10

Helló, mindenki!

Sajnálom, hogy eltűntem egy pindurkát, de a technika ellenem dolgozott és nem nagyon ment az internetem. Viszont ma estére meglepett és így én is megtehettem, amivel remélem nagy örömöt okozok nektek.

Sajnos biztosan vannak benne elgépelések, de már nagyon fáradt vagyok és elkerülték a figyelmem.

Legyen szép szerda estétek!

Millió puszi!

C :**

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

“ So I could take the back road,

But your eyes'll lead me straight back home. “

Linda Storm

  A reggel kipihenten ás boldogan talált meg, épp csak ébresztő volt túlzottan kegyetlen hozzám, mivel túl hamar ébresztett. Gyorsan kikapcsoltam, mivel nem akartam, hogy Harry felébredjen, majd átrohantam abba a szobába, ahol a ruháimat hagytam előző éjszaka és előszedtem az edzőruháimat. Annak ellenére, hogy nem ismertem annyira a környéket, nem akartam felhagyni a futással, mert tényleg úgy éreztem, hogy az az egyetlen, ami ki tud kapcsolni igazán. Átöltöztem és hagytam egy üzenetet a párnámon, hogy ne ijedjen meg, mikor felébred.

  Lelifteztem és kértem egy rövid útbaigazítást a portástól, hogy ne tévedjek el, majd indulhattam is. Másfél óra múlva értem vissza, tejesen kifáradtan és teljesen üres fejjel. Alig vártam, hogy lezuhanyozhassak és ehessek valamit, mivel éreztem, hogy kilyukad a gyomrom, ha hamarosan nem pakolok bele valamit. A nappalin átvágva felsiettem a lépcsőn és öszeszedve néhány ruhámat elvonulam fürdeni. Negyed óra alatt kész voltam és frissen illatozva vonultam fel a lakásban, egy szál fehérneműben, ugyanis az előző éjszaka után úgy éreztem, nincs mit takargatnom Harry elől. Besétáltam hálószobájába, ahol még mindig úgy aludt, mint akit lelőttek. Mellé ültem és elkezdtem birizgálni rakoncátlan fürtjeit, álla vonalát és karját, ami egy párnát ölelt.

