Ugrás a fő tartalomra

3.Rész

V.G.


-  Kicsim, ez valami isteni! - harap egyet apa a gyümölcskenyérből, amit a pékségből hoztam.
-  Igazából Troy sütötte.
-  Akkor mondd meg neki, hogy őt az isten is péknek teremtette.

    Jókedvűen beszélgetünk vacsi után, mikor valaki rátenyerel a csengőre és őrült csöngetésbe kezd. Apa bosszankodva áll fel, nem sejti, hogy ki lehet az... De én pontosan tudom. Ann és Detty azok, mivel nekik szokásuk így betévedni hozzám.

-  Vége a vacsinak? - esik be Ann, nyomában másik barátnőmmel.
-  Lányok, szerintem nem jó ötlet... - jegyzem meg tétován, de Detty belém fojtja a szót.
-  Mr. Gates, ugye elengedi Vikit bulizni velünk?
-  Persze, csak ne igyatok sokat. - mosolyog rám, de amint találkozik tekintet az én dühös pillantásommal, behúzza a nyakát és int Tessának, hogy ne engedjen.
-  Én nem tartom túl jó ötletnek. Viknek holnap korán kell kelni.
-  Azt mondta reggel, hogy holnap délutános. - kuncog Ann.
-  Hát jó, de ne igyatok sokat... - egyezik bele az árulója.
-  Csajszi, ez remek! Mehetünk bulizni! - csapja össze tenyereit Detty.
-   A nyár első bulis fotója! - kap elő egy fényképezőt Ann és sikeresen megvakít egy életre.

  Még mindig félig vakon pislogok barátnőimre, akik elégedett arcot vágnak, én pedig belül fortyogok, mert már minden elő van készítve egy gáz pizsamában eltöltött filmezős estéhez. De neeeem, minek is azt?

-  Gyerünk, felmegyünk és elkészülsz, Ann nővére foglalt nekünk asztalt az egyik menő bárban. - tol felfelé a lépcsőn Detty és magunk után húzzuk barátnőnket is.
-  Remek.... Akkor ezért ilyen fontos. - morgok és benyitok a szobámba.

  A hálóm nem nagy durranás. Bordó, rücskös falak, hófehér függöny, ugyancsak fehér bojtos szőnyeg és az ágyam fém kerete is fehér, míg az ágytakarómon rózsák vannak. Párnáim tömkelege mindent belep és mindenhol van két-három darab. Az íróasztalom kivételesen fekete, rajta pedig a Macbookom és váza, benne azáleák, a kedvenc virágaim. A fal mellett ruhásszekrény és könyvespolcok, roskadásik a kedvenc könyveimmel. Ez a kedvenc helyem a világon.

-  Oké, mi volt ez az előbb? - dől neki a falnak Ann és szúrós tekintetét rám szegezi.
-  Nem tudom miről beszélsz.... - huppanok le az ágyamra.
-  Erről, hogy holnap dolgoznod kell menni. Délutános leszel.
-  Igen, de ma nem volt kedvem bulizni menni.
-  És mi lesz azzal, hogy az egész nyarat végigbulizzuk és hasonlók?
-  Bocsi, de ma tényleg nem volt kedvem.
-  Már nem számít. Megyünk, mert Bonnie foglalt asztalt és nem mondhatjuk vissza
-  Amúgy hová is megyünk pontosan?
-  A Crown-ba. Az a hely nagyon állat! - ujjong Detty.
-  Oké, de akkor le kell zuhanyoznom és hajat mosnom és hasonlók. Legalább egy óra.
-  Ezért vagyunk mi itt. A hajad megcsinálom én, a sminked Detty és a ruhádat kiválasztjuk, míg zuhanyzol.
-  Jaj, lányok...Köszi. - érzékenyülök el.
-  Itt vagy még? - förmed rám Detty és máris neki esik ruhásszekrényem tartalmának kiforgatásának.

   A zuhany alatt énekelgetek és nagyon laza vagyok. Hajat mosok és engedem, hogy a hab beterítse hátamat és combjaimat, édes, narancs illattal betöltve a kis helyiséget. Mikor kész vagyok fogat mosok és ellenőrzöm, hogy a lábaim tökéletesen simák - e. Végül törölközőbe csavarva lépek ki a gőzfelhőből és sokkos állapotban veszem tudomásul, hogy a szobámban lejátszódott egy apokalipszis, ugyanis az összes ruhám a földön hever, a cipőim szanaszét, barátnőim pedig egy vállfát forgatnak, amin egy testhezálló fekete ruha lóg, fölötte vörös blézer és Ann kezében egy pár vörös lapos talpú cipő himbálózik.

-  Végre, elkészültél. Tessék, itt a fehérnemű, direkt a legdögösebbet választottuk. - emel fel Detty az ágyamról egy csipke melltartót és bugyit, amit tőlük kaptam a 18. születésnapomra, sosem vettem fel.
-  Mégis mire számítotok, mi lesz ott?
-  Az életünk legfontosabb bulija, természetesen. - vágják rá egyszerre, mintha felolvasnák valahonnan.
-  Oké, ki vagyok én, hogy vitatkozzak veletek? - forgatom meg szemeimet idegesen és visszasomfordálok a fürdőbe, hogy felvegyem a lenge ruhadarabokat.


  Mikor visszatérek a kezembe adják a vállfát, azzal az utasítással, hogy öltözzek, mert hamarosan indulni kellene. Felveszem és ijedten tapasztalom, hogy oldalt két lyuk van az anyagban, ami láthatóvá teszi tetoválásomat, amiről eddig senki nem tud. Megrémülök és azonnal magamra kapom a blézert is. Ezt senki nem láthatja meg, a tökéletes időpontig, mert nem éppen a rám jellemző darab lett. Harisnyámon igazítok egyet és felveszem a cipőimet is. A hajam igazán elegáns lett, mégis könnyed, a sminkem pedig lélegzetelállító.


-  Ezt már nevezem... Hová tetted Vikit? - ámuldozik Detty és egy szőke hajtincset a füle mögé tűr.
-  Köszönöm lányok. - nézek rájuk ellágyult vonásokkal.
-  Ha elbőgöd magad, képen töröllek. - fenyeget meg idegesen Ann és a kezembe nyom egy halálfejes táskát, melynek fogantyúja olyan, mintha gyűrűk lennének az ujjamon. - Tessék, tekintsd ezt elő karácsonyi ajándéknak.
-  Akkor, indulhatunk? - csapom össze tenyereim és elindulok a kijárat felé.
-  Elfejtettél valamit! - rántanak vissza, majd előveszik a  kamerát és elkezdenek fényképezgetni.

   Végül negyed tízkor el tudunk indulni a buli helyszínére, ami a város másik végén van, szóval taxit hívunk, így sokkal gyorsabb, ráadásul barátnőim se kezdenek el nyávogni a cipőik miatt, hisz miért is nem vettek volna fel tűsarkút?

-  Köszönjük! - nyomom a sofőr kezébe a fuvar árát és kirugdalom barátnőimet a hátsó ülésről.

   A valóssággal lélegzetelállító. Kívülről mondjuk pont olyan, mint egy átlagos bár, de különlegessé teszi az előtte kígyózó sor, és az emberek, akik mind azt várják, hogy bejussanak a város legnagyobb elit klubjába. Minket beengednek, mert van foglalásunk, ami elég sok ellenséges pillantást von magunkra, de mi addigra már benn vagyunk a kellemes hűvös helyiségben.

   Belülről még sokkal jobb. Vörös kárpit mindenfelé és arannyal szegélyezett bútorok, szobanövények, félhomály és dübörgő zene. A nyitott ajtón kiáramlik a füst, amit a táncolók közé engednek és a hangos lárma, amivel minden jó számot fogad a tömeg. Besétálunk és elsodor bennünket az emberek hullámzó óceánja. Nagy nehezen rábukkanunk az asztalunkra, ami egy, a táncolóktól elválasztott bokszot jelent, a kintivel tökéletesen megegyező bútorokkal és asztallal. Leülünk és egy lenge öltözetű pincérlány ott is terem, hogy felvegye a rendelésünket.

