13

Aloha!

Borzasztó emberi lány vagyok! A legszenilisebb bloggerina és hálátlan író.

Annyira sajnálom, hogy kicsit nagyon elhúzódott az új rész, de nagyon sok volt a tanulnivaló a suliban és minden nap késő este értem haza, de azért megérkezett a friss, ami hormoningadozásos és érdekes lett. Innentől azt hiszem vége a depressziónak a részekben és jön egy kis fluff, azt hiszem...még nem biztos.

A következő részt megpróbálom időben hozni.

Addig is millió meg egy puszi mindenkinek!

C.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Anrie Thorn

  Szeretném azt hinni, hogy ez csak egy rossz álom. Hogy varázsütésre kinyílik az ajtó, én pedig beránthatom és azt tehetek vele, amit csak akarok, de nem. Sajnos nem így történik. Az ajtó zárva van, ő pedig máris két lépés távolságra áll tőlem. Zavartan kezdem csavargatni felsőm alját és talpig vörösödve nézek szemeibe.

- Annyira sajnálom, nem akartam, csak tudod volt ez a hülye dokumentum film és én meg néztem és közben eszembe jutottál..és most itt vagy..és...na...
- Ugye tudod, hogy terhesség alatt nem szabad sem inni, sem drogozni? – méreget gyanakvóan.
- Nem iszom és nem is drogozom. Tudom mi a legjobb a fiamnak a te tanácsaid nélkül is – fordulok meg és próbálom kinyitni az ajtót, de naná, hogy nem nyílik ki.
- Komolyan ki vagyunk zárva? – horkan fel cinikusan, amitől kezdek kijönni a sodromból.
- Igen, de ha jól emlékszem van egy pótkulcsom elrejtve a keret tetején – állok lábujjhegyre, hogy diadalittasan megszerezhessem az említett tárgyat, majd önelégült vigyorral beengedjem magunk a lakásba. – Látod, nem vagyunk kizárva.
- Sajnálom, hogy kétségbe vontam a tehetséged, ő nagy zársuttogó.
- Hát sajnálhatod is! Most pedig elmondhatnád mit szeretnél.
- Az előbb is elmondtam volna, ha nem zavarsz bele azzal a csókkal – puffogja és közben leül a kanapéra, kezébe veszi a fagyis dobozt és nagyon otthonosan kanalazni kezdi.
- Többet nem csókollak meg, ha zavar. De bökd már ki, hogy mégis mit szeretnél...
- Finom ez a fagyi, kár, hogy ilyen olvadt – emeli meg a dobozt egy kicsit és pillantása a képernyőre téved, ami épp párosodó csimpánzokat mutat. Tehát váltottunk Indokínáról. – Szóval erről a dokumentum filmről beszéltél – vigyorog pofátlanul, én pedig legszívesebben a föld alá másznék, csak, hogy ne kelljen a pillantását állnom.
- Zavar?
- Nem, sőt... Igazán érdekfeszítő. Esetleg csatlakozhatnál hozzám – ütögeti meg a kanapét maga mellett.
- Tévedsz ha azt hiszed elfelejtettem, amit nem is olyan régen mondtál. Az a csók a homonjaimnak volt köszöhető, de visszatért a józan eszem és nem csábulok el megint. Csak mondd el mit akarsz és tűnj el az életemből, lehetőleg örökké.
- Felhívott Harry – böki ki, majd feláll és hozzám sétál. Mintha még nőtt is volna az alatt a fél év alatt, amit külföldön töltött és izmosodott és szebb lett az arca és jobban csillognak szemei és szélesebb a mosolya és én pedig egy irgalmatlanul nagy hülye vagyok, amiért nem tudom utálni.
- Mondtam neki, hogy maradjon ki ebből! – csattanok fel idegesen.
- Segíteni akar. Azt szeretné, hogy beszéljük meg ezt az egészet, bár én nem igazán látom, mit lehetne ezen megbeszélni.
- Például, hogy az ajtóban nem toltál el azonnal és nem ordítottad le a fejem, hogy miért csinálok hülyeséget.
- Mert én is akartam. Annyira hiányoztál ez alatt a fél év alatt, hogy az elmondhatatlan. Anrie, fogalmad sincs róla mennyire hosszú volt.
- Sajnos pontosan tudom. Szerinted nekem nem hiányoztál?!
- Amint az alábbi tényállás mutatja – bök a hasamra. – Nem igazán...
- Ha az étteremben hagyod, hogy elmagyarázzam, talán Harry-t se kellett volna megütnöd. Igazából nem akartam elmondani neked, mert féltem, hogy reagálsz, de ennél rosszabb már nem lehet.
- Tudom, hogy az a másik pasi jobb és tökéletes, csak amilyet te is megérdemelsz, ha pedig boldog vagy, akkor én csak még boldogabb leszek, de én...én...