- Reggelizni szeretnék, mielőtt elmegyek próbára és ha szeretnél velem enni, akkor fel kellene kelned, álomszuszék – suttogtam fülébe, mire éreztem, hogy egy erős kar fonódik derekam köré és leránt a matracra, majd szorosan magához ölel.
- Inkább bújjunk össze még egy kicsit és vehetsz magadnak uzsonnát az úton. Mára biztosan elkészült a hitel kártyád. – Hangja mély volt és rekedt, amitől ajkaim azonnal mosolyra görbültek.
- Milyen hitelkártya?
- Robin csináltatta, hogy ne kelljen folyton tőlem kérned, vagy a sajátodhoz hozzá nyúlnod.
- Milyen rendes fickó. Még ezt is meg kell neki majd köszönnöm. – Szembe fordultam vele és arcát kezdtem cirógatni. Elmosolyodott és megjelentek gödröcskéi, amitől úgy nézett ki, mint egy kisgyerek. Lágyan megcsókoltam, majd hozzá bújtam.
- Azt hiszem te is az összebújást választod. Meg aztán a sofőr pillanatok alatt el tud vinni az iskoláig.
- Sofőr visz majd az iskolába?
- Igen, kicsim… Saját kocsid és sofőröd lesz. Majd ki kell választani a modellt, ha még mindig ragaszkodsz a Gemma-val való beszélgetéshez, akkor ma felhívhatom, hogy nézzetek be pár autószalonba is.
- Tudod, hogy erre semmi szükség. Megvagyok én a te sofőröddel és kocsiddal is.
- De mi van akkor, ha nekem is kell és neked is és nem tudunk egyszerre két felé szakítani egy kocsit?
- Oké, de ez már tényleg túl sok. Mi lenne ha apád egyik céges autóját venném kölcsön? Csak egy ideig?
- Komolyan megelégszel egy céges kocsival? – vonta fel szemöldökét.
- Nincsenek nagy elvárásaim.
- Legyen akkor így. Majd beszélek Robinnal, hogy bocsásson a rendelkezésedre egy kisebb, városi autót.
- Remek – vidultam fel azonnal és egy puszit nyomtam a mellkasán lévő egyik madárra, amitől megremegett. – Ezek mit jelentenek?
- Az egyik én vagyok a másik pedig a nővérem. Nekem kerekebb a szemöldököm, neki pedig kicsivel szögletesebb – magyarázta, miközben hátamat simogatta.
- Ez nagyon szép tőled. Mármint, hogy ennyire szereted a nővéredet.
- A nővérem mindig is egy példakép volt számomra. Rajongtam érte, hisz olyan okos és szép és művészi. Engem kirúgtak az egyetemről, ő viszont mérnökit végzett és most fényképész és szobrász, a kezei közül pedig fantasztikus művek kerülnek ki.
- Gondolom a házban is az ő alkotásai vannak?
- A legtöbb tényleg az ő keze munkája. Az én kezem másban nagyon ügyes – vigyorodott el pajzánul, amitől meghűlt bennem a vér és ijedten néztem rá. Nem tudtam mire gondol, vagy mit tervez, de a szemeiben csillogó játékosságtól lassan feloldódtam.
- Bolond vagy, Harry! – nevettem fel szórakozottan.
- Szeretnék kipróbálni valamit, de ígérd meg, hogy megállítasz, ha már sok. – Arca elkomorodott és egy pillanatra minden vidámság kiszökött vonásaiból. Csak bólintottam, mire hátamra fordított és megcsókolt.
- Ha meg akarsz csókolni, akkor csak tedd azt. Ezért nem kell engedélyt kérned – toltam el magamtól egy picit, közben ujjaimat fürtjei közé vezettem.
- Másra gondoltam, de tényleg nem szeretném, ha fájna neked bármi, amit csinálunk.
- Csak vigyázz rám – néztem könyörgően szemeibe, mire félénken elmosolyodott, majd tenyerét elkezdte lefelé vezetni hasamon, le köldököm mellet, egészen bugyim vonaláig. Mikor rájöttem mire készül ajkaim elnyíltak a meglepetéstől és óriásira tágult szemekkel néztem rá.
- Bármikor megállíthatsz, ha nem esik jól, amit csinálok. – Hangja továbbra is komoly maradt, de amint bólintottam egy aprót, újra megjelent a széles mosoly az arcán és lassan bugyimba csúsztatta kezét és türelmesen haladt egyre lejjebb, míg végül el nem ért oda és simogatni nem kezdett. Rám nézett, mire újra bólintottam és picit szétnyitottam lábaimat, így mutató és középső ujja könnyedén belém csusszanhatott. Fura érzés volt, kicsit kényelmetlen és váratlan. Ajkaimat halk nyögés hagyta el, ahogy ujjai megmozdultak bennem, de nem akartam, hogy abbahagyja. – Hihetetlen, hogy a tested így reagál – suttogta lenyűgözve, majd megcsókolt.
- Hogy érted? – kérdeztem zihálva.
- Máris olyan nedves vagy, pedig épp csak hozzád értem. – Pajkos hangneme elárulta, hogy élvezi az általa kiváltott reakciót, majd fokozott a tempón. Nem volt durva, csupán szokatlan. Azelőtt még csak meg sem fordult a fejemben, hogy így is lehet gyönyört okozni, de ő bebizonyította, hogy igen. Szemeimet szorosan lehunytam és a lepedőbe markolva élveztem a további kényeztetést. Hüvelykujjának érintése csiklómon egy újabb idegen érzés volt, ami ugyanakkor sokkal kellemesebb volt, mint vártam. Zihálásom egyre hangosabbá vált, ujjaim pedig egyre erősebben markolták a lepedőt. Valami elindult bennem, olyan érzés volt, mintha egyszerre akarnék millió darabra hullani és valami mégis húzna vissza, de azelőtt soha nem éreztem ilyen intenzív dolgot. Ajkai nyakam érzékeny bőrére tapadtak és szívni kezdték azt. Nyelvének súrlódása és ujjainak ritmikus mozgása szép lassan toltak előre egy olyan szakadék felé, aminek nem tudtam van-e alja, vagy csupán zuhanni fogok. Az utolsó lökés fogainak érintése volt kulcscsontom fölött. Egyszerre éreztem a zuhanást és, hogy millió darabra hullok. Fantasztikus érzés volt, felszabadító és ellazító, agyam újra üressé vált, egyetlen dolog, amit érzékeltem, hogy kihúzta ujjait belőlem, azt viszont, hogy mit csinált vele nem láttam, ugyanis lehunyt szemeim meggátoltak benne. – Ugye nem fájt? – kérdezte fülembe súgva.
- Nem.
- És nem bántad meg?
- Egyáltalán nem – feleltem mélyen a szemébe nézve, majd felnyúltam és arcát tenyereim közé fogva lerántottam, hogy megcsókolhassam.

