V.G.
- Kicsim, azt hiszem beszélnünk kellene - jön be apa a szobámba másnap reggel.
- Elkések, a lányok várnak rám. Nem lehetne este, mikor hazaértem?
- Elég fontos lenne. Láttalak az újságban. Nincs valami, amit el szeretnél mondani?
- Nem, majd én minden elintézek. Legyél nyugodt, nem kerültem akkora bajba, hogy miattam aggódj.
- Biztos hátradőlhetek és nem kell félnem, hogy bajod esik?
- Ha kell a segítség, akkor majd szólok. De most minden elrendeződni látszik és úgy néz ki, hogy az új barátaimat is megtarthatom.
- Vigyázz ezekkel a barátokkal, nem szeretném, ha bajod essen miattuk.
- Kedvesek velem, ne aggódj.
- Ajánlom is, mert velem gyűlne meg a bajuk.
- Ezt még gyakorolni kell apa - lépek oda hozzá, mielőtt elmennék és egy hatalmas puszival át is libbenek El szobájába.
Az ő szobája nem sokkal nagyobb, mint az enyém, de az alatt a két nap alatt, mióta itt van sikerült úgy felforgassa, mintha egy disznóól lenne. Kicsit meg is lepődök, mikor belépek, de azért mosolyogva sétálok mellé, hogy köszönjek neki. Hosszú barna haja fel van fogva egy kontyba, még csak fehérnemű és farmer rövidnadrág van rajta, épp a felsőjét rángatja magára.
- Jó reggelt! - nyomok az arcára egy puszit.
- Neked is. Nagyon csini vagy - jegyzi meg, mikor megfordul.
Nos, ezt azért nem mondanám magamról. Csőfarmer és ujjatlan ing van rajtam, nyári, csipkéből készült topán és minimális smink. Hajam lazán esik vállamra és napszemüvegem fogja hátra. Ez minden. Se különlegesnek se csinosnak nem érzem magam, ahogy szégyenlősen nézek végig rajta. Annyival szebb, mint én vagyok.
- Indulhatunk? - kérdezem, mielőtt még magamba zuhannék teljesen.
- Természetesen, csak megyek gyorsan még wc - re - kuncog, majd elrohan a mosdóba, engem egyedül hagyva a szobájában.
Legalább van időm kicsit összerámolni. A szennyesét bedobom a kosárba, a többi ruháját pedig elkezdem vállfára rakosgatni, majd sorban a szekrénybe. Mire végez én is nagyjából befejezem, amit csinálok. Kicsit furán néz rám, de én csak egy vállrándítással ugrom át a magyarázkodást. Elővesz egy blézert és már mehetünk is. Elköszönünk Tessától és apától, aki még mindig aggódva néz rám, de inkább elfordulok, majd elhagyjuk a házat.
- Muszáj gyalog menni? - nyafog El.
- Nos, mivel a jogsim nem igazán van letéve... Nos ha csak nincs kedves vezetni, akkor gyalog kell menjünk.
- Akkor hát gyalogolunk - röhög fel, majd elindulunk a megbeszélt helyre.
- Figyelj... Van itt ez az izé... Tudod...
- Igen?
- Mennyire utálnál meg, ha azt mondanám, hogy belezúgtam Louba?
- Semennyire. Sőt áldásomat adom rátok. Remélem összejöttök - nézek fel rá mosolyogva.
- De én azt hittem neked is tetszik.
- Persze, hogy tetszik, de nem érzem azt, amit akkor érezne az ember, ha igazán szerelmes.
- És mi az, amit az igazán szerelmes ember?
- Nem tudom, nem voltam még igazán szerelmes - vonok vállat, ez lassan a mai nap szlogenmozdulatává fog válni.
- Szép a karkötőd - emeli fel a kezem, amelyen az a karkötő van, amit tegnap kaptam a fürtöstől.
- Születésnapi ajándék volt.
- Mikor van a születésnapod? Ugye nem tegnap volt? - kap a szája elé ijedten.
- Három napja volt, de nem számít, mert nem szoktam ünnepelni. Mióta anya és apa közt akkora volt a feszültség, általában minden születésnapom vitába torkollott, lemondtam a nagy ünnepléstől.
- Akkor így kicsit késve megtartjuk. Ma elmegyünk bulizni.
