7. Rész

H.S.

-  Barry! Ez a ház hatalmas! - pördül körbe unokahúgom a nappaliban.

-  Tudom, kicsi lány. Szerintem se kutya.

-  Van kutyád? - kapja fel a fejét azonnal a szó hallatára.

-  Nincs, ez csak egy szófordulat volt. Sajnálom. - veszem ölbe.

-  De ne is akarsz egy kutyust?

-  Inkább macskás fajta vagyok.

-  Ú, akkor cicád van? - tapsikol még vidámabban.

-  Nincsenek háziállataim. Alig vagyok itthon, nem lenne ki gondoskodjon róla. Feldobná a lábát, mire hazajövök.

-  És ha nekem vennél egy pónit?

-  Pónit? - nézek rá hitetlenkedve - Minek neked egy póni?

-  Azért, mert olyan cuki és mert kell.

-  Mit szólnál inkább egy plüsshöz?

-  Kapok egy plüss pónit? - ismét az a fanatikus mosoly jelenik meg az arcán, mint a kutya és macska említésekor.

-  Igen, de nem ma. Csak holnap mehetünk el, mert már késő van.

-  Éhes vagyok. - vált témát.

-  Összedobhatunk pár szendvicset, ha gondolod. - ajánlom és a konyha felé indulok.

-  Teszel bele nekem majonézt?

-  Igen.

-  És levágod a héját?

-  Azt is, M.

-  Ú, köszi! - nyom egy puszit az arcomra, amivel teljesen zavarba hoz.

-  Tessék, innen nézheted mit csinálok. - ültetem az egyik bárszékre.

   Miközben a szendvicseket csinálom folyamatosan a délután eseményei járnak a fejemben. Mekkora bunkó vagyok. Hogy lehetek ennyire szemét? Még csak nem is gondolkodtam, csak megtettem. Annyira akarom, hogy az enyém legyen, hogy úgy nézzem rám, mint Lou - ra, de egyszerűen nem megy. Már az elejétől kezdve úgy néz rám, mint egy darab szakadt rongyra, pedig nem szolgáltam rá. Ma délutánig nem beszéltünk és azóta az egy alkalom óta nem is találkoztunk, vagyis a klubban, de kétlem, hogy meglátott azzal a lánnyal. Csak azt akarom, hogy kedveljen és ne úgy nézzen rám, ahogy ma tette. De azzal a csókkal mindenképpen végtelenre rontottam az esélyeimet. Éljek én és a hülye fejem.

-  Barry, vérzik az ujjad. - sikolt fel ijedten M.

-  Ó, bassza meg! - dobom el a kést és a csap alá tartom az ujjam.

-  Hozzak ragtapaszt?

-  Nem tudod hol van, maradj csak itt. Még eltévedsz ebben a nagy házban. - indulok el a földszinti mosdó felé, hogy szerezzek egy ragtapaszt.

  Szakavatott mozdulatokkal tépem szét a papírt a tapaszon és miután elállítom a vérzést leragasztom az ujjamon a sebet. Visszamegyek és gyorsan összerakom a szendvicset. Vacsora után megfürdetem M - t és ágyba dugom. Nem sokkal később én is eltenném magam holnapra, de megszólal a telefonom. Mivel csak egy alapcsengőhang van beállítva, ezért gőzöm sincs ki lehet az. Lou neve villog a képernyőn és nagyot nyelve elhúzom a botocskát, hogy fogadjam a hívását.

-  Aludnod kellene már. - szólok bele félve.

-  Nem vagyok rád hangolva, Styles. Mi volt ez ma délután?

-  Fogalmam sincs, a csajod be van kattanva. - hazudom gátlástalanul.

-  Mi történt a vízben?

-  Semmi. Csak segíteni akartam neki, de ő letolt.

-  És az a csók mi volt? - förmed rám nem túl kedvesen, amitől végre realizálom, hogy fölösleges mondanom bármit is.

-  Sajnálom haver, elragadott a hév. Nem gondolkodtam.

-  Komolyan nem tudod egyszerűen elfogadni, hogy nem minden csaj érted van oda? Ennyire nehéz csak hagyni, hogy más is érvényesüljön? - hangjából érzem, hogy nagyon csalódott.

-  Nem megyek többet a közelébe, ha ez segít valamicskét.

