L I M E R E N C E

V.G. (zene a részhez)    A szoba ajtaját halkan nyitom ki, ugyanis tudom, hogy még alszanak. Mosolyogva dőlök neki az ajtófélnek, úgy figyelem tíz hónapos kislányunkat és férjemet, ahogy a takarókba gabalyodva alusszák az igazak álmát. Bizony. Idáig is eljutottunk. Hosszú és kemény út volt, de megtörtént, hisz már maga a tény, hogy terhes maradtam egy kisebb csodának tudható be, hisz a betegségem miatt különböző vizsgálatokon és kezeléseken kellett túlesni, hogy egyáltalán próbálkozhassunk. De nem adtuk fel és most, öt kemény év és rengeteg nehézség után a siker bizonyítéka itt fekszik egy hatalmas francia ágyon, Harry karjaiban.  -  Viki, szerintem gyere le, mert fel fogod őket ébreszteni! - lép mellém Anne, aki pár napja nálunk lakik, mert úgy döntött, nem bírok egyedül a két gyerekkel. -  De olyan édesek - magyarázom, miközben lefelé haladok a lépcsőn. -  Tudom, de ha felébrednek, akkor már fele annyira lesznek azok, szóval inkább ne próbáljuk ki.    A nappal

V.G. (zene a részhez)     Két héttel később valóban meglátogattam egy orvost, aki felírt kétféle gyógyszert, amit akkor kell beszednem, ha úgy érzem el fogom veszíteni az irányítást, de azt mondta, hogy időben felkerestem és így ennél rosszabb már nem lesz. Ez azért valamennyire megnyugtatott és végre el mertem mondani úgy a családomnak, mint a barátaimnak és legfőképpen Harry-nek, aki annyira aggódott, hogy szinte nevetséges volt. Nem tudta mire számítson, amikor közöltem vele, hogy beszélnünk kell. Persze azért sajnáltam is, de végül semmi drasztikusat nem közöltem vele. Akkor nagyjából tíz percig nyugodt volt, utána pedig elkezdett aggodalmaskodni, hogy biztos minden rendben van-e velem és, hogy ettől a gyógyszertől meg fogok-e gyógyulni. Természetesen megnyugtattam, hogy minden a legnagyobb rendben van.  Szerencsére minden rendbe jött mostanra. A gyógyszer hat és nem vesztem el az irányítást a testem felett. Nem törnek rám pánikrohamok és minden vissza állt abba a kerék

Way too beautyful   Jóformán tíz év telt el, mióta elhatároztuk, hogy nem törődve senkivel, mi összejövünk. Voltak kétségeim, nem is egy, de minden akadályt legyőztünk, még a legnehezebbeket is. Sokáig attól féltem, hogy rám un és keres egy szebb, fiatalabb lányt, de nem így történt. Két évvel később megkérte a kezem, amivel alaposan meglepett, és a következő évben megszülettek az ikrek. Félreértés ne essék, nem azért házasodtunk össze, mert terhes voltam, hanem azért, mert szerettük egymást és ez máig se változott.    Most az ablakban állok, karjaimban kislányommal és a nappaliból figyelem, ahogy a hátsó kertben Harry-t kergetik az ikrek. Sokszor eltöprengtem rajta, ki is a nagyobb gyerek, de végül mindig arra a következtetésre jutottam, hogy az alma nem esett messze a fájától és reménykedtem benne, hogy a fiúknak hamarabb benő a feje lágya, mint az apjuknak. Tom az idősebb, pontosan hat perccel és ezt előszeretettel dörgöli az öccse, Oliver orra alá, annak ellenére, h

Way too beautyful  Eltelt lassan három év, mióta Esthert utoljára láttam, de a tanácsát megfogadtam. Komolyan kezdtem foglalkozni a kinézetemmel és edzettem,mint egy félőrült, hogy magam mögött hagyhassam a gyerek énemet. Teljesen megváltoztattam a stílusom - mindenki szerint előnyömre - és gyúrni kezdtem, minden nap legalább egy órát, hogy formában tartsam magam.    Csak remélni mertem, hogy belebotlok az utcán abba a nőbe, akinek kemény szavai végül is elérték, hogy drasztikus változtatásokat eszközöljek az életemben, de elkerültük egymást. Mondjuk nem is tudom mikor lett volna erre alkalmam, hiszen vagy turnéztunk az elmúlt három évben, vagy dalokat írtunk, vagy csak próbáltunk pihenni, de szinte egyik tevékenység sem zajlott Londonban,  vagy akár Angliában. És bár a telefonszáma megvolt, sosem volt bátorságom felhívni, mert mindig attól félte, hogy nem vagyok elég jó neki, mert bár csak pár napig tartott az ismeretségünk, az alatt az idő alatt sikerült porig rombolnia mind

Way too beautiful    A srácokkal próbáltunk. Nagyon keményen készültünk az első turnénkra. Egy, a menedzsment által kibérelt stúdióban voltunk, kinn pedig szakadt az eső, minden kisebb szünet nélkül, zsinórban harmadik napja. Már mi is fáradtak voltunk, legszívesebben csak lehevertünk volna és mondjuk csak megnézni egy meccset vagy valami, de nem lehetett. Nyomnunk kellett, ha időben kész akartunk lenni mindennel. Persze Lou és Niall nyomatták a hülyeségüket és általában miattuk kellett mindent újra és újra elpróbálni, de már hozzászoktunk. Zayn fél óránként a telefonon lógott és vagy a barátnőjével, vagy az anyjával értekezett, ami szintén idegesítő volt egy kicsit, mert így csak fölöslegesen töltöttük az időnket. Liam felszívta magát és negyed órája bezárkózott a mosdóba, mondván, míg nem embereljük meg magunkat, ő bizony egy hangot nem énekel. Én maradtam tehát az egyetlen, aki hajlandó volt próbálni, de sajnos a dalokat, akármennyire is szerettem volna, nem egy személyre írták,

V.G. (zene a részhez)    A vacsora nagyon jó hangulatban telik el. Megismerhetem Harry szüleit és nővérét, akit annak ellenére, hogy megfenyegetett, nagyon is megkedvelek. Végül nem égetem le Harry-t, pedig nagyon szeretném, de visszafogom magam. Nagyjából az étterem zárásával egy időben távozunk mi is és mivel szakad a hó, ezért Anne kényszerít minket, hogy náluk töltsük az éjszakát. Oké, erre egy percig se gondoltam. Abban reménykedem, hogy Harry majd udvariasan visszautasítja az anyukáját és szépen hazamegyünk, de nem így történik. A fürtös fiú nagyon is hajlik a maradásra, nekem pedig fuvar híján mosolyogva kell rábólintanom.    Már csak a gondolattól is remegek, hogy egy ágyban kell aludnom Harry-vel. Nos, nem azért, mert félek tőle, vagy mert még sosem feküdtünk egy ágyban, hanem azért, mert félek, hogy mi fog történni, ha már semmi akadály nincs köztünk. Eddig még nem feküdtünk le egymással és rettegek, hogy mi van, ha ő akarja én pedig nem. És ha összeveszünk? És ha