Harmadik

Aloha!

Tegnap kicsit megfeledkeztem a rész feltételéről, de túlságosan el voltam foglalva a Louis körül forrongó pletykalavinával, amiből már nem igazán tudom eldönteni, hogy mégis mi a bokám történik.

De sebaj, mert ma már itt vagyok, egy újabb családias, cukorfalat résszel, némi lelkizéssel megfűszerezve, remélem örülni fogtok neki.

Millió puszi!

C.

03.

  A tortakóstoló remekül sikerül, nagyon sokat nevetünk, de valamiért úgy érzem, hogy megfigyelnek minket. Nézelődök is egy darabig, de sehol senkit nem látok, szóval inkább átadom magam a kellemes légkörnek, a sorban kiérkező édességeknek és a kellemes beszélgetésnek, amit Louis folytat a kislányával. Épp egy darab marcipánt ad a picinek, akinek azonban nem igazán tetszik és visszaköpi a markába, ráncolva az orrocskáját.

- Azt hiszem nem igazán ízlik neki. Valamiért megértem... – harapok le egy kis darabot a torta szeletem sarkából.

- Én szeretem a marcipánt, legyél szíves nem leszólni, mert ennél jobb nem kell – fordul felém összeszűkített szemekkel, mire felkacagok, amihez hamarosan Melodie is csatlakozik, még inkább megsértve Louis-t.

- Bocsánat. Nem gondoltam, hogy ez ekkora baj. A marcipán finom, minket pedig fotóznak – jelentem ki ijedten, ugyanis kinézve az ablakon megpillantok egy férfit az út másik oldalán, kamerával a kezében.

- Ó, a francba....Ebből baj lesz! – fordul háttal az ablaknak idegesen, amit nem igazán értek, egészen addig a pontig, míg le nem esik, hogy Louis Tomlinson bizony fenemód híres, legutóbbi értesüléseim szerint pedig barátnője van, aki nem én vagyok, és ami a legfontosabb, hogy nincs gyermeke.

- Kimehetsz, ha szeretnél. Mi majd hazajutunk valahogy...

- Dehogy is. Nem hagylak itt titeket. Majd esetleg ha megkérdezik azt mondom, hogy a tied a kicsi, mi pedig régi barátok vagyunk.

- Meddig akarod ezt csinálni? – kérdezem, pedig egyáltalán nem az én asztalom ilyenekről faggatni, főleg úgy, hogy reggel óta ismerem. Reakciója ennek megfelelő, csak még idegesebb lesz.

- Ezt nem veled fogom megbeszélni. Most folytassuk, amit csináltunk, azzal a fotóssal majd később foglalkozik a menedzsment, az ő dolguk. Élvezni akarom a szabadnapom.

- Értettem – válaszolom csöndesen és visszatérek a torták válogatásához, amivel végül is nem jutok semmire. Arra döntünk a cukrásszal, hogy muffin-okból fog állni a torta, különböző ízesítésekkel és színekkel, de mind benne maradnak a fehér-bézs koncepcióban, amit eredetileg terveztem, a telejére pedig egy kisebb tortácska kerül, málnakrémmel, amiben étcsokoládéba mártott málna szemek vannak. Már az elképzeléstől is megéhezek, de kíváncsi vagyok, hogy bátyusom és arája mit fog szólni hozzá.

  A kóstoló után teljes csönd telepszik ránk, magamban pedig szidom a nagy számat, amiért beleártom magam más dolgába. Hazakocsikázunk és megebédelünk, hogy legyen valami normális étel is a gyomrunkban, majd míg én lefektetem kicsit Melodie-t, addig Louis az ég tudja mit csinál, de mire leérek a kanapén ül és éppen idegesen csapja le maga mellé telefonját. Némán a konyhába sétálok és készítek két bögre teát, amivel visszasomfordálok a nappaliba, az egyik bögrét a kezébe adva.

- Kösz – morogja a gőzölgő italba meredve.

- Baj van?

- Csak a szokásos. A képek már a neten vannak, terjednek, mint a kanyaró és mindenki azt hiszi, hogy van egy titkos barátnőm, akit nem mutogatok, mert van egy lánya és félek a világ szájától és a közvéleménytől.

- Ez baromság. Ne hallgass rájuk, majd elfelejtik. Holnapra Jared Leto csinál valami marhaságot, és már senki nem fog emlékezni erre.

- Igazad lehet. De mi van, ha nem? Mi van, ha áskálódni kezdenek és minden kiderül, El-ről és minden másról is. Nem tudnám elviselni, ha a lányomnak a világ szeme előtt kellene felnőnie.