  Később lementünk reggelizni, majd én elmentem próbára, ő pedig fogalmam sincs igazából mit csinált egész nap. Próba után anya hívott, hogy elmagyarázhassam mit keresett hatvan ezer dollár a számlájukon. Elsőre rosszallta a döntésemet és jól le is szidott, de amikor elmondtam neki, hogy tényleg kedvelem Harry-t, akkor valamivel jobb hangulatba jött és úgy tettük le a telefont, hogy feltétlenül meg kell látogassuk őket, mivel meg szeretné ismerni őt. Utána felhívtam Gemma-t, hogy ráérne-e velem vásárolni jönni, mire közölte, hogy az öccse már intézkedett és találkozunk nálunk egy órával később. Hívtam volna a nővéremet is, de ő nem vette fel a telefont, így hagytam, mert gondoltam edzése van, vagy az új lakásával bíbelődik.

  Visszamentem Harry lakására, hogy átöltözzek és egyek. Teljesen üres volt az egész, de így legalább nem állt fenn a veszély, hogy a fürtös elterelje a figyelmemet és esetleg újra együtt fürödjünk, vagy valami. Pillanatok alatt végeztem a zuhannyal, majd átöltöztem. Fekete farmert és virágos felsőt vettem fel, hozzá egy kötött felsőt, a hűvösebb idő miatt. Kényelmes, neon sárga tornacipőt választottam hozzá, mivel tudtam, hogy a magassarkúban kitörném a nyakam. A konyhában belapátoltam egy Activiát és mire kidobtam, Gemma már hívott is, hogy megérkezett.

- Ugyanolyan borzasztóan öltözködsz, mint az öcsém! – fogadott hahotázva, ahogy leértem az épület elé.
- Ez az egyik kedvenc cipőm, sajnálom.
- Nem baj, ma veszünk neked pár jobbat és mondjuk nem neon sárgát. Készen állsz?
- Azt hiszem igen, ha nem fog fájni nagyon – néztem rá mosolyogva, mire elnevette magát és betuszkolt a kocsijába, ami egy Porsche 911 GT volt, matt fekete és csillió dollárba kerülhetett. Kicsit megszeppentem, ahogy kivágódtunk a parkolóból, egyenesen bele a New Yorki csúcsforgalomba, de azt hiszem a mellettem ülő szőke lányt nem nagyon érdekelte. Egyenesen egy bevásárló központhoz mentünk, ami azt hirdette, hogy hatalmas leárazások vannak minden emeleten. Kicsit furán néztem rá, hisz akinek annyi pénze van, hogy a bőre alá is jut belőle, egyáltalán nem kellene a leárazásokra vadásszon.

  A parkolóban megvártam míg kiszáll és lezárja az autót, majd karon ragad és vidáman szökdécselve mentünk be. Nem szóltunk egymáshoz, egészen az első üzletig, ahol locsogni kezdett. Mindenről beszéltünk, csak arról nem, akiről, vagyis egészen pontosan akiről szeretnék. Végül úgy döntöttem én veszem kezembe az irányítást és miközben egy nagyon aranyos csipke blúzt próbáltam, megpróbáltam finoman ráterelni a szót.

