V.G.
Ma mi vagyunk a sorosak a bevásárlásban és a fa hordásban, ezért jöttünk le a kis faluba a hegy lábánál, bevásárolni. Az már más kérdés, hogy Harry nagyon jól szórakozik, ugyanis ez a harmadik árucikk, amit a kabátja alá akar rejteni, nekem úgy kell elrángatnom tőle és a bevásárló kocsiba dobnom. Mintha az idegesítő kisöcsémmel jöttem volna vásárolni, komolyan mondom.
- Ugyan, morcos nővér. Kapcsolj ki. Minél több időt töltesz Liam-mel, annál inkább hasonlítasz rá - jön oda hozzám és duzzogva a kosárba fekteti a dobozt, ami halkan koccan össze az uborkás üveggel, ami már ott hever két kiló liszttel egyetemben.
- Mindig ilyen voltam, csak sosem volt időnk megismerni egymást rendesen - válaszolom és tovább állok a konzervektől, a kutyakajákat kikerülve szeretnék menni a papír törlőkig, de valami megüti a fülem.
Hátra fordulok és nem hiszek a szememnek. Harry, ahogy eljöttünk a nyaralótól, kabát, sál és az anyukája által kötött lila, milka tehénre emlékeztető sapkában, mely alól kikandikál néhány rakoncátlan tincs, térdén szakadt nadrágban és síbakancsban, most kezében egy rózsaszín röfit tart és hasát nyomkodva hallgatja, ahogy az röfögni kezd. Egyre jobban érzem, hogy egy öt évest hoztam magammal. Bárcsak Liam jött volna velem. Vele minden akadály nélkül, negyed óra alatt meglennénk, de nem, nekem a legnagyobb gyereket kellett elhoznom, akit elbűvöl egy rózsaszín, röfögő kutyajáték csodálatos rejtelme.
- Harry, kérlek... Mindenki minket néz - könyörgök neki, mire csak felnéz és elvigyorodik.
- Hadd nézzenek, úgysem látnak ilyet minden nap - érkezik a válasz, ami kihoz a sodromból.
- Azonnal állj onnan fel és hagyd azt az átkozott malacot, mert szétrúgom a segged, ha innen kimentünk. Nem szeretek erőszakot használni, de ha kikényszeríted belőlem, akkor megteszem! Meg én!
- Jaj, már... Kérlek, csak egy kicsit engedj le. Nagyfiú vagyok már, tudok viselkedni, de hónapok óta jóformán először vagyok úgy boltban, hogy nem akarnak lefotózni vagy autogramot kérni. Hadd nézzenek az emberek, hadd higgyék azt, hogy hülye vagyok, nem érdekel. Te pedig ne rontsd el a szórakozásom, ezt a szart pedig meg fogjuk venni, mert tetszik, ahogy röfög - jön mellém és bedobja a többi cucc mellé azt is.
- De még kutyád sincs - ráncolom össze a szemöldökömet.
- Még lehet. Veszek egy kutyát és annak szerzem be a játékokat. Sőt, tudod mit... - vonja fel a szemöldökeit dacosan és visszasétál, majd találomra elkezd dolgokat leakasztani a fogasokról és a polcokról, amiket utána mind bele dobál a kosarunkba.
- Most boldog vagy? - nézek rá idegesen.
- Határtalanul. Most pedig menjünk, mert a kutyám ott van valahol kinn és rám vár, hogy befogadjam.
- De azt olvastam, hogy macskás vagy... - jegyzem meg tétován.
- Akkor veszek kutyát, amikor kedvem van.
A vásárlást innentől csendben bonyolítjuk, mert ő megsértődött én pedig nem akarom elrontani ezt a csendet, ami olyan jó. Fizetek és míg a fürtös bepakol a kocsiba én veszek pár magazint, amik angolul vannak és egy doboz cigit Zayn-nek. A bérelt kocsink a parkolóban áll és Harry már be is kötötte magát, a motort pedig járatja. Beszállok mellé és miután én is megteszem a kötelező biztonsági dolgokat, kihajtunk a parkolóból és elindulunk vissza a nyaralónkig.
- Figyelj, bocsi, hogy gyerekes voltam... - szólal meg Hazza lágy, szinte már émelyítő hangon.
- Semmi baj, nekem is vannak rossz napjaim. És mit fogsz kezdeni ezzel a sok kutya cuccal? - bökök hátra a csomagtartó irányába.
- Azt mondtam szerzek egy kutyát, most pedig megyek és levadászom.
- Csak viccelsz, ugye? - meredek rá meghökkenve.
- Tesztelj le - vigyorodik el és lehúz az út szélére - Itt is vagyunk.
