Way too beautiful
A srácokkal próbáltunk. Nagyon keményen készültünk az első turnénkra. Egy, a menedzsment által kibérelt stúdióban voltunk, kinn pedig szakadt az eső, minden kisebb szünet nélkül, zsinórban harmadik napja. Már mi is fáradtak voltunk, legszívesebben csak lehevertünk volna és mondjuk csak megnézni egy meccset vagy valami, de nem lehetett. Nyomnunk kellett, ha időben kész akartunk lenni mindennel. Persze Lou és Niall nyomatták a hülyeségüket és általában miattuk kellett mindent újra és újra elpróbálni, de már hozzászoktunk. Zayn fél óránként a telefonon lógott és vagy a barátnőjével, vagy az anyjával értekezett, ami szintén idegesítő volt egy kicsit, mert így csak fölöslegesen töltöttük az időnket. Liam felszívta magát és negyed órája bezárkózott a mosdóba, mondván, míg nem embereljük meg magunkat, ő bizony egy hangot nem énekel. Én maradtam tehát az egyetlen, aki hajlandó volt próbálni, de sajnos a dalokat, akármennyire is szerettem volna, nem egy személyre írták, hanem ötre és hiába énekeltem volna a saját részem...Senki nem lett volna, aki folytassa, vagy esetleg velem énekeljen.
Ledobtam a mikrofonom egy matracra és a kávéautomatához sétálva töltöttem magamnak egy fél pohárkával a keserű löttyből. Nem nagyon szerettem, de kellett, hogy éber maradhassak és segítsen végre ráncba szedni a bandát, mert folytatnunk kellett, ha nem akartunk még éjfélkor is a stúdióban rostokolni, az időnket fecsérelve. Gyorsan felhajtottam az italt és összegyűrve a poharat a kukába dobtam azt. Nagy levegőt véve a mosdó ajtajához sétáltam és dörömbölni kezdtem. Először semmi választ nem kaptam, de végül egy ideges Liam feltépte az ajtót és a " mindjárt széttéplek te kis gyökér " pillantásával méregetett, hogy mit is akarhatok én ott.
- Arra gondoltam, hogy esetleg folytathatnánk a próbát.. - vakartam tarkómat tétován, remélve, hogy nem ver agyon a kilinccsel.
- A többiek? - nézett el a hátam mögött, ahol semmi biztató nem fogadta, mert a két hülye banánnal próbált zsonglőrködni, Zayn pedig még mindig a telefonon lógott.
- Beszélek velük, oké?
- Sokat segítene, ha végre megemberelnék magukat és esetleg komolyan folytathatnák, mert kezd a tököm is tele lenni velük.
- Oké, nem kell az én fejemet leharapni. Ma igen is komoly voltam.
- És ezért diplomát vársz?! - fújta ki élesen a levegőt és bevágta orrom előtt az ajtót.
Komolyan féltem tőle, mikor ennyire elvadult és úgy viselkedett, mintha azon nyomban szét akarná kapni az egész épületet. Ilyenkor semmi emberi nem volt benne, pedig általában ő viselkedett a leghiggadtabban és mindig neki voltak a legjobb ötletei is. Ő írta a legszebb dalainkat és néha komolyan elgondolkodtam, hogy nem-e egy zen pap? De aztán jöttek ezek a kiborulásai és teljesen összezavart velük. Mondjuk már hozzá szokhattam volna ezekhez, hisz egy ideje már egy bandában énekeltünk és közelebb álltunk egymáshoz, mint a tulajdon családjainkhoz.
- Azt hiszem eleget marháskodtunk. Haza szeretnék már menni és aludni. Zavarjuk le ezt a szart és tűnjünk el innen - sétáltam hozzájuk és nekidőltem egy állványnak, ami kicsit sem volt stabil, de a célnak megfelelt.
- De még csak most melegedtünk bele - nyafogott Niall.
- Ha itt akarsz éjszakázni, akkor jó úton haladsz, de én kezdek éhes is lenni, ráadásul otthon vár a tv-m és a nasi is.
- Anya, most mondom utoljára, hogy a zoknikat nem kell méret szerint párosítani... - Zayn hangja a hátunk mögül érkezett, kicsit mérges volt.
- Tehát, ahogy mondtam, én már nagyon mennék - ismételtem magam kicsit hangosabban, hogy telefonon lógó barátunk is rám figyeljen.
- Igen, azok mehetnek mind egy csomóba!
- Haver, tedd már le azt az átkozott telefont! - fakadt ki Louis idegesen és egyszerre mind felé fordultunk.
Látszott, hogy mind fáradtak voltunk, ingerlékenyek és legfőképpen untuk már az egészet. Nagy nehézségek árán még elpróbáltunk pár számot, majd úgy döntöttünk hazamegyünk. Ez volt a nap legjobb döntése. Szinte futólépésben hagytam el az épületet, hogy végre egyesülhessek az én drága kanapémmal és egész este ott tespedhessek, valami ramaty filmet bámulva, vagy éppen meccsek között szörfözve. Félúton jutott eszembe, hogy nincs otthon semmi kaja, ezért megálltam egy bevásárló központ előtt és kapucnimat a fejembe csapva besétáltam. Gyorsan bedobáltam mindenféle vacakot, amikről tudtam, hogy a felét nem használom majd fel, de fel kellett töltenem a hűtőt. Fizettem és örültem, hogy minden incidens nélkül megúsztam a bevásárlást.
