26. Rész

H.S.

(zene a részhez)

   A délutánom idegeskedéssel telt el, mire végre hírt kaptam a srácoktól. Zayn felhívott, hogy ő már tudja, Vikinek semmi baja, csak elázott, mert otthon szakad az eső két napja. Nem akar senkivel beszélni és nem mondja el, miért rohant el, vagy miért zárja ki a külvilágot. Megnyugszom egy kicsit, de aggódom is érte, mert én tudom, hogy miattam ilyen és csakis az én hibámból zárkózik el. De legalább biztonságban van, Liam-mel van, aki nem hagyja, hogy butaságot csináljon, esetleg összetörjön. 

   Furcsállom, hogy Liam nem hívott még fel, de remélem minden oké velük, és nem kavartam még nagyobb szart, mint amit eddig sikerült. Mivel ma semmit nem ettem, azért úgy döntök vállalom a kockázatot és elmegyek valahová vacsorázni, ha már úgy is egy ilyen fantasztikus városban vagyok. Félreteszem az aggodalmam és miután felhívtam az őrző-védőmet, hogy szerezzen nekem egy járgányt, nekilátok készülődni. Terveimben csak egy gyorsétterem szerepel, esetleg egy kisebb étterem, vagy akár a kocsiban, magányosan elfogyasztott vacsora, még nem döntöttem el, de mire a kocsi megérkezik, majd csak kitalálom.

   Dr. Pepper vacsorájáról már gondoskodtam és mivel nem mondanak rossz időt, ezért kiengedem az udvarra, hogy ne a nappalit szedje szét, hanem a kerti bútort, vagy mit tudom én. Persze, sajnálom egyedül hagyni, de nem ülhetek egész nap a négy fal között, mert akkor biztosan az őrületbe kergetődnék. Amint a kocsi megérkezik átveszem a kulcsokat és megköszönöm a sofőrnek, hogy idáig elhozta nekem. Beszállok a sofőrülésbe és csak járatom a motort. Nem ismerem annyira a várost, fogalmam sincs hol tudok majd kajálni, de ha jobban belegondolok csak menekülni szeretnék. Bele se merek gondolni, hogy mi elől, csak menekülni, valahová messzire. 

    Hiába ülök Los Angeles-ben, az agyam otthon van Angliában, és azon van, hogy kitalálja, mit legyen a következő lépés. Legközelebb februárban tervezek hazamenni, de akkor is csak három napra. Ismét jelöltek minket a BRIT's-en és persze ott kell lenni, mindenkinek. Addigra Niall térde is helyrejön és remélem én is elfelejtek mindent. Úgy megyek vissza, hogy ha addig nem sikerült döntenem a Viki iránti érzéseimről, akkor az alatt a három nap alatt ki fogok találni valamit. Persze, hogy őt akarom, minden porcikám őt szeretné, de talán túl gyáva vagyok, hogy bevalljam neki. Ha velem van, mindig csak hülyeségeket beszélek, ez belém van kódolva. Nem tudom irányítani magam, a szívem mindig átveszi az irányítást a testem felett és marhaságokat csinálok, valami elromolhatott bennem. Bár meg tudnék változni...

~o~

   Az első hét pokoli volt. Minden percben csak rá gondoltam és nem ment ki a fejemből, akármennyire is szerettem volna. Csak a hülyébbnél hülyébb gondolatok jártak a fejemben, kombináltam és teóriákat gyártottam, hogy miért játszódik ez le a fejemben. Aztán eltelt még egy hét és kezdtem jobban lenni. Lemondtam az újság előfizetéseket,  és kihúztam a tv-t a konnektorból, hogy még csak kísértésbe se essek. A telefont csak a családtagjaimnak vettem fel és netet nem láttam már két hete. Ez volt az én fegyverem, az ellen, hogy minden gondolatomat egy bizonyos személy birtokolja. Minden este kijártam és szórakoztam, új embereket ismertem meg nappal, és éjjel különféle könnyűvérű nőcskékkel töltöttem meg az ágyam, ami nem volt benne az eredeti tervben, de ha már így alakult, nem bánom. Szinte teljesen megfeledkeztem Róla, egészen kiment a fejemből és ez annyira jó érzés.

   A kertben ülök, a lábam a medencébe lóg és süttetem a hasam. Nem is kellhetne ennél több. Az esti kalandom még nem ment el, de szerintem nemsokára felmegyek és felébresztem. Semmi szükség rá, hogy túl sok időt töltsünk egy fedél alatt, azzal a tudattal, hogy az este seggrészegre itta magát és végighányta az utat hazáig, majd bealudt mielőtt a tényleges akcióra térhettünk volna. Hadd ne  mondjam mennyire gáz volt. Ott feküdt a hátsó ülésen, rosszul volt és szerintem nem emlékszik, hogy is került ide, de majd elmagyarázom neki, hogy mi történt. Jobban mondva, hogy mi nem történt.