- De ma vasárnap van. Sehol nincs buli.
- Nos, akkor kénytelenek leszünk mi egy sajátos bulit tartani. Ott lesz a két barátnőd, elhívhatjuk a fiúkat is és jót bulizunk, csak mi kilencen.
- Ez már jobban hangzik - vakarom meg vállamat bizonytalanul.
- Szóval, kitől van ez a kis aranyos ajándék?
- Harrytől kaptam tegnap, mikor jött szólni, hogy elmentetek Louis házához medencézni, vagy mit csinálni.
- Milyen kis aranyos az asrác. Kár, hogy egy nőcsábász.
- Tudom és nem is számítok semmire tőle, csak barátkozunk, ez minden. Elég csúnya második benyomást tettünk egymásra.
- Értem, hát remélem összebarátkoztok.
- Jó úton haladunk.
Két órát töltünk legjobb barátnőimmel, akik irigykedve hallgatják, hogy hová is készülünk, de nem szólok nekik arról, hogy közvetlenül utána én hová is megyek, mert azonnal rosszra gondolnának. Megiszunk egy kávét és beszélgetünk, megegyezünk, hogy az elmaradt születésnapi bulimat nálunk tartjuk, mert apáék elmennek valami kiállításra vagy hová Holmes Chapelben és egész holnap délutánig ott lesznek. Kicsivel később kapok egy üzenetet Liamtől, a stúdió címével és nekünk mennünk kell. Elköszönünk a lányoktól és taxit hívunk, ugyanis elég messze kell menni. Az út negyed óra és közösen fizetünk a sofőrnek.
Egy elég impozáns helyen találjuk magunkat, fákkal az utca hosszában és nem messze egy hatalmas parkkal. Az épület elég régi, de látszik, hogy karban van tartva. Előtte ott parkol a képekről ismert Rover, Harry kocsija és még hat másik, de nem ismerem őket. El rám mosolyog, majd átsétálunk az út túloldalára és nagy levegőt véve becsöngetünk. Olyan fura ez... Mármint szinte vadidegen hírességek stúdiójába besétálni...Érdekes lesz, mindenképpen.
Gyomromban érzem az egész állatkertet, ahogy meghallom a stúdió csengőjének dobhártyaszaggató ricsaját, mert tudom, hogy Ő az. Egész nap olyan voltam, mint egy gumilabda, akit jól megdobtak és pattogtam egyik helyről a másikra. Lounak fel is tűnt, de csak röhögött rajtam. De most azért rajta is látom, hogy felébredtek a jószágok a gyomrában, ugyanis tudja, hogy Eleanor is jön. Komolyan tetszik neki a csaj, és én még azt hittem, hogy Ria tetszett neki igazán. Tévedtem...
- Megjöttek! - pattan fel Niall, mint akinek áramot vezettek a seggébe.
- Nyugodj már le, nem hoznak kaját.
- De ha mégis.... - néz körbe reménykedő szemekkel, de senki nem veszi figyelembe, amit mond.
- Nem hoznak - förmedek rá a kelleténél kicsit durvábban.
- Haver, neked mégis mi a jó ég bajod van? - lök egyet rajtam Zayn, mire majdnem leesek a szófa karjáról, ahol ülök.
- Semmi,csak nem szoktunk itt látogatókat fogadni - hadonászok össze vissza.
- Oké, de őket ismerjük - értetlenkedik Liam és levágódik mellém, ölébe húzva egy párnát.
- Be kellene engedni őket, nem gondoljátok? - kérdezi meg váratlanul Niall, mire mind a fejünkhöz kapunk és egyszerre rontunk neki az ajtónak, hogy fogadhassuk vendégeinket.
Az ajtó kitárul és nekem eláll a szavam. Ria csodaszép és természetes. Arcán kedves mosoly ül, mintha kicsit zavarban lenne, mondjuk ki nem, ha öt vadállat tépi fel előtte az ajtót. Vékony lábait kiemeli a csőfarmer és ujjatlan inge kiemeli bőrének fehérségét és hibátlanságát, csuklóján pedig ott díszeleg a karkötő, amit tőlem kapott. Halvány mosoly kúszik az arcomra, elégedettséggel tölt el, hogy tényleg tetszik neki a rögtönzött ajándék. El is gyönyörű, de azt hiszem, hogy ő legjobb haverom figyelmét ragadta meg olyannyira, hogy még beszélni is elfelejtett.
