Ugrás a fő tartalomra

Fogd a kezem... Nézd, hogy remegek

Amelie 

" Ha minden összesítek csak azt az egyet bánom, hogy gyenge voltam. Hagytam, hogy az emberek megbélyegezzenek, elkönyveljenek annak, ami nem is voltam. Bántottak és minden szavukkal eltiportak. A padlón voltam, de szerencsém volt Vele, aki felemelt és segített megmutatni a világnak, hogy félreismert, hogy igenis erős vagyok nem számít mit mondanak. Ezért hálás vagyok az életnek, hogy elém sodorta azon a napon, amikor már minden veszni látszott. "

Sierra

" Azt mondják a férfi mindenek felett áll, hogy ő az egyedfejlődés csúcsa. Ahhoz képest elég egy félmosoly és azonnal csaholó kiskutyákká változnak, akinek minden szerve megszűnik funkcionálni, egyedül a kis kukac a nadrágjában kezd ficánkolni. Sekélyesek és kiszámíthatóak, nekem pedig pont erre volt szükségem. Egyetlen dologra tartottam jónak őket, a szexre, egészen addig míg nem találkoztam vele. Ő megtanított arra, hogy nem mindegyik egyforma és ő a legkülönlegesebb. Vajon meg tudok maradni abban a normálisnak mondható mederben, ahová Ő terelte az életemet? "

Marsela

" Az élemet egy katasztrófa volt. A drogok és az alkohol teljesen tönkretett mindent. Azt hittem már semmim nem maradt, míg egy szép napon  a barátnőim rávilágítottak arra, hogy segítséget kérni nem szégyen és, hogy ők mindenben mellettem fognak állni. Akkor költöztem be a rehabilitációs központba és változott meg az életem minden szempontból. Benn ugyanolyan szenvedélybetegek voltak és Vele is megismerkedtem. Talán még nálam is rosszabb volt az állapota, de azt hiszem ketten együtt megbirkózhatunk mindennel. "

Deborah

" Elvették tőlem. A szüleim úgy döntöttek jobban tudják mi jó nekem, mint ahogy azt én meg tudnám  határozni. Tévedtek. Mindent elszakítottak tőlem, amit szerettem. A barátomat nem engedték a közelembe, a kislányomat pedig soha nem is láthattam, hiszen őt örökbe adták. De ha rajtam múlik egyszer ismét a karomban fogom tartani és minden bírói végzést, törvényt meg fogok támadni, hogy visszakaphassam. Most, rengeteg pénzzel és a szüleim halála után bármit megtehetek, hisz csak egy kis befolyás kell és a kapuk kinyílnak előttem. "

A történetről röviden:


    A négy lány egy együttesben zenél, de nem az a fajta banda ez, mint a többi. Négy vadidegen lányból állt össze, akiket egy tehetségkutató alkalmával csaptak egy bandába, hogy ne kelljen hazaküldeni őket, mert bár tehetségük volt, a szólókarrier sok lett volna nekik. Így alakult meg a Vanity Fair, ami a lányok kedvenc magazinjáról kapta a nevét. A siker gyorsan jött és bár nem nyertek, a világ mégis a lábaik előtt hevert. A show kereskedelmi jogait birtokló David Walsh felkarolta őket és három éves szerződést kötött velük, így pedig belekezdhettek a világhódító útjukba, mely során rengeteg kritika érte őket, hogy csak agyatlan Barbi babák és nincs is hangjuk, de ennek ellenére évről évre milliós eladási rekordokat döntögetnek és sorra adják a telt házas koncerteket. Annak ellenére, hogy szinte legjobb barátok, alig tudnak egymásról valamit, pedig mindegyiküknek vannak titkaik és gyenge pontjaik, amikkel megpróbálnak egyedül harcba szállni, de nem megy nekik, mert ezek a titkok szép lassan fojtogató hurokká válnak körülöttük és azzal fenyegetnek, hogy összeroppantság a lányokat.  

