02

Halii!

Mint látjátok Leredukáltam a két történetet egyre. Azért lett ez, mert ezzel sokkal jobban haladok, mint a másikkal, szóval így esett a választás, nem pedig szavazással, ugyanis ebből előre kész van már most hét rész, szóval rendszeresen és kimaradás nélkül fognak majd érkezni.

A részek továbbra is szerdánként érkeznek és a hetedik rész után pár rész Louis szemszögéből fog íródni. A kinézeten még dolgozom, unom a fekete fehéret, de ezt a legkönnyebb megcsinálni és ezzel lettem a leghamarabb kész. Lehet még a héten másra váltok. Ki tudja.

Legyetek nagyon jók és jó olvasást nektek!

Millió puszi!

C.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Anrie Thorn

  Az egy hét szabadság villámgyorsan eltelt. Rengeteget edzettem és egyeztettem a stábbal a méreteimet és a szükségleteimet. Nagyon segítőkészek voltak, minden rigolyámra figyeltek, most pedig épp az első jelenthez sminkelnek. Még nem találkoztam sem a modellekkel, sem pedig a srácokkal, de azt hiszem Harry nagyon fog nekem örülni, főleg, hogy már itt se szabadul meg tőlem. Persze ez engem a legkevésbé sem érdekel, hisz nem én járok vele, szóval ha akar utálhat is. Még szerencse, hogy ő lesz a párom.

  Ma reggel árulták el, hogy kibe kell szerelmesnek lennem erre az egy hétre, az pedig nem más, mint az édes kis göndör énekes, akit a hátam közepére sem kívántam, de mivel a többiekhez magas vagyok, ezért ő maradt az egyetlen. Kíváncsi vagyok a többi lányra, arra, hogy néznek ki, milyenek és remélhetőleg nagyon jó fejek lesznek, mert semmi kedvem kényes kis libákkal eltölteni egy hetet.

  Majdnem kész a sminkem, amikor az első két lány beesik. Mindketten alacsonyak és cukik, gömbölyded vonalakkal és míg az egyiknek szikrázó zöld szeme és vöröses haja van, addig a másik nyílegyenes, szőke hajkoronával rendelkezik, szemei pedig szikrázóan kékek. Urálom az ilyen lányokat. Mindig sokkal hamarabb találnak maguknak barátot és mindenki elmondja, hogy milyen bájosak és tüneményesek. Máris nem értem, mit keresek én itt.

- Kim, Amber, bemutatom Anriet, aki Harry párja lesz. – Ben hangja energikusan hasít a szoba statikusságába és mindketten egyszerre merednek rám.
- Úúúúúristen! Téged ismerlek! – mutat rám a szőke szinte sikongatva. – Te vagy a GuessGirl!
- Jézus, tééényleg! Te vagy a példaképem! – tódítja a tásik és egyszerre ugrálni kezdenek.
- Azt hittem modell a többi lány is – nézek csalódottan Benre, aki csak megvonja a vállát.
- Azok is. Kim és Amber Oriflame katalógusokban szoktak szerepelni. Modellek – vigyorog rám, mire én továbbra is összeszűkült szemekkel nézek rá. – Minden lány, akit felkértünk kisebb magazinokban szokott megjelenni. Ne várd Tyra Bankst.
- Hát jó... A fiúk mikor érkeznek?
- A fiúk is jönnek?! – sipákolja azt hiszem Kim.
- Természetesen, velük forgatunk ma. Elsősorban persze Anrie és Harry jeleneteit, de pár kockát a többiekkel is felveszünk.
- Úgy meg fogom ölelgetni Niallt! – ujjong Amber, mire csupán Ben szúrós pillantása a válasz. Mondjuk nem tudom mi a francot gondolt, amikor ilyen kis csitriket alkalmazott, modell címszó alatt. Nem mintha a költségvetésbe ne férne bele, vagy valami.
- Anrie, rám figyelj, ne rájuk! – dorgál Suze, a sminkes, aki már az utolsó simításokat végzi rajtam. – Lou hamarosan itt lesz, addigra én a másik négy lányon kell dolgozzak – fújtat morcosan, mire egy halvány, bátorító mosolyt küldök felé, amit viszonoz is.
- Hi, bitches! – ront be egy őrült kinézetű fekete hajú lány, tele tetkókkal és színes tincsekkel a hajában. Akkor se tehetett volna sokkolóbb benyomást, ha meztelenül flangál be.
- Szia... – válaszolja a két megszeppent lány.
- Tiffany vagyok – mutatkozik be azonnal és dzsekijét az egyik puffos fotelbe dobja, majd a büfé asztalhoz sétál és kibontva egy Red-Bullos dobozt bele is kortyol. – Téged ismerlek... – bök felém, hangjában féltékenység bujkál, csontos ujjával pedig egyenesen rám mutat. Fekete műkörmeitől pedig a hideg ráz. – Te vagy SassQueen
- Ki? – fordul felé mindenki.
- Ez a Twitter felhasználója. Élőbe még gebébb vagy, mint a képeken. Bár a photoshop sok mindent kijavíthat.
- És neked kötelességed azonnal megsértened? – kérdezem, amint végre felállhatok a székből és lesajnálóan ránézve elsétálok és akármennyire undorodom is tőle, nekilátok egy méretes szendvicsnek, amiről tudom, hogy végül úgyis ki fogom hányni, de ezt érzem helyesnek.
- Csak gondoltam megnézem mennyire is vagy érzékeny. Azt olvasom mindenhol, hogy ezek a csinos arcok mind anorexiás kis ringyók.
- Fogd vissza magad! – figyelmezteti Suze, aki látja rajtam, hogy a fekete hajú lány ezúttal elevenembe talált. – Inkább ülj ide és megcsinálom a sminked.