- Pedig előbb utóbb rájönnek. Ahogy cseperedik, úgy lesz egyre nehezebb elrejteni. Képzeld csak el, hogy pár év múlva lesz Facebook-ja, Twitter és Instagram, ezek pedig csak a minimális. Ahogy meglátják, hogy Tomlinson, azonnal rácuppannak a szenzációra.

- Tudod, azt hittem, hogy te is hajhászni fogod a pénzt és kiadod az információt azonnal.

- Engem nem érdekel a pénz. Akár hiszed, akár nem, a szüleim mocskosul gazdagok, ha akarnám élhetnék egy hatalmas házban, drága kocsit vezethetnék és mindenem meglenne, de nem az a fontos az életben, hogy kinek mekkora a bankszámlája. Vannak dolgok, amiket a pénz nem vehet meg, például a gyermekeddel töltött pillanatok, elmenni az első óvodai szereplésére, és ott lenni, amikor díjjat nyer az iskolai tudományos versenyen, vagy ehhez hasonlók. Néha megéri az áldozatot.

- Ha a szüleid ilyen gazdagok, akkor miért dolgozol?

- Azért, mert szeretnék. Ha azt csinálnám, amit a szüleim akartak rám erőszakolni, akkor most valami idióta öltönyös felesége lennék, semmit nem tudva a világról, bezárva egy arany kalitkába. 

- Nem is gondoltam volna.

- Nem is ismersz, nem volt honnan tudd – mosolygok rá elnézően, mire leteszi a bögréjét és legnagyobb megdöbbenésemre úgy fekszik, hogy feje az ölembe kerüljön.

- Mesélj magadról. Kérlek...

- Louis, szerintem ez nem igazán helyes. Mi lesz, ha valaki betoppan?

- Ide a kutya se jön, ha csak nincs meghívva. Szóval... – pislog fel rám hatalmas, delejező kék szemeivel, annak pedig ki az a sűltbolond, aki ellen tud állni? Szóval megteszem, amire kér és mesélek neki magamról. Minden kis fura történetet megosztok vele, amin néha nevet, néha pedig csóválja a fejét.

  Egész addig tart a mesedélután, míg Mel fel nem ébred, nekem pedig vissza kell térnem a munkámhoz. Felsietek a kicsihez, átöltöztetem egy lazább kezeslábasba, majd lemegyünk a nappaliba, ahol természetesen azonnal beleveti magát a gumi medencébe, a gömbök közé és magával húzza édesapját, aki pedig a legnagyobb örömmel csatlakozik a picihez, közben bőszen mesélve neki a legújabb kalandjairól. Egy kis szabadidőm lévén képeket csinálok a polarid kamerámmal, amikkel tele szeretném aggatni Melodie szobáját, hogy majd emlékezhessen ezekre a pillanatkora, mikor nagyobb lesz és fel is fogja, hogy milyen szép gyermekkora volt. Először észre sem veszik, csak amikor a második kép elkészül. Arra nem is számítok, hogy még este megjelenik a felvétel Louis Instagramján, ahogy épp kifelé dől a medencéből, Persze Melodie nem látszik rajta, csak a két lábam és ő deréktől felfelé. A caption pedig #FamilyTime #REDsoxx (piros zokni van a lábamon) #allthechills. 

  Fogalmam sincs, mióta vagyok a családja része, de inkább meg se kérdőjelezem, amit csinál, mert ez alatt a nyúlfarknyi idő alatt is rájöttem, hogy értelmetlen a cselekedetein agyalni, mert nem jössz rá a logikájukra. Például, amikor délután búvárkodni kezdett a színes labdákban, vagy nekilátott az ablakból kémkedni az utcára és fura fejeket vágott, akárhányszor megszólítottam. Egy nagy gyerek... 

  Végül még csinálunk időt egy keveset játszani a hátsó kertben alkonyat előtt, aminek Melodie örül a legjobban. A hintában végig sikoltozva nevet és tapsol, mikor az édesapja megpuszilja az arcát, mielőtt újra elengedné, hogy utána az én karjaimban kössön ki. Vacsorára sajtos makarónit eszünk, majd fürdés és vissza a nappaliba, mivel nem hajlandó lefeküdni a kiságyába. Befészkelem magam a kényelmes díszpárnák közé, elindítok valami dokumentumfolmet a szurikátákról és mellkasomra fektetem a kis hercegnőt, aki azonnal elkezd hajammal játszani, az ujjai közt morzsolgatni. Lábaim szerencsére ki vannak nyújtva, így nem zsibbadok el, de azért egy idő után elég nehézzé válik így ülni. Louis ezt a pillanatot választja, hogy lejöjjön, kamerával a kezében, elszántan, hogy visszavág a délután miatt.

