesben leszünk a szobában? - szólal meg, amitől majdnem elfelejtek rágni is.

-  Igazából a terv az volt, hogy síelünk, nem szexelünk.

-  Ja, de én nem tudok síelni...

-  Akkor majd maradsz benn Vikivel, mert neki nem szabad megerőltetnie magát amúgy sem - iszok bele a narancslevembe.

-  Az jó lesz - bólint mosolyogva.

   Kicsit még mindig sokkol a feltevése, hogy egy egész hetet kettesben töltsünk az ágyban. Még a gondolattól is borsódzik a hátam. Félre értés ne essék, nem arról van szó, hogy nem teljesít jól, vagy nem vagyunk egy hullámhosszon, csak akkor mit gondolna rólam Viki? Elkönyvelne egy szexmániás senkiházinak, aki másra sem gondol, csak arra, hogy öt percnél többet ne kelljen a társaságában töltenem és, hogy minél közelebb lehessek a barátnőm testéhez. Azt pedig nem akarom, ugyanis már lassan egy hete nem láttam és most már nagyon várom, hogy találkozzunk, mert hiányzik. Minden hiányzik, ami ő. A szemei, a mosolya, a hangja, a haja, az illata, a nevetése, minden, ami hozzá kapcsolódik. Én pedig egyszerűen leblokkolok, ha eszembe jut és nem tudom kiűzni onnan, ha minden idegvégződésem azon is van. Egy megmagyarázhatatlan okból kifolyólag ha nem láthatom csak álmatlanul forgolódom és rá gondolok, ha pedig látom, akkor azon agyalok, hogy miért nem engem szeret Liam helyett. 

   ~ o ~

   A karácsony a családommal remekül telt. Megint kaptam egy ízléstelen kötött pulcsit a nagyitól és egy új órát a nagypapától. Anyáék egy új fejkendőt vettek nekem, ami kisebb vagyonba kerülhetett, érződik az anyagán. Nővéremtől pólókat kaptam, amiken mindenféle idióta felirat van, most is az egyik ilyet viselem, ezen a " Too awsome to prostitute " felirat áll.

   Louis lakása előtt toporgunk, mert rohadt hideg van és mert későn keltek Eloanor-al és nem készültek el időre. Zayn és Perrie már itt vannak és Liam meg Viki is megérkezett már. Niall nem tart velünk, ugyanis az utolsó pillanatban le kellett mondania, mert a térdműtéte miatt az USA-ba kell utazzon. Tegnap hajnalban repült el, de nem akarjuk felkelteni a sajtó figyelmét, ezért úgy teszünk, mintha velünk lenne, míg ő olyan posztokat tesz fel Twitterre, hogy mindenki azt hihesse, eljött síelni a többi taggal. Ez volt a megállapodás, remélem nem bukunk le.

-  Hogy vagy, nagyfiú? - köszönt két puszival Viki, amitől gyomrom begörcsöl és hányingerem támad, komolyan mondom olyan vagyok, mint egy kamasz lány. 

-  Megvagyok, csak a szokásos - válaszolom zagyva, szinte érthetetlen kiejtéssel.

-  A barátnőd .... mit csinál? - kérdezi ijedten és Izzy felé mutat, aki nagyon nagy beleéléssel ráncigál ki valamit a hátsó ülésről.

-  Igazából fogalmam sincs, de megoldja, nagylány már - legyintek, mire csak egy rosszalló pillantás a válasz részéről és barátnőmhöz siet, hogy segítsen neki kiszedni a táskát, mint utóbb kiderül.
-  Köszönjük, Harry, hogy segítettél kiszedni a táskát - korhol Viki, amitől elszégyellem magam.
-  Bocsáss meg,Izzy, nagyon sajnálom - lépek barátnőmhöz és lágyan megcsókolom, közben nem tudom nem észrevenni a szőke lány megdöbbent pillantását. Tehát érdeklem.
-  Bocsi, skacok! Nem akartunk feltartani titeket, de az este hosszú volt - érkezik meg először Louis, akit szorosan követ barátnője és amint meghallja, hogy mit mondott szerelme, jól megüti az egyik nehéz táskával.
-  A fontos, hogy mind itt vagyunk végre. Kár, hogy Ni nem tudott jönni - biggyeszti le ajkait Viki és párjához bújik.
-  Ha akarod meglátogathatjuk majd ha hazajöttünk - vigasztalja kedvesét Liam és megpuszilja feje búbját.
-  Úgy szeretlek! - vidul fel a lány és azonnal megcsókolja párját. Most rajtam a ledöbbenten nézés sora, bárcsak én lehetnék az, akit megcsókol.