- A múltkor nem tudtuk befejezni a beszélgetésünket Kim-ről.
- És gondolom téged érdekel… - nevetett, miközben egy újabb darabot nyújtott be a fülkébe.
- Igen, mivel közel áll Harry-hez és szeretem biztonságban tudni azt, ami az enyém.
- Miatta nem kell félned. Az öcsém soha nem nézett rá úgy, mint egy nőre. Persze, szórakoznak egymással, de ez minden. Az a nőszemély megkeseríti Hazz életét. Úgy tesz, mintha barátok lennének, ám minden mozdulatával flörtöl. Drogozik, ha senki nem látja, a felfuvalkodott pénzeszsák barátaival apuci luxushajóján és úgy tesz, mintha ő lenne a Szűz Mária. Mindenhol ott van, mindenbe beleüti az orrát és kotnyeles. Szépen elintézi az öcsém összes alakuló párkapcsolatát. Nem is értem, hogy engedett a közelébe.
- Azt mondta biztonságban vagyok, mert nem vagyok az esete.
- Fogalma sincs, mi az öcsém esete. – Hallottam, ahogy vállfák zörögnek odakinn, Gemma pedig rosszallóan horkantott.
- Miért, mi az esete? – kérdeztem tétován.
- Az a lány, akivel három évig volt együtt igazából nagyon hasonlított rád. Magas volt, csodaszép szőke hajjal és kék szemekkel. Törékeny volt és tiszta, ha érted mire gondolok. Ő volt az összes jó Harry-ben és amikor szétmentek, az öcsém megváltozott. Bezárkózott és te vagy az első, aki mellett úgy tűnik újra önmaga.
- És szerinted nem fog csalódni bennem? – dugtam ki a fejem az ajtón, mire rám pillantott és melegen elmosolyodott.
- Úgy fogja intézni, hogy semmiképp ne csalódjon benned. Bízz abban, amit csinál és te is élvezni fogod.
- Köszönöm szépen – mosolyogtam rá hálásan, mire felállt és hozzám lépve szorosan átölelt.

  Egész nap vásároltunk és mire Harry lakására értem hulla voltam. Csak egy kis kajára vágytam és a puha ágyikóra. A cuccokat, amiket vettünk az egyik boy hozta fel utánam és vitte fel a szobámba, miközben én a nappaliban vártam rá, hogy egy kis borravalót adjak neki. Mikor elköszöntem tőle a konyhába mentem, ahogy a fürtös fiút a pult mögött találtam, amint épp makarónit önt át a szűrőből egy tepsibe. Piros kötény volt elé kötve, halványkék inget és farmert viselt alatta, lábain szobapapucs díszelgett, aminek fej részén Micimackó volt. Haja hátra volt fogva, hogy ne hulljon esetleg bele az ételbe. Nagyon előrelátóan csinálta a dolgokat.

- Mit főzöl? – léptem hozzá és szorosan átölelve lágyan megcsókoltam.
- Sajtos makarónit, tulajdonképpen ez az egyetlen étel, amit el tudok készíteni.
- Bevásároltál?
- Igen, gondoltam jó kisfiú leszek és feltöltöm a készleteket, ha már a barátnőm így szeret főzni.
- A jó kisfiúk pedig jutalmat érdemelnek – tettem tenyereim mellkasára, mire szemei elkerekedtek és nagyokat pislogott.
- Ez most azt jelenti, hogy…

- Nem, azt hiszem arra még nem állok kész, plusz bennem még titkon él a vágy, hogy különleges legyen. Remélem nem baj… - néztem fel rá reménykedve.
- Semmi baj. Majd kipróbálunk valami mást – adott egy gyors csókot, majd betette a sütőbe a makarónit.
- Szerencse, hogy ilyen kreatív vagy – kuncogtam halkan és felhúztam magam a pultra, hogy egy magasságban legyünk Harry-vel.
- Fogalmad sincs mennyire kreatív tudok lenni, de hidd el nekem, lesz rá még csomó időm, hogy megmutassam, milyen érdekes dolgok lapulnak a tarsolyomban. – Két karjával mellettem támaszkodott meg és vigyorogva nézett rám, majd megcsókolt.

  Tudtam, hogy jó, amit csinálok, éreztem valahol legbelül, hogy boldoggá tehetnénk egymást, de még mindig ott volt a nővérem, akinek nem tetszett ez az egész és Kim, akinek köszönhetően megismerhettem Harry-t, mivel azt hitte veszélytelen vagyok a házassági szándékaira nézve és tekintve a helyzetet, a fürtös komolyan gondolta kettőnket, aminek kifejezetten örültem, de ugyanakkor féltem is, hisz egy féltékeny nő bármire képes. Ugyanakkor ott élt bennem a félelem, hogy nem tudok eleget adni Harry-nek és rám un, de ezt a gondolatot agyam leghátsó részébe szorítottam és próbáltam kettőnkre koncentrálni és persze az egyetemre, ami hamarosan kezdetét vette, ezzel pedig új élet kezdődött számomra, amibe bátran léptem bele, tudván, hogy Ő mellettem áll és ha nem is menthetetlenül szerelmes, nagyon úgy nézett ki, hogy érez irántam valamit, ami arra készteti, hogy ne kötözzön ki az ágytámlához és ne használja a lovagló ostorát. Legalább is egyelőre ez elégnek bizonyult számára.