Kiszállok és meghökkenve tapasztalom, hogy egy menhely előtt álltunk le. Kapkodom a fejem az énekes és az épület között, és nem hiszek a szememnek. Komolyan képes egy kutyát örökbe fogadni, csak mert belekötöttem a rózsaszín malacába. Hihetetlen ez a srác. Spontán és akaratos, a szöges ellentéte Liam-nek, aki megfontolt és kimért, semmit nem cselekszik elhamarkodottan, ez pedig sokkal nagyobb biztonságot ad, mint egy kiszámíthatatlan, szinte még kamasz fiú, aki elájul egy rózsaszín, röfögő játéktól.
- Na, bejössz, vagy itt maradsz? - kérdezi és már el is indul befelé.
- Jövök, ezt nem hagyhatom ki - rohanok utána és előre várom, hogy milyen kommunikációs zavarba fog ütközni, mikor rájön, hogy a svájciak bizony nem mind tudnak angolul.
A menhely belülről nagyon is barátságos, a sárgára festett falaival és zöld székeivel, pont olyan, mint egy mini, zöld akvárium, amiben az eberek megpihenhetnek, már csak a madárcsicsergés hiányzik. Azonnal beleszeretek. A recepciós pultnál egy kedves, szőke lány ül és mézesmázosan mosolyog a fürtösre. Majdnem felröhögök, de visszafogom magam. Tudom, hogy működik a csábereje, én is alatta voltam, de ez már nem érvényes. Sikerült meggyőznöm magam, hogy nem kelt bennem olyan érzelmeket, amiket nem is szabadna és miután jobban megismertem páromat rájöttem, hogy sokkal jobb nekem mellette, mint egy kicsapongó fiú mellett, aki sok olyan dolgot csinál, amit nem szabadna.
- Jó reggelt, kicsike... - kezdi gentleman hangnemben Hazza.
- Szerintem ezt kérdezte milyen bokszer alsó van rajtad - lépek mellé és vigyorogva rákönyökölök a pultra.
- Jó reggelt, kicsike... - kezdi gentleman hangnemben Hazza.
- Gutten morgen, herr!( Jó reggelt, uram! ) - válaszolja a lány, igazából nem tudom mit mondd, de szerintem köszöntötte az énekest.
- Öööö - kerekednek el Harry szemei.- Szerintem ezt kérdezte milyen bokszer alsó van rajtad - lépek mellé és vigyorogva rákönyökölök a pultra.
- Kék, kiscica... az alsógatyám kék - válaszol illedelmesen, fülig vörösödve.
- Was kann ich für Sie tun?( Mit tehetek önért? )
- Most nyilván látni szeretné - tolmácsolom röhögve, pedig fogalmam sincs mit akar.
- Azt már nem - háborodik fel az énekes - Tud itt valaki angolul? Komprende amit beszélek?
- Ebből nem lesz ma örökbe fogadás - fonom karba kezeimet.
- Dehogynem. Spreche... Hogy is mondják? - vakarja homlokát idegesen.
- Tőlem kérdezed? Egy árva szót nem tudok németül.
- Segíthetek valamiben? - jelenik meg egy magas, szőke nő, aki erős olasz akcentussal beszél angolul, de legalább értjük, amit ki akar nyögni.
- Jó reggelt. Andy Roads vagyok, ő pedig itt - ebben a pillanatban pedig megragad és magához húz - a menyasszonyom, Romina. Évfordulónk van és tudja úgy szeretnénk megünnepelni, hogy örökbe fogadunk egy kutyát. Tudja nem vallaná be, de oda van a kis szőrös jószágokért.
- Nagyon örvendek. Az én nevem Francesca és én vagyok a hely igazgatója. Jöjjenek velem, megmutatom kikből tudnak válogatni.
Nem hiszem el, hogy Harry képes ilyen hülyeséget csinálni. Még, hogy én a menyasszonya. Még csak a barátnője se voltam soha, a kutyabefogadás pedig az ő ötlete volt, bár még mindig kételkedem benne, hogy tényleg megteszi. Túl felelőtlen ahhoz, hogy saját magáról gondoskodjon, nem még egy kutyáról is pluszba. Le kell állnia a hülyeségeivel, mert ez semmi jóra nem vezet, én mondom.
Követjük a nőt egészen a kenelekig, ahol rengeteg kutyus vár gazdára, de legnagyobb meglepetésemre nem csak bolyhos kis négylábúak vannak, hanem mindenféle különleges jószág lakik a nem túl tágas ketrecekben. Vannak itt gyíkoktól kezdve sok más állaton keresztül cicák és tündéri, bolyhos kiskutyák, de egy ketrecben még denevért is találunk.