   A kutya valahol a kert hátuljában játszik egy faággal, vagy mivel, a rádióból pedig a kedvenc számaim szólnak, persze csak halkan, nehogy feltűnést keltsek a szomszédok körében. Na arra pont nincs szükségem, nem mintha ne tudná az egész világ hol is lakom jelenleg. A lapokban néha szerepel rólam egy-egy kép, ezt is csak véletlenül szoktam elcsípni, amikor elmegyek egy újságos bódé mellett, vagy valaki az orrom alá dugja, hogy dedikáljam neki. Szép is, ha az ember híres. Meg persze kockázatos, főleg, ha részeg, fiatal lányokat cipel a lakására az éjszaka közepén, akik lehányják a verandáját.

-  Figyu, haver.. - jön egy kómás hang a hátam mögül, amitől összerezzenek.

   Megfordulok és szembe nézek a szőkeséggel. Alacsony és van az a szög, amiből hasonlít Vikire. Haja kócosan helyezkedik el feje körül mindenfelé meredezve, szemei karikásak és pirosak, míg ajkai ki vannak száradva. Az egyik pólómat viseli és feltehetően alatta semmit. Legnagyobb csalódásomra meztelen testének gondolata semmilyen buja gondolatot nem ébreszt bennem, és ez nagyon is aggaszt. Mióta vannak nekem ilyen problémáim? Úgy értem két nappal ezelőtt még simán letéptem volna róla a vékony szövetet és nem törődve az esetleges kíváncsiskodókkal, szó nélkül letepertem volna. De most... egyszerűen semmi. Fel sem csigáz combjainak látványa, vagy a túl rövid ruhadarab alól kivillanó formás feneke. 

-  Uram atyám! - kiáltja el magát, amint felismer - Te Harry.... - dadogja és lép egyet hátra, mire azonnal felpattanok a medence széléről és hozzá sétálok.

-  Ha attól félsz, hogy hülyeséget csináltál, megnyugtatlak, semmi nem történt az este. 

-  Tényleg nem? - kérdezi csalódottan, kicsit meglep vele.

-  Nem, de szerintem jobb is, mert nagyon kiütötted magad - sétálok el mellette és a konyhába megyek, hogy töltsek magamnak és a vendégemnek - akinek igazából a nevét se tudom - egy pohár vizet.

-  És... nem szeretnéd bepótolni? - jön utánam és felül a pultra, ami elborzaszt.

-  Sajnos nem vagyok hangulatban ehhez. De tessék, igyál egy kis vizet, elmúlik a másnaposság - adom a kezébe a drága kristálypoharat.

-  Ha levenném a felsőmet se hozná meg a kedved? - kérdezi kacéran és alsógatyámnál fogva magához húz, de eltolom a kezét félúton.

-  Nem vagy az estem, sajnálom - válaszolom ridegen és elfordulok tőle.

-  És az este miért akartál megdugni, ha nem vagyok az eseted? Mi a faszért hoztál ide? Minek kellett szédíteni? - csattan fel idegesen és már lenn is van a pultról, feje pedig egy árnyalattal mintha sötétebb lenne.

-  A fasz meg gondolta, hogy széthányod az agyad és használhatatlan leszel! - vágok vissza türelmetlenül.

-  Nem terveztem be, hogy kefélni fogok Harry Styles-szal! Ha tudom nem iszok annyit.
-  Szerencsére nem történt meg, szóval szedd össze a ruháidat és menj el.
-  Hát, nem épp a legkedvesebb ember vagy. Pedig azt hittem mennyire aranyos és cukorpofa vagy - dől neki türelmesen a konyhapultnak, ám vele szemben én már sokkal kevésbé vagyok nyugodt.
-  Sajnálom, az az arcom csak azoknak szól, akik kedvesek velem.
-  Én is tudnák kedves lenni veled.. Olyan dolgokat mutathatnék, amiket még sosem tapasztaltál - ellöki magát a pulttól és hozzám lépve farkamra simítja kezét, de azonnal eltolom magamtól.
-  Mondtam, hogy menj innen. Nincs szükségem társaságra.
-  Hát jó - von vállat sértődötten és felrohan, hogy összeszedje a ruháit gondolom.

