Way too beautyful
Jóformán tíz év telt el, mióta elhatároztuk, hogy nem törődve senkivel, mi összejövünk. Voltak kétségeim, nem is egy, de minden akadályt legyőztünk, még a legnehezebbeket is. Sokáig attól féltem, hogy rám un és keres egy szebb, fiatalabb lányt, de nem így történt. Két évvel később megkérte a kezem, amivel alaposan meglepett, és a következő évben megszülettek az ikrek. Félreértés ne essék, nem azért házasodtunk össze, mert terhes voltam, hanem azért, mert szerettük egymást és ez máig se változott.
Most az ablakban állok, karjaimban kislányommal és a nappaliból figyelem, ahogy a hátsó kertben Harry-t kergetik az ikrek. Sokszor eltöprengtem rajta, ki is a nagyobb gyerek, de végül mindig arra a következtetésre jutottam, hogy az alma nem esett messze a fájától és reménykedtem benne, hogy a fiúknak hamarabb benő a feje lágya, mint az apjuknak. Tom az idősebb, pontosan hat perccel és ezt előszeretettel dörgöli az öccse, Oliver orra alá, annak ellenére, hogy még csak hét évesek. Tökéletes ellentétei egymásnak. Tom egy ördög, pont olyan, mint Harry. Ha a székre ültetném és ráragasztanám, majd otthagynám öt percre, fogadni mernék, a lakás másik végében találnám, ahogy zuhanyfüggönyben ijesztgeti az öccsét. Oliver sem jobb, egy hajszállal sem, de legalább ő meghallgatja, amit mondani akarok neki, hogy aztán tovább folytathassa a csínytevéseket. Azonban van benne valami..valami megmagyarázhatatlan szelídség, ahogy akár hozzám, akár a húgához viszonyul. Szereti érezni, hogy mellette vagyok, sokszor alszik velünk, míg a bátyja kategorikusan kijelenti, hogy ő aztán megvan egyedül is. Ebben idősebb fiam rám hasonlít, hiszen én is elég önálló vagyok, remélem a másik két rosszaság is örökölte ezt tőlem, mert ezzel csak jól járnak az életben.
- Anya!!! - rohan be Tom, kezei csupa sárosak, nadrágja térdei pedig élénk zöldek - Apa azt mondja nem lehet hóembert építeni sárból!
- És szerinted igaza van? - guggoltam le elé, hogy egy szinten legyünk.
- Igen! Meg is engedtük a vizet, hogy alapanyagot csináljuk, de apa elzárta a vizet. Aztán kergetni kezdett minket. Gonosz... - biggyeszti le ajkait és egyik sáros mancsát arcomra teszi - Ugye te megengeded nekünk?
- Kicsim, tudod, hogy nagyon szívesen megengedném, de ha apa azt mondta, hogy nem, akkor nem. Meg kell várnotok a havat, hogy igazi hóembert tudjatok építeni.
- Biztos? - kérdezi nagyra nyitva szikrázó zöld szemeit.
- Azt hiszem egészen biztos. De most menj, mosd meg a kezed és van az asztalon süti, abból ehetsz kárpótlásul.
- Süti!! - szalad el előre nyújtott kezekkel, így egy apró baleset folytán a fal is olyan lesz és a parló is kap egy kicsit a sárból, ami a kezére van ragadva.
- Jól áll neked a sár - lép mellém párom és letörli az arcomról a nedves földet.
- Igen, határozottan jót tesz az arcbőrnek. Ha beszélsz a fiaddal, szerintem neked is jut még belőle.
- Most inkább kihagyom. Inkább add ide az én hercegnőmet - mosolyog és átveszi az idő közben elszenderedett csöppséget.
- Oliver merre van? - kérdezem gyanakodva, mert nagyon gyanús, hogy a két fiú nem esett még egymásnak a sütikért.
- A kertben van, a szomszéd macskája megint átjött és most azt nyaggatja.
- Rendben, ott nagy baj nem történhet - dőlök neki a fűtőtestnek, az ablak alatt.
- Tudod.. Arra gondoltam, hogy esetleg ma este elvihetnénk a gyerekeket Lou barátomhoz és csak mi ketten lennénk és... - áll meg előttem, ami normálisan nagyon is beindítana, de jelenleg, Darcy-val a kezében csak viccesen néz ki.
- Mi lenne akkor? - teszem a hülyét.
- Csak intézzük el és megmutatom - csókol meg gyorsan, ugyanis a konyhából hangos csörömpölés hallatszik, majd két sikoltozó fiúcska rohan felénk, úgy látszik az ikrek megint megtalálták egymást.
