V.G.
A gépem nemsoká landol Tokióban és mondhatni a szívem kiugrik a helyéről. Mikor a srácok mondták, hogy meglepi lesz azt gondoltam, hogy valami közeli helyen, nem azt, hogy 12 órát fogok a gépen tölteni, az első osztályon egy külön fülkében, ahol óránként megkérdezik, hogy mit hozhatnak, vagy rázzák-e fel a párnámat. Határozottan élvezem, de most már jó lenne kinyújtóztatni a lábaim és járkálni egy kicsit.
- Kisasszony, kérem kapcsolja be az övét, hamarosan landolunk - szólít meg egy utaskísérő és én teszem, amit kér.
Igaza van, szinte azonnal megkezdi a pilóta a landolást és negyed óra múlva már a csomagjaimat várom a terminálon. Igen ám, de sehol nincsenek. Nyújtogatom a nyakam, nézelődök, de egyszerűen sehol nem látom az én kis vörös, fehér virágmintás bőröndömet. Abban van minden ruhám és a töltőim is. Ha elveszett anyáék meg fognak ölni.
- Elnézést, nem találom a bőröndömet. Nem tudná megmondani hol érdeklődhetek ez ügyben? - kérdezem meg a recepcióst az információs pultnál.
- Azonnal utána nézünk. Melyik járattal érkezett?
- Nos, mivel egyetlen gép landolt, elég nyilvánvaló, hogy honnan jöttem.
- Az angol virtus. Milyen néven van a jegye foglalva?
- Gates. Viktoria Gates - magyarázom ,míg ő rettentő türelmesen bepötyögi a nevem a keresőbe.
- A bőröndje a futószalagra kerül öt percen belül, kérem várjon türelmesen a sárga vonal mellett - mutat a hátam mögé, majd visszatér eredeti elfoglaltságához.
- Köszönöm - biccentek és már ott is hagyom.
Igaza volt, öt perce álldogálok és tényleg megérkezik a várva várt csomag, rajta a vidáman fityegő cetlivel, amin a nevem szerepel. Azonnal felderülök és fülig érő szájjal kapom le a szalagról a csomagomat. Elindulok kifelé, de rájövök, hogy egy tök idegen városban vagyok, körbevéve teljesen más nyelvet beszélő emberekkel és még egy címet se tudok mondani a taxi sofőrjének, hogy hová vigyen.
- Kérem kövessen - szólít meg egy feltűnően ismerős akcentussal beszélő fura figura.
- Louis? - vonom össze szemöldökeimet.
- Hallgass és kövess - préseli fogai közt szigorúan és elindul, minden feltűnés nélkül.
Nem ismertem volna fel magamtól, hiszen nagy kalapot és napszemüveget visel, haja szőke és hosszú, mellei ki vannak tömve, de tornacipője határozottan elárulja, a műbajusz sem segít sokat. Úgy néz ki, mint egy hormonbajos transzi.
- Kinek az ötlete volt ez? - kérdezem visszafojtott nevetéssel.
- Természetesen Zayn és én találtuk ki ezt a zseniális álruhát - büszkélkedik, közben megigazítja lelazult bajuszát.
- Igazán kitettetek magatokért. De ha mellek, akkor mire a bajusz?
- Összezavarás. Sosem tudhatod mibe botlasz az utcán. Lehet vannak fanatikus rajongóink, akik felismernek.
- Nos, ebben a szerelésben semmiképpen nem fognak felismerni - bukik ki belőlem a nevetés.
- Ha kinevetsz eladlak miso levesért.
- Sajnálom. Ígérem komoly leszek - halkul el a hangom és nézem merre is vezet ez a különös figura.
- A srácok már nagyon várják, hogy láthassanak. Niall-nek nagyon hiányoztál.
- El tudom képzelni. Nyilván nagyon a szívére vette, hogy nem volt, aki buktával ellássa.
- Nem, komolyan nagyon hiányoztál nekünk. A hajad pedig így sokkal jobb.
- Köszi. Nekem is jobban tetszik - túrok bele szőke tincseimbe és még mindig szokatlan, hogy ennyire rövid.
- Gyere, a mi gépünk is nem rég landolt. A srácok a mikrobuszban vannak és minket várnak.
