01

Halii!
Meghoztam az első részt ebből a történetből is, ami kicsit sablonosabbnak indul, ezt most láttam be, de azt hiszem tőlem elég megszokhatóan itt sem lesz minden habos torta és fluff mindenhol. Remélem ez nektek oké, mert nekem kicsit elegem van azokból, ahol egyszerűen találkoznak és egyből az ágyban kötnek ki a második rész után, utána minden a legnagyobb rendben.
Ennyi lennék, csak jó olvasást szeretnék kívánni!
Millió puszi.
C.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------



Anrie Thorn

  Tűsarkúm úgy csattog végig a márvány folyosón, mintha apró köveket dobnék le egyenként, gyors egymásutánban. Az emberek megbámulják hosszú, vékony lábaimat, keskeny csípőmet és hosszú, szőke hajamat, de egyikük se lát belém igazából. Szeretnének megkapni, vágynak a testemre, de nem akarnak komolyan velem lenni. Azt nem gondolják, hogy de jó lenne velem ebédelni, megismerni engem, vagy leülni és filmezni egy esős szombat délutánon. Csak az az egy jár a fejükben, mi lapulhat a szűk szoknya és a fekete ujjatlan trikó alatt, amit viselek. Gusztustalanok, mind egytől egyig.

  A GUESS cég állandó reklámarcaként sokan felismernek, néha utánam fütyülnek az utcán, én pedig szívből gyűlölöm őket ezért. Nem gondolják, hogy nekem is vannak érzéseim, akkor is, ha a remekbe szabott smink és a műmosoly eltakar mindent. Azt hiszem ezt mindenki elfelejti időnként, de nem hibáztatom őket, hisz mindent elárul az arcukon ragadt idióta vigyor, ahogy elhaladok előttük a folyosón, rájuk sem nézve, egyenesen főnököm irodájába tartva. Felkeltett reggel hétkor, hogy menjek be, mert találkoznom kell egy potenciális ügyfelemmel. Ideges voltam, mert a koránkelés soha nem volt az én asztalom, ráadásul fogalmam sincs, hogy ez a potenciális ügyfél ki is lehet, ami csak még frusztráltabbá tesz. 

  Kopogás nélkül esek be Janett irodájába, aki épp kávét szürcsölgetett a főnök fotelben, ami egy antik bőr karszék volt, nagyjából akkora, mint egy hűtőszekrény, rózsaszín ülőkével és kartámlával. Főnököm a reklámosztály vezetője, elég színes személyiség, pink hajjal, sok tetoválással és temérdek fülbevalóval. Azt hinné az ember, hogy egy komoly, fekete kosztümös nő fogja fogadni, de amikor meglátja Jan-t a szaggatott farmerében, a pink hajával és a mélyen dekoltált felsőiben, valahogy megváltozik a véleménye és azonnal odáig lesz érte, mivel a személyisége is olyan, hogy egyből kedvelnek kell, ha akarod ha nem.