Régebben el se tudtam volna képzelni, hogy egy ilyen népes, hangos családom legyen. Mindig is a magamnak való, egyke gyerek voltam, aki mindenkitől félt, és a kemény külsőt választotta, hogy senki még csak meg se akarja közelíteni. Harry-t is azért taszítottam el magamtól a legelején, mert megrémültem az érzelmeimtől. Nem akartam szembe menni a világgal, csak azért, hogy nekem jó legyen. Azt hittem, jó úgy is, ahogy minden van, de kiderült, hogy tévedtem. Van valaki, aki nagyon szeret, minden hibám és hülyeségem ellenére, valaki, aki elhatározta, hogy mellettem marad, akármi legyen és szeretni fog az utolsó leheletéig. Megajándékozott három csodálatos gyermekkel, akiket a világon mindennél jobban szeretek és olyan életet adott, amiről még csak álmodni sem mertem.
Elégedett vagyok, boldog és semmi nem hiányzik az életemből. Olyanok vesznek körül, akikért mindent feláldoznék és annyira szeretem őket, hogy az már szinte fájdalmas, de megéri, mert ugyanezt az érzést ők is viszonozzák, minden apró mozdulatukkal, szavukkal és tettükkel. Olyan ez, mintha egy álom vált volna valóra, amiben minden tökéletes, minden olyan, amilyennek lennie kell és, amit soha nem adnék másnak, mert félek, hogy nem tudná értékelni. Remélem, hogy a szerencse soha nem fog elhagyni és ez a jelenlegi állapot örökké fog tartani, mert ez most túl szép, hogy igaz legyen.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Halihó!
Meghoztam a novella harmadik egyben utolsó részét.
Ez a tőlem valaha látott legromantikusabb befejezés, azt hiszem kicsit túl romantikus lett, de remélem így is tetszett.
Holnap szerintem jelentkezem a 30. résszel, addig is mindenkinek szép délután és jó pihenést!
Puszi :*
Halihó!
Meghoztam a novella harmadik egyben utolsó részét.
Ez a tőlem valaha látott legromantikusabb befejezés, azt hiszem kicsit túl romantikus lett, de remélem így is tetszett.
Holnap szerintem jelentkezem a 30. résszel, addig is mindenkinek szép délután és jó pihenést!
Puszi :*
Oouuhh issteneemm*.* mellesleg szia:)
VálaszTörlésGondoltam, nem írok minden rész alá, hanem majd a végén egybe, de az utolsó alatt elfelejtettem még a nevemet is, arról nem is beszélve, amit írni akartam az előző kettőről.
*5 perccel később, miután összeszedtem a gondolataimat*
Most tűnik fel, hogy új a dizi? Kicsit zordabb, de amúgy tetszik:D Hazz a fejlécen aww:D Te csináltad?
Ok, most már tényleg mondok valamit a novelláról. Először is, nekem tetszett, jó volt, hogy Harry megkomolyodott, érezhetően felnőtt, de azért megmaradt a gyermek oldala is. Valami ilyen férjről álmodozok én is*.* Extra, hogy a lány, vagyis nő xD, miatt jött rá, hogy változnia kell. Az első elején a srácok elég durvák egymással, persze megértem, hogy fáradtak, és unják is egymást, de kicsit úgy jött le, mintha nem is szeretnék, amit csinálnak, és csak muszájból vannak együtt. (Erről majd kikérdezem a véleményedet amúgy, ha legközelebb beszélünk:)) Még egy furcsa dolog volt, mégpedig, hogy egy találkozás alatt mind a ketten bumm egymásba szerettek. Végül is megtörténhet, csak ritka:D De betudom annak, hogy ez egy novella, és nem lehet elnyújtani, mint a rétestésztát.
Ezeken kívül minden bejött, és ez az utolsó rész. Úristen, hát milyen édes család. Harry, kezében a kisgyerekkel, kergetőzve a többivel és jaj, ezt nem lehet bírni, nincsenek is szavak, legalábbis nekem:)
Az utolsó két bekezdés pedig PER-FECT! Olyan jól összegezted, tök jól meg van fogalmazva, és azt hiszem, mindannyian ezt várjuk az élettől.
Ennyi lettem volna, pedig biztos kihagytam valamit, amit még mondani szerettem volna, de mindegy:)
xx Larissa
Aloha!
VálaszTörlésElőször is köszönöm, hogy írtál, feldobta a napomat :D
A szerelmi szál kicsit elkapkodott, de valahogy mostanában én is ilyen vagyok. Szétszórt, szeleburdi. A dizájnt mindig én csinálom, erre van egy nagyon jó magyarázat, mégpedig, hogy tudom mennyi munka összehozni egy kinézetet és nekem megrögzött rossz szokásom, hogy minden második hétben megváltoztatom a blogom külsejét, és nem akarok megbántani senkit, hogy nem maradt fenn sokáig a munkája, inkább pepecselek n vele, mert szeretem, és mert kikapcsol.
Nagyon széles vigyorral vettem tudomásul, hogy tetszett és tényleg sikerült valami olyat összehozzak, ami értékelhető, mert meg kell mondjam, nem az én szakmám a túlzott érzékenykedés.
Még egyszer köszönöm a hozzászólást. :)
Pusziii :* :*