- Mind ott ülnek abban a mikrobuszban? - mutatok egy fekete kisbusz felé.
- Bizony.
Kinyílik a kisbusz ajtaja és egy vörös, göndör fürtös fej bukkan ki, majd szélesen elvigyorodik és megölel. Csak pislogni tudok, olyan, mintha egy horror filmbe kerültem volna. A vörös parókásnak nagyon ismerős a hófehér bőre, ami a leharcolt fehér póló alól kikandikál, és bár furán hangzik, ez alapján azonosítom be Niall-t. A többiek is benn ülnek, de nincsenek egyedül. Két marcona fickó és egy felháborítóan szép lány is ül mellettük. Egy picikét lehangol, hogy nem csak a kamerák előtt, de smink nélkül, felkontyozott hajjal is szép, de ezt nem engedem, hogy a fiúk lássák rajtam.
Miután sikeresen beszállunk mindenkit meg kell ölelgessek, de Harry elhúzódik a felé nyújtott karjaim elől. Na ez meg mégis mi a franc volt? Felvont szemöldökkel nézek rá, mire csak elfordul. Nem szentelek a kis hisztérikának sok figyelmet, inkább a barátnője felé fordulok és " megöllek a kedvességemmel " mosollyal arcomon nyújtok neki kezet.
- Kitty Ross - mutatkozik be udvariasa és valami megmagyarázhatatlan oknál fogva elégedettség csillog azúrkék szemeiben.
- Viki. Nagyon örülök - nyomok két puszit arcára.
- Lou, nem akarod levenni ezt a vacakot végre magadról? - szólal meg Liam, aki eddig nagyon keveset beszélt.
- Teljesen megszerettem. Szerintem így megyek a koncertre - röhög és közben letépi bajuszát.
- Ha be mersz így öltözni kizáratlak az arénából. Nem viccelek! - förmed rá haverjára Zayn és leszedi a srácról a parókát.
- A hotelben sem hordhatom?
- Ha meglátom rajtad elégetem - fenyegetőzik Harry, akit most hallok hosszú ideje beszélni és sokkolóan fura érzéseket vált ki belőlem hangjának selymessége és mélysége.
Gyomrom mérete egyszeriben mogyorónyi lesz és úgy érzem, hogy ezer pillangót préseltek bele, mindet ugyanoda, egy aprócska kis sarokba. Lefagyok és kikerekedett szemekkel meredek magam elé, amit szerencsére senki nem vesz észre.
- Mi történt, Hazza? Mitől lettél ilyen kis morci? - fogja ujjai közé a fürtös fiú arcát Lou.
- Egyszeriben elment a kedvem mindentől. Ennyi az egész - bújik barátnőjéhez, aki természetesen azonnal átöleli, ezzel pedig még apróbbra szűkíti az amúgy is feledhető méretű gyomromat.
- Oké, hagyjuk, látom a kis hercegnek pihennie kell - zárja le a cukkolást Liam, mire mindenki elkomorodik.
- És meséljetek... Milyen volt Ausztrália?
- Úr Isten! Annyi finom kaját kaptunk! És a hotelből elloptam a kis szappanukat, muszáj volt. Nem tehetek róla, annyira jó illata volt.
- Te komolyan elloptad a szappant?! - nézek rá hitetlenkedve, de közben már félig nevetek is, ahogy a zsebébe nyúl ás átadja nekem a kis tubust, amiben valóban folyékony szappan van - Hihetetlen, miket nem csinálsz.
- Harry is elhozta, csak nem meri bevallani. Láttam, mikor a zsebbe tette - árulja be haverját, aki csak egy morcos pillantással jutalmazza a leleplező hadműveletet.
Egész úton a hotelig csacsognak és remekül szórakozunk. Az egyetlen pont, ahonnan negatív energia szivárog, az Harry és a barátnője oldala, ugyanis ők egymásba gabalyodva ülnek és csak egymás közt beszélgetnek, az ördög tudja mikről, de azt hiszem ezen a ponton nem is érdekel. Előveszem telefonomat, amit a fenn említett énekes ajándékozott nekem és elkezdek képeket csinálni. Arról, ahogy marháskodunk meg igazából mindenről, ami az úton történik.
- Oké, itt vagyunk! - néz ki az ablakon Niall.