Otthon összedobtam két szendvicset és azokkal az ölemben beültem tv-t nézni. Tudtam, hogy senki nem fog zavarni, így talán túlságosan is kényelmesen terpeszkedtem el a párnák között. Így visszagondolva annyira nem volt jó ötlet, ugyanis negyed óra sem telt el és megszólalt a csengő. Kilenc óra alig múlt el, de nem számítottam látogatóra, szóval ez olyan váratlanul ért, hogy az éppen a kezemben tartott pohár teljes tartalmát a felsőmre öntöttem. Hurrá... Nem vettem fel másikat, mert azt gondoltam, hogy csak a srácok közül az egyik az, leginkább Louis-t tippeltem volna, de amikor ajtót nyitottam nem is kis meglepetés fogadott.
A bejáratban egy csodaszép nő állt, hosszú, barna hajjal és átható sötétzöld szemekkel. Hogy miért nem azt mondtam, hogy lány? Azért, mert ő tényleg nő volt.. Nem is akármilyen. Telt ajkak, hosszú szempillák, dús keblek, darázs derék és hosszú, formás combok. Azt hittem a szemeim kápráznak, de aztán megszólalt.
- Szóval maga Harry Styles - hangjából inkább lehangoló megállapítás, mint elégedett kérdés szűrődött ki.
- Igen, én volnék.
- De maga még gyerek - igazította meg zakójának ujját idegesen.
- Szabad tudni ön kicsoda? - dőltem neki az ajtófélfának és néztem, ahogy idő közben összecsukja pöttyös esernyőjét és türelmetlenül várja, hogy beengedjem.
- A nevem Esther Jones, tegnap beszéltünk telefonon, a házának átalakításáról. Azt beszéltük, hogy átjövök pontosítani néhány részletet. Nem emlékszik rá?
- Már emlékszem - mosolyogtam bambán és szégyelltem magam, mert egyáltalán nem emlékeztem a nevére.
Az biztos, hogy át akartam alakítani a házam egy részét, pontosabban az emeletet, de az nem, hogy előző este beszéltem ezzel a nővel telefonon. Biztosan így volt, ha ő mondta. Az ő szavait bármikor elhittem volna, hisz első pillantásra megigézett. Csak ajkai jártak az eszemben, még akkor is, amikor beengedtem és ő elindult a nappaliba, ami nem igazán volt szalonképes, tekintve a szétdobált cuccaimat és a szemetet mindenhol. Rosszallóan csóválta fejét, miközben körbenézett, de nem szólt egy szót sem. Félrelöki az egyik nadrágomat és kényelmesen elhelyezkedik a kanapéval szembeni fotelben.
- Tehát, pontosan mire gondolt, amikor azt mondta, hogy világos színeket akar? Milyen bútorokat szeretne? Milyen stílusra gondolt? Méreteken kell változtatni?
- Hozzak egy kis innivalót? - kérdeztem, ahelyett, hogy az ő kérdéseire válaszoljak.
- Igen, egy kis narancslé jól esne.
- Azonnal hozom - bólintottam és máris a konyhába vettem az irányt.
Még szerencse, hogy bevásároltam, mielőtt hazamentem, mert másképp csapvízzel kellett volna megkínálnom a fantasztikus nőt. Megbontottam a dobozt és két, még tiszta kristálypohárba öntöttem tartalmát. Picit remegett a kezem, mert szerettem volna lenyűgözni a nappalimban ülő tüneményt, de arckifejezéseiből csak annyit tudtam leszűrni, hogy egyáltalán nincs nála esélyem. Ez kicsit lehangolt, de hisz én voltam a nagy nőcsábász Harry Styles és nem bírtam ki, hogy egy nő ne a férfit, hanem egy kis hülye gyereket lásson bennem. Sértette az önérzetemet és ez sehogy se jött be nekem. Tehát tervet kellett módosítanom.
- Parancsoljon - tettem elé a narancslevet és minden vonzerőmet összeszedve mosolyogtam rá, de csak megforgatta szemeit.
- Köszönöm. Tehát a részletek... - nyitotta ki fekete noteszét és egy üres lapra hajtott, amire azonnal felírta a nevemet és a címemet.
- Többé kevésbé a klasszikus stílust részesítem előnyben, de minden legyen letisztult, semmi csicsa. Fehér és szürke színeket képzeltem, a fenti nappaliba pedig ragaszkodok egy zöld kanapéhoz. A padló sötét, ha lehet bojtos szőnyeggel - ez nem volt valami felnőttes - és több növényt szeretnék. Az egyik hálószoba mehet a fenébe, oda edzőtermet szeretnék..
- Ha javasolhatok valamit, akkor az edzőtermet inkább az alaksorba tegyük, hogy ne terheljük a padlószerkezetet még a gépekkel is. ahogy látom nem ez a világ legstabilabb épülete.
