L I M E R E N C E

Aloha pumpkins! Mint azt ti is láthatjátok új kinézet van a blogon, ahogy pedig Áfonyáspite kikövetkeztette, újabb őrültségen töröm a fejem, de én mikor nem? Már szerintem hozzászokhattatok. A történet Las Vegas alvilágának fényűzőbb felében játszódik, Liam Payne fanfiction, a szereplőket pedig a Phoenix címen megtaláljátok a menüben. Március elsején lesz fenn az első rész, addig legyetek türelemmel. A megértésért nagyon hálás vagyok.  A másik blogomon azért maradt el az új rész, mert a számítógépem szerelőnél van több, mint egy hete és a jedi erőim még nem elég élesek, hogy meg tudjam buherálni az erőt. Apropó, ti is olyan megszállottak lettetek az új Star Wars film iránt, mint én? Mert ha nem, az sem baj, csak jó, ha az ember nincs egyedül az őrületével... Remélem hamarosan tudok saját számítógépről jelentkezni! A mihamarabbi találkozásig! Millió puszi, C.

Aloha, manókák! Meghoztam a novella utolsó részét, amit remélem mind kicsattanó örömmel fogadtok, ugyanis ez a cseresznye a sundae tetején, ugyanis kis cuki lett, bár ez szerintem már senkit nem lep meg. Az új blogomra tessenek bekukkantani, ugyanis fenn van az első rész, a linket pedig az oldalsávban megtaláljátok. Persze, semmi nem kötelező, de ezen a blogon most egy rövid ideig nem lesznek friss részek, legalábbis míg ki nem találom, hogy mit kezdjek az éppen a fejemben lévő ötletekkel. Akármilyen meglepő, van belőle egy pár. A mihamarabbi viszont látásig! Millió puszi! C. 07.   Majdnem egy fél év telt el, hogy utoljára beszéltem Louis-szal. Amikor a szerződésem felbontottam megkért, hogy ne menjek el, de akkor ez tűnt a helyes megoldásnak. Azóta felvettek könyvelőnek egy kisebb vállalathoz Londonban, így beköltöztem a fővárosba. A lakás egyelőre csak dobozokból és zsákokból áll, a bútorokon még rajta a szállításkor ráaggatott csomagolás, legalább is a legtöbb...

Aloha! Meghoztam a friss részt, az utolsó előttit, mint azt már sejtitek. Ez a rész így visszaolvasva, egy nagy facepalm, meg fogjátok érteni, hogy miért, de mikor írtam, akkor még jónak tűnt, jelzem majdnem egy éve, márciusban lesz, hogy belefogtam, egy héttel a Zayn incidens előtt. Milyen ironikus... Sebaj, jó olvasást kívánok nektek! Millió puszi! C. 06.   Fogalmam sincs mit mondhatnék neki, ezért inkább közelebb ülök hozzá és megölelem. Nincsenek hátsó szándékaim, azonban közelsége remegéssel tölt el, nem tehetek róla, hogy ennyire intenzív hatást vált ki belőlem. Pár pillanat múlva elhúzódom, hogy csillogó szemeibe nézzek, és rájövök, hogy ezt nem tudom csinálni. Nem tudok úgy tenni, mintha nem lennék totálisan és menthetetlenül belezúgva a főnökömbe, aki hamarosan meg fog nősülni. - Maradnál? Legalább az esküvőig... - De utána elmegyek. Azt hiszem az már sok lenne és fölösleges is. - Rendben. A lényeg, hogy a te döntésed l...