- Ezt ugye nem teszed fel a netre? – kérdezem suttogva, mikor már a negyedik képet készíti el.

- Talán. Ha szeretném magam összeszidatni és nyakig bajban tudni, akkor mindenképp felteszem. De nagyon tetszik, aranyosak vagytok együtt.

- Nem hajlandó a kiságyában aludni, pedig tényleg próbáltam fenn hagyni.

- Mikor hazajöttünk a kórházból nagyon nehezen aludt el, csak velem. Akkor még hosszabb volt a hajam és folyamatosan az ujjai közt volt. Először megijedtem, de mikor láttam, hogy ettől megnyugszik, akkor engedtem neki. Hónapokig aludtunk itt a kanapén, egészen addig míg vissza nem kellett mennem turnézni.

- Szörnyű lehet egyedül nevelni egy pici lányt.

- Soha nem voltam egyedül. Anya és a testvéreim mindig segítettek, de nekik is megvan a maguk élete, nem kérhetem, hogy az enyémet is cipeljék magukkal. Ezért kellett a dadus is. Én nem hagyhatom ott a bandát, most egyszerűen nem. Végre minden ott is rendeződni látszik, a srácok megtalálták az igazit, legalább is nagyon úgy tűnik. Kiegyensúlyozottak vagyunk és a mindennapi stressztől eltekintve, remekül megy a szekér. Ez a kis prücsök tartja bennem a lelket, ha nem is találtam még meg a tökéletes nőt, ő itthon vár és ugyanúgy örül nekem ha egy órára megyek el, vagy ha egy hónapra. Imádok időt tölteni vele, de sajnos nem tudok eleget, annyit legalább is, amennyit szeretnék nem.

- Miért nem lépsz ki a bandából?

- Azért, mert a rajongók fontosak. Nélkülük nem lennénk ott, ahol vagyunk. Szeretném folytatni, mert ez az egyetlen dolog, amihez igazán értek.

- De már így is annyi pénzed van, hogy soha nem kell semmihez nyúlnod, akkor is boldogan élhetsz. Itt az idő kicsit magadra is gondolnod, mert oda jutsz, hogy a lányod felnő és nem is fogod ismerni.

- Lehet igazad van, de egyelőre nem állok készen. Turné közepén nem hagyhatom cserben a fél világot.

- Nem is mondtam, hogy holnap jelentsd be. Sőt, hogy egyáltalán ezt kell tenned, de szerintem eljött az idő, hogy elgonzolkozz, mi a fontosabb számodra. Látom mennyire szereted és, hogy szenvedsz, mert nem lehetsz vele. Nem kell évek óta ismerjelek ehhez, elég csak rátok néznem és tudom mi zajlik le benned. Fontold meg, senki nem kényszerít, főleg nem én, aki vadidegen vagyok. 

- Van valami abban, amit mondasz, de nem tehetem. Túl sok minden forog kockán, a srácok pedig annyira élvezik.

- Biztosan élvezik?

- Persz.. – kezd bele, de aztán elgonolkodik. – Soha nem panaszkodnak, pedig lehet igazad van. Zayn alig látja Aliisa-t, mert túrnézunk, ő pedig Franciaországban van egyedül. Gyermeket nem mernek vállalni, pont ezért. Harry talán a legszerencsésebb, mert Joe utazik velünk minden helyszínre, de ő is azon gondolkodik, hogy kiszáll és Londonba költözik, hogy a saját kollekcióján dolgozzon. Liam azt hittem másfél éve kiszáll, mikor megfenyegették, de szerencséje volt Christina-val, az a csaj egy kis nindzsa.

- És Niall? – kérdezem, mikor egy pillanatra megáll, félve, hogy abbahagyja a mesélést.

- Niall...Niall ő apa lesz hamarosan. Lora hat hónapos terhes, ezért a menedzsmen azt látta jónak, ha egyelőre nem mutatkozik, mert mi lesz a sajtóval, de a kis rafinált szöszi tett a kérésre és elhozta magával Londonba. Szépen kijátszott mindenkit és tényleg boldog. Teleaggatta a szobáját és a buszt a kisfia ultrahang képeivel. Be van zsongva.

