H.S.
Ria amint betoppan a házba minden tekintetet magára von, természetesen... Megint fantasztikusan néz ki a tengerészkék ruhájában és a fehér zakóban, amit hozzá vett fel. Haja fel van kontyozva így kilátszik nyakának makulátlan fehér bőre. Milyen szívesen megcsókolnám.... Halvány sminkje és édes mosolya rabul ejt és legszívesebben azonnal felvinném az egyik szobába és csak kényeztetném. Beteg vagy, Harold...
Csak nézem és azon gondolkodom, hogy miért nem kedvel. Igazából annyira rosszat nem tettem vele, csak megcsókoltam a vízben, de ennyi volt. Na jó, ez elég rossz volt, de megbocsájthatna...
- Harry, figyelsz? - zökkent ki Zayn, aki éppen lehuppan mellém.
- Miért? Lemaradtam valamiről?
- Igen. Most beszéljük meg, hogy mi legyen a következő lépés.
- Elég egyszerű a képlet. Csak fogjuk és azt mondjuk, hogy Ria csak egy barát és mindegyikünknek, nem csak egy valakinek. A többit pedig házon belül elintézzük. Úgy is két hetünk maradt szabad, én pedig nem fogom a fenyegető üzeneteket olvasni, ahhoz túlságosan megkedveltem Riát. Szóval.. Esetleg még valami megbeszélnivaló? - kérdezem már felállva az asztaltól.
- Arról beszélünk, hogy esetleg Ria lakhatna erre a két hétre a csapat közös lakásán, hogy nem szagolják ki hol is lakik igazából.
- Ez hülyeség. Csak még inkább felkeltené a sajtó figyelmét, hogy beköltözött a közös lakásba. Aztán kitalálnák, hogy az ti kis szerelmi fészketek és két napon belül rágyújtanák. Megérné?
- Hahó, itt vagyok én is, hallom, amit mondasz.
- Örülök neki, akkor legalább nem kell még egyszer elmondanom - válaszolom flegmán, mire csak mérges pillantásokat lövellnek felém.
Nem értem magam. Miért nem tudok én is olyan kedves lenni vele, mint a többiek? Miért nem tudok úgy viselkedni, mint aki nem egy komplett idióta? Biztosan azt hiszi, hogy utálom, de nem kellene, mert nem így van. Ahányszor meglátom, begörcsölök és csak ilyen idiótaságok jönnek ki a számon. Miért?
- Azt hiszem nekem mennem kellene. Apa ki fog borulni, hogy megint eltűntem - áll fel az asztaltól.
- De még csak most jöttél. Nem maradhatsz még egy kicsit? - kérleli Lou.
- Nemsoká megérkezik az unokatestvérem és ki akarok menni elé a reptérre.
- Hát, akkor hazaviszlek - pattan fel haverom is és már menne is a kulcsáért, de Ria megállítja.
- Maradj csak, vendégeid vannak. Haza fogok találni, semmi probléma.
- Ha bármi gond van, csak telefonálj és ott vagyok.
- Köszi. Nektek is srácok - fordul felénk kedves mosollyal, majd elindul kifelé.
Kikíséri és mikor visszajön elég idegesnek látszik.
- Harry, ha nem tudsz kedves lenni, akkor inkább csak fogd be - förmed rám azonnal.
- Sajnálom, egyelőre nem bízok benne - hazudom szemrebbenés nélkül.
- Te tudod, de viselkedj légy oly kedves, mert össze akad a bajszunk.
- Most aztán keményen megfenyegettél.
- Hohohan Hahhy, hehél hedveh - mondja Niall teli szájjal, de semmit nem értek belőle.
- Azt hiszem beszéltünk már a teli szájjal beszélésről.
- Sajnálom, de tényleg lehetnél valamivel kedvesebb hozzá. Semmi rosszat nem tett ellened.
- Tudom és sajnálom. Majd bocsánatot fogok kérni tőle.
Felállva az asztaltól összeszedem a dolgaimat és elköszönve a srácoktól hazamegyek. M már nagyon vár rám, hiszen tegnap délután óta egy dadával van. Ahogy ledobom a táskámat máris a nyakamba veti magát és vidáman sikoltozza a nevemet. Jó szorosan megölelem és úgy döntök, hogy elegyünk kicsit sétálni amolyan nagybácsi - unokahúg program, mint a régi szép időkben, mikor még babahordozóban hurcoltam mindenhová.
