Ugrás a fő tartalomra

9.Rész

V.G.

Taissa Farmiga
-  Vik, minden rendben? - szól bele barátnőm ijedten a telefonba.
-  Nem, semmi nincs rendben. Kaptam egy fenyegető üzenetet. Megtaláltak a rajongóik - suttogom remegve és fejemet a párnáim alá dugom, remélve, hogy így elbújhatok előlük.
-  Kérlek, ezt most még egyszer és mondjuk úgy, hogy rendesen beszélsz.
-  Sajnálom. Egy rajongójuktól kaptam egy fenyegető üzenetet, hogy ha nem kopok le, akkor megbánom.
-  Öt perc és ott vagyok. Hozom Dettyt és egy nagy halom édességet meg rágcsát.
-  Köszi - mosolygok halványan, bár tudom, hogy nem lát, de remélem tudja, hogy mennyit jelent nekem a legjobb barátnő szolgáltatás 24 órás opciója.

   A gépem nem merem ismét benyomni,mert félek, hogy még több üzenet érkezett, vagy esetleg közszemlére tették a profilomat, az összeset és most nyilvánosan gyűlölködnek. Kikaparom magam a párnák közül és kicsit rendbe szedem magam, hogy barátnőim ne egy csövessel találkozzanak, amikor megérkeznek. Persze nem tudom ez a művelet mennyire sikerülhetne, ha folyamatosan az a pár sok jár a fejemben, amit az a lány küldött.

   Igazából neki is van egy álláspontja, mert az idolja nem vele kezd el találkozni, hanem egy másik, számára ismeretlen és unszimpatikus személlyel, mint mondjuk én. De akkor ez azt jelenti, hogy mindenkinek unszimpatikus vagyok? Vajon mások is utálnak? Vajon mostantól nem mehetek végig az utcán, mert a directionerek megköveznek? A szobámban kell majd élnem és, mint Aranyhaj a tornyomból kell majd a világot szemlélnem?

-  Megjöttünk! - hallom meg Ann hangját a szobám elől.
-  Gyertek be... - válaszolom szipogva.
-  Komolyan sírsz? - ront be Detty és azonnal hozzám siet.

   Épp az ágyam mögött ülök, mikor ölelésébe zár. Imádom őket, mert mindig megtalálják a módját, hogy segítsenek rajtam. Most a legtöbbet azzal segítenek, hogy hoztak vígjátékokat és nasit, végighallgattak, majd egész reggelig filmet néznek velem, mert igazi barátnők.