- Anrie, heló! – int vidáman, hogy mecsukom magam mögött az aztót és minden udvariaskodást mellőzve levágódok egy puffra, a sok fehér szőrős szék között, majd egyik lábam elegásan a másikra helyezem és kihúzva magam figyelem, ahogy kisimít egy tincset az arcából és sunyin rámsandít. – Szeretném, ha megismernéd Mr. Winstont, aki egy nagyon kedvező ajánlattal érkezett hozzánk. – Mozdulataiból nyájasság és udvariasság árad, a pasi biztosan egy csomó pénzt ajánlott azért, amit szeretne tőlem. Jan az asztalával szemben lévő magas háttámlájú székre mutat, amelyben egy harmincas pasi ül, naracssárga zakóban és fekete farmerban. Fekete rövidre nyírt haja és szakálla van, arca ovális, mélyen ülő barna szemei pedig elégedetten villognak, ahogy végigmér, lábujjamtól egészen felkontyolt szőke loknijaimig.
- Örvendek, Henriette Torn, de mindenki Anrie-nak szólít – mosolygok rá a legbájosabban, ami épp telik tőlem és remélem sikerül meggyőznöm, hogy nem akarom rájuk csapni az ajtót és elrohanni haza, a puha ágyikómba aludni.
- Nos, nyilván kíváncsi, hogy miért vagyok itt és mi az ajánlatom. – Hangjától a hideg is kiráz, pedig nagyon kellemes, ami azt illeti, sőt szinte dallamos.
- Azért keltem fel hatkor, hogy az ön ajánlatát halljam, szóval ne kíméljen – szúrom oda csípősen, mire Jan nagyon csúnyán néz rám, de nem tud érdekelni.
- Láttuk pár reklámfilmjét és természetesen a képeit, amelyeket a különböző kampányok alkalmával készítettek önről és szeretnénk, ha egy videoklip erejéig nekünk dolgozna.
- Remek, pontosan miről van szó? – kérdezem tettetett izgalommal, hisz nem szeretném lelombozni.
- Nos, a dal a szerelemről és hasonlókról szól, az ön feladata az lenne, hogy négy másik lánnyal együtt eljátssza a bandatagok szerelmeit, mi pedig különböző helyszíneken filmre vesszük azt.
- Semmi csalódás és szenvedés a klipben? – vonom fel szarkasztikusan a szemöldökeimet, amivel meglepem úgy főnökömet, mint Mr. Winstont.
- A részletekbe nem szeretnék még belemenni, ha elvállalja, akkor egy héten belül kezdünk. Ha nem, akkor már itt sem vagyok, ugyanis újabb hosszú órák fognak rám várni, míg megtalálom a tökéletes lányt a maga helyére.
- Természetesen elvállalom, de szükségem van a pontos információkra, mert ezzel az erővel akár emberkereskedő is lehet.
- A dal címe Fireproof és a One Direction nevű bandának készül a videoklip. A forgatást öt naposra tervezzük, nem kapkodunk el semmit, minden el van rendezve, a másik négy lány már aláírta a szerződést. A felvételek egy része itt Londonban készülne, a többi pedig East Tulburry-ben lesz leforgatva a tengerparthoz közel.
- De annak a bandának már van egy klipje a tengerparton. Nem?
- Igen van, de ez nem teljesen ott játszódna. Egy szerelmi történet, aminek igazából ön és az egyik bandatag lesznek a főszereplői.
- Szóval főszerep? – vonom fel szemöldökeimet elégedetten, mire ő csak vigyorog rám.
- Igen, de mint már említettem, a részleteket csak miután aláírta a szerződést.
- Alá fogja írni, természetesen, azonban csupán egy feltétellel. – Jan határozottan vág közbe, rózsaszín fürtjei meglebbennek, ahogy leteszi az eddig a kezében szorongatott bögrét. – A banda később részt vesz egy fotózáson a legújabb öltöny és karóra reklámunkhoz, szintén Anrie társaságában.
- Ez a legkevesebb – fordul Mr. Winston főnököm felé, aki újra nyájasan mosolyog.
- Remek. Itt vannak a papírok, vagy később írja majd alá Anrie?
- Természetesen elhoztam magammal, hogy megkönnyítsem a dolgunkat. Reménykedtem benne, hogy meg tudunk egyezni. – Lehajol és egy bőr táskából elővesz egy köteg papírt, amit a kezembe nyom, hogy olvassam át. Igazából semmi új nincs benne, amit korábban ne olvastam volna más reklámok és fotózások során. Egy külön ív van a titoktartási nyilatkozatnak, amit tökéletesen fölöslegesnek tartok, mivel a profik tudják, hogy semmit nem szivárogtathatnak ki a premier apjáig, én pedig azóta modellkedem, mióta anya öt éves koromban benevezett egy karamell reklám arcának, szóval azt hiszem az a tizennyolc év tapasztalat a hátam mögött feljogosít arra, hogy profinak nevezzem magam.
- Hol írjam alá? – kérdezem, mikor végiglapoztam az összes papírt.
- Az utolsó alján, de mintha nem nagyon olvasta volna el. Biztos benne, hogy mindenbe beleegyezik?
- Túl sok mindent csináltam már kamera előtt, hogy újat tudjon mutatni, főleg egy olyan videoklippel kapcsolatban, amit kis hülye kamaszoknak készítenek. Nem hiszem, hogy cenzúrázott jelenetek és obszcén tartalom lenne benne.
- Mondja csak, fél a tűztől? – kérdezi fél könyékre támaszkodva, mire csak felnevetek.
- Ha tényleg átnézte volna a portfóliómat látta volna, hogy fotóztak már lángok között, egy szál fásliba tekerve. Azt hiszem megbirkózom egy pár lángocskával.
- És hajlandó megcsókolni a partnerét?
- Attól függ, milyen csókra gondol? Érzelmesre, vagy arra a csókra, amit a fotózásokon kérnek.
- Egyszerű csók, mintha a világon mindennél jobban szeretné őt és a gondolat is, hogy elveszítheti fizikai fájdalmat okoz magának.
- Mi sem egyszerűbb. Csak ígérje meg, hogy jól csókol a partnerem. Nincs kedvem a nyálában fuldokolni.
- Ígérem, nem fog csalódni – magyaráz elnézően és nagyon úgy néz ki, hogy komolyan is gondolja, amit mond.
- Akkor, tehát, hol is írjam alá?
- Itt – mutat az utolsó lap aljára, ahová gyorsan lefirkálom az aláírásomat és átnyújtom a férfinak, akinek azonnal elégedett vigyor kúszik ajkaira és gyorsan el is rakja az iratokat, hogy meg se gondolhassam magam. - A másik üzletről pedig még beszélünk, ha le van forgatva a klip. – Ezt már Jannek mondja, aki egyszerű bólintással veszi tudomásul.
- Anrie, mára csak azért kellett begyere, innentől, míg a klipet le nem forgatjátok egyetlen munkád sem lesz, fizetett szépészeti szabadság egy hétre, hogy ne mondhasd, hogy nem volt elég időd felkészülni. Még a héten összefutunk majd párszor és a stábbal is fogsz majd találkozni, ha szeretnél, hogy jobban megismerkedjetek.
- Nincs rá szükségem, köszönöm. – Legbájosabb mosolyom öltöm fel, ahogy felállok a kényelmes ülőalkalmatosságról, majd Mr. Winston felé fordulok. – Öröm volt önnel megismerkedni, jövő héten találkozunk.
- A címét majd Janett megadja, autót küldünk kegyedért és a csomagjaiért, addig is még jelentkezni fog önnél az asszisztensem, hogy ha esetleg bármi gond akadna, akkor könnyedén meg tudjuk oldani.
- Rendben – hidegen odavetek nekik egy viszlát-ot és elviharzok.