Aloha! Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog nektek, ugyanis Louis végre megnyílik Keira előtt és a cukisághalomra egy adag komolyság is kerül. Azért majd ne kövezzetek meg.  Az új blogomra még mindig ér feliratkozni, ITT  a link, a repertoár pedig tovább bővült egy rövidebb kedvcsinálóval is, remélem hatni fog rátok.  Millió puszi! C. 05.   Éjszaka háromszor ébredek fel a kicsihez, aki végül mellettem köt ki, ahol nyugodtabban alszik, szerencsére utána már nem ébred fel. Reggel nindzsa mozdulatokkal mászok ki mellőle, nehogy megébredjen, és osonok le, hogy reggelit készítsek. Meglepetésemre Lynda áll a pultnál, kávét iszik és most szexeltem szét a fejem ábrázata van. Csinos, selyem fehérneműt visel, ami meg sem közelíti az én elnyűtt pulcsimat és bő pizsamanadrágomat, amik távolról sem dögösek, sőt...azt mondhatnám, hogy jobban hasonlítok egy hajléktalanra. Hajam sem épp a legelőnyösebb, fejem búbján szétcsúszott kontyban, amit a kicsi miat...

Kedves, kicsi bogaraim! Megnyitottam ennek a blogomnak a kicsi hugicáját, The shades of my love   néven, amit a címre kattintva el is érhettek. Még a mai nap folyamán dolgozom kicsit a kinézeten és az információkon, továbbá az ismertető is felkerül. A szereplőket már most meg tudjátok lesni, van belőlük egy pár, az tuti.  A részek sűrűségéről nem tudok nyilatkozni, mert jelenleg is vadászidény van az egyetemen, szóval keményen kell húzni az igát a tanulásban, valamint egy-egy rész 5,000 szó, ami nem kis munkát igényel. De nem siránkozom, mert én imádom a történetet, remélem ti is hasonlóan fogtok rajongani érte. Millió ölelés! C.

Aloha! Megérkezett a legújabb rész, ami kis konfliktust tartalmaz, de így is szeretem. Mert ő is az én bébim, akinek szüksége van a ti szeretetekre is, Remélem megkapja! Jó olvasást! Millió puszi! C. 04.   A bátyám esküvője holnap lesz, minden kész zsongás és idegeskedés. Louis bejelentette, hogy nem tud hazajönni pár nappal korábban és vigyázni a kicsire, így magammal viszem mindenhová. A torta kész, a terem pompásan van feldíszítve, az ételek tökéletesek, a zenekar fel van készülve, a lánybúcsú tegnap előtt volt, de én nem mentem el, mert Melodie belázasodott és partizás helyett orvosnál voltunk, utána otthon bebugyolálva, órákig beszélve az apjával Skype-on, mire végre elaludt. Borzalmas este volt, de szerencsére már semmi baja és épp egy székről húzza le a selyem pántot, abban a teremben, ahogy a szertartás lesz holnap délelőtt.   Nekem sajnos túl sok dolgom van, hogy karban tartsam, ezért örülök, hogy tipegő és meg tud állni a lábán, bár ha aludna...

Aloha! Tegnap kicsit megfeledkeztem a rész feltételéről, de túlságosan el voltam foglalva a Louis körül forrongó pletykalavinával, amiből már nem igazán tudom eldönteni, hogy mégis mi a bokám történik. De sebaj, mert ma már itt vagyok, egy újabb családias, cukorfalat résszel, némi lelkizéssel megfűszerezve, remélem örülni fogtok neki. Millió puszi! C. 03.   A tortakóstoló remekül sikerül, nagyon sokat nevetünk, de valamiért úgy érzem, hogy megfigyelnek minket. Nézelődök is egy darabig, de sehol senkit nem látok, szóval inkább átadom magam a kellemes légkörnek, a sorban kiérkező édességeknek és a kellemes beszélgetésnek, amit Louis folytat a kislányával. Épp egy darab marcipánt ad a picinek, akinek azonban nem igazán tetszik és visszaköpi a markába, ráncolva az orrocskáját. - Azt hiszem nem igazán ízlik neki. Valamiért megértem... – harapok le egy kis darabot a torta szeletem sarkából. - Én szeretem a marcipánt, legyél szíves nem leszólni, me...