V.G.
Az, hogy híresek egyszerűen lesokkol. Nem akarok olyan ismerősöket, akiket csak a TV - ben láthatok és azt is ritkán, mivel nem szoktam nézni. Szomorúan megyek vissza a pult mögé és ülök le Troy mellé.
- Na, mi volt? - lök meg a vállával.
- Híres.
- Ez remek. Akkor legalább egy csomó drága ajándékot kaphatsz tőle majd.
- Nekem nem kell drága ajándék. Ha valaki barátkozni akar, akkor legyen itt.
- Ria, kérlek... - könyököl a pultra Louis és kiskutya szemekkel néz rám.
- Louis, nem. Sajnálom, de nem. Most itt vagy,de holnap, vagy azután ki tudja hol leszel. Ha a barátom akarsz lenni, akkor jó lenne, esetleg, ha nem folyton úton lennénk és videofonálnánk. Az nem elég... - állok fel és szembe könyöklök vele.
- Itt leszek még három hétig. Addig megismerhetsz. És nem csak engem, hanem a világomat is.
- Nem kérek a világodból. Te elég vagy... - sütöm le a szemem szégyellősen.
- Legyen. Mikor végzel ma?
- Tízkor.
- Megvárunk és elmegyünk valahová. Csak mi hárman, mert Niall nem sok vizet fog zavarni és nagyon jó fej. - villanyozódik fel azonnal.
- Bolond vagy. - mosolygok rá.
- Tudom, már mondták páran. - hajol a pult fölé, majd egy gyors puszi után visszaül Niall mellé. - Két szelet sajttortát kérünk! - kiált vissza, majd előveszi telefonját és felhív valakit.
Át engedem a terepet Troynak, ugyanis gyönyörködni szeretne Louis szemeiben és úgy benne általában. Nem értem ezt a nagy rajongást, de ha neki ez jelenti a boldogságot... Betartják az ígéretüket és egészen késő estig maradnak. Szerencsére csak pár rajongójuk fordul meg a boltban és remélem nem fotózzák őket a riporterek, mert akkor bajban lennék. Hogy a pokolba magyaráznám el Annek és Dettynek, hogy megismerkedtem két taggal a kedvenc bandájukból és nem szólok nekik. Borzalmas barátnő vagyok...
- Nemsokára zárunk, szerintem elkészülhettek lassan ti is. - fordítom meg a táblát az ajtón.
- Máris? - esik kétségbe Niall és leteszi a kezéből a zsömlét, amit éppen eszik.
- Ember, kizabálod az üzletet a haszonból. - csapja hátba haverját Louis.
- Majd kifizetem. Ne piszkálj már folyton.
- Pontosan. Dupla árat fogsz fizetni. - ugratom a szöszit.
- Ha kapok még egy aszalt szőlős buktát, akkor triplát is fizetek.
- Elfogyott, de ha holnap beugrassz reggel akkor teszek félre neked párat.
- Köszönöm! - ugrik a nyakamba váratlanul, mire azonnal kibillenek az egyensúlyomból és ha nincs Louis, akkor hanyatt esünk.
- Figyelj már oda, nem látod, hogy Ria egy fejjel kisebb, mint te vagy? - állít maga mellé védelmezően.
- Sajnálom. Bocsánatkérésem jeléül megkaphatod a felsőmet. Ha eladod e-buy - en, akkor a kórházi költségedet fedezheted belőle. - vigyorodik el önelégülten.
- Kösz, de nem vagyok fanatikus rajongó. Inkább tartsd meg. - megyek hátra, hogy rendbe szedjem magam.
A fogasra akasztom kötényem és hajam is kibontom. Az üzletből hangok szűrődnek hátra és megijedek, hogy összetörnek valamit ezek ketten. Kirohanok és éppen időben, ugyanis Niall éppen egy kiflit készül elhajítani. Szép dolog, mondhatom.
- Hány évesek vagytok? - teszem csípőre a kezem mérgesen.
- Elég öregek, hogy most tiszta hülyének nézz minket. - húzza össze magát Louis és leteszi a buktát.
- Oké, a kimenés elmarad. Ezt a csatateret kell feltakarítani. Mit mondok a főnökömnek? Két örültet beengedtem és szétvertek egy cukortartót, a székeket felborogatták és az árut szétbarmolták?!
- Kifizetjük... - somfordálnak elém bűnbánó képpel.
- Fogjatok két seprűt és jóvá tehetitek.
- És mikor végzünk? - teszi fel a tétova kérdést Niall.
- Minél hamarabb hozzáfogtok.
- Akkor mire várunk? - néznek egymásra és amint megkapják a kellékeket neki is látnak a vikszolásnak.
H.S.