  Az épületet ugyanolyan villámgyorsan hagyom el, mint ahogy megérkeztem és indulok haza, hogy végre alhassak egy kicsit. Remélem, hogy lakótársam nem akar majd egész délelőtt az új barátjával falat döngetni, mert akkor nekem más elfoglaltság után kell majd nézni, ami mondjuk nem a lakás öt mérföldes körzetében van. Taxit fogok magamnak és miután megadom a címet a sofőrnek már be is nyomom fülhallgatómat és oda se figyelek semmire. Villámgyorsan elérünk a belvárosba, ahol fizetek a sofőrnek és felsétálok a második emeleti lakásunkba, ami baromi nagy és kényelmes és minden luxust magába foglal, ami két modellnek kellhet. Hatalmas és világos nappali, csupa fehér bútorral és padlótól plafonig érő ablakokkal, tükrökkel és növényekkel. Közepes méretű konyhát, minden jóval felszerelve és egy étkezőt, amit bár ritkán használunk, mégis tökéletes. Két hálószobát és egy jó nagy fürdőszobát, valamint egy külön kis edzőtermet.

  Kendall és én kicsit több, mint végtelen ideje vagyunk úgy legjobb barátnők, mint kollégák és lakótársak. Hasonlítunk is, csupán annyi hibádzik, hogy míg neki majdnem fekete haja van, addig én szőke loknikkal büszkélkedhetek. Sokan azt hiszik testvérek vagyunk, vagy legalább is féltestvérek, de semmi rokoni kapcsolat nincs köztünk. Az első válogatásunkon ismerkedtünk meg és annyira ragaszkodtunk egymáshoz, hogy bombával se tudtak szétrobbantani minket. Aztán már nem is kellett, mivel egy ügynökséghez kerültünk és azt hihettük az életünk tökéletes lesz. Tévedtünk....

- Megjöttem! – kiáltom el magam, ahogy ledobom kulcsaim a fehér márvány szekrényre.
- Nappali! – érkezik a válasz, mire automatikusan a hang irányába indulok el. Nem ér nagy meglepetés, hogy barátnőm nincs egyedül és, hogy a göndör énekes levakarhatatlanul tapad oldalához és arcán kulcscsontjának szorítva suttog barátnőmnek.
- Neked is szép napot, Harold! – üdvözlöm kicsit keményebben, mint kellene, de ő csak horkant egyet és lazán int felém, majd mintha mi sem történt volna folytatja addigi cselekvését. – Mennyire kell messzire mennem ma, hogy ne legyek útban?
- Filmezni akarunk, ha szeretnél csatlakozhatsz. – Kendall nagyon aranyosan ajánlotta, de tudtam, hogy Harry nem ragaszkodik különösebben valakihez, aki nem engedi őket romantikázni, úgy minden pillanatban, körülbelül.
- Nyugi, már el is tűnök, csak eszek valamit.
- Tényleg nem kell. Elleszünk hármasban, sőt felhívhatod Damiant is, hogy jöjjön és akkor nézhetünk négyesben filmet.
- A bátyám üzleti megbeszélésen van és kétlem, hogy ránk lenne hangolódva.
- Sosem tudhatod – vonja fel szépen ívelt szemöldökeit, mire csak megrázom a fejem és előhalászok egy almát a hűtőből, majd nagyot harapok belőle.
- Azt hittem eszel valamit – dünnyögi Harry, mire szúrós pillantásokat lövellve felé elhagyom a területüket és besétálok a szobámba, ahol ellenőrzöm az üzeneteimet és válaszolok pár levére, majd amint elfogyott az almám már veszem is a dzsekimet és a tárcámat, hogy elhagyhassam a lakást.