-  Csak legyél rendes. Nem azt kérem, hogy ne beszélj vele vagy valami, csak nem próbáld meg elcsábítani, mert tényleg kedvelem. Ria olyan lány, akit szívesen mutatnék be az egész világnak. Ő nem játssza meg magát.

-  Te pedig vak vagy, ha nem látod, ez a lány nem biztos, hogy ennyire tiszta és szent.

-  Fogd be, ha nem akarod, hogy szétrúgjam a segged! - figyelmeztet.

-  Sajnálom. Asszem elteszem magam holnapra, mielőtt még jobban megbántalak téged vagy  a barátnődet.

-  Jobb is. Holnap találkozunk a rádió központban. El ne felejtsd.

-  Már ki is ment a fejemből tegnap óta.

-  Negyed kilenc. Pontos legyél.

-  Ott leszek. - ígérem és bontom a vonalat.

   Nem akartam, hogy utáljon ezért Louis, hiszen ő az egyik legközelebbi barátom, de egyszerűen ha szóba kerül ez a lány, akkor valami olyasmi történik vele, amit nem tudok megmagyarázni. Ha eszembe jut mindig hülyeséget csinálok vagy beszélek és legszívesebben fejbe verném magam. De nem teszem és lehet ez a legnagyobb hiba.

V.G.

   Reggel az első dolgom az, hogy megnézzem miket tettek közzé az interneten, hiszen már tegnap este láttam fenn képeket rólam és Louis - ról, de nem sok. Hát mára ez megváltozott. Minden oldalon ott vagyunk. A twiter pörög és a Facebookon is minden fan oldal velünk foglalkozik. Mennek a találgatások és az összeesküvés elméletek szövögetései minden mennyiségben. Vannak, akik kedvesen nyilatkoznak, de vannak, akik nagyon keményen odamondják. Az egyik twitterező ezt írta : " Az a ronda trampli.... Nem tudom mit akar Louis - tól, de semmi esélye nála. Nem is szép és még csak alakja sincs. Remélem hamar lekopik. "

   Nagyon rosszul esik és majdnem elsírom magam. Miért ír róla ilyesmit, amikor nem is ismer? Anélkül ítél el, hogy valaha is találkoztunk volna olyanokkal vádol, hogy kurva vagyok és, hogy egy szemét ribanc...

   Gyorsan lecsukom a laptop tetejét és berohanok a mosdóba, hogy kicsit megnyugodjak. Leülök a kád szélére és mélyeket lélegzek. Térdemre hajtva a fejem próbálom kizárni a zsibongó gondolatokat az agyamból, de egyszerűen nem megy. Folyamatosan ott motoszkálnak a rosszalló megjegyzéseik és az elmontírozott képek, amiken péniszek vannak a fejem helyén és egyszerűen ki vagyok róluk vágva. A telefonom rezgése zavar meg. A Little me az, szóval nyugodtan nyomom le a fogadó gombot. Nem kellene.

-  TE SZEMÉT ÁRULÓ!!!! HOGY HAZUDHATTÁL NEKEM?! MI AZ, HOGY TE TALÁLKOZGATSZ A KEDVENC SZTÁROMMAL ÉS NEM IS SZÓLSZ RÓLA? AZT HITTEM BARÁTOK VAGYUNK ÉS ELMONDASZ NEKEM MINDENT! AZ INTERNETRŐL KELL MEGTUDJAM, HOGY JÁRSZ LOUIS - SZAL? - üvölti a telefonba, így eltartom magamtól egy kicsit, hogy normális decibelen halljam barátnőm mondanivalóját.

-  Sajnálom, hogy nem mondtam el, de három napja is alig ismerem. Nem akartam elmondani, mert féltem.

-  MITŐL?! HOGY ELSZEDEM TŐLED? ENNYIRE FÉLTÉKENY VAGY ARRA, HOGY SZEBB VAGYOK NÁLAD?

-  De a te kedvenced nem Liam? - kérdezem tétován, de ez csak olaj a tűzre.

-  LIAMNEK VAN BARÁTNŐJE! Ő NEM AZ A FAJTA, AKI MEGCSAL EGY LÁNYT! DE LOUIS -  NÁL LENNE ESÉLYEM. PERSZE HA A DRÁGA BARÁTNŐM NEM CSAPOTT VOLNA LE RÁ.