- Barry, miért nem játszol velem? - csapja meg a vállam M.
- Mert dalt írok és koncentrálnom kell. - tolom el kicsit ingerülten.
- De a papi azt mondta, hogy játszani fogunk mindig.
- Az apukád hazudott. Nekem dolgoznom is kell.
Igazából nem igaz, mert már egy fél órája egy betűt sem vetettem pappírra, de nincs kedvem vele játszani. Szeretem, imádom, de tegnap este óta csak az a kép jár a fejemben, ahogy a lány Lou - val táncol és jól érzi magát. Zavar, nagyon is zavar...
- Akkor hívd át Bethanyt, hogy játsszon velem. - unszol tovább.
- Oké, legyen. Addig is csend lesz. - egyezek bele és máris tárcsázom a lány telefonszámát.
Negyed óra múlva kedves mosollyal az arcán vitte el Mariet. Amint eltűntek én lazára veszem a figurát és egy alsógatyán kívül mindent ledobálok magamról. Leheverek a kanapéra és kezembe veszem a noteszomat. Már lassan megvagyok a dallal, de még hiányzik valami.
- Bassza ki! - dobom el idegesen negyed óra szenvedés után.
Megszólal a telefonom és a váratlan zajtól leesek az eddigi fekhelyemről. Először fel sem akarom venni, de mivel kitartóan csörög, ezért mégis megteszem. Lou az, tehát annyira mégse bánom.
- Igen? - szólok bele vontatottan.
- Haver, remélem nincs programod ma délutánra.
- Miért? Csajozni megyünk?
- Te barom. Nem viszlek csajozni. De be szeretnék neked mutatni valakit.
- Az új csajod?
- Egy barát, semmi több. - javít ki.
- De ugye nem valami őrült rajongó, aki majd ott fog fel - alá ugrálni, mintegy hülye.
- Azt sem tudta, hogy kik vagyunk. Nem hiszem, hogy ugrándozni fog.
- Pedig nekem nem igen tudnak ellenállni.
- Még mindig hülye vagy. Délután nálad.
- Mi?! Miért nálam... Otthon se vagyok... - döbbenek le és szerencse, hogy nem tudok lejjebb esni a padlónál.
- Akkor hazamész. Oda megyünk, mert nem lesz feltűnő, hogy egy csaj megy be a házadba. Ott egymásnak adják a kilincset, de ha hozzánk jönnek, az elég fura lesz.
- De az egy disznóól. - tiltakozok tovább.
- És még a hátsódon pihengetsz? Tessék menni takarítani.
- Hozzád megyünk, mert nálam nem lehet lenni.
- Legyen. Pedig reméltem, hogy nem kell takarítsak.
- Csinálj kerti partit és akkor nem kell csak a konyhát meg a nappalit rendbe szedned.
- Hogy neked mennyi eszed van, Hazz.
- Mikor legyek ott?
- Két óra múlva. Legyél pontos és hozz fürdő nacit, mert nem fogsz nudizni.
- Oké, legyen. Ott leszek és viszek gatyát is magammal.
V.G.
- Oké, remélem nem fogsz megharagudni, de meghívtam a haverjaimat is. - vall színt bűnbánóan Louis.
- Oké de nem lesz baj, hogy én is ott vagyok?
- Ugyan, majd meghalnak, hogy megismerjenek.
- Értem jössz? - kérdezem tétován.
- Persze. A pékség előtt felveszlek. Jó lesz így?
- Tökéletes, köszi.
- Csini legyél! - köszön el, amivel sikeresen zavarba is hoz.
Troy mellém lép és tudatja velem, hogy tisztában van a szituációval. Mindent egyetlen pillanat töredéke alatt.
- A barátnőiddel mikor osztod meg az örömhírt, hogy hamarosan gratulálhatnak? - karol át lazán.
- Gratulálni mihez?
- Ahhoz, hogy összejöttél egy hírességgel.
- Te mégis mi a francról beszélsz? - tolom el magamtól.
- Ugyan már. Csini legyél, értem jössz, talizunk...Innen már egyenes út vezet a randikig. Én már csak tudom...
- Semmi ilyesmi nem lesz. Ő majd járni fog egy híres táncossal, vagy énekessel és minden rendben lesz kettejük között. Kétlem, hogy pont én kellenék neki.
- De beismered, hogy vonzó. - bök felém mutatóujjával.
- A vak is látja, hogy egy félisten. Nem hiába van annyi rajongója. Az este utána kerestem kicsit a neten. Hadd ne mondjam mennyi találat volt.