- Ti ebben a hotelben fogtok megszállni? - nézek ki én is, majd elképedve veszek tudomást a rengeteg rajongóról, akik a kordonok mögött toporzékolnak és várják a fiúkat, hogy egy kósza pillanat erejéig megérinthessék őket, vagy képet csinálhassanak velük.
- Igen, de ne aggódj, téged már ismernek, csak rég láttak - karol át Liam, amivel igen csak meglep, nem annak a nagy ölelkezősnek ismerem.
- Oké, akkor bemegyünk? - kérdezi az egyik testőr/kétajtós konyhaszekrény, aki eddig csak csöndben ült a hátsó ülésen.
- Igen, elfáradtam a mai naptól. Szerintem mindenki más is - sóhajt Zayn és kinyitja az ajtót.
Sikoltozó rajongók és villogó vakuk jelen vannak minden mennyiségben, szinte megvakulok, mire beverekedjük magunkat az épületbe, de ott legalább nyugtunk van egy kicsit. Megkapjuk a szobáinkat, amik két külön emelten vannak, az enyém pont Harry és barátnője lakosztálya mellett . Éljen, így hallhatom, ahogy éjszaka döngetik a falat, másra se vágytam. A többieké naná, hogy fölöttünk van, így ha meg akarnám őket látogatni, fel kellene liftezzek egye emeletet, ami maga a kínok kínja, főleg ebben a liftben, ami tele van tükörrel és olyan zene megy benne, amitől kiráz a hideg. Mondjuk látszik az egész épületen, hogy ultramodern és mindennel felszerelt, de akkor is, kiráz a hideg tőle, túl sok horrort néztem az elmúlt időben. Nem kellett volna.
- Nekünk ma este jelenésünk van egy rádióadásban, ha szeretnél velünk jöhetsz - ajánlja fel Liam a búcsúzásnál.
- Azt hiszem csak zavarnék. Inkább maradok és kipihenem az utazást és az idő eltolódást. Majd ha visszajöttetek beszélünk.
- Biztos nem gond, hogy magadra hagyunk? - aggodalmaskodik Niall.
- Van kaja, tv és pia a minibárban a szobámban, semmi más nem kell nekem.
- Ha ez neked megfelel, akkor este találkozunk és elviszünk egy menő étterembe, amit ajánlottak nekünk még a reptéren, míg vártunk téged.
- Akkor felveszek valami csinosat.
- Legyél is az, mert elegáns hely, állítólag előre kell asztalt foglalni, de nekünk fenntartanak egyet ma estére.
- Bízhatsz bennem, nem hozlak titeket kellemetlen helyzetbe.
Ezek után szétválunk és mind a saját szobáinkba megyünk, hogy készülődhessünk, vagy pihenhessünk. Én kipakolok és bekapcsolom a laptopomat, hogy írjak anyáéknak és barátnőimnek, azonban tekintetbe véve az időeltolódást nincsenek online. Hagyok nekik üzenetet és zenét hallgatva lezuhanyzok és pizsamában ugrálok fel alá a szobámban, mint valami őrült. Lou küld egy sms-t, mikor elindulnak a rádiós székházba, hogy kapcsoljak oda, mert érdekes lesz és mert üzennek majd nekem valamit. Mondanom se kell, hogy azonnal oda kapcsolok és várom, hogy elkezdődjön az adás.
Igazat mondott, tényleg üzentek, " Egy nagyon kedves barátunknak ajánljuk ezt a dalt, mert nem adta fel, mikor nehézségek elé állította az élet és most itt van velünk a fővárosban és megosztja velünk ezeket a csodálatos pillanatokat. Mind szeretünk téged, Viki! " Teljesen elérzékenyülve hallgatom a nekem címzett üzenetet és csak boldog vagyok. Örülök, hogy ilyen barátokra találtam a személyükben, még akkor is, ha csak nagyon limitált lehetőségeink vannak a kapcsolattartásra. Jó ez így is.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez lett volna a rész, remélem tetszett nektek.
El sem hiszem, hogy már hét rendszeres olvasóm van, ez olyan jó érzés.Köszönöm nektek!
A helyesírásért most is elnézést kérek, de van, ami elkerüli a figyelmemet néha és véletlenül úgy marad.
Legyetek jók!
Puszi :*
Megjegyzések
Megjegyzés küldése