  Negyed órával később az uniszex mosdó padlóján ülök, sminkem elfolyva, saját hányásomra meredek és megállás nélkül zokogok. Nem hiszem el, hogy az a lány képes volt így belém döfni a kést, de ebben a szakmában ez természetes. Mindenki tudja, hogy senki sem természetesen olyan, amilyen. Mindenkin van egy kis alakítás, ha szeretné bevallani, ha nem. Ő pedig olyan könnyen mondta, azt amit, hogy egyszerűen még reagálni sem tudtam arra.

  Lehúzom a wc-t és lehajtott tetején üldögélve egy apró tükörben próbálok valamennyire helyre hozni a katasztrófát, amit nemrég olyan nagy műgonddal vakoltak fel rám. Persze nem sikerül, de legalább a sírást abbahagytam. Hallom, ahogy csapódik az ajtó és a mellettem lévő fülke ajtaja kivágódik, majd hangosan puffan, ahogy visszaér a keretébe. Nem történik semmi, egészen addig, míg valaki le nem ül a wc tetejére és hamarosan meg nem érzem a marijuana orrfacsaró bűzét.

- Azt hittem ez egy nem dohányzó mellékhelyiség – szólalok meg csöndesen, mire a másik fülkéből ideges
káromkodás érkezik váratlanul. – Nem mintha zavarna, csak illene megkínálnod... – Nem érkezik válasz, azonban fél perccel később kopognak az ajtómon, amit készségesen kinyitok és legnagyobb meglepetésem a One Direction énekese, Louis Tomlinson tornyosul fölém, íves ajkai között egy szál spanglit egyensúlyozva. Haja nincs megmosva, feje tetején összekötve viseli, tengerkék szemei pedig káprázatosan és sokkolóan nagyok. Melegítő felső és farmer van rajta, ami biztosra veszem, hogy még akkor is bő volt rá, amikor nem volt ilyen sovány. Felsője feltűrt ujjai alól kikandikálnak tetkói, amik remekül mutatnak természetellenesen fehér bőrén.
- Azt hittem a modelleknek egészségesnek kell maradnia, hogy mindig csini és tökéletes legyen.
- Lószart – köpöm a szavakat és kikapva kezéből a cigit, mélyet szippantok belőle, majd letüdőzöm és végül nagyon lassan kiengedem a füst maradványait. Hetek óta nem szívtam még csak cigit sem, így a fű maró füstje savként árad szét tüdőmben és nyelőcsövemben, még azután is érzem, hogy az énekes visszaszerezte tulajdonát.
- Te melyikünk csaját fogod alakítani? – kérdezi és lazán nekidől a falnak, majd újra átnyújtja a szálat, amiből már alig van.
- Honnan veszed, hogy bárkinek a csaját is alakítani fogom?
- Ben azt mondta, hogy megszerezte a Guess-es csajt, te pedig az vagy. Szóval?
- Harry szívszerelmét fogom alakítani. Mondhatni imádjuk egymást.
- Ismeritek egymást? – vonja fel szemöldökeit meglepetten.
- Ja. A lakótársammal jár.
- Jár valakivel? – Ez a kérdése még meglepettebbnek hangzik, mint az előző, én pedig jót nevetek rajta. – Már nem állunk olyan közel egymáshoz, hogy megbeszéljük az ilyen dolgokat, aztán meg az interneten se láttam semmit, szóval teljesen normális volt, hogy elkószál mindig.
- Igen, a legjobb barátnőm és ő már lassan két hónapja együtt vannak. Ha itthon van, akkor nálunk, vagy nála vannak, de inkább ott, hogy én ne zavarhassak.
- És szeretik egymást? – hangja sokkal lágyabb, némi féltést is felfedezek benne, tudom, hogy tényleg érdekli a fürtös.
- Nem tudnám megmondani, viszont az tuti, hogy sülve főve együtt vannak. És az éjszakáik.. Huhh...
- Inkább ne ossz meg velem részleteket. Csak szeretném tudni, hogy Harry jó kezekben van. Tudod... attól, hogy nem szabad egymással mutatkoznunk és eltávolodtunk.. nekem még mindig a legjobb barátom.
- Megértem és nagyon sajnálom.
- Szerintem menjünk vissza, mielőtt keresnek minket. – Hangja immár sokkal könnyedebb és félszegen mosolyog. Felém nyújtja a kezét és felsegít. Vagy tíz centivel magasabb vagyok nála, tornacipőben.
- Jó volt téged megismerni, Louis.
- Téged is... – itt habozik, nem tudja a nevem.
- Anrie – segítem ki, mire csak felkuncog.
- Pontosan – bólint és egyszerre, csöndben lépünk ki, úgy a fülkéből, mint később a mosdóból.

  Szegény Suze majdnem elájul, ahogy meglátja tönkrement sminkem, de szerencsére míg Lou a hajam csinálja, addig ő pár perc alatt rendbe hoz. A másik három lányhoz egy negyedik is csatlakozott, na őt viszont már ismerem. Palvin Barbara, egy Magyarországi modell, aki csinos, sovány és még nálam is híresebb. Úgy csacsog a többi lánnyal, mintha mindig is legjobb barátnők lettek volna, még Tiffanyt is az ujja köré csavarta. Na szuper, én vagyok, akit mindenki utál.