- A pici a tied. – Hangom alig hallható és alig hiszem el, hogy kimondtam, de már visszaszívni nem tudom.
- Hogy mi? – kerekednek ki szemei. – De nem lehetsz több öt hónapos terhesnél...Én akkor itthon sem voltam.
- Majdnem pontosan hat hónapos terhes vagyok, Louis.
- De nem is tűnik annyinak.
- Mert a fiúcska nagyon apró. A doki csak a vérvizsgálat után tudta megmondani, hogy pontosan mennyi idős is a picur.
- És minden rendben vele? Mármint tudom, hogy a drogok és az alkohol befolyásolhatják a...
- Leteszteltük és mindenre nagatív. Makk egészséges, csak korához képest kicsi.
- Néven gondolkoztál már?
- Nem vagy dühös, amiért nem mondtam el neked hamarabb?
- Lehetőség se nagyon lett volna.
- És még mindig együtt vagy a barátnőddel. Meddig szándékozod ezt csinálni?
- Szeretem őt – jelenti ki, én pedig egyszerre a felhők fölül a földre zuhanok és szilánkokra török. Nem hiszem el, hogy komolyan azt hittem otthagyná csak az én kedvemért. Ugyan, túl naiv vagyok.
- Akkor mi a francnak vagy itt? – csattanok fel mérgesen.
- Mert ki akartam békülni veled. A franc meg gondolta, hogy ez lesz a vége...
- Szóval csak futó kaland voltam. Én megértem, másra úgysem vagyok jó ahogy elnézem. Dobj csak félre és menj vissza Diannahoz és legyetek boldogok. Eddig is megvoltam nélküled, ezután is tökéletesen megleszek. Pedig egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy szeretnéd velem felnevelni.
- Hogyne szeretném veled együtt felnevelni?! Attól, hogy nem vagyunk házasok még ugyanúgy szeretném kivenni a részem az életéből, mintha 0-24-ben ott lennék.
- Kedves, ha azt hiszed, hogy ilyen feltétellel hagynálak a közelébe menni, jobb ha most kipukkasztod a buborékod, mert ez nem fog megtörténni. Ha csak félig akarsz az életében lenni, akkor jobb ha azt hiszi nem is létezik az apja.
- Akkor viszont kénytelenek leszünk összeköltözni, mert engem nem zársz ki a fiam életéből!
- És jön a nőd is?
- Dianna a barátnőm és igen, jön ő is, mert nem hagyom el.
- Szép. Akkor két anyja lesz és egy hűtlen apja, aki egy gyenge pillanatában felcsinálta az anyját és így lett ő. Komolyan büszke lehet a szüleire.
- Akkor is te csókoltál meg először.
- Remek, most legyen az én hibám ez is! Esküszöm, soha nem érek többet hozzád. Csak hagyj békén engem is és a fiamat is.
- Nem teheted meg velem, hogy kizársz az életéből. Ott akarok lenni minden pillanatban, ami fontos számára. Azt akarom, hogy én is halljam az első szavait és láthassam az első lépéseit.
- Ezt még megbeszéljük, rendben? Túl fáradt vagyok veszekedni.
- Készítsek egy teát? – pattan fel segítőkészen, amivel teljesen összezavar.
- Menj el, épp benne voltam valamiben.
- Sajnálom, ha feltartottalak ebben az élvezetes elfoglaltságban. Már itt sem vagyok – indul meg a kijárat felé, de az utolsó pillanatban, egy hirtelen ötlettől vezérelve visszarántom.
- Inkább maradj. Csak egy órát, míg el nem kell kezdenem készülődni.
- Tán csak nem mész valahová? – vonja fel szemöldökét cinikusan.
- Dean be szeretné mutatni a barátját.
- Ő az új lakótársad?
- Igen, nemsokkal azután költöztünk össze, hogy te elmentél.
- Maradok, ha nem veszekszünk többet.
- Ígérem hallgatok – suttogom és kézen fogva visszavezetem a kanapéhoz, ahol kimerülten és elcsigázottan bújok hozzá, ő pedig nem tol el, hanem sokkal közelebb húz magához, kezét derekamon átvetve, pocakomon pihenteti és apró köröket ír le hüvelykujjával.

  Olyan fura, hogy egyik pillanatban egymás torkának esünk, de a másikban már összebújva fekszünk a kanapén és ő ölel magához, mintha semmi sem történt volna. Olyanok vagyunk, mint két időzített bomba, akik csupán egy nap alatt nukleáris katasztrófát okoztak, de köszönik szépen, ettől még tökéletesen megvannak. Még mindig kívánom, minden porcikám az érintéséért kiált, de nem engedek magamnak, mert csak jó csöndben üldögélni és bambulni a TV-t. 

