12

Sziasztok!

Először is borzasztóan sajnálom, hogy elhúzódott a rész feltétele, de sajnos a gépem szervizben volt és öcsém van olyan kis görény, hogy ne engedjen az ő számítógépéhez. 

Azért remélem tetszeni fog nektek a rész, amiből remélhetőleg az összes elgépelést kijavítottam.

Millió ölelés és puszi!

C.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Anrie Thorn

- Annyira örülök, hogy eljöttél – kezdi halványan mosolyogva.
- Mégis milyen barát lennék, ha nem lennék itt? – kacsintok rá játékosan, mire csak bólint. – Mert ugye még barátok vagyunk?
- És ez mégis milyen hülye kérdés? Persze, hogy azok vagyunk, sőt... Igazából szeretnék veled beszélni valamiről, mondjuk négy szem közt, holnap. Ha nincs valami fotózás, amin esetleg ott kell lenned, vagy valami.
- Tökéletesen ráérek. Holnap feljöhetsz hozzám, hogy ha nem szeretnél nyilvánosság előtt mutatkozni.
- Remek lenne. Esetleg megnézhetnénk megint a Nemo nyomában-t is utána.
- Még megbeszéljük, de most szerintem menj a vendégeidhez, mielőtt azt hiszik csak miattam vagy itthon – hajolok hozzá és gyorsan megpuszilom, minden egyéb fizikai kontaktust gondosan elkerülve.

  A délután kellemesen telik, az ebéd nagyon finom és bár egy falatot sem kívánok, a kisfiam kedvéért mégis megeszem az egészet. Szerencsére elég távol ülök Louis-tól, hogy ne láthassa mennyire kiadja a ruha a pocakom, ha ülök. A srácok elvonják a figyelmét és igazából csak örül a családjának és, hogy végre nem klinikai kaját ehet. Szélesen mosolyog egész végig és látszik rajta, hogy élvezi a megérdemelt szabadságot. El sem akarom képzelni azt a földi poklot, amin keresztül kellett mennie, mire végre ilyen egészségesen visszakaptuk, de remélem most már minden rendben lesz és visszatér az élet a normális kerékvágásba.

  A remek hangulatnak sajnos egyszer vége szakad, ugyanis elfáradok a sok állástól és a cipőm is kényelmetlen. Megkeresem Harry-t, aki épp Liammel és Zaynnel beszélget. Először csupán csatlakozom hozzájuk, így bekapcsolódva a beszélgetésbe megtudom, hogy Perrie szeretne egy babát, de Zayn még nem áll készen erre a felelősségre és meg szeretné várni, míg a banda lecseng egy kicsit, hogy a gyermekükre koncentrálhasson. Természetesen mindenki tudja már, hogy terhes vagyok, az egyetlen kivétel Louis, amikor pedig megtudták igazából meg sem lepődtek vagy valami, csak gratuláltak és sok sikert kívántak. Először furán néztem rájuk és vártam a leszidásokat a továbbiakban, de nem történt meg. Igazából ajándékokat is kaptam tőlük, Niall például egy hatalmas kék szalagos macit is vett a kisfiamnak, ami egyelőre még a nappaliban kuksol, de arra vár, hogy valaki játsszon vele.

- Menjünk, kérlek – súgom oda Harry-nek, aki megértