H.S.
- Ez ám az őrültek háza. - bámulok ki a kisbusz ablakán, ami éppen leparkol a kis pékség előtt.
- Ja, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar híre megy a tegnapi dolognak. - vakarja meg tarkóját Lou.
- Olvastam a komenteket, nagyon durva dolgokat mondanak Riáról. Szegény lányt elég csúnyán szétszadizták. - dugja zsebre telefonját Niall és kinéz ő is az ablakon.
- Legalább most már tudom miért nem akart híres barátokat magának.
- Te pedig belerángattad. Micsoda szívtelen kaszanova vagy. - röhög fel Zayn, de Louis gyorsan bele is fojtja a szót egy határozott rúgással a bokájába.
- Menjünk, mielőtt szétszedik a pékséget. Sosem bocsájtanám meg magamnak, ha Ria miattunk veszítené el az állását. - nyitja ki Liam az ajtót és kiszáll.
Sosem fogok igazán hozzá szokni a hírnévhez. Az őrült rajongók és a hisztérikus tömeg nyomorgása, akár még az esővel sem foglalkozva, csak azért, hogy egy autogramot kaphassanak. Ez nekem sok kicsit. Akármennyire rajonganék magamért, egy bizonyos szintű tartásom lenne. Bár szerintem én is elbőgném magam a saját látványomtól...Hát hiába, csak egy és igazi Harry Styles van...Utánozhatatlan vagyok.
- Kérlek fiúk, ne kelljen megint beesnem a tömegbe miattatok. - figyelmeztet minket Garry, a biztonsági őr, aki elkísért minket a kis kiruccanásunkra.
- Nyugi, majd vigyázunk. - legyintek nevetve, majd elindulok a srácok után.
A lányok egyszerre rohannak le minket és ezzel teljesen eltorlaszolva az utat. Kiosztunk vagy két tucat aláírást mire végre bejutunk a pékségbe. Csak benn jut el a tudatomig, hogy az épületben ott van Ria is. Nagyon hülyén érzem magam,főleg a tegnap után, de csak remélni merem, hogy ő megbocsájtott nekem. Bár erre kicsi az esély.
- Srácok, nagyon szépen köszönöm, hogy még így is elvállaltátok, hogy eljöttök. - üdvözöl minket sorban két-két puszival.
- Az interneten folyó dolgok után ez a legkevesebb. Sajnálom, hogy belekevertelek a szószba. - öleli meg Riát Louis.
- Nem baj, majd megbirkózok vele valahogy. De most nem ezért vagytok itt. Mármint...Khm...Ők itt a legjobb barátnőim, Ann és Detty. Lányok, szeretném ha megismernétek Louist, Zaynt, Liamet, Niallt és Harryt.
Nevem hallatán kicsit összerezzenek, ugyanis egészen eddig el voltam foglalva az ő csodálásával. Ma megint tökéletes. Haja kicsit borzos, smink alig van rajta, mégis olyan mintha álmaimból lépett volna elő. Na nem mintha vele álmodnék vagy valami... Ahogy félszegen áll a barátnői és köztünk olyan, mint egy kis galamb. A pékség otthonos környezetében pedig olyan, mintha ide tartozna. Mintha ez lenne a természetes környezete. És szép... csodálatosan szép.
- Úgy örülök, hogy megismerhetlek titeket srácok! - ujjong az egyik lány, talán Ann.
- Ugyan, egy barátnak mindent. - legyint Zayn és megöleli a lányt.
Kínosan nézek Riára és próbálok nem annyira szerencsétlenül kinézni, mint amennyire annak érzem magam. Én is megölelem és megpuszilom a két lányt majd szerencsére kiderül, hogy egyiküknek sem én vagyok a kedvence, ami csak jó hír, hiszen így van időnk leülni egy asztalhoz és míg a vendégek jönnek mennek, beszélgetni egy kicsit. A hangulat bár kicsit fagyos és tudom, hogy én vagyok az oka, mégis kellemes.
- És mik a terveid a továbbtanulással? - kérdez rá Zayn ártatlanul, mire Ria meglepődik kicsit, de hamar összeszedi magát.
- Igazából nem tudom. Csak jövőre megyek egyetemre, ha addig nem találom meg álmaim munkáját, mert nem a kiszolgáló a nekem való meló. Szóval ez még a jövő titka.
- Mivel szeretnél foglalkozni?
- Elég magamnak való gyerek voltam mindig is, leginkább az olvasás és a zenekritika írás volt a hobbim. Valahol itt szeretnék elhelyezkedni is.
- Ha jó a hangod beveszünk a bandába. - viccelődik Niall.
- Szerintem nem akartok énekelni hallani. Ötven kilométeres körzetben evakuálni kellene Londont. - pirul el, amitől annyira édesnek tűnik.
- Nos, három hétig a városban vagyunk, eljöhetnél a stúdióba. - ajánlom fel meggondolatlanul, mire mind rám merednek. - Úgy értem ha van időd...
- Szívesen lesek be a kulisszák mögé. Mindig is kíváncsi voltam hol születnek a legnagyobb slágerek. - szúr egy darabkát a sajttortájából a villára, majd rágni kezdi azt.
- Akkor megbeszéltük. Neked mikor lenne jó? - mosolyog a lányra Lou és olyan szerelmes, hogy még én is elolvadok.
- Nektek mikor jó.... Nem utánam kell menni.
- Hát, igazából csak vasárnap érünk rá, mert addig lazulunk és még csak hangszerek közelébe se akarok menni, de érted és az aszalt szőlős buktáért megteszem. - röhög fel Niall és körbenéz, hogy egyetértünk - e vele. Természetes, hogy egybehangzó a válasz.
Nekem se nagy kedvem van bemenni, mert akkor szembesülnöm kell azzal, hogy mégsem vagyok egy normális kamasz, akinek lehetnek néha rossz napjai és nézhet ki szarul, mert senki nem ront rá, hogy egy képet kérjen, vagy aláírást, esetleg mindkettőt. Ha elkezdünk dolgozni ismét dalokat kell írni és felénekelni többször is, egészen kimerülésig és másnap elölről kezdeni. Jó lenne még több szabadság, de nem lehet...Amit a menedzsment akar, annak úgy kell lenni.
Riára nézek, aki éppen most pusztítja el a tortája utolsó morzsáit, közben aranyosan mosolyog mindenkire. Mintha egy kislány lenne, akit mindenki szeret és mindenki pátyolgat, mert tudják, hogy drága kincs és óvni kell a széltől is. Szerintem neki soha nem voltak problémái az életében. Nyilván a családja tökéletes, kertes ház, fehér kerítéssel és minden mással, ami egy gazdag fruskának kell. Másként nem lehet. Sőt szerintem itt dolgozni is csak hobbiból dolgozik és, ahogy a két barátnője, ő is kő gazdag, másként nem lenne iPhone - ja és márkás cuccai. Az ilyesmihez jó szemem van igazából, szóval azonnal kiszúrom, ha valami nem a turkálóból van.
- Akkor vasárnap eljön valaki értem, vagy megadjátok a címet? - pislog ránk tündérien.
- Én érted mehetek, ha szeretnéd. - szalad ki a számom, mire két szúrós tekintet is rám szegeződik.
- Majd én elviszem. - ajánlja Liam.
- Oké, megadom a telefonszámom és elküldöm üzenetbe a címet.
- Remek lesz. - bólint haverom és felveszi az asztalról azt a telefont, amit két perccel ez előtt hittem a lányénak. - Diktálhatod.
Ekkor veszi elő ő is a telefonját, ami egy Nokia viszonylag régebbi modellű, ütött - köpött készülék. Kicsit meglepett, mert a kettő nem fér össze. Mármint a márkás ruha és a régi telefon, de nem teszem szóvá. Én se tudhatok mindent tökéletesen. Talán csak rosszul saccolom a ruhái márkáját, vagy ki tudja. Jesszus, kezdek betegesen koncentrálni erre a lányra. Perceket azzal töltök, hogy a ruháit és a telefonját elemezgetem. Mi lesz a következő? Esetleg a haját fogom szagolgatni? Fura....
V.G.
- Oké, végre elment a tömeg. - sóhajtok megnyugodva este felé, mikor már csak a lányok és Troy vannak az üzletben.
- Legalább most már magyarázatot adhatsz néhány kérdésünkre. Először is, mikor találkoztál te Louisszal? - vág bele Ann türelmetlenül.
- Igazából a buliban találkoztunk, de akkor még nem tudtam, hogy ki is ő.
- Azt akarod mondani, hogy nem ismerted fel a millió képről, amit róla mutattunk?
- Nem is igazán érdekelt. Kedves volt és jól táncolt, csak ennyi volt a lényeg. Most pedig azt hiszem egyre inkább megkedvelem.
- És a rajongók?
- Ők utálni fognak míg élek, amiért elraboltam tőlük életük szerelmét állítólag. - ülök le az asztalukhoz egy bögre teával.
- Így is van. Látnod kellett volna, hogy nézett réd. - kuncog Detty.
- Na, hogy te észkombájn?
- Mint aki fel akar falni a szemével. Szerintem randira fog hívni hamarosan. - nevetgél Troy a bögréje mögött.
- Szerintem meg hamarosan visszatérnek a masszív koncertezéshez és elfelejt.
- És mi lesz, ha nem?
- Akkor nem megyek vele randira. Nem akarok olyan üzeneteket és hozzászólásokat olvasni, hogy dögöljek meg, csak azért, mert jóban vagyok egy hírességgel, vagy esetleg még randiztam is vele.
- Elég logikusnak tűnik. De te kedveled?
- Igen kedvelem, de ennél semmi több. Egy barát, aki közelebb áll a szívemhez, mint kellene.
- Hát igen... Azoknak a kék szemeknek én se tudnék ellenállni.
- Én ellen tudok, csak nehezen megy. - suttogom és belemeredek a tea felszínén hullámzó tükörképembe.
- Oké, remélem nem csinálsz olyat, amit később megbánsz.
- Remek lenne végre jó döntéseket hozni.
Otthon apa és Tessa nincsenek sehol, biztosan elmentek vacsorázni, vagy valami. Vacsorázni nincs kedvem, ezért felmegyek a szobámba és bekapcsolom a gépem. Felülök az ágy tetejére és elkezdek szétnézni a közösségi oldalakon. A képek ma délutánról mindenhol ott vannak és egy csomó van rólam és a fiúkról, meg két barátnőmről is van egy pár, bár ők nem kaptak gonosz hozzászólásokat, mert rajtuk látszik, hogy rajongók. A közös képeinket meg se merem nézni, mert tudom, hogy nagyon csúnya dolgok várnak ott rám. Szerencsémre nem tudnak rólam szinte semmit azon kívül, hogy tudják, hogy is nézek ki.
Eldőlök a laptop mellett és a plafont kezdem bámulni. Hamarosan azonban egy smaragdzöld szempár kúszik be a látómezőmbe. Először csak értetlenül meredek magam elő, mert nem ismerős, de a felismerés váratlanul és sokkolóan hasít belém. Harry, az a szemétláda birtokolja a csodálatos szempárt és az semmi jót nem jelent, hogy az ő szemei járnak a fejemben. Igazából ha mindenképpen valaki szemei kellene a fejemben járjanak, akkor azok lehetnének Louis szemei is. Az agyam ki akar csinálni mindenképpen. Nem szép dolog tőle.
Zuhanyzás után még bekapcsolom a gépem egy kicsit, hogy beszélgessek Annel és Dettyvel, amikor egy ismeretlen lánytól érkezik üzenetem: " Tartsd távol magad Louistól és igazából az összes sráctól, mert megbánod. " . A vér is meghűl az ereimben, hiszen ez az első fenyegető üzenet, amit kapok és nagyon megrémülök. Én erre nem vagyok képes....Nem hiszem, hogy ilyen feltételek mellett még csak a barátja is tudnék lenni bármelyik srácnak. Rettegésben élni nem lehet valami jó dolog.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez lett volna a rész, remélem tetszett.
Megkaptam az első hozzászólásomat, ami igazán boldoggá tesz. El sem tudjátok hinni mennyire.
Legyetek jók s igyekszem a folytatással!
Puszi :*:*
Megjegyzések
Megjegyzés küldése