- Maga beszólt a házamnak? - vontam fel szemöldökeimet mérgesen.
- Elnézést. Nem tudtam, hogy ilyen érzékeny erre a témára. Ezentúl nem szólok semmit - mondta és leírt valamit a noteszébe.
- Semmi baj. Tehát, az edzőterembe szeretnék futógépet, fekve nyomó padot, izomépítő gépeket és mindenféle szuper felszereléseket, amiket egy ilyen boltban be lehet szerezni - soroltam fellelkesülten, mire ő csak fa arccal jegyzetelt.
- Más kívánság?
- Igen, az egyik hálószobát vörösre szeretném, erős vasággyal és egy szekrényt, ami forog. A külső része legyen sima mahagóni, a belső részébe pedig kínzóeszközöket és bilincseket szeretnék, lehetőleg bojtocskásakat - soroltam, remélve, hogy rám néz, de szemeit a papírra szögezve írt tovább - csak vicceltem, remélem tudja.
- Nem ön lenne az első, aki ilyesmit akar és nem is az utolsó.
- És kipróbálni is segítene, nem csak berendezni? - mélyítettem el a hangom, hátha erre reagál.
- Sajnálom, az én feladatom a berendezés, nem a tönkretétel - préselte és mintha egyre kellemetlenebbnek érezné a társaságom.
- Semmi gond, tehát, nem kell kínzószoba... Viszont szeretnék egy dolgozószobát, ahol legyen íróasztal és öt fotelt, hogy a barátaimnak is legyen hely, ahol ötletelni tudunk.
- Színek?
- Az is legyen hasonló az emelet többi részéhez, egyszerű de nagyszerű.
- Fürdőszoba?
- Mi lenne, ha nem tőmondatokban beszélne velem?
- A munkámat végzem, nem fogok jó képet vágni hozzá.
- Nem szereti a munkáját?
- Csak az ilyen újgazdag ficsúrokat nem szeretem, mint maga. Megvesz egy baromi nagy házat, amit aztán minden évben háromszor átalakíttat, hogy megfeleljen a divatnak. A pénzt jóformán azért kapja, mert él és lélegzik és közben a kisujját se kell mozdítania. Alig van 18 éves és már most több pénze van, mint nekem nyugdíjas koromig összejön. A lakásom pedig a nappalijában elférne.
- És ez kinek a hibája?
- Tudja mit? Csak zavarjuk le ezt, holnap pedig küldök valaki mást a tervekkel.
- Ragaszkodom magához. Túl professzionális - próbáltam bókolni neki, de nem reagált erre sem.
- Milyen csempét szeretne a fürdőszobába? Egyszerű fehéret, vagy legyen benne fekete minta?
- Legyen mintás, az jobban illik a személyiségemhez.
- Igen... - tűrte haját a füle mögé, ezzel pedig megvillantotta íves arccsontját és aranyos fülét, amiben HAT fülbevaló volt.
- Még valami, amit meg kell beszélnünk?
- Azt hiszem ennyi. Holnap délután, mivel ragaszkodik hozzám elhozom az elsődleges terveket és megbeszéljük, hogy min szeretne változtatni, ha pedig jó, akkor én még akkor este megrendelem a bútorokat.
- Ez remekül hangzik, esetleg meggyőzhetem, hogy maradjon egy italra?
- Azt hiszem nem ugyanazokban a körökben mozgunk.
- Ugyan, Esther... Engedje el magát - váltottam vadász üzemmódba és közelebb hajoltam hozzá.
- Nézze, Harry. Azt hiszem ez mindkettőnk számára elég világos, hogy én jó néhány évvel idősebb vagyok magánál. Ön annyira gyerek, hogy az hihetetlen és nekem semmi kedvem egy ilyen sehová nem vezető italozásra pazarolni az időmet. Nőjön fel és majd egy pár év múlva újratárgyaljuk, ha még érdekelni fogja egy lakberendező és nem fog nyakig úszni a plasztik mellekben és a drogokban - hadarta, majd összecsapva mappáját, a hóna alá csapta azt és elindult kifelé.
Csak figyeltem távolodó alakját és bár nem vágott képen, éreztem, hogy arcom ég és homár vörös. Szíven ütöttek szavai, percekig csak ültem ott és magam elé bámultam, hisz rájöttem, hogy tényleg nem tudnék neki semmit nyújtani. Ő túl szép és jó, ahhoz, hogy egy ilyen semmire kellő kamaszra pazarolja az idejét.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Heló!
Most egy novellával jelentkezem, amit eredetileg rövidebbre terveztem, de mivel jó bő lére engedtem, ezért három részre szedtem. Ma feltettem az első részt, holnap a másodikat és végül hétfőn az utolsót, utána pedig érkezik a történet 30. része, azaz utolsó, onnantól pedig csak egy epilógus van hátra, ha érdekelni fog titeket.
Befejezem a rinyálást, mert úgy hiszem elég voltam egyelőre
Legyetek nagyon jók!
Puszi :*
Megjegyzések
Megjegyzés küldése