-  Nem baj, ha megnézem az üzeneteidet? - kérdezi Ann hajnal tájban.
-  Csak tessék, de nem akarom tudni, ha csak halálos fenyegetések vannak benne. - bújok Dettyhez, aki csak átölel és szorosan tart.
-  Szóval... Van itt egy valaki, aki szívből gratulál neked és Lou - nak, meg van még egy csomó másik, aki nem. Akarod hallani a jókívánságokat?
-  Mentsd le és majd elolvasom - törlöm meg az arcomat pulcsim ujjával.
-  A profilképed fenn van egy csomó oldalon. Ezek nem vesztegetik az időt.
-  Nem gondoltam volna, hogy ekkora ügyet csinálnak belőlük - sóhajt Detty csalódottan.
-  A legszomorúbb, hogy nincs is miből, mert semmi nincs köztünk.
-  Lou nagyon kedvel téged és szerintem hamarosan el fog hívni randizni, de mintha említettem volna már - förmed rám Ann.
-  Oké, ebbe ne menjünk bele. Azt hiszem óvatosan kilépek az életükből. Nem kell ez nekem.
-  Meg ne próbáld! Hallod, Viktoria?! Ha megteszed én tuszkollak oda vissza. Megadatott neked az, ami ezreknek nem, bekerültél a bizalmi körükben, kedvelnek és befogadtak. Harry - n kívül mindegyik oda van érted, mert kedves, okos és intelligens vagy. Lou imád, ezt meg tudom mondani, mert elég jó emberismerő vagyok, Niall szerintem máris a legesjobb barátjának tart, mert táplálod, Zayn és Liam pedig semmi kivetnivalót nem találhat benned. Ha már itt kínálkozik ez a kihagyhatatlan lehetőség, fogadd el és legyél milliók példaképe. Egy lány, aki a semmiből, csupán a vak szerencse jóvoltából csöppent bele annak az öt fiúnak az életébe, akikért százezrek rajonganak.
-  De nekem semmit nem jelent az, hogy rengetegen irigyelnek. Akkor nem, ha azzal jár, hogy halálos fenyegetéseket kapok.
-  Nem lesz mindig ilyen rossz. Szerintem a srácok barátnőinek se volt könnyebb.
-  Gondolod?
-  Igen, és még mindig együtt vannak és boldogok. Szóval te sem zárkózhatsz el. Élvezd ki, hogy még két hétig itt vannak mind és hajlandóak megbarátkozni veled, nyitnak feléd - visszhangozza Detty Ann szavait.
-  Oké, legyen. De törlöm magam mindenhonnan. - veszem el Anntől a laptopomat.
-  Legyen csak ideiglenesen és ha minden elcsitult, akkor majd visszacsinálsz mindent.
-  Vagy csak egyszerűen ne menj fel a közösségi oldalakra.
-  És mi lesz, ha holnap az egyik bulvártévé híradójában leszünk benne.
-  Híres lettél.
-  Ha apa és Tessa meglátják totál ki fognak bukni. - temetem arcomat tenyereimbe.
-  Nyilván, de neked mostantól oda kell figyelned mindenre, amit csinálsz, mert ha ez tényleg kitudódik, akkor itt holnap reggelre legkésőbb benépesül az udvarod, mert mindenki tudni fogja hol laksz, kik a szüleid, hogy hívták elsőben a macidat, amivel aludtál.
-  Ez tényleg ennyire rossz? - préselem fogaim között idegesen.
-  Igen és ennél még rosszabb lesz.
-  Ti pedig komolyan azt akarjátok, hogy végigcsináljam?
-  Pontosan. Azt is megmondjuk, hogy miért. Azért, mert megéri. - fúrja szikrázó tekintetét Ann az enyémbe.
-  Ha valami bajom esik, akkor te fizeted a kórházi költségeimet, remélem tisztában vagy ezzel.
-  Így most elmondva nem is olyan jó ötlet - bukik ki a nevetés Detty - ből.
-  Ne nevess. Most mit csináljak? - bököm meg, mire komoly ábrázatot erőltet magára.
-  Szerintem szólj a fiúknak, ha még nem vették észre, hogy az újdonsült barátnőjüket szétcincálják a rajongók, és majd ők elintézik.
-  És hárítsak rájuk mindent - forgatom szemeimet.
-  Ők a híresek, ők kavarták a szart. Most hozzák helyre.
-  Legyen akkor. Felhívom Louis - t és megbeszélem vele - sóhajtok szomorkásan és előhalászom a készüléket a párnáim alól.

N.H.

   Lou házában vagyunk és éppen reggelizünk. Szép dolog is az, amikor a négy legjobb haveroddal buliztad át szinte egész estét, buli alatt pedig azt érted, hogy végignéztétek az Amerikai pite első négy részét és tömtétek magatokba az egészségtelen cuccot, míg már nem fért belétek több. Zayn és Liam barátnője nem jött át, mert mondták nekik, hogy kanbuli van, ezért ők inkább ketten mentek el vacsorázni valami puccos helyre.

-  Ha megeszed az összes bakon - t, leverlek! - fenyeget meg Liam és kitépi a kezemből a tányért, amin az említett étel van.
-  Hajháhom, mehehehed a höhhit -  magyarázom teli szájjal, mire mindenki furán néz rám.
-  Ember, ne beszélj teli szájjal. Látom, ahogy a sertés még röfög a szádban - vág hozzám egy szem szőlőt Harry.
-  Bocs - gyűröm le a falatot, amit leöblítek egy kis narancslével.
-  Asszem délután felhívom később Riát. Mit szóltok az ötletemhez?
-  Azt, hogy nem kell bejelentened, ha fel akarod hívni a barátnődet? - röhög Zayn.
-  Nem a barátnőm és csak biztos akarok lenni benne, hogy minden oké és nem vette - e a szívére azt a sok szemétséget, amit neki írtak az interneten.
-  Hogyne vette volna a szívére?! Csak éppen nem tűztek ki vérdíjat a fejére - közli semleges hangon Harry.
-  Csak hülyítesz, igaz?
-  Én is láttam. Egyáltalán nem viccel - vágom rá kapásból.
-  Akkor mindenképp beszélnem kell vele. Meg a menedzsmenttel, hogy mi is legyen most. 
-  Először Demie - vel( karakterét lásd itt) kell megbeszélnem, hogy fogjuk visszafojtani a sajtóvisszhangot, meg természetesen, hogy magyarázzuk meg a dolgot a rajongóknak.
-  Remek ötlet. Addig én felhívom neked Riát, ha szeretnéd - ajánlom mosolyogva és kiiszom a kávém utolsó kortyát is.
-  Jó lesz, köszönöm.