- Nem csodálom. Biztosan nagyon várja már.

- Úgy érzem mind boldogok, hisz soha nem panaszkodnak, de látszik rajtuk, hogy bele vannak fásulva ebbe az egészbe. Olyan vak tud lenni az ember, ha arról van szó, amit igazán szeret.

- Ezért nem hibás senki. Hatalmas sikeretek van az egész világon. Ha abbahagynátok, akkor ki tudja mit veszítenétek ti is, meg a világ is.

- Így viszont pontosan tudom. A kislányom első éveit – néz az alvó csöppségre, aki mocorogni kezd.

- Mindent dokumentálok ha kell. Egész nap küldhetek Snapchat képeket.

- Édes lenne tőled, de nem kell. A turné végén lesz egy hosszabb, fél éves szünet. Az alatt végig itthon leszek.

- És ez pontosan mikorra várható?

- Augusztusra.

- Hm, az már csak két hónap. Szerintem annyit ki fogunk bírni valahogy nélküled.

- De egy hónap múlva megint haza jövök, egy hétvégére.

- Pont akkor lesz a bátyám esküvője. El akartam vinni magammal a kicsit, de ha itthon leszel, esetleg te is vigyázhatnál rá.

- Így lesz, egy percet se aggódj – mosolyog rám bátorítóan, majd hatalmasat ásít. – Szerintem most már felvihetjük, mert olyan mélyen alszik, hogy egy ágyú sem ébreszti fel.

- Vagy itt is alhat velem – ajánlom lassan fészkelődve.

- Maradhatok én is? – kérdezi halkan, ezzel pedig kizökkent nyugodtságomból, egy szempillantás alatt túl kicsivé változtatva a helyet. Hosszú idő telt már el, hogy bárkivel is együtt aludjak, nem beszélve a világsztárról, akinek a lányát a karomban tartom.

- Nem lenne kényelmesebb az ágyad? – próbálkozok szerencsétlenül, de már késő, szétnyitotta a kanapét, a fiókjaiból pedig takarókat halász elő. A párnákat lendületesen dobálja helyükre körülöttem, az ágyunk pedig pillanatokon belül kész is van. – Ez egy nem, ahogy észreveszem.

- Kívül vagy belül szeretnél aludni?

- Belül. Félek, hogy leesek, ha kívül maradok – magyarázom, majd pillanatok alatt felvesszük az alvó pozíciónkat, Melodie-vel kettőnk között.

  Nem beszélgetünk sokat utána, ugyanis mindkettőnket elnyom az álom. Furát álmodom, már nem emlékszem rá pontosan, de tudom, hogy szerepel benne Louis és Melodie, meg egy fiatal, fekete hajú nő, aki valamiért el akart távolítani az énekes és kislánya közeléből. Kellemetlen volt, de szerencsére reggel arra ébredek, hogy még mindketten mellettem fekszenek és az igazak álmát alusszák. Egy nindzsát megszégyenítő módon mászok ki mellőlük, időt sem áldozva Louis alvó arcára, ami zárójelben legyen mondva, eszméletlenül édes és bűnbe csábító. Az emeletre megyek, hogy lezuhanyozzak és átöltözzek.

  A reggeli rutin nagyon fürgén ment, szerencsére egy idegesítő fiútestvér mellett megtanul az ember lánya gyors lenni mindenben. A hajamat ezúttal felcopfozom, sminket egyáltalán nem használok, a ruháimat pedig halvány árnyalatokban válogatom össze. Egy ujjatlan, tört fehér trikót, hozzá bézs nadrágot és végül egy rózsaszín kötött kardigánt választok, fehér mokaszinnal és egy gyöngyös karkötővel. Mikor végzek fújok magamra egy kis parfümöt, majd lemegyek reggelit készíteni. Menetben megállok, hogy nézzem őket pár pillanatig, ahogy álmukban összebújtak és kicsit, csak egy nagyon kicsit meghasad a szívem. Olyan nehéz elképzelni, hogy nem lehetnek együtt amikor akarnak, mert egy hülye menedzsment megmondja, hogy mit tehet Louis és mit nem. Ez nem igazságos, soha nem szabadna egy apának megtiltani, hogy szabadon mutatkozzon a lányával, akármi is legyen a következmény. Szeretném a dolgokat a saját kezembe venni, de a következmények akkora lavinát indítanának el, hogy az az egész kártyavárat magával vinné, aminek végzetes következményei lehetnek. De talán megérné...