- És ő mégis itt volt a tegnap és türelmesen kivárta míg végzünk, utána szétbarmolták a haverjával az üzletet és egy zokszó nélkül fel is takarították. Ma pedig meghív, hogy ismerd meg a haverjait, akikkel egy bandában zenél. Legközelebb az anyukájának mutat be.
- Fogd be. - pirulok el.
- Szóltam előre, hogy ne legyenek meglepetések. De készülj fel, mert az ilyen kis sztárocskák könnyen elszédíthetnek.
- Engem nem fognak. Erről kezeskedem.
- Még ha nagy lesz is a kísértés? - vonja fel szemöldökeit.
- Akkor is. Most pedig úgy látom fel kellene venni a rendelést.
A lányoknak azt hazudtam, hogy családi délután lesz és nem érek rá velük menni One Dorection vadászatra a parkba. Ha tudná mit követek el biztosan kinyírnának, hiszen ők ketten már 2010 óta a fiúkkal való találkozásról álmodoznak, de eddig sosem jött össze. Egyszer Ann mellett állítólag lesétált az egyik, de nem vette észre csak nagyon későn. Addigra a srác már eltűnt. Szívás.
Egészen kettőig megfeszített tempóban dolgoztunk,hiszen folyamatosan jöttek a vendégek és amint
megérkezik Pat és Molly, hogy leváltsanak minket és én boldogan megyek hátra átöltözni. Otthonról magammal hoztam a fürdő ruhámat, amit most felveszek, hogy kelljen a fiúk előtt kényelmetlenül éreznem magam. A ruhámat visszaveszem, megigazítom és a hajam lófarokba kötöm, hogy az arcom látható legyen. Minden sminket lemosok magamról, hogy nem a medencében menjen le az egész, majd egy utolsó pillantást vetve magamra a tókörben, elhagyom a helyiséget. Pat és Molly a pult mögött röhögnek valamin, mikor kiérek.
- Ugye nem akarsz becopfozott hajjal menni? - hüledezik Molly és azonnal megkomolyodik.
- De igen, ez volt a tervem. - bizonytalanodok el.
- Egyáltalán hová mész ilyen csinosan? - jön oda hozzám.
- Medencés partira egy baráthoz.
- És az barát fiú?
- Igen...
- Akkor engedd ki a hajad. - parancsol rám, mire összerezzenek.
Épp kiengedem a hajam, mikor nyílik az ajtó és Louis lép be az üzletbe. Azt hiszem mindenki, szinte kivétel nélkül visszafojtott lélegzettel vizslatja, csak én rohanok oda hozzá és köszöntöm két puszival. Ettől még jobban megrendül a nézőközönség és suttogni kezdenek.
- Csini vagy. - tátogja.
- Azt hittem a hátsó bejáraton fogsz bejönni és úgy osonunk ki.
- Ha a jövőben is együtt akarunk mutatkozni, akkor nem foglak eltitkolni.
- De megmondtam, hogy ebből nem kérek.
- Ezt nem lehet másképp csinálni. Ha mindenkiben leülepszik, hogy barátok vagyunk, akkor nem lesz semmi probléma.
- Biztos vagy benne? Nem akarom, hogy valami őrült rajongód rám gyújtsa a házam.
- Nem fogja. - mosolyodik el, majd mintha mi sem történt volna átkarolja a vállam és kilépünk a szikrázó napsütésbe.
Azonnal megrohannak minket a rajongók és nem tudunk eljutni a kocsi ajtajáig. Engem elsodornak az ugrándozó lányok és ennek talán örülök is egy kicsit, mert legalább nem nagyon figyelhetnek meg. Táskámból előkapom a napszemüvegem és felteszem, hogy ne ismerjenek fel. Negyed óra után végre el tudunk szabadulni és azt hiszem csak pár kép készült rólunk. Remélem nem leszek holnap mindenhol és nem kapok utálkozó üzeneteket a közösségiken.
- Sajnálom, hogy egyből bedobtalak a mély vízbe. Nem volt szándékos. - néz rám kiskutya szemekkel, aminek nálam mindig megvan a hatása.
- Nem gond. Te mondtad, hogy hozzám kell szokjanak.
- Igaz. Remélem készen állsz, hogy most mutatlak be a testvéreimnek.
- Jesszus. A telefonban a haverjaidról volt szó. - sápadok le.
- Nekem ők olyanok, mint a sosem volt tesóim.
- Így már világos. - könnyebbülök meg.
- Meg is érkeztünk. - parkol le egy hatalmas ház előtt, amitől még a lélegzetem is eláll.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez lett volna a rész, remélem mindenkinek tetszett, aki végigolvasta.
Reményeim szerint még holnap jelentkezem egy friss résszel, de nem biztos.
Legyetek jók!
Puszi :*:*
Megjegyzések
Megjegyzés küldése