   A reptérig Louis kocsijával megyünk, mert neki elég nagy ahhoz, hogy mind beférjünk, ráadásul még a csomagoknak is van hely, plusz ő vezet a legbiztonságosabban is közülünk. A rádió maximumon bömböl közben és a lányok énekelnek, kétségkívül Perrie hangja a legjobb, de Vikié se olyan rossz, mint ahogy beállítja, sőt egész élvezhető. Én Lou mellett ültök és megbeszéljük, hogy meg akarja kérni El kezét szilveszterkor, persze a hangos gratuláció és az örömködés elmarad, ugyanis az emlegetett személy a második sor hátsó széken ül és torkaszakadtából énekeli az It's My Life-ot. 

   A reptéren becsekkolunk és váruk, hogy megkezdjük a beszállást. A csomagjainkat leadtuk és negyed óra múlva egy hang jelzi, hogy kezdődik az utasok beszállása. Az út Svájcba négy óra, ami szinte eltörpül a mellett az idő mellet, amit turné alatt a repülőn töltünk. Végre landol a gép és minket egy kisbusszal visznek a házhoz, amit kibéreltünk. Emeletes, nagy ablakokkal és hatalmas terasszal. Elsőre beleszeretek és már alig várom, hogy elfoglaljuk a szobáinkat.

-  Basszus, nincs fűtés a házban - vakargatja fejét idegesen Zayn.

-  Akkor kénytelenek leszünk mind együtt, összebújva aludni - vonom fel szemöldököm vigyorogva, mire mindenki idegesen mered rám.

-  Van egy fáskamra a ház háta mögött - szólal meg a sofőr, aki eddig a csomagokat pakolta ki.

-  Remek, akkor be kell osztanunk, hogy ki, mikor hozzon fát. Ha bepakoltunk mindent megbeszélünk - atyáskodik Liam, de ezt már megszoktuk tőle.

   Mire mindent a helyére pakolunk és elfoglaljuk a szobáinkat szépen besötétedik és a házban még mindig hideg van, és ahogy a nap megy lefelé egyre lejjebb csökken a hőmérséklet, már a leheletünk is látszik. Gyorsan megcsináljuk a felosztást, nem csak a fahordásban, de a főzésnél is és a fürdőszobában is, ugyanis az is kiderült, hogy egyetlen fürdőszoba van, ami két zuhanyfülkét tartalmaz. Így a lányok együtt zuhanyoznak, a fiúk pedig szintén együtt. Így kisebb az esélye a véletlen egymásra nyitásnak és a kukkolásnak is. Mire felmelegszik a ház már jóformán mindenki olyan álmos, hogy alig áll a lábán, ezért az esti dolgokat gyorsan lerendezzük és mind visszavonulunk a hálóinkba, ahol szintén tűz melegít. Olyan,mint régen a nagyinál, ott sem volt központi fűtés és mindig velem hozatták a fát, mert ők már túl öregek hozzá. Régi szép idők.

-  Harry, nem hozol nekem egy pohár vizet? - kérdezi Izzy lefekvés előtt.

-  Azonnal itt vagyok - nyomok egy puszit az arcára és kievickélek a meleg takarók közül, hogy mezítlábasan leslattyogjak a konyhába és eleget tegyek barátnőm kérésének.

  Komótos tempóban teszem meg a meredek lépcsőfokok által támasztott távolságot a hálók, a nappali és a konyha között, majd még inkább lelassítok, ugyanis különös hangokra leszek figyelmes. Halk cuppogás és nyögések moraja töri meg a tűz lágy ropogásával betöltött helység nyugalmát, amitől még kíváncsibb leszek, hogy kik nem tudták visszafogni magukat, legalább addig, míg a szobájukba érnek. Megállok az ajtóban, de rájövök, hogy nem kellett volna, ugyanis Vikit látom meg a konyhapulton ülni, amint lábait Liam dereka köré kulcsolja. Az összes fényt a hűtő nyitott ajtaja és a készülék belsejéből áradó fény adja, de így is tisztán kivehető a két szerelmes arca, ahogy Liam magáról megfeledkezve csókolja azt a lányt, akit én szereretek, míg Viki ujjait a fiú hátába mélyeszti és néha belenyög a csókukba.

   Utálom magam, amiért ezt látnom kellett. Legszívesebben félbe szakítanám őket, de nem teszem, mert akkor biztosan megharagudnának. Inkább lehajtott fejjel sarkon fordulok és visszasietek a szobánkba. Elmondom Izzy-nek, hogy a csap be van fagyva és nem tudtam neki vizet hozni, amit könnyű szerrel el is hisz, utána pedig visszafekszek és barátnőm ölelésében töltöm el az egész éjszakát, egy másik lány arcával és nevével a fejemben. Milyen szánalmas vagyok...

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ez lett volna erre a hétvégére a rész, remélem tetszett.

Olyan rég nyerhettetek betekintést Harry fejébe, hogy úgy gondoltam megleplek titeket, ugye sikerült egy kicsit? Szerintem ha minden jól megy, akkor szerda este jelentkezem frissel, de még nem vagyok benne biztos, hogy menni fog. Majd igyekszem.

Legyetek jók!

Puszi:*