Epilógus

V.G.

(zene a részhez)

   A szoba ajtaját halkan nyitom ki, ugyanis tudom, hogy még alszanak. Mosolyogva dőlök neki az ajtófélnek, úgy figyelem tíz hónapos kislányunkat és férjemet, ahogy a takarókba gabalyodva alusszák az igazak álmát. Bizony. Idáig is eljutottunk. Hosszú és kemény út volt, de megtörtént, hisz már maga a tény, hogy terhes maradtam egy kisebb csodának tudható be, hisz a betegségem miatt különböző vizsgálatokon és kezeléseken kellett túlesni, hogy egyáltalán próbálkozhassunk. De nem adtuk fel és most, öt kemény év és rengeteg nehézség után a siker bizonyítéka itt fekszik egy hatalmas francia ágyon, Harry karjaiban. 

-  Viki, szerintem gyere le, mert fel fogod őket ébreszteni! - lép mellém Anne, aki pár napja nálunk lakik, mert úgy döntött, nem bírok egyedül a két gyerekkel.

-  De olyan édesek - magyarázom, miközben lefelé haladok a lépcsőn.

-  Tudom, de ha felébrednek, akkor már fele annyira lesznek azok, szóval inkább ne próbáljuk ki.

   A nappaliba érve kellemes meleg fogad és nagyon finom illatok. Anne ragaszkodott hozzá, hogy ő főz, én pedig csak pihenjek. Mondjuk lassan egy év is eltelt, mióta a pici megszületett, de mindenki úgy kezel, mintha tegnap engedtek volna ki a kórházból. Hol Tessa, hol pedig Anne tölti nálunk az egész hetet, hogy nekem még a kisujjamat se kelljen mozdítanom. Kicsit már néha idegesítőek, de ha ők ennyire ezt szeretnék, akkor ki vagyok én, hogy megakadályozzam őket. Leülök a kanapéra és onnan nézelődök körbe. A falakra az együtt eltöltött öt évünk fényképekkel dokumentált epizódjai vannak felfüggesztve, amikre boldogan emlékszem vissza. 

   Az első kép még az esküvőnk előtt készült, jóval. A turnéjuk utolsó koncertéjre én is elutaztam és akkor készítette Louis, aki előszeretettel zsonglőrködött a kamerával, és mióta a banda feloszlott, ezzel keresi a kenyerét. És ami őt és El-t illeti, nos nekik csodaszép családjuk van. Két kislányuk és egy fiuk van, de a fiút örökbe fogadták, mert az ikrek születése után úgy gondolták, hogy rengeteg gyerek él árvaházakban, akinek nincsenek szülei, így ők lesznek azok. A második örökbefogadási procedúrát épp a hetekben kezdeményezték, így hamarosan egy negyedik csöppség is csatlakozik a családjukhoz. Igazán irigylésre méltó az ő történetük. Olyan édesek együtt. Ami a többieket illeti, nos, ők is mind rátaláltak az igazira. Mondjuk Niall-neki kicsit soká tartott, de végül neki is sikerült és most már nagyon is boldog. Vissza költöztek Írországba, így sajnos nagyon ritkán látom, de szerencsére a többiek azért Londonban maradtak. 

  A következő néhány kép az esküvőn és az utána adott fogadáson készült, mind egy nagy keretbe van pakolva, és majdnem egy egész falat elfoglal. Az az egyik kedvencem. Tisztán emlékszem mekkora téma volt az, hogy összeházasodunk. Két hétig csak erről írtak az újságok, de majd megette őket a fene, mert nem tudtak egy képet sem készíteni, ugyanis ezt is, mint a kapcsolatunkat, alaposan titokban tartottuk. Csak a szűk család és a barátok tudták, de ennyi. Csak akkor silabizálták ki, mikor az egyik élő adásban Harry ujján ott csillogott a karikagyűrű. Na az majdnem kirobbantotta a Harmadik Világháborút, minden vicc nélkül. Mindenki tudni akarta ki vagyok? Hogy kerültem közel hozzá? Mi indította arra, hogy feleségül vegyen egy, a rajongók és a média által teljesen ismeretlen, szürke kis egeret? És ez volt a legkedvesebb, amit mondtak. A többit azt hiszem kihagyom a felsorolásból, mert nem voltak épp a legszívélyesebbek. Főleg a megszállott rajongók, akiket komolyan féltettem, hogy szívrohamot kapnak, amiért nem mehetnek feleségül Harry-hez, mert már valaki megtette helyettük. De túlélték és azóta ők is felnőttek.

  A falon lévő többi kép családi ünnepekkor és hasonló összejövetelek alkalmával készült, mind mind egy boldog, teljes élet bizonyítékai, amibe belecsöppentem. Amikor a tükörbe nézek, néha még ma is látom, azt a gyenge, mások segítségére szoruló lányt, aki voltam nem kerek hat éve. Még mindig vissza tudom idézni a fájdalmat és a bizonytalanságot, ami rám tört néha, de mostanra ez teljesen megszűnt és csak azt a bizonyosságot és boldogságot érzem, amire mindig is vágytam. Az én mesémnek szép vége lett, de lehetett volna másképp is. Viszont abba nem akarok belegondolni. Sokaknak nem adatik meg, hogy ilyen kiegyensúlyozott életük legyen, viszont én hálás lehetek, mert nekem megvan amire mindig is vágytam és anyám halála utána azt hittem soha nem kapom meg. Tévedtem...Olyasmit kaptam, ami egy életre szól, ami boldogsággal tölt el, ez pedig a szerelem, amit Harry nyújt nekem, minden egyes lélegzetvételével, mozdulatával és gondolatával. Én is szeretem őt, és azt hiszem ennél több szerelmet már nem tudnék adni neki, ha akarnám se, hisz már az övé a szívem és a lelkem is, és azt hiszem nagyon jó kezekben van nála, mert ő megvédi az összetöréstől. Gondoskodik róla, hogy soha semmiben ne szenvedjek hiányt és óv még a széltől is. Néha kicsit túlzásba is esik, de ő ilyen, és pont ezt szeretem benne. Soha nem fogok senki mással ilyen különleges köteléket formálni, de ez így van jól, mert mi össze tartozunk.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Oké, ez lett volna a csöpögősen romantikus rész, azt hiszem olyan édes lett, hogy míg írtam kezdő cukorbeteg lettem. Lehet kicsit esetlen, de nem igazán érzem otthon magam a romantika erén, szóval nézzétek el nekem, mert minden tőlem telhetőt megpróbáltam.

Még ma délután átalakítom a blog kinézetét, legalább is megpróbálom.

Igazából akartam némi összefoglalást írni ide, de valahogy kifogytam a szavakból és csak azt tudom mondani, hogy ha tényleg végig követtek, akkor kicsit engem és a képzeletvilágomat is megismerhetted, ami remélem nem okozott csalódást és köszönöm szépen, hogy adtál egy esélyt a történetnek, hogy kibontakozzon, annak ellenére, hogy azért nem volt tele sem erőszakkal, sem erotikával sem akcióval. 

Úgy hiszem sikerült valami jót alkotnom, én elégedett vagyok a minőséggel és bár volt, hogy elfelejtettem átnézni és voltak hibáim...Kinek nincsenek?

A héten, hamarosan hozom az új történet prológusát, remélem az is tetszeni fog nektek, mert komolya reményeket fűzök hozzá.

Legyetek addig is nagyon jól!

Puszi :*