- Palvin a partnerem. Na szuper... – dünnyögi Louis, aki a mellettem lévő székben ül, épp a haját szárítják és állnak neki vágni.
- Annyira nem lehet vészes. Már dolgoztunk együtt, pont a nyáron.
- És milyen? – fordul felém hirtelen, mire Lou egy kicsit többet vág a hajából, mint szeretett volna és a tarkóján hagy egy öt centis, jóformán kopasz foltot. – Lou!!! – förmed a fodrászra, aki csak idegesen csóválja a fejét a kagylóba dobva az ollót, előveszi a nyíró gépet. – Azzal mit akarsz?
- Csak nem hagyhatlak egy folttal a tarkódon... – magyarázza beleéléssel és nekiesik a barna loboncnak, hogy a mostani divat szerint lenyírja.
- Elég rendes lány, de vannak heppjei. A fotóst szegényt eléggé kiborította.
- Hurrá.... Nem elég, hogy hosszú hóna – nem tudja befejezni, ugyanis Harry esik be a terembe, összekötött hajjal, bazi nagy kötött pulcsiban és csőnadrágban, lábán ocsmány bakancsot visel.
- Anrie! Nem is mondtad, hogy te leszel a csajom! – huppan le a mellettem lévő üres székbe és felkönyököl annak karfájára.
- Nem gondoltam, hogy érdekelne. És én is csak ma tudtam meg.
- Jók leszünk együtt, egy percet se aggódj. Elintéztem, hogy ne kelljen megcsókolnunk egymást.
- Milyen figyelmes. – fintorgok sután, mire felnevet.
- Tudod, mostanában elhivatott vagyok és hűséges. Nem leszek rossz fiú. Ígérem.
- Akkor lehet, hogy még kockacukrot is kapsz érte Kendalltól. – vetem oda és felállva kezembe veszek egy pohár vizet és szürcsölgetni kezdem. Egyre nagyobb lesz a nyüzsi és a többi fiú is megérkezik. A lányok, akik eddig csöndesen beszélgettek, egyre jobban felhívják magukra a figyelmet, míg én meghúzódom egy sarokban és figyelek. Lassan mindenkinek elkészül a frizurája és a sminkje, majd felöltöztetnek minket. Én egy aranyos fehér selyemruhát kapok, ami leér egészen a bokámig. Sarut adnak a lábamra és egy vékonyka kabátot, amit kétlek, hogy elég lesz a kinn lévő ítéletidőben. Aztán megmagyarázták, hogy a vékony ruhás jelenteket a stúdióban vesszük fel. Ez némileg megnyugtat, de az a tudat, hogy Harrybe kell szerelmesnek tűnnöm, az pontosan az ellenkezőjét teszi, a gyomrom bukfencezni kezd és utálom ezt az érzést, mert csak még idegesebb leszek.
- A végétől kezdjük forgatni. Anrie és Harry az elsők, gyertek be, a többiek még pihennek! – kiáltja Ben és mi nagyot sóhajtva elhagyjuk az öltözőt.