- Hoztatok valami kaját? - kérdezi Niall bevezetés nélkül.
- Ö... Tessék? - rázza meg a fejét Ria.
- Éhen halok. Ezek négyen kitéptek ma reggel az ágyból és nem volt időm reggelizni.
- Hát, nálam van egy fél csokis energia szelet, ha gondolod - nyúl El a táskájába, hogy kivegyen egy gondosan becsomagolt valamit, ami a legkevésbé sem tűnik normális ételnek.
- Életmentő vagy, remélem tudod - mosolyog a szőke hálásan és elveszi a felé nyújtott tárgyat.
Benn körbevezetjük a lányokat és mikor megvagyunk vele ügy döntünk rendelünk valamit enni, mert a mi szőke írünkkel egyszerűen nem bírunk. Pizzára esik a választás és amint megérkezik a három nagy doboz úgy esünk neki, mintha legalább is egy hete nem ettünk volna.
- Ezennel szeretnénk meghívni titeket ma este Viki születésnapjára. Remélem ráértek - szólal meg El teli szájjal.
- Ki az a Viki? - kérdez rá Zayn.
- Az a teljes nevem, ha eddig még nem jöttetek volna rá - veti oda a választ Viki, akinek sokkal jobban tetszik a rendes neve, mint a Ria becézés.
- Sajnálom, nem volt honnan tudjam.
- Nem baj, de ugye ráértek? - pislog édesen.
- Én igen, csak kell keressek bébiszittert M - nek.
- Szerintem én is, csak fel kell hívjam Perriet, hogy változnak a tervek.
- Ha a barátnőddel volt közös programod, akkor le ne mondd miattam. Már amúgy se igazán aktuális az ünneplés.
- Ne viccelj. Egy kis buli a haverokkal mindig belefér - legyint Zayn és előveszi telefonját, hogy beszéljen párjával.
- Nekem oké - töm be egy fél szelet pizzát a szájába Niall.
- Én is szabad vagyok - csatlakozik Liam is.
- Két szép hölgy kérését csak nem utasíthatom vissza - húzza fel vállait Louis nagylelkűen, mintha szívességet tenne.
- Akkor megbeszéltük, este nyolckor nálunk találkozunk. a címet sms - be megkapjátok - csapja össze tenyereit El és folytatja az evést, ahol abbahagyta.
- Szóval, kitől van ez a kis aranyos ajándék?
- Harrytől kaptam tegnap, mikor jött szólni, hogy elmentetek Louis házához medencézni, vagy mit csinálni.
- Milyen kis aranyos az asrác. Kár, hogy egy nőcsábász.
- Tudom és nem is számítok semmire tőle, csak barátkozunk, ez minden. Elég csúnya második benyomást tettünk egymásra.
- Értem, hát remélem összebarátkoztok.
- Jó úton haladunk.
Két órát töltünk legjobb barátnőimmel, akik irigykedve hallgatják, hogy hová is készülünk, de nem szólok nekik arról, hogy közvetlenül utána én hová is megyek, mert azonnal rosszra gondolnának. Megiszunk egy kávét és beszélgetünk, megegyezünk, hogy az elmaradt születésnapi bulimat nálunk tartjuk, mert apáék elmennek valami kiállításra vagy hová Holmes Chapelben és egész holnap délutánig ott lesznek. Kicsivel később kapok egy üzenetet Liamtől, a stúdió címével és nekünk mennünk kell. Elköszönünk a lányoktól és taxit hívunk, ugyanis elég messze kell menni. Az út negyed óra és közösen fizetünk a sofőrnek.
Egy elég impozáns helyen találjuk magunkat, fákkal az utca hosszában és nem messze egy hatalmas parkkal. Az épület elég régi, de látszik, hogy karban van tartva. Előtte ott parkol a képekről ismert Rover, Harry kocsija és még hat másik, de nem ismerem őket. El rám mosolyog, majd átsétálunk az út túloldalára és nagy levegőt véve becsöngetünk. Olyan fura ez... Mármint szinte vadidegen hírességek stúdiójába besétálni...Érdekes lesz, mindenképpen.