-  Három vodka shotot kérünk! - kiabálja túl a tömeget Ann.
-  És három szénsavmentes narancslevet is. - teszem hozzá azonnal.
-  Máris hozom az italaitokat! - bólint és már el is tűnik a testek mozgó tengerében.
-  Ez lesz az év legjobb bulija! - kurjantja Detty.
-  Ha nem meg tévedtünk. - oktatom ki egy ki, majd elnézek a bár felé, ahol meglátom a srácot a cukrászdából.

  Most egyáltalán nem tűnik ártatlan idősebb testvérnek. Fekete blézer van rajta, alatta fekete ing és farmer, haja tökéletesen áll és mosolya vakító, ahogy éppen próbálja magát ráfűzni az egyik lányra, aki természetesen olvad tőle, mint fagyi a tűző naptól. Szánalom....

H.S.


   A fiúk pontosan érkeznek és tódulnak be a lakosztályomba. M már az alattunk lévő szinten van az egyik lánynál, akivel délután az étteremben találkoztam össze. Nagyon aranyos olt, mert mikor említettem neki, hogy nincs kire bízzam az unokahúgomat, ő azonnal ajánlotta magát és nem is került sokba, csak egy közös fotóba és egy aláírásba. Igazán jó üzlet.

-  Haver, te aztán kitettél magadért. - néz végig rajtam Niall.
-  Kösz. Határozott szándékom, hogy ma este becsajozok. - vetődök rá a kanapémra.
-  Ne ülj le, mert indulunk is! - förmed rám Zayn.
-  Oké, nagyon sajnálom. - tápászkodok fel, majd elindulok a cipőm keresésére.

   Két perc után megtalálom a cipőimet a kádban, de fogalmam sincs, hogy is kerülhet oda. Amint megvagyok leliftezünk és beszállunk Lou kocsijába. Nagyon hamar megérkezünk a bárhoz, ami előtt rengeteg ember áll és várja, hogy bemehessen. Az ajtó felett egy nagy korona díszeleg és rajta nyomtatott betűkkel a CROWN felirat áll. Igazán impozáns hely, de láttam már szebbet és népszerűbbet is. Emlékszem éppen Tokióban voltunk és elosontunk bulizni. Na az a hely tényleg überzsúfolt volt és több sor is kígyózott a bejáratig.

-  Oké, hogy akarunk bemenni feltűnés nélkül? - fordulok a srácokhoz.
-  Nagyon egyszerűen. Hátul beengednek minket. - válaszol Liam és már indul is a hátsó bejárat felé.

  Meglepően könnyen bejutunk és egy nagyon csinos pincérnő az asztalunkhoz vezet minket. A VIP helyiségben kapunk helyet, ahol csak páran vannak rajtunk kívül. Azonnal hoznak egy kör vodkát és egy húzásra felhajtjuk őket. Kezdődhet az este. A második kört én állom, ezért el is indulok a bárpulthoz. Míg a barman kitölti az italokat én felmérem a terepet. Egy nagyon szemrevaló kis csaj ül mellettem, talán három évvel idősebb is, mint én vagyok.Tökéletes.. Szép, könnyű vérű és olvad a szavaimtól, mint a vattacukor. Nagyon könnyen ráveszem, hogy jöjjön az asztalunkhoz és hozza a barátnőit is. Megvan a ma esti program. Persze a fiúk nagy örömmel fogadják a lányok érkezését és pár kör tömény ital után úgy döntünk, hogy itt az ideje táncolni.

   A zene ritmusa megbabonáz, az előttem táncoló formás lány pedig teljesen felcsigáz. Tenyereimet csípőjére csúsztatom és magamhoz vonva táncolunk tovább. Épp nyakát csókolom meg, mikor  szemem sarkából megpillantok egy ismerős alakot. Haja vállamhoz ér és érzem parfümének illatát, annak ellenére, hogy éppen egy másik lányt készülök becserkészni. Felegyenesedek és ránézek. Lou - val táncol, amitől meghűl bennem a vér. Mikor találkoztak? Hogy rázta le Lou a másik csajt, akit szereztem neki? Nem értek semmit, de kényelmetlenül érzem magam a tudattal, hogy ez a szép lány, aki mellesleg nagyon is imponál nekem, mégsem velem táncol.

-  Harry, nem megyünk fel? - búgja fülembe a lány, amivel kizökkent.
-  Dehogynem. - fogom kézen és felvezetem egy hátsó helyiségbe azt  lányt, akinek a nevét sem tudom, hogy megkapjam egy menetre és otthagyjam. Ez már csak így működik...

   Felmegyünk és azonnal egymásnak esünk. Veszett tempóban tépjük le egymásról a ruhákat és folytatjuk, amit elkezdjük. De ez most nem olyan. Folyamatosan azon a lányon és Lou - n jár az eszem. Valami nincs rendben... Talán csak az zavar, hogy nem kaphattam meg azonnal, amint megkívántam...nem tudom.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ez lett volna a harmadik rész, ami sokkal hosszabb,  mint az előző és elkezdődnek az események és a bonyodalmak. Remélem hamarosan gyarapodok pár olvasóval, mivel eddig még nincs egy sem.
Boldog Új Évet nektek és legyetek jók!
igyekszem a folytatással, puszi :*:*

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Közérdekű közlemény!!

Kedves muffinocskáim! A blogot, minden történetével együtt, szép lassan át fogom pakolászni Wattpadra, mivel az a platform sokkal inkább fekszik nekem, több különféle írásomat tudom publikálni, és szabadabban tehetem ezt, már amennyire én aktív vagyok. Több fanfomban is elkezdtem munkálkodni, többek között Trónok Harca és K-pop, amihez konkrét hozzájárulásom még egy-egy novellában merül ki, de már azokat is olvashatjátok Wattpadon. Ha van még olyan, akit érdekelnek az írásaim, és szívesen elolvasná, azt tárt karokkal várom. Balogh Boglárka Igen, jól látjátok, a saját nevem használom, kinőttem már az álnevekből, más cukiságokból.  Mindenkinek kívánok szép nyarat, és remélem viszont láthatjuk egymást Wattpadon.  Millió puszi!

Első rész

Kedves, drágáim! Meghoztam az első részt, vagy tekintsétek bevezetésnek az egész történetbe. Nem az a lényeg. Előre bocsájtom, hogy nem sok vérontás és tömeggyilkosság van benne, inkább csak a történések szép lassú csordogálása. Remélem azért tetszeni fog nektek, mert én nagyon megszerettem. Millió ölelés! C. 1 st   Mikor felébredtem, tudtam, hogy bajban vagyok. A helység, ahol magamhoz tértem sötét volt és borzalmas szagot árasztott. Minden testrészem fájt, kezeim pedig valami hideghez voltak erősítve. Bal szememet nem tudtam kinyitni, számban pedig a vér már oly jól ismert, rezes ízét éreztem. Sikoltani akartam, de már megtanultam elég korán, hogy az semmi jóhoz nem vezet.    Egészen kicsi voltam, mikor arra ébredtem, hogy a házunk alagsorában egy férfi sikoltott, mint egy kislány. Anya azt mondta, hogy apa megint hazahozta a munkáját, de nem értettem. Akkor még azt hittem, hogy fogorvos és azért van olyan hangzavar odalenn, mert félnek a dokitó...

Hetedik

Aloha, manókák! Meghoztam a novella utolsó részét, amit remélem mind kicsattanó örömmel fogadtok, ugyanis ez a cseresznye a sundae tetején, ugyanis kis cuki lett, bár ez szerintem már senkit nem lep meg. Az új blogomra tessenek bekukkantani, ugyanis fenn van az első rész, a linket pedig az oldalsávban megtaláljátok. Persze, semmi nem kötelező, de ezen a blogon most egy rövid ideig nem lesznek friss részek, legalábbis míg ki nem találom, hogy mit kezdjek az éppen a fejemben lévő ötletekkel. Akármilyen meglepő, van belőle egy pár. A mihamarabbi viszont látásig! Millió puszi! C. 07.   Majdnem egy fél év telt el, hogy utoljára beszéltem Louis-szal. Amikor a szerződésem felbontottam megkért, hogy ne menjek el, de akkor ez tűnt a helyes megoldásnak. Azóta felvettek könyvelőnek egy kisebb vállalathoz Londonban, így beköltöztem a fővárosba. A lakás egyelőre csak dobozokból és zsákokból áll, a bútorokon még rajta a szállításkor ráaggatott csomagolás, legalább is a legtöbb...