  Az utcán már a reggeli csúcsforgalom tombol, taxik dudálják le egymást és sofőrök szidják a másikat, míg az utcán élénk tumultus hemzseg, mindenki munkába igyekszik. Úgy döntök, hogy elmegyek nagy bevásárlást csinálni. Kikotorászom kulcsaimat és a Bentley-től kapott reklámkocsinkba pattanok. Maj’ minden hónapban kapunk új autót, amit az arcunkkal reklámozunk, de soha nem tarthatjuk meg. Mindent fizetnek, csak legyünk mindig csinik, ha a járgányukkal mutatkozunk. 

  Beindítom a motort és már el is indulok a legtávolabb lévő szuper márketbe, hogy tovább tartson hazaérni, mivel tudom, hogy Harry nem nagyon csíp, amiért nem igazán engedek nekik magánszférát, mivel mindig otthon vagyok. Naná, hogy nem érdekel a véleméye, de tiszteletben tartom, hogy barátnőm szerelmes és nem akarom, hogy miattam veszekedjenek. Fél órás autókázás után értem el célomat, egy óriási bevásárló központot, ahol több szupermárket is volt, valamint több ruhaüzlet és étterem is. A lehető legtöbb időt eltöltöttem a ruhákat válogatva, majdnem egy havi fizetésem hagytam ott, de megérte, mert egy halom új göncöt vásároltam és volt honnan költenem. Utána két órán át szédelegtem a hosszú polcok között és minden hülyeséget felvásároltam, amit jónak láttam, mivel tudom, hogy Kendall egy édességmániás és nem fog rám haragudni ezért a húzásomért.

 Majdnem kettő, mire hazaérek, arra, hogy üres a lakás, a hűtőre ragasztva pedig egy üzenet: „ Elmentünk kajálni. Harry-nél alszok, legyél rossz! :* Kendall „. Meg se lep, hogy újra egyedül leszek egész nap, sőt talán még holnap is. A srác most szabadságon van, hisz a turnéjuknak négy napja vége van, azóta pedig néha délelőtt nálunk csövezek, utána elruccannak Harry lakására, hogy ne zavarjak. Kicsit mellőzött érzés, de már megbarátkoztam vele.

  Lepakolom a hatalmas zacskókat és mindent érintetlenül elpakolok a helyére. Iszok egy nagy bögre kávét, közben bekapcsolom a tv-t, hogy valami alapzaj legyen, majd átöltözök és az edzőterembe megyek, hogy javítsak a közérzetemen, ugyanis rosszul érzem magam a reggeli bámulások után. Egy egész órán át edzek, közben minden egyes gondolatot kizárok a fejemből és csak meredek az izzó számlapra, ami az elégetett kalóriákat méri. 

  Mikor úgy érzem már nincs bennem erő abba hagyom és megtörlöm a karom és a mellkasom az izzadtságtól. Remegek, de nem engedem, hogy ez megakadályozzon. A fürdőben felállok a mérlegre, ami napi rutinom az edzések után, majd idegesen konstatálom, hogy még mindig ötven négy kiló vagyok. Türelmetlenül csapom a földre a kendőt és lerángatva magamról a ruhákat beállok a zuhany alá. A meleg zuhatag alól bámulom kiálló medencecsontjaimat és vékony lábaimat, amiket így is túl kövérnek tartok. Soha nem lehetek elég vékony ahhoz, hogy kifutóra lépjek, mivel Jan szerint oda csak azokat a modelleket veszik fel, akik épp csak ötven kilók és épp fogyásban vannak. Túl kövér vagyok és attól félek, hogy egy napon arra ébredek, hogy főnököm azzal az indokkal hív be, hogy felbontja a szerződésem, mert talált egy sokkal csinosabb lányt. Ettől rettegek mindennél jobban.