El se hiszem, hogy belerángat ebbe a hülyeségbe, én pedig belemegyek, szóval lehet én vagyok az idióta, még nem döntöttem el. Eleget teszek Hazza kérésének és végigmegyek a ketrecek között. Ahogy nézelődök megakad a tekintetem egy kis szürke kutyuson, aki farkát csóválva néz rám nagy barna szemeivel és orrát a rácsnak nyomja. Egyik füle le van hajolva, de annyira aranyos, hogy nem tudok elmenni mellette. Közelebb hajolok, arcomat látom tükröződni csokoládészín íriszében és beleszeretek. Kérdőn felnézek a nőre, aki csak kedvesen bólint, mire én kinyitom a ketrec ajtaját és magamhoz veszem a kis csöppséget. Mintha örülne nekem, mert azonnal megnyalja az arcomat.
Követjük a nőt egészen a kenelekig, ahol rengeteg kutyus vár gazdára, de legnagyobb meglepetésemre nem csak bolyhos kis négylábúak vannak, hanem mindenféle különleges jószág lakik a nem túl tágas ketrecekben. Vannak itt gyíkoktól kezdve sok más állaton keresztül cicák és tündéri, bolyhos kiskutyák, de egy ketrecben még denevért is találunk.
- Milyet képzeltek el? Fajtisztát, esetleg keveréket? Kölyök kutyát vagy felnőttet?
- Kölyök kutyára gondoltunk, nem kell feltétlenül fajtiszta legyen - magyaráz Harry nagy beleéléssel.
- Khm... drágám... - húzom meg a kabátja sarkát, mire azonnal rám néz - Elfelejtetetted, hogy csak egy hétig vagyunk itt? - nézek rá kicsit idegesen - Hogy visszük haza?
- Ó, azzal nem lesz probléma. Ezen a menhelyen minden kutyus külföldre szállítható. Tudjuk, hogy az ide érkezők nagy része külföldi, a helyiek pedig nagyon ritkán vesznek magukhoz menhelyről állatot, mert félnek, hogy vadak és megharapják őket. De vannak a turisták, akik ilyen furák és képesek örökbe fogadni egy kis jószágot egy másik országból is. Szóval van útlevelük.
- Látod, kicsim. Semmi gond nincs az örökbe fogadással. Gyerünk, válassz bátran, amelyiket akarod, a tied lehet.
El se hiszem, hogy belerángat ebbe a hülyeségbe, én pedig belemegyek, szóval lehet én vagyok az idióta, még nem döntöttem el. Eleget teszek Hazza kérésének és végigmegyek a ketrecek között. Ahogy nézelődök megakad a tekintetem egy kis szürke kutyuson, aki farkát csóválva néz rám nagy barna szemeivel és orrát a rácsnak nyomja. Egyik füle le van hajolva, de annyira aranyos, hogy nem tudok elmenni mellette. Közelebb hajolok, arcomat látom tükröződni csokoládészín íriszében és beleszeretek. Kérdőn felnézek a nőre, aki csak kedvesen bólint, mire én kinyitom a ketrec ajtaját és magamhoz veszem a kis csöppséget. Mintha örülne nekem, mert azonnal megnyalja az arcomat.
- Ő lesz - jelentem ki gondolkodás nélkül.
- A neve Dr. Pepper. Mikor behoztuk nagyon rosszul nézett ki, de szerencsére felépült. Az alomból egyedül ő maradt meg - vázolja fel a nő a kutyus történet, amitől csak még jobban a szívemhez nő. Milyen kár, hogy egy ilyen emberhez kerül, mint Harry.
- Dr. Pepper, szeretnél hazajönni velem és azzal a lökött fürtössel? - kérdezem és közben okos szemeibe bámulok, majd a lökött göndör résznél Hazz felé fordítom, mire csak vakkant egyet. Nem kérdés, szeret minket.
- Akkor azt hiszem elintézhetjük a papírokat és vihetik is. De remélem fel vannak készülve, egy ilyen kiskutya nagyon sok gonddal jár ám.
- Ne aggódjon, fel vagyunk készülve. Még egy rózsaszín malacot is vettünk neki - nyugtatom meg a nőt, aki felnevet erre a kijelentésemre.
- Igen, tudja Romina él hal az ilyen kis csecsebecsékért. Van otthon egy malacos párnája, ami ha ráül valaki elkezd nevetni. Tündéri - kuncog " párom " és karját átveti vállam fölött.
- Nagyon vicces vagy, Andy. Csak elfelejtettem nevetni - fintorgok és óvatosan oldalba bököm.
Kitöltjük a papírokat és miután mindennel megvagyunk elvihetjük Dr. Peppert a menhelyről. Egész úton nem szólok Harry-hez, mert haragszom rá, amiért hülyét csinált belőlem és előadta, hogy a menyasszonya vagy kicsodája vagyok. Legszívesebben megütném, de azzal felébreszteném az ölemben szunyókáló kis cukorfalatot. Meg aztán nem lenne szép, ha úgy menne haza, hogy egy hatalmas lila folt van a szeme alatt, vagy el van törve az orra.