  Az egy óra olyan hamar eltelik, hogy szinte észre se veszem. Arról se vettem tudomást, hogy ő elaludt és halkan, egyenletesen szuszog. Lassan feltápászkodok a kanapéról és elindulok takarót keresni. Mikor vissza érek lábait felemelem és cipőit levéve felteszem őket a kanpére, majd ráterítem a talált pokrócot és hagyom, hadd pihenjen. Egy apró puszit adok a homlokára, utána pedig elmegyek zuhanyozni, mivel nekem készülődnöm kell a vacsorára.

  A fürdőben nagyon hamar végzek, megmosakszom, leborotválom a lábam, fogat mosok és megmérem maga. Pontosan öt kilót híztam, mióta terhes vagyok, ami láttán régebben konkrét pánikrohamot kaptam volna, de mióta a doki megmondta, hogy legalább tíz kilót fel kell szednem még ezen felül, attól vagyok sokkolva, hogy csak ennyi.

  Bőrömet testápolóval vonom be és kiügyetlenkedek a hálószobába, ahol fehérneműt választok magamnak és egy tüneményes babarózsaszín ruhát, aminek válla tüll és gyönggyel van hímezve. Leterítem az ágyra és vissza szeretnék menni a fürdőbe, de a szoba ajtajában megpillantom Louis-t és a látványától földbe gyökerezik a lábam. Kicsit álmosak a szemei, ajkai pedig nem tudják eldönteni, hogy most mosolyogjon vagy csodálkozzon.

- Gyönyörű vagy terhesen. Még szebb, mivel az én gyermekemmel vagy állapotos.
- Ejtsd teherbe Dianna-t és akkor majd ő is terhes lesz a te gyermekeddel – szúrom oda csípősen, mire arca eltorzul a lány említésétől.
- Neked sokkal jobban áll. Mert magas vagy és csodálatosan szép. Lélegzetelállító.
- Louis, szeretnél valamit mondani is, vagy csak fel akarsz tartani? – toporzékolok fehérneműmet takarni próbálva.
- Szeretnék...igen...szeretnék szeretkezni veled.
- Ja, hogy aztán megbánhasd és visszarohanhass a barátnődhöz. Kösz, inkább menj aludj még egy kicsit, hátha rájössz, hogy hülyeségeket beszélsz.
- Komolyan gondolom. Szeretném...
- Én pedig komolyan gondolom, hogy menj ki. Kérlek szépen...
- Azt hiszem elmegyek, hogy tudj nyugodtan készülődni és én pedig lehiggadjak. Remélem hamarosan találkozunk és meggondolod magad az összeköltözéssel kapcsolatban is. Nagyon szeretném, ha együtt nevelhetnénk fel a gyermekünket.
- Mondd meg a barátnődnek, hogy üdvözlöm – köpöm a szavakat és bezárkózom a fürdőbe.

  Még hallom, ahogy idegesen káromkodik és bevágja maga mögött az ajtót. Nem hiszem el, hogy komolyan volt pofája ilyesmit kérni. Még nekem kellene dühöngenem, de nem teszem. Lenyelem a haragom és inkább jó képet vágva készülök tovább az estére, mert tudom mennyire fontos ez Deannek, szeretném, ha az én problémáim nem rontanák el sem a hangulatát sem pedig az egész este kimenetelét. Megérdemli végre, hogy kettőnk élete kicsit róla is szóljon, ne csak az én kálváriámtól legyen hangos a kis lakás.

  Mikor elkészülök megcsörgetem lakótársamat, aki negyed órán belül értem is jön. Egyenesen az étterembe megyünk, ahol végre megismerhetem új barátját, Benjamint. Nagyon szimpatikus a srác, igazi energiabomba és be nem áll a szája egész vacsora alatt. Szerencsére így nem kell sokat beszélnem, mégis szeretnék, mert számít a jó benyomás, főleg, ha ez a pasi a koromfekete hajával és halványzöld szemével sokkal többet fog nálunk időzni, mint eddig. 

  Épp a desszertnél tartunk, amikor kinyílik a szalon ajtaja és Harry lép be rajta, egy tüneményes lányt vezetve az egyik ablakoktól távol eső asztalhoz. Annyira szeretnék odamenni és köszönni nekik, de nem akarok zavarni, így arra jutok, hogy írok neki egy üzenetet, amit mindegy mikor kap meg, valamint holnap olyan alaposan kifaggatom, hogy megbánja, amikor el akarta titkolni előlem ezt a kis cukiságot, akit igazából mindenki előtt dugdos.