-  Abba hagynád az ordibálást?

-  NEM, MERT AZT HITTEM NEM IS SZERETED A 1D - T, ERRE KIDERÜL, HOGY EGY TAGJÁVAL KÖZELEBBI VISZONYBA IS KERÜLTÉL, MINT EGY ALÁÍRÁS?

-  Szerinted tényleg azért vagyok vele, mert híres?

-  Miért, nem azért? - vált csendesebb hangnemre, amivel máris könnyebb a beszélgetés.

-  Ha ezt hitted, akkor csúnyán félreismertél. Azt sem tudtam ki ő.

-  És mikor találkoztatok először.... Mindent tudni akarok!

-  Mi van azzal, hogy haragszol rám és leordítod a fejem?

-  Azon már túl vagyok. A hisztis picsa énemet elküldtem nyaralni.

-  Oké, szóval először...

-  Ne várj. Felkeltem Datty-t és találkozunk a pékségben. Oké?

-  Egy óra múlva találkozunk.

-  Nyugi, ott leszünk. - biztosít és nagyon fura, gonosz kacajjal bontja a vonalat.

    Kinyitom az ablakomat de kinn elszomorító kép fog. Az eső szakad és az ég is dörög. Kicsit melegebben öltözök fel, mivel kétlem, hogy a nap folyamán még kánikula lesz. Egy narancssárga felsőt veszek fel fekete farmerral és blézerrel, valamint egy bakancsot. Egy narancsszínű táskába pakolok és miután megcsinálom a hajam lemegyek reggelizni. Vagyis már inkább ebédelni,ugyanis negyed kettő van.

  Mikor leküzdöm a sótlan levest és a kevés krumplipürét, amit nyilván apa főzött, mivel Tessa sokkal jobban főz, megkeresem az esernyőmet bezárva az ajtót elindulok pékségbe. Út közben megszólal a telefonom. A képernyőn Louis neve villog, de mikor felveszem Niall szól bele.

-  Teszel nekem félre aszalt szőlős buktát? - vág bele minden előzetes nélkül.

-  Ha még van, akkor igen. Miért a Louis telefonjáról hívsz?

-  Mert nekem nincs meg a számod és lusta voltam átírni.

-  Bejössz a pékségbe?

-  Fél óra és ott vagyok. - ígéri buzgón.

-  Nem lenne baj,ha elhoznád a többieket is? A két legjobb barátnőm nagy rajongó és szeretném, ha megismernétek őket.

-  Ha ráérnek akkor hozom őket. - nyugtat meg.

-  Hálám örökké üldözzön. - kuncogok a telefonba, majd kurta köszönéssel bontom a vonalat.

   Az út nem hosszú, de mikor odaérek megrendülök. Rajongók tucatjai csoportosulnak a bejárat előtt és várnak a srácokra. Plakátokat szorongatva toporzékolnak és leselkednek. Előveszem a telefonomat és mielőtt odaérnék küldök egy gyors üzenetet Louis telefonjára, hogy ne jöjjenek, mert itt vannak a rajongóik és baj lesz, de az ő válaszuk az volt, hogy már úton vannak és amúgy is szeretnek a rajongókkal találkozni. Kicsit furán nézek a kijelzőre, de ha nekik ez jó.... A hátsó bejárathoz osonok és úgy megyek be. Benn Troy forgolódik idegesen és nem érti mi az ég van odakinn. Mikor hozzá lépek megijed, de hamar magához tér.

 

-  Mégis mi a franc folyik itt? - esik nekem azonnal.

-  A fiúk a One Direction -ből ide jönnek. Azt hiszem ezt várják.

  Ekkor kivágódik ajtó, majd ugyanezzel a lendülettel be is csapódik. Két legjobb barátnőm hajol térdére lihegve, szerintem szó szerint átverekedték magukat a tömegen. Hajuk csapzott és elázott, szerintem az esőből is jutott nekik még. A tömeg egyre nagyobb lesz odakinn és egyszer csak leparkol egy fekete kisbusz az út túl oldalán...Na ez még érdekes lesz.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ez lett volna a rész, remélem tetszett nektek.

Megpróbálok sietni a folytatással!

Legyetek jók!

Pussz :*