- Barry, neked miért nincs még kisbabád? - kérdezi ártatlan mosollyal az arcán, mire én csak furán nézek rá. Nem értem, hogy juthat eszébe ilyesmi.
- Azért, mert még túl fiatal vagyok az apasághoz. És azért is, mert nem vagyok megházasodva.
- És mikor fogsz?
- Nem tudom... Miért kérdezed?
- Csak mert ha lenne egy kisbabád, akkor azzal lehetne játszani és tényleg nagyon jó lenne.
- Hát, sajnálom, kicsi lány, de arra még jó sokat kell várni, hogy játszótársad legyen. Legalább is ami az én családalapítási szándékaimat illeti.
- Miket? - pislog rám kicsit összezavartan.
- Nem számít. Majd ha nagylány leszel, akkor anya elmagyarázza.
- Oké - von vállat majd elszalad, ugyanis megérkezünk a parkba.
Míg ő játszik és leülök egy padra és onnan tartom szemmel. Szerencsére nem ismernek fel, mondjuk szerintem hamarabb kategorizálnának csövesnek, mint sztárnak a szakadt térdű farmeromban, a kopott tornacipőmben és a farmer mellényemben, ami alatt csak egy egyszerű felső van, hajamat pedig egy baseball sapi fedi és szemeimet pedig napszemüveg takarja...Na most ismerjetek fel....Hahaha...
- Harry? - hallok meg egy ismerős hangot a hátam mögül, amitől azonnal mogyorónyi lesz a gyomrom térfogata.
V.G.
- El, úr isten! - ugrok unokatestvérem nyakába, akivel már ezer éve nem találkoztam.
- Viki! - szorít meg jó alaposan, barna haja pedig csiklandozza orromat.
- Úgy hiányoztál.
- Te is nekem. Nem volt kivel megbeszéljem a hülyeségeimet - hangzik fel csilingelő kacaja.
- Annyi mindent kell meséljek.
- Igen, ez nyilvánvaló. Kezdhetnéd mondjuk ezzel - nyom a kezembe egy újságot, aminek én és Louis vagyunk a címlapján, amint megölel.
- Menjünk haza, lepakolsz és utána mindent elmondok, oké?
- Elfogadható feltételek. Fogjuk egy taxit.
El és én már egészen kicsi korunk óta jóban vagyunk, a szüleink rengeteg időt töltöttek egymásnál és így két eset volt lehetséges. Vagy örökre megutáljuk egymást, vagy összenövünk és elválaszthatatlanok leszünk. Mi az utóbbit választottuk és nagyon megszerettük egymást. Míg el nem ment egyetemre minden nap találkoztunk, de ott számára a tanulás vált a legfontosabbá és így kicsit elhanyagoltuk egymást. Az utóbbi két hétben nem is beszéltünk, mert neki vizsgái voltak, nekem meg ugye itt volt az érettségi, de most azt hiszem minden elvesztegetett időt be fogunk pótolni.
Otthon megkapja a vendégszobánkat és miután lepakol úgy döntünk, hogy szép idő révén a parkban beszélgetünk. Út közben megállunk és veszünk egy - egy jeges kávét is, hogy ne tikkadjunk ki. El olyan szép, én pedig olyan irigy vagyok rá. Hullámos barna haja és zöldes szemeit mindig is irigyeltem tőle, annak ellenére, hogy azt mondták én vagyok a szebb. Nem volt az a tipikus agyon fogyózott semmit nem eszek, mert felkúsznak a kalóriák lány, neki nem is kellett, ugyanis nem hízik, bármit eszik. Na ezt én nem mondhatom el magamról. Nem figyelek oda és máris rajtam van négy kiló...Ezt anyától örököltem.
- Szóval, most már esetleg elkezdhetnél mesélni - szólít meg, ahogy átlépjük a park déli bejáratát.
- Nos, Louis - t egy klubban ismertem meg nagyjából egy hete, aztán összebarátkoztunk, de nem tudtam, hogy híres vagy valami. Erre másnap megjelenik a pékségben, ahol dolgozom és jönnek a rajongói. Utána egyik esemény a másikat követte és önkényesen eldöntötte, hogy lássanak minket nyugodtan, őt nem érdekli. Nos, ez lett a vége... Szerintem most is pörög a falam a közösségieken és mindenki halálos fenyegetésekkel nyomja tele azt.
- Azért, ha ez segít és szurkolok nektek. Édes pár lennétek.