   Negyed óra múlva megjelenik miniszoknyában, amibe beletűrte a pólómat, de nem érdekel, hadd vigye, csak tűnjön el innen.Gőgösen feltartja  fejét és rám se néz, mikor elmegy mellettem. Kicsit szórakoztató, hogy miután megpróbált rám mászni még ő van megsértődve. Nézem, ahogy elhagyja a házat, majd megnyugszom, hiszen ismét egyedül vagyok. Viszont az mindenképpen zavar, hogy nem izgatott fel egy nő fél pucér látványa, vagy a tény, hogy a vékony pulcsi alatt semmit nem viselt. Mi a baj velem? 

   Narancslével a kezemben kisétálok a medence szélére és felveszem a napozó pózomat. Miközben engedem, hogy a napsugarak beférkőzzenek bőröm alá, agyam elkalandozik. Olyan helyeken jár, ahol már jó ideje nem tévedt. Egy szöszi lányt látok magam előtt, ahogy rám néz, ahogy hozzám bújik és igazból mellettem fekszik és csöndesen szuszog. Olyan méretű ürességet érzek mélyen bennem, hogy az szinte hihetetlen. Egyszerűen leblokkolok és csak pislogok bele a medence kék vizébe, minden reakció nélkül. Agyam egy csapásra üres vászonná válik és mindent kizár. Az üresség elhatalmasodik bennem és mindent betakar. Nem érzek semmit, ez pedig egyelőre remek érzés. De aztán, szép lassan, az üres vásznon megjelenik valami. Talán betűk, nem tudom őket kivenni tisztán. Homály fedi őket, mígnem egyszer csak a távolból betűnek tűnő foltocskák megnőnek és képek lesznek belőlük. Képek, melyeken együtt vagyunk Vikivel. Miért Ő megint? Miért nem tudom kiverni a fejemből? Egyik pillanatban itt van, a következőben eltűnik, aztán, mint a villámcsapás, ismét előbukkan és megszállja minden gondolatom. Pedig azt hittem, hogy vége, hogy ezt a részemet elhagytam valahol egy üres shot-os pohár alján, de ezek szerint tévedtem.

   Kell nekem. Nincs mit mondanom, egyszerűen kell nekem ez a lány. Akkor voltam a leghülyébb, amikor eljöttem és otthagytam Liam-mel. Szereti, ezzel tisztában vagyok, de így jobban belegondolva én sem lehetek neki közömbös, mert akkor nem lett volna olyan fura. Lehet szeret engem is... Ez pedig azt jelenti, hogy nincs még minden veszve. Csak be kell bizonyítanom, hogy nem ugyanaz vagyok, aki voltam és belém fog szeretni. Ezzel csak a bökkenő, hogy nem változtam. Ugyanaz a felelőtlen hülye vagyok, aki voltam, aki nem tudta kordában tartani a nyelvét, ha Ő a közelben volt, így pedig számtalanszor megbántva. Talán elég, ha azt hiszi megváltoztam? Talán abba is beleszerethet, akiről azt hiszi, hogy lettem, mialatt Amerikában voltam? Kétlem, hogy meg tudnám magam játszani előtte, hisz ha velem van mindig előjön a legrosszabb énem és nem tudom kordában tartani. Meg fogok változni. Érte...

~o~

   Amikor kitaláltam, hogy meg fogok változni nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz. Le kellett mondanom a bűnös szokásaimról és magamba kellett szállnom, hogy az lehessek, akinek tényleg lennem kell, hogy megérdemeljem őt. Most egy repülőn ülök és hazafelé tartok. Öt napja, hogy elszántam magam és sikerült meggyőznöm a lelkiismeretem, hogy elég tökös vagyok ahhoz, hogy szabályosan leromboljam két ember boldog párkapcsolatát. Persze először borzasztóan éreztem magam, de utána rájöttem, hogy csakis az én boldogságom kell számítson és minek utána az én boldogságom kulcsa Viki kezében van, nyilván nekem mellette a helyem.

   A fejemben már ezerszer lejátszottam, hogy mit fogok tenni vagy mondani, de minél többet agyalok, annál elkeseredettebbnek érzem magam és félek, hogy eltántorodom a tervemtől. A hadművelet pedig a következő: felhívom, hogy találkozzunk, mert beszélni szeretnék vele és miután ez megvolt találkozunk, és elmondom neki, hogy szeretem, meg azt, hogy vele akarok lenni. Ez kicsit hülyén hangzik kimondva, de a fejemben nagyon is jól jöttem ki belőle, az pedig nem is opció, hogy esetleg visszautasít. Akkor összetörök végleg.