- Tudod, azt hiszem nem is fog olyan nehezemre esni színészkedni... – jegyzi meg a folyosón haladva, amivel annyira meglepett, hogy egy pár pillanatig csak meredtem szép zöld szemeibe és meg se szólaltam. – Kedves lánynak tűnsz és rávetted Louist, hogy végre vágassa le a haját, akárhogy is csináltad, köszönöm.
- Igazából nem én ve.. – kezdenék bele, de félbe szakít.
- Láttalak titeket együtt kijönni a mosdóból, tudom, hogy beszélgettetek. Csak azt akarom mondani, hogy ő nagyon naiv és könnyen megbízik az emberekben. Kérlek, ha a bizalmába fogad, ne játszd el azt. Bár már nem állunk olyan közel egymáshoz, mégis ő az egyik legfontosabb ember az életemben. Sok mindenen mentünk keresztül és fontos, hogy jó emberek vegyék körül. Kérlek, ne törd össze.
- De nem vagyunk olyan jóban. Egy cigin osztoztunk meg, de ennyi volt.
- Ó, akkor vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit.
- Ne, ne vegyük úgy. Mindketten érdeklődtetek egymásról és bevallottátok, hogy eltávolodtatok. Én belehalnék a fájdalomba, ha a legjobb barátnőmtől elválasztanának. Miért nem beszélitek meg ezt az egészet?
- Bonyolult... – hajtja le a fejét és már nem érdekel mennyire fura vele beszélgetni, mennyire nyílt és őszinte, legszívesebben bokán rúgnám, amiért ennyire csökönyösnek mutatkozik.
- Dehogy az! Csak ti olyan hülyék vagytok! Komolyan inkább foglalkoztok azzal, amit a fanok látnak és hallucinálnak, mintsem, hogy újraépítsétek a barátságotokat és újra mindent megosszatok egymással. Most meg kéne üsselek téged is meg azt a másikat is.
- Már értem miért áradozik rólad annyit Kendall. Komolyan barátságtanácsokat adsz egy olyan embernek, akit jóformán ki nem állhatsz, ahelyett, hogy csipkelődj és gorombáskodj. Nagyon szépen köszönöm – néz rám letörten és azzal a lendülettel hatalmas karmai közé ránt és szorosan átölel. Meglep és lesokkol a gesztus, de annyira tiszta és jó a szándék, hogy nem tudom megállni, hogy vissza ne öleljek. Tudom, hogy ez nagyon sokat segít az ember hangulatán, mivel boldogsághormonokat szabadít fel, szóval engedek neki, sőt tőlem telhetően szorosan ölelem és próbálok minden bennem maradt szeretetfoszlányt rávetíteni, mert akármennyire is bunkón viselkedik, mikor láb alatt vagyok, látom rajta, hogy neki is szüksége van valakire, akire támaszkodhat és remélem, hogy ez után a rövid beszélgetés után rendezi a sorait Louisszal és kibékülnek, hogy ne kelljen efféle lelki támaszt nyújtsak, mivel nem sok minden maradt bennem e téren és félek, hogy valaki esetleg észrevenné és akkor mindennek annyi lenne.