   Telefonom után nyúlva azonnal felemelkedek az asztaltól. Lou is elvonul telefonálni és én is hasonlóan teszek. A nappaliban téblábolok, a srácok pedig beszélgetnek. Vagyis igazából a hátamban érzek egy pillantást, pontosabban a Harry - ét, aki megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nagyon fura mostanában. Nincsenek hülye viccei és nem beszél folyamatosan a nőiről, akiket itt meg ott felszed. Valami nincs rendben vele. Az unokahúgát rábízta egy dadára, aki minden nap vigyáz majd a kicsire reggeltől négyig, utána pedig azt mondta, hogy majd ő vigyáz rá és gondoskodik... Nos, nem bántásból, de pont ő az a személy, aki inkább megy el bulizni, mint vigyázni egy gyerekre.

-  Igen? - szól bele egy lány zaklatottan.
-  Ö...Riát keresem. Tudnád adni? - kérem udvariasan.
-  Vik, téged keres valaki. Beszélsz vele? - hallom tompán.
-  Ki az? - érkezik a válasz, még halkabban.
-  Ki vagy?
-  Niall, Ria hogyléte felől érdeklődnék.
-  Vik, azt hiszem Niall Horan keres telefonon - közli a lány és közben habog.

  Halk mormogást és vitatkozást hallok a telefon túloldaláról, nevetés is szűrődik át, de nem tudom hová tenni. 

-  Szia, Niall - hallom meg végre Ria hangját.
-  Végre. Ki volt ez a lány?
-  Ann, a legnagyobb rajongód - nevet fel halkan.
-  Értem. Miért hív Vik- nek?
-  Mert a nevem Viktoria.
-  Nem is gondoltam volna. Azt hittem a Ria a teljes és normális keresztneved.
-  Á, ugyan. Az csak egy becenév.
-  Most nem ezért hívlak igazából..é Hogy vagy? - kérdezem félve.
-  Inkább hagyjuk. Nemsoká fel akarom hívni Louist, de nem igazán tudom mit mondjak neki.
-  Ő is fel akar téged hívni, szóval meg fogtok tudni beszélni mindent.
-  Ott van veled?
-  Mind itt vagyunk, reggelizünk.

  Hangjából mérhetetlen szomorúság tükröződik és ez annyira rosszul esik, hogy kicsi kell és elbőgöm magam. Ria annyira ártatlan, annyira kedves, hogy nem értem a rajongók heves ellenszenvét. Benne semmi olyan nincs, ami esetleg taszítaná az embert. Okos, aranyos és remek személyisége van. Nagyon kedvelem, annak ellenére, hogy alig ismerjük egymást. Úgy gondolom egy barátságban nem számít az idő, mert ha egy embert szimpatikusnak találsz, akkor mindegy, hogy öt perce, vagy öt éve ismered.

-  Átadod a srácoknak az üdvözlésem? - zökkent ki a gondolat menetemből.
-  Nem jössz el hozzánk? Akkor nem is kell telefonon beszélned Lou - val - javaslom mosolyogva.
-  Biztos nem lesz probléma? Úgy értem a rajongók mindenhol ott vannak, nem lesz baj belőle?
-  Semmi baj nem lesz. Pault érted küldjük, ha szeretnéd.
-  Nem kell. Megyek én, csak küldj egy címet üzenetben.
-  Legyen. Várunk - köszönök el, majd bontva a vonalat elküldöm neki üzenetben a címet.

  Visszasétálok a többiekhez, akik feszülten néznek rám, mikor leülök. Kicsit furán érzem magam, de úgy teszek, mintha fürkésző tekinteteik nem zavarnának. 