    Ha összefognak vajon túl tudnak élni mindent és megmarad az a kötelék, mely annyi hazugságra, el nem mondott titokra és szenvedésre épült? Vagy amikor mindennek vége olyan idegenekké válnak egymás számára, mintha sosem találkoztak volna és hátat fordítva egymásnak, elsétálnak, hogy új életet kezdjenek valahol máshol? Olvasd el és kiderül.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ennyi lettem volna a hétről, remélhetőleg szerda környékén tudom hozni a 28. részt a Give me love-ból, az pedig az utolsó előtti rész lesz, ha minden a számításaim szerint megy.
Ennek a történetnek a prológusa Április 1. kerül fel, addig is remélem türelmesek lesztek, mert már nincs sok addig.
Legyetek jók és mindenkinek kellemes vasárnap délutánt kívánok, és jó tanulást holnapra.
Puszi :*


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Közérdekű közlemény!!

Kedves muffinocskáim! A blogot, minden történetével együtt, szép lassan át fogom pakolászni Wattpadra, mivel az a platform sokkal inkább fekszik nekem, több különféle írásomat tudom publikálni, és szabadabban tehetem ezt, már amennyire én aktív vagyok. Több fanfomban is elkezdtem munkálkodni, többek között Trónok Harca és K-pop, amihez konkrét hozzájárulásom még egy-egy novellában merül ki, de már azokat is olvashatjátok Wattpadon. Ha van még olyan, akit érdekelnek az írásaim, és szívesen elolvasná, azt tárt karokkal várom. Balogh Boglárka Igen, jól látjátok, a saját nevem használom, kinőttem már az álnevekből, más cukiságokból.  Mindenkinek kívánok szép nyarat, és remélem viszont láthatjuk egymást Wattpadon.  Millió puszi!

Első rész

Kedves, drágáim! Meghoztam az első részt, vagy tekintsétek bevezetésnek az egész történetbe. Nem az a lényeg. Előre bocsájtom, hogy nem sok vérontás és tömeggyilkosság van benne, inkább csak a történések szép lassú csordogálása. Remélem azért tetszeni fog nektek, mert én nagyon megszerettem. Millió ölelés! C. 1 st   Mikor felébredtem, tudtam, hogy bajban vagyok. A helység, ahol magamhoz tértem sötét volt és borzalmas szagot árasztott. Minden testrészem fájt, kezeim pedig valami hideghez voltak erősítve. Bal szememet nem tudtam kinyitni, számban pedig a vér már oly jól ismert, rezes ízét éreztem. Sikoltani akartam, de már megtanultam elég korán, hogy az semmi jóhoz nem vezet.    Egészen kicsi voltam, mikor arra ébredtem, hogy a házunk alagsorában egy férfi sikoltott, mint egy kislány. Anya azt mondta, hogy apa megint hazahozta a munkáját, de nem értettem. Akkor még azt hittem, hogy fogorvos és azért van olyan hangzavar odalenn, mert félnek a dokitó...

Hetedik

Aloha, manókák! Meghoztam a novella utolsó részét, amit remélem mind kicsattanó örömmel fogadtok, ugyanis ez a cseresznye a sundae tetején, ugyanis kis cuki lett, bár ez szerintem már senkit nem lep meg. Az új blogomra tessenek bekukkantani, ugyanis fenn van az első rész, a linket pedig az oldalsávban megtaláljátok. Persze, semmi nem kötelező, de ezen a blogon most egy rövid ideig nem lesznek friss részek, legalábbis míg ki nem találom, hogy mit kezdjek az éppen a fejemben lévő ötletekkel. Akármilyen meglepő, van belőle egy pár. A mihamarabbi viszont látásig! Millió puszi! C. 07.   Majdnem egy fél év telt el, hogy utoljára beszéltem Louis-szal. Amikor a szerződésem felbontottam megkért, hogy ne menjek el, de akkor ez tűnt a helyes megoldásnak. Azóta felvettek könyvelőnek egy kisebb vállalathoz Londonban, így beköltöztem a fővárosba. A lakás egyelőre csak dobozokból és zsákokból áll, a bútorokon még rajta a szállításkor ráaggatott csomagolás, legalább is a legtöbb...