Ugrás a fő tartalomra

00


Halii!
Megérkeztem a másik történet bevezetőjével, ami teljesen más, mint az előző. ez egy részlet a későbbi történésekből, de úgy gondolom, hogy egy töréspont lesz, ami talán az egyik legjelentősebb mind közül.
Egy szavazást fogok indítani, hogy legyen-e külön blogba valamelyik, mert kaptam egy olyan kommentet, hogy ez így zavaró.(az a baj, hogy a Louis-s történeteket nem olvassák olyan sokan és félek, hogy elbizonytalanodnék, ha egyáltalán nem kapnák visszajelzéseket)
Abbahagyom a rinyálást, és jó olvasást kívánok!
Millió puszi.
C.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Prológus

- ...szeretni téged olyan, mint újra és újra nekimenni egy jó vastag téglafalnak. Akárhogy próbálom, egyszerűen nem tudok átjutni rajta, pedig Isten bizony, annyira szeretnék. Falakat húzol magad köré és elvárod, hogy karba tett kézzel üljek és várjam, míg beengedsz. Nem vagyok szuperhős, nem tudok falat mászni, pedig annyira szeretnék belátni azok mögé a bástyák mögé. Louis, én ezt nem bírom így tovább... Minden ötletemből kifogytam, elfogyott az erőm és már nem is érzem úgy, hogy megérné. Nagyon sajnálom... Még ma este visszautazom Írországba. Lehetőséget kaptam egy ottani vállalatnál, amit el akarok fogadni. Így lesz a legjobb mindkettőnknek, én amikor majd lehallgatod ezt az üzenetet, gondolj rám... ránk és emlékezz csak a szép pillanatokra, ne pedig arra, hogy mindent tönkretettél a folytonos önfejűségeddel és azzal, hogy eltaszítottál magadtól... Basszus, megfogadtam, hogy nem sírok... Szóval csak ezt akartam. Legyen szép életed és kérlek ne felejts el. – A végére a hangom már alig hallható, kezeim remegnek és alig találom meg farmerom zsebét, hogy elsüllyesszem a készüléket.

  Berlinben, egyedül a reptéren, a gépemre várva csak arra tudtam gondolni, hogy igen, ez a helyes lépés, meg se mertem kockáztatni az agyamat más irányba engedni, mert féltem, hogy megbánnám, amit tettem. Lehet, hogy rossz ötlet volt, lehet nem lett volna szabad minden magyarázat nélkül otthagynom az alvó Louis-t, de csak így voltam rá képes. Már az első találkozásunk alkalmával sem tudtam nemet mondani azoknak a csodaszép tengerkék szemeknek, tehát tudtam, hogy ha nekiálltam volna szemtől szemben magyarázkodni, akkor nem mennék haza, nem hagynék most mindent a hátam mögött és nem égetnék szemeimet az el nem hullott könnyek.

  A gépemig még volt fél óra, így csak magam elé meredve figyeltem a terminál fekete fehér csempéin a piszkot, nem is foglalkozva a ténnyel, hogy emberek jönnek és mennek körülöttem, kizárva jóformán mindent.

- Sajnálom, hogy ilyen vagyok... – szólal meg váratlanul egy hang mellettem, amire azonnal összerezzenek és úgy érzem, hogy a világ megállt egy pillanatra. Könnyektől csillogó szemekkel nézek fel rá és nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ő az, vagy csak a képzeletem játszik velem...

Megjegyzések

  1. Pukkadj meg, hogy pont itt hagyod abba, és, hogy ilyen jó prológust adtál nekünk xD ! És most 1 hétig, minden egyes nap találgathatok, meg fantáziálgathatok, hogy "úúú, vajon mi lesz ebből?!"
    Ááá, már nagyon bezsongtam :D Várom nagyon, xx

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Közérdekű közlemény!!

Kedves muffinocskáim! A blogot, minden történetével együtt, szép lassan át fogom pakolászni Wattpadra, mivel az a platform sokkal inkább fekszik nekem, több különféle írásomat tudom publikálni, és szabadabban tehetem ezt, már amennyire én aktív vagyok. Több fanfomban is elkezdtem munkálkodni, többek között Trónok Harca és K-pop, amihez konkrét hozzájárulásom még egy-egy novellában merül ki, de már azokat is olvashatjátok Wattpadon. Ha van még olyan, akit érdekelnek az írásaim, és szívesen elolvasná, azt tárt karokkal várom. Balogh Boglárka Igen, jól látjátok, a saját nevem használom, kinőttem már az álnevekből, más cukiságokból.  Mindenkinek kívánok szép nyarat, és remélem viszont láthatjuk egymást Wattpadon.  Millió puszi!

Első rész

Kedves, drágáim! Meghoztam az első részt, vagy tekintsétek bevezetésnek az egész történetbe. Nem az a lényeg. Előre bocsájtom, hogy nem sok vérontás és tömeggyilkosság van benne, inkább csak a történések szép lassú csordogálása. Remélem azért tetszeni fog nektek, mert én nagyon megszerettem. Millió ölelés! C. 1 st   Mikor felébredtem, tudtam, hogy bajban vagyok. A helység, ahol magamhoz tértem sötét volt és borzalmas szagot árasztott. Minden testrészem fájt, kezeim pedig valami hideghez voltak erősítve. Bal szememet nem tudtam kinyitni, számban pedig a vér már oly jól ismert, rezes ízét éreztem. Sikoltani akartam, de már megtanultam elég korán, hogy az semmi jóhoz nem vezet.    Egészen kicsi voltam, mikor arra ébredtem, hogy a házunk alagsorában egy férfi sikoltott, mint egy kislány. Anya azt mondta, hogy apa megint hazahozta a munkáját, de nem értettem. Akkor még azt hittem, hogy fogorvos és azért van olyan hangzavar odalenn, mert félnek a dokitó...

Hetedik

Aloha, manókák! Meghoztam a novella utolsó részét, amit remélem mind kicsattanó örömmel fogadtok, ugyanis ez a cseresznye a sundae tetején, ugyanis kis cuki lett, bár ez szerintem már senkit nem lep meg. Az új blogomra tessenek bekukkantani, ugyanis fenn van az első rész, a linket pedig az oldalsávban megtaláljátok. Persze, semmi nem kötelező, de ezen a blogon most egy rövid ideig nem lesznek friss részek, legalábbis míg ki nem találom, hogy mit kezdjek az éppen a fejemben lévő ötletekkel. Akármilyen meglepő, van belőle egy pár. A mihamarabbi viszont látásig! Millió puszi! C. 07.   Majdnem egy fél év telt el, hogy utoljára beszéltem Louis-szal. Amikor a szerződésem felbontottam megkért, hogy ne menjek el, de akkor ez tűnt a helyes megoldásnak. Azóta felvettek könyvelőnek egy kisebb vállalathoz Londonban, így beköltöztem a fővárosba. A lakás egyelőre csak dobozokból és zsákokból áll, a bútorokon még rajta a szállításkor ráaggatott csomagolás, legalább is a legtöbb...