H.S.
- Megjöttek! - pattan fel Niall, mint akinek áramot vezettek a seggébe.
- Nyugodj már le, nem hoznak kaját.
- De ha mégis.... - néz körbe reménykedő szemekkel, de senki nem veszi figyelembe, amit mond.
- Nem hoznak - förmedek rá a kelleténél kicsit durvábban.
- Haver, neked mégis mi a jó ég bajod van? - lök egyet rajtam Zayn, mire majdnem leesek a szófa karjáról, ahol ülök.
- Semmi,csak nem szoktunk itt látogatókat fogadni - hadonászok össze vissza.
- Oké, de őket ismerjük - értetlenkedik Liam és levágódik mellém, ölébe húzva egy párnát.
- Be kellene engedni őket, nem gondoljátok? - kérdezi meg váratlanul Niall, mire mind a fejünkhöz kapunk és egyszerre rontunk neki az ajtónak, hogy fogadhassuk vendégeinket.
Az ajtó kitárul és nekem eláll a szavam. Ria csodaszép és természetes. Arcán kedves mosoly ül, mintha kicsit zavarban lenne, mondjuk ki nem, ha öt vadállat tépi fel előtte az ajtót. Vékony lábait kiemeli a csőfarmer és ujjatlan inge kiemeli bőrének fehérségét és hibátlanságát, csuklóján pedig ott díszeleg a karkötő, amit tőlem kapott. Halvány mosoly kúszik az arcomra, elégedettséggel tölt el, hogy tényleg tetszik neki a rögtönzött ajándék. El is gyönyörű, de azt hiszem, hogy ő legjobb haverom figyelmét ragadta meg olyannyira, hogy még beszélni is elfelejtett.
- Hoztatok valami kaját? - kérdezi Niall bevezetés nélkül.
- Ö... Tessék? - rázza meg a fejét Ria.
- Éhen halok. Ezek négyen kitéptek ma reggel az ágyból és nem volt időm reggelizni.
- Hát, nálam van egy fél csokis energia szelet, ha gondolod - nyúl El a táskájába, hogy kivegyen egy gondosan becsomagolt valamit, ami a legkevésbé sem tűnik normális ételnek.
- Életmentő vagy, remélem tudod - mosolyog a szőke hálásan és elveszi a felé nyújtott tárgyat.
Benn körbevezetjük a lányokat és mikor megvagyunk vele ügy döntünk rendelünk valamit enni, mert a mi szőke írünkkel egyszerűen nem bírunk. Pizzára esik a választás és amint megérkezik a három nagy doboz úgy esünk neki, mintha legalább is egy hete nem ettünk volna.
- Ezennel szeretnénk meghívni titeket ma este Viki születésnapjára. Remélem ráértek - szólal meg El teli szájjal.
- Ki az a Viki? - kérdez rá Zayn.
- Az a teljes nevem, ha eddig még nem jöttetek volna rá - veti oda a választ Viki, akinek sokkal jobban tetszik a rendes neve, mint a Ria becézés.
- Sajnálom, nem volt honnan tudjam.
- Nem baj, de ugye ráértek? - pislog édesen.
- Én igen, csak kell keressek bébiszittert M - nek.
- Szerintem én is, csak fel kell hívjam Perriet, hogy változnak a tervek.
- Ha a barátnőddel volt közös programod, akkor le ne mondd miattam. Már amúgy se igazán aktuális az ünneplés.
- Ne viccelj. Egy kis buli a haverokkal mindig belefér - legyint Zayn és előveszi telefonját, hogy beszéljen párjával.
- Nekem oké - töm be egy fél szelet pizzát a szájába Niall.
- Én is szabad vagyok - csatlakozik Liam is.
- Két szép hölgy kérését csak nem utasíthatom vissza - húzza fel vállait Louis nagylelkűen, mintha szívességet tenne.
- Akkor megbeszéltük, este nyolckor nálunk találkozunk. a címet sms - be megkapjátok - csapja össze tenyereit El és folytatja az evést, ahol abbahagyta.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez lett volna a rész, remélem tetszett.
Igyekszem a folytatással, addig is legyetek jók!
Puszi:*:*
Megjegyzések
Megjegyzés küldése