-  Oké, mi van már? - tör ki belőlem.
-  Ide jön? - kérdezni Liam.
-  Igen. Nemsoká itt lesz - harapok egyet egy vajas zsömléből - Mit mondott Demie?
-  Azt, hogy két eset lehetséges. Vagy a barátnőm lesz és felvállaljuk az egészet, vagy csak barátok vagyunk és akkor mindenki lenyugszik, vagy kilépünk az életéből.
-  Te gyökér, ez három - förmed rá Zayn.
-  Akkor három, de nem tudom mit csináljak.
-  A legjobb, ha azt mondod, hogy barátok vagytok, akkor nem lesz semmi probléma. Hogy aztán mi lesz köztetek, az már csak rajtatok múlik, de egyelőre egyikőtöknek se hiányzik a botrány, főleg nem úgy, hogy Ria egy egyszerű kis elárusító.
-  Igazad van, Liam. Tudtam, hogy rád számíthatok - vidul fel Louis.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elkészültem a kilencedik résszel, remélem tetszett nektek.
Legyetek jók és kitartást a jövő héthez.
Puszi:*:*

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Közérdekű közlemény!!

Kedves muffinocskáim! A blogot, minden történetével együtt, szép lassan át fogom pakolászni Wattpadra, mivel az a platform sokkal inkább fekszik nekem, több különféle írásomat tudom publikálni, és szabadabban tehetem ezt, már amennyire én aktív vagyok. Több fanfomban is elkezdtem munkálkodni, többek között Trónok Harca és K-pop, amihez konkrét hozzájárulásom még egy-egy novellában merül ki, de már azokat is olvashatjátok Wattpadon. Ha van még olyan, akit érdekelnek az írásaim, és szívesen elolvasná, azt tárt karokkal várom. Balogh Boglárka Igen, jól látjátok, a saját nevem használom, kinőttem már az álnevekből, más cukiságokból.  Mindenkinek kívánok szép nyarat, és remélem viszont láthatjuk egymást Wattpadon.  Millió puszi!

Első rész

Kedves, drágáim! Meghoztam az első részt, vagy tekintsétek bevezetésnek az egész történetbe. Nem az a lényeg. Előre bocsájtom, hogy nem sok vérontás és tömeggyilkosság van benne, inkább csak a történések szép lassú csordogálása. Remélem azért tetszeni fog nektek, mert én nagyon megszerettem. Millió ölelés! C. 1 st   Mikor felébredtem, tudtam, hogy bajban vagyok. A helység, ahol magamhoz tértem sötét volt és borzalmas szagot árasztott. Minden testrészem fájt, kezeim pedig valami hideghez voltak erősítve. Bal szememet nem tudtam kinyitni, számban pedig a vér már oly jól ismert, rezes ízét éreztem. Sikoltani akartam, de már megtanultam elég korán, hogy az semmi jóhoz nem vezet.    Egészen kicsi voltam, mikor arra ébredtem, hogy a házunk alagsorában egy férfi sikoltott, mint egy kislány. Anya azt mondta, hogy apa megint hazahozta a munkáját, de nem értettem. Akkor még azt hittem, hogy fogorvos és azért van olyan hangzavar odalenn, mert félnek a dokitó...

Hetedik

Aloha, manókák! Meghoztam a novella utolsó részét, amit remélem mind kicsattanó örömmel fogadtok, ugyanis ez a cseresznye a sundae tetején, ugyanis kis cuki lett, bár ez szerintem már senkit nem lep meg. Az új blogomra tessenek bekukkantani, ugyanis fenn van az első rész, a linket pedig az oldalsávban megtaláljátok. Persze, semmi nem kötelező, de ezen a blogon most egy rövid ideig nem lesznek friss részek, legalábbis míg ki nem találom, hogy mit kezdjek az éppen a fejemben lévő ötletekkel. Akármilyen meglepő, van belőle egy pár. A mihamarabbi viszont látásig! Millió puszi! C. 07.   Majdnem egy fél év telt el, hogy utoljára beszéltem Louis-szal. Amikor a szerződésem felbontottam megkért, hogy ne menjek el, de akkor ez tűnt a helyes megoldásnak. Azóta felvettek könyvelőnek egy kisebb vállalathoz Londonban, így beköltöztem a fővárosba. A lakás egyelőre csak dobozokból és zsákokból áll, a bútorokon még rajta a szállításkor ráaggatott csomagolás, legalább is a legtöbb...