   A gépem este hatkor landol és amint földet érünk azonnal telefonálok is. Kezem remeg, ahogy a gombokon végigcsúsztatom, hiszen az is benne van a pakliban, minden reményem ellenére, hogy nem is fogadja a hívásom, hisz három hét nem biztos, hogy elég volt neki, hogy megbocsásson. Legnagyobb meglepetésemre felveszi a telefont, sőt elég vidámnak is tűnik.

-  Harry, mi újság? - csilingeli angyali hangon.

-  Itt vagyok Londonban és arra gondoltam, hogy találkozhatnánk mondjuk - hadarom el, mert félek elveszik minden bátorságom, ha sokáig húzom az időt.

-  Épp benne vagyok valamiben, szóval ha nem nagy baj el kellene gyere hozzám.

-  Negyed óra és ott vagyok. Remélem még emlékszem a címedre - kuncogok zavaromban, annak ellenére, hogy pontosan emlékszem a címére és szerintem ő is tudja.

-  Igazából megváltozott a címem, de elküldöm üzenetben. Jó lesz így? - kacag fel ártatlanul és nekem megremeg a gyomrom. Isten hozott titeket, nyamvadt kis lepkék ismét!

-  Remek lesz. Hamarosan akkor látjuk egymást - rebegem minden szégyenkezés nélkül és miután elköszönünk várom az üzenetet a címmel.

   Hamarosan ez is és a csomagjaim, valamint Dr. Pepper is megérkeznek. Ahogy kis segítséggel bepakolok a nagy terepjárómba, amit ide rendeltem még tegnap este, agyam elkezd kombinálni. Megváltozott Viki címe. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy összeköltöztek Liam-mel. akkor tehát komolyabban gondolják ezt az egészet, mint hittem. Végem van. Én hülye meg azt hittem, hogy van némi esély arra, hogy vége legyen ennek az egésznek. Hülye vagyok, hogy ebben reménykedtem, de ha már belevágtam nem hagyhatom félbe. Azt már nem... Kell nekem ez a lány, ha az lesz az utolsó dolog is, amit megteszek, mert amint odadugom a képem és kiderül miért vagyok ott, Liam agyon fog verni.

  A kocsit leparkolom a címhez tartozó tömbház előtt és csodálkozva nézek fel a kicsi, szinte régies épületre. Azért haveromtól kicsit nagyobb pompát vártam, meg mondjuk azt, hogy a csaját magához költözteti, ha már így elhatározták magukat és mindenáron együtt akarnak élni. Egész úton egy jó indokon agyaltam, hogy miért akarok a délután kellős közepén beállítani, míg végül eszembe jutott. A kutyát fogom indoknak használni és ezzel minden el van intézve. Dr. Pepper nyakörvét hozzá erősítem a póráz végéhez és miután megbizonyosodom, hogy lezártam a kocsit elindulunk felfelé. A 27. lakás hívógombját nyomom meg, ami a harmadik csöngés után jelzi, hogy a központi záras ajtó nyitva van. Remeg mindenem, ahogy beszállok a liftbe és az zörögve megindul velünk. Agyam mindenféle hülye gondolattól zsong és jobban összezavarom magam, mint eddig bármikor. Már csak ez kellett.... Gyomrom mogyoró méretűre zsugorodik, ahogy megállunk azon a bizonyos emeleten és a lift ajtaja kinyílik.

   Felnézek és a látványtól hátrálok egy lépést. A lift ajtajában ugyanis Viki ácsorog, vörös arccal, feltűzött hajjal, egy kinyúlt pólóban és jégerben. Smink nélkül és mezítláb. Annyira szép, annyira tökéletes, hogy szavaim elakadnak és elkerekedett szemekkel bámulok a lányra. A viszontlátás sokkolóbbra sikerül, mint terveztem. Az nem szerepelt a tervben, hogy ennyire szép lesz és meg se tudok majd szólalni. Tejesen leégtem.

-  He..helló.... - dadogom még mindig megdermedten.

-  Remélem nem bánom meg - suttogja, majd hozzám sétál, nem törődve azzal, hogy a lift ajtaja bezáródik mögötte, tenyerei közé fogja arcomat és magához húzva megcsókol.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ez lett volna a rész, ami egy hatalmas mérföldkő a történet szempontjából. Most egy kis romantikát tervezek, de még nem biztos, hogy nem találok ki valami agyamentséget. A hibákért elnézést. Átnéztem, de lehet van, ami elkerülte a figyelmemet. Fáradt vagyok, szóval lehet kicsit több is, mint szabadna.

Legyetek nagyon jók!

Puszi :*