- Köszi, de nem hiszem, hogy lesz belőle valami. Én ezt nem fogom bírni. Azt beszéltük meg, hogy úgy teszünk, mintha barátok lennénk és mindenkit kizárunk..De félek.
- Nincs mitől félni, az a srác nyilván nem szórakozik veled, mert ő híres, árkit megkaphat és ha rád áldozza az idejét, akkor nyilván nagyon is kedvel téged.
- Oké, kezdek begolyózni. A két legjobb barátnőmtől is ezt hallom, de én még mindig nem érzem ezt.
- Úr Isten! Odanézz! Játszótér!!! - sikoltja el magát és már fut az említett hely irányába.
Sietősre veszem a figurát és utána megyek. Mire én megállok az egyik pad mellett ő máris lezavar egy gyereket a hintáról és bele is ül. Pont, mint egy nagy gyerek. Nincs kedvem hülyét csinálni magamból ezért csak állok és élvezem a meleg napsugarak cirógatását az arcomon. A fák lágyan lengenek a langyos szélben, a gyerekek önfeledt kacaja és a nyár minden boldogsága sugárzik felém a szélrózsa összes irányából és egyszerre felszabadultnak érzem magam. Már éppen leülnék, mikor észreveszek egy túlságosan is ismerős alakot egy közeli padon ülve.
Lassú léptekkel közelítem meg, ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy valóban ő az, vagy egy csöves. Elég leharcolt a külsője, de az iPhone a kezében elárulja.Mögé osonok és bár tudom, hogy nem szép dolog, meglesem mit csinál. Angry Birds -t játszik és közben fel - fel néz a játszótér irányába.
- Harry? - szólítom meg félve, ugyanis nem igazán vagyunk jóban.
- Ria... - fordul meg ijedten és azonnal elteszi a telefonját.
- Azt hittem Louis - nál maradtál.
- Nem. Utánad nem sokkal én is eljöttem. Ki akartam kapcsolódni Marieval egy kicsit.
- Úgy, hogy közben te éppen a telefonodat pöcögteted? Igazán gondos nagybácsi lehetsz.
- Igen is az vagyok, de tudod nem férnék bele a hintába.
- Pedig igazán szívesen megnéznélek, ahogy együtt hintázol a kislánnyal.
- Kérésed számomra parancs - áll fel kaján vigyorral a képén és elindul a kerítés felé.
- Várj már, csak vicceltem! - futok utána.
- Én beülök a hintába, cserébe te is.
- De itt az unokanővérem, hülyének fog nézni.
- Ahogy látom nem igazán kell félned miatta - bök egy csúszda irányába, amin éppen El csúszik le és közben hangosan nevet.
- Oké, legyen - egyezek bele, majd követem a fürtös fiút a hintákig, ahol el is foglalunk két helyet.
Arca tiszta, szemei méregzöldek és kifejezéstelenek. Ajkain kedves mosoly játszik és a kis gödröcskéi halványan kirajzolódnak. Göndör fürtjeit bár eltakarja a sapka a fején, pár rakoncátlan tincs mégis kikandikál, ezzel tökéletes keretet adva arcának. Van benne valami, ami annak ellenére, hogy nem kedveljük egymást megragadja a pillantásomat és nem engedi el még akkor sem, mikor rám néz és felém nyújtja egyik kezét, hogy utána valamit letöröljön az arcomról. Ujjénak érintése bizsergeti a bőrömet és mintha apró, elektromos kisülések csipkednék azt a felületet, amihez hozzá ér. Azonnal fülig pirulok, pedig értelme sincs. Csak nézek azokba a zöld szemekbe és engedem, hogy elvesszek bennük.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez lett volna a rész, remélem élveztétek!
Legyetek jók és élvezzétek a hétvégét.
Puszi :*:*
Hay! :*
VálaszTörlésOké, tehát kezdjük azzal, hogy én erre totál nemszámitottam.
Mikor elkezdted mesélni, hogy pontosan mit irsz meg, hogy lesz minden
nem erre számitottam.
Ultrajó lett és nagyon bejövős <3
Nem bántam meg hogy elkezdtem olvasnii!!
Egyenlőre még mindig Louis személyisége jön be a legjobban és
Hazza borit ki a legjobban =)) az a csávó nem komplett
úgy viselkedik mint egy idióta és a csaj is kezdi követni a példáját.
Érzem, hogy ennek brutális vége lesz, de majd meglátom
Puszii :* :*