Mikor végre megérkezünk dühösen vágom be a kocsi ajtaját és Dr. Peppert magamhoz szorítva trappolok be a házba. Benn nincs senki, elmentek síelni meg szánkózni, így adván tudtunkra, hogy ma bizony mi főzünk. Hurrá, egy csodás délután az énekessel, ami kínkeservesen fog eltelni, vagy sehogy. A következő pillanatban kivágódik az ajtó és az említett személy jön be, kezeiben hatalmas zacskókat cipelve. Elég vicces látványt nyújt a lila sapkában és a síbakancsban, amiben még eddig sosem láttam.
- Segítenél? - kérdezni elgyötört hangon, mire természetesen azonnal a segítségre sietek.
Ketten bepakolunk, míg az énekes új kutyusa a kandalló előtti bundán összekuporodva szunyókál. Olyan árnyalatú a bundája, mint maga a szőrme, amin fekszik, így szinte egybeolvad a környezetével, ha nem lenne a fekete kis orrocskája elveszteném szem elől. Mire végzünk ismét felmelegszik a ház és mi beizzítjuk az ezer éves rádiót egy kis zene reményében, de sajnos nem akarja beadni a derekát, így kénytelenek vagyunk a telefonunkról zenét választani. Először én választhatok, így kezembe veszem Hazza iPhone-ját és elkezdek a zenelejátszójában kutakodni. Nem telik sok időbe mire rátalálok valami ismerősre is, Ed Sheeran dalainak ismerős címei közt keresgélve kiválasztom a kedvencemet, a Grade 8-t és el is indítom.
- Jó választás, hölgyem - jegyzi meg a telefon tulajdonosa és maga elé köti a kötényt, melyen egy csinos modell teste látszik, falatnyi bikiniben.
- Nagyon csini vagy - jegyzem meg csipkelődve.
- Túl korán örülsz. Kettő van belőle - tart elém egy másikat, ami az övének a párja, csak ezen férfi van.
- Igazán figyelmes - fintorgok, majd felveszem én is a nekem szánt kötényt - Förtelem.
- Nagyon csini vagy - ismétli a saját szerelésére tett megjegyzésem.
- Hallgass el! Mit főzünk? - nézek szét a teli konyhapulton.
- Ezen azt írja, hogy... Kartoffeln und Gemüse - forgat meg egy gyorsfagyasztott zöldségeket tartalmazó zacskót.
- Szép, akkor abból lesz zöldség leves és teszünk bele húsgombócot is.
- Remekül hangzik. Kezdhetjük? - csapja össze tenyereit.
- A hajad. Nem akarsz kezdeni vele valamit? - utalok zabolátlan göndör fürtjeire, melyeket nem szívese köszöntenék a levesemben.
- Azonnal visszajövök - jelenti be, majd elrohan, engem pedig egyedül hagy a konyhában.
Türelmesen várok, közben előszedem az edényeket, amiket használni fogunk és megtöltöm vízzel, mire pedig visszaér már a zöldségeket is beleöntöttem az egyik nagyobb fazékba. Iszonyatos látványt nyújt a felfogott hajával, melyet egy kendő rejt, amin rózsák vannak és úgy néz ki vele, mint egy paraszt asszony, aki éppen a teheneit készül megfejni. Mindegy, elnézem neki, mert annyira gyereknek érzi magát, hogy bármit mondanék besértődne, vagy még rosszabb, komolyan venne és itt hagyna.
Remek délutánt töltünk együtt a fürtössel, kibontakozik előttem és megmutatja azt az oldalát, amit csak a srácok és a családja láthat, azt az oldalát, ami kedves és türelmes, amelyik odafigyel és gondoskodó, amibe minden lány bele tudna szeretni. Miről beszélek? Már megint kezdem... Nem gondolhatok rá másként, csak, mint haverra. Minden, ami ennél több, tilos.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Lehet nekem gratulálni, sikeresen meghoztam a részt szerda előtt. Remélem tetszett nektek és hagytok nekem pipát vagy véleményt, mert kezdek kíváncsi lenni a gondolataitokra is.( a német tudásomért most kérek elnézést, lehet abba a két mondatba is több a hiba, mint a helyes szó )
Kis dicsekvés és hatalmas köszönet a 11 rendszeres olvasóért, tudjátok, hogy mindegyikőtöket nagyon szeretlek és becsüllek, hogy elolvassátok agyam meredek szüleményeit.
Legyetek jók, igyekszem a folytatással!
Puszi :*
Ma talaltam ra blogod es mar most naaaagyon megszerettem. Szuperul irs! Siess a kovivel!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, igyekszek ahogy tudok.
TörlésPuszi :*