L.T.
A Harry által becserkészett csaj egy üresfejű liba, aki csak arról tud csacsogni, hogy mennyit piált és, hogy mennyire örül a találkozásnak. Nekem ebből nem kell, hiszen sosem voltam kapható az egy éjszakás kalandokra. Valamiért nem az én műfajom.
Épp lerázom a libát, amikor mellettünk megpillantok egy észbontóan szép lányt. Szőkés haja kéken csillog a lámpák haldokló fényében, fekete ruhája pont tökéletes arányban fedi testének domborulatait. Ahogy végignézek rajta elkapja a tekintetem és abbahagyva a táncolást odajön hozzám. Megijedek, hogy egy őrült rajongó, aki majd elszívja az életerőmet és egész éjszaka nem tudom lerázni. Nem mintha bármi bajom lenne a rajongóinkkal, csak a fanatikusok kíméljenek.
- Táncolunk? - kiabálja túl a zenét.
Hangja édes, mégis határozott. Nálam alacsonyabb és nyilván fiatalabb is, de nem zavar. Bólintok egyet és máris közelebb helyezkedik hozzám, egészen pontosan annyira, hogy érezhessem parfümének illatát, haja pedig hozzám érjen minden mozdulatnál. Kezeimet csípőjére helyezem és így folytatjuk, amit elkezdtünk. Oldalra pillantva meglátom Harryt, aki éppen a csaját kíséri fel, hogy megdugja és több, mint valószínű ott is hagyja. Szerencsére nem sokáig nézelődhetek, ugyanis az előttem táncoló szépség minden figyelmemet leköti. Örülök, hogy nem tűnik rajongónak és nem lóg a nyakamban, mint egy ötéves, de hagyja, hogy megérintsem.
- Le kell ülnöm. - tol el kicsit magától.
- Jöhetek én is? - nézek rá mosolyogva.
- Ha elég volt a táncból? - von lazán vállat, majd utat törve a tömegben megközelít egy bokszot a sarokban.
Leülünk és a kezembe nyom egy palack szénsavmentes vizet. Nem is gondoltam volna, hogy van valaki, aki a bulikba ilyet iszik. Szomjas vagyok, ezért azonnal legördítem a felét és hátradőlve a puha kanapén nézek a lányra.
- A nevem Louis. - mutatkozok be udvariasan, mire összerezzen, nyilván váratlanul érte.
- Az enyém Ria. Örülök, hogy megismerhetlek. - iszik bele a vizébe - Egyedül vagy itt?
Nem tudom mit is mondjak. Ha bevallom, hogy a bandával jötte, akkor be kell mutassam nekik, ha pedig letagadom, akkor az ismeretségünk első pár percében hazudok neki. De azt hiszem ez az apró füllentés még belefér, hiszen meg akarom tartani kicsit magamnak.
- Egy haverral, de ő már elment csajozni.
- Mekkora tuskó...Képes buliba felszedni a kalandjait? - csóválja fejét hitetlenkedve.
- Ő már csak ilyen. Nem tudja elkötelezni magát. - és akkor még enyhén fogalmaztam.
- És a te barátnőd? - vált gyorsan témát.
- Nekem nincs barátnő. Pár hónapja lett vége egy hosszú kapcsolatomnak, de barátságos volt a szakítás.
- Remek. Akkor nem ronthat ránk semmilyen őrült szerető sem. - vigyorodik el, és olyan ártatlannak tűnik, mégis szemében van valami leírhatatlan vadság és cinkosság, hogy rám is rám ragad a mosoly, amit egész este nem tudok levakarni arcomról.
- És a te barátod?
- Két barátnőmmel vagyok itt, de ők elmentek táncolni. Azt hiszik itt vannak a kedvenc bandájukból a srácok és őket kajtatják. - kacag fel, de bennem megfagy a vér.
- Milyen kedvenc banda? Nem említették a nevét véletlenül?
- Honnan tudjam? Talán Multiple Choices, One way....Nem emlékszem rá pontosan.
- One Direction? - teszem fel a kérdést és csak reménykedek benne, hogy a Backstreet Boys - re gondol.
- Az! Honnan tudtad? - vágja rá.
- Csak tippeltem. Szerencsém volt...
- Ha fejbe versz, se jutott volna eszembe.
- Menjünk táncolni. - biccentek a tánctér felé, remélve, hogy kipihente magát.
- Egy dolgot szögezzünk le. Nem fogsz ma este megdugni...
Kijelentésére köpni nyelni nem tudtam. Azt hittem, hogy a zenétől rosszul veszem ki a szavakat. Na persze félreértés ne essék, nem azért lepődtem meg, mert ez volt a tervem, hanem azért, mert egyáltalán nem számítottam efféle nyíltságra és szókimondásra. Nem olyan, mint a többi lány, aki csak kalandokat keres magának. Van benne valami, ami megfog és leköti a figyelmedet. Talán a szeme barnája, a haja hullámainak mozgása, miközben ide-oda mozog beszélgetés közben, talán ajkainak íve, mikor beszél vagy elmosolyodik... Nem tudom, de határozottan tetszik nekem ez a lány.
- Nem is ez volt a szándékom. - válaszolom zökkenőmentesen, majd megragadom a kezét és bevezetem a táncolók közé.
V.G.
- Good morning Sunshine! - láp be apa a szobámba másnap reggel egy pohár vízzel és egy aszpirin-nel.
- Nem vagyok másnapos. - válaszolom a takaró alól.
- Ez még új nekem...Ki vagy te és hová tetted az én Vikimet?
- Csak jó volt este és nem kellett pia, hogy élvezni tudjam. - ülök fel, ezzel pedig beengedem a fényt a bőrömbe.
- Ebéd az asztalon, nekem mennem kell, mert Tessa erősítést kér.
- Hány óra? - élénkülök fel azonnal.
- Nyugi, még nem késtél el a munkából. Ebédelj nyugodtan igyál egy kávét, mosakodj meg, moss fogat, legyél csinos és érezd jól magad.
- Köszi apa! - ölelem magamhoz, majd ő feláll és kimegy, én pedig előveszem telefonomat, hogy megnézzem hány óra.
Pontosan 11 van, ami azt jelenti, hogy rengeteg időm van még elkészülni. Komótosan kimászok az ágyból és széthúzom a sötétítőket az ablakomon és beengedem a fantasztikus napsütést a szobába. Átesek egy magassarkún és két toppon, mire elérek a fürdőig, de legalább benn vagyok. A tükörbe szándékosan nem nézek, mert tudom, hogy förtelmesen festek, így egyenesen a zuhanyfülkébe megyek, ahol megengedem a meleg csapot és hagyom, hogy a víz elviselhetetlenül meleggé váljon. Megmosakszom és hajat mosok. Lemosom egy gézdarabbal a sminkem és mikor végzek törölközőbe csavarva hagyom el a párafelhőt, ami idő közben a fürdőből maradt.
Épp ki akarom választani a ruháimat, mikor megszólal a telefonom. Nem is kell sokat gondolkodnom, hogy ki az. Mindenkinek saját csengőhang van beállítva, ha pedig a Little me az, akkor az csakis Ann lehet. Mosolyogva veszem fel, de nem hagyja, hogy köszönjek neki, ugyanis azonnal letámad.
- Mondtam, hogy ott vannak!
- Tessék? - dőlök el az ágyon fáradtan.
- A One Direction. Ott volt az este a buliban. Nem tévedtem...Látod, megmondtam. - hadar felháborodva.
- És akkor mi van?
- Még kérdezed? Találkozhattam volna velük. Liam belém esett volna és feleségül vett volna még a hétvégén.
- Atya isten... Te tényleg megszállott vagy.
- Nem, csak mindig fel vagyok készülve az eshetőségre. Tudod, Londonban élnek és ez a város nem elég nagy.
- Mihez?
- Hogy folyamatosan elkerüljük egymást. Ha majd eljön az esküvőnk napja, akkor rájössz, hogy megérte folyamatosan készenlétben állni.
- Oké, mindegy...Ki tudtál józanodni?
- Igen, nem ittam olyan sokat. Csak na, mégis kellett...Az alapozás a jókedvhez.
- Köszönhetően nektek nem találok egy normális ruhát.
- Mintha lenne. - horkan fel lenézően.
- Nagyon kösz..És a stílusom egyedi. Senkinek nincs ilyen.
- Hányszor mondjam még el? A blézermánia nem eredeti. Én legalább egy emberről tudok, aki folyton azt hord.
- Oké, nem menjünk bele, hogy melyik sztárocska az, mert nem érdekel.
- Ma nem érsz rá, ugye?
- Későig dolgozom. Sajnálom. - biggyesztem le ajkaimat.
- Tudtam. Majd lehet beugrunk Dettyvel. Az este összeismerkedett egy annyira helyes sráccal.
- Majd ő elmeséli a részleteket. Most mennem kell, mert lassan késésben leszek.
- Vigyázz magadra és ha hamarabb nem is, de holnap reggel talizunk.
- Legyetek jók! - cuppantok a telefonba és bontom a vonalat.
Addig kutatok, míg meg nem találok a macskafejes ruhámat és a harisnyámat, valamint a bakancsomat. Kinn dög meleg van, szóval úgy döntök, hogy a blézer nem kell, pedig pontosan tudom melyiket venném fel. Egy pár cicás fülbevaló mellett döntök, valamint egy csengettyűt akasztok a nyakamba. Egy kevés smink és parfüm, majd kész is vagyok.
Gyorsan bekapkodom az ebédem és megyek is. Bezárom az ajtót és elindulok. Hamar ott is vagyok. Benyitok és elfog az a kellemes érzés, mintha haza érnék. Benn mindig kedves emberek fogadnak és a vásárlóink is szinte mind ismernek, főleg a törzsvásárlók. Bemegyek hátra, köszönök a főnöknek és szólok Pat-nek, hogy itt vagyok. Lófarokba fogom a hajam és felteszem a kis fekete kötényt.
- Ma megint sokan vannak. - dől ki Pat fáradtan.
- Semmi gond, most már szabad vagy. - puszilom arcon, mire zavarba jön, de viszonozza.
- Köszi, legalább Sid se mondhatja, hogy elhanyagolom.
- Tényleg, mit tervezel az évfordulótokra?
- Romantikus vacsi és séta a Temze partján. Lehet veszek gyertyákat is és a folyóparton lesz a vacsi.
- Ez tényleg jól hangzik.
- Lehet valami ékszert is veszek neki. Mondta, hogy tetszik neki valami nyaklánc bokám tudja hol és azt akarom megvenni neki.
- Ha nem tudod hol van, akkor mégis, hogy akarod megvenni?
- Itt jössz te a képbe. - pislog fel rám tündérien.
- Azt akarod, hogy menjek veled ajándékot venni? - vigyorgok rá.
- De csak nem gond.
- Persze, hogy nem. Mikor megyünk?
- Péntekre gondoltam, ha neked is megfelel.
- Tökéletes. - kacsintok rá, majd kisétálok a pult mögé.
Igaza volt Pat-nek, tényleg nagy a forgalom. Ahogy kiszolgáltam valakit máris jött a következő, vagy megüresedett egy asztal és le kellett törölni. Kicsit később megérkezik Troy is, akivel egyszerre vagyunk beosztva és kisegít. Így legalább le tudok ülni egy kicsit.
- Őrültek háza, mi? - jön vissza vigyorogva a pult mögé és beledob három bögrét a mosogatóba.
- Ne is mondd. Még egy rendelés és elájulok. - dőlök a hűtőnek és megtörlöm homlokom.
- Már csak öt óra és este amúgy sincs forgalom.
- Ja, de addig még rengeteg van. - sóhajtok mg mindig fáradtan.
- Szerencséd van, az én asztalomhoz jöttek. - dünnyög és már indulna is, amikor megpillantom, hogy ki is jött be.
Az esti srác az, Louis, vagy ki. Nagyon laza, melegítő nadrág és szürke póló van rajta, egy ugyancsak szürke kapucnis felsővel, szemén pedig napszemüveg. egy haverját is hozta magával, aki szintén nagyon "elegáns". Rajta is kapucnis felső van, de farmerrel párosítva, a szemüveg pedig róla sem hiányzik.
- Majd én felveszem a rendelést. - ugrok fel, mint egy hülye.
- Ismered ezt a szexistent? - nyalja meg a száját meleg barátom.
- Este találkoztunk. Együtt táncoltunk.
- Jól mozog?
- Kuss már. - bököm oldalra és megigazítom magamon a kötényt.
Mire hozzájuk érek már kényelmesen elhelyezkednek és leveszik szemüvegeiket. Nagyon frissnek látszanak, mintha csak akkor bontották volna fel őket. Hátradőlve beszélgetnek és röhögnek, míg oda nem érek. Akkor elhallgatnak és kíváncsian néznek fel rám.
- Ígértem, hogy eljövök. - villant rám Louis egy " én megmondtam" vigyort.
- Tudom, csak nem gondoltam volna, hogy pont most.
- Volt egy kis szabadidőm és lerángattam magammal Niall haveromat is. Remélem nem gond.
- Semmi baj. - legyintek, de ekkor valaki elég udvariatlanul lök félre és tolakszik a fiúkhoz.
- Louis, adnál egy autogramot? - rebegi szinte extázisban.
- Persze. - mosolyog a srác kedvesen és aláírja a papírt, majd a lány ugyanezt eljátssza Niallel is, majd egy közös kép után vidáman ugrándozva sétál ki.
- Ez meg mi volt? - meredek rájuk értetlenül.
- Haver, igazad volt. Ez a lány tényleg nem ismer minket. - bólint elismerően Niall.
- Beavatna engem is valaki? - ingatom fejem kettejük között.
- Már nyilván nem lepődnél meg, ha azt mondom híresek vagyunk.
- Ezek után már egyáltalán nem. - sóhajtok lemondóan és zsebembe dugva a blokkot hátra sétálok.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez lett volna a negyedik rész, remélem tetszett nektek.
El sem hiszem, megvan az első feliratkozóm. Wihíííí!!!!!!
A következő rész remélem még holnap tudom hozni, ugyanis a látszathoz íven annyi ihletem van, hogy nem bírom leírni és belesűríteni őket egy részbe.
Legyetek jók!
Puszi:*:*
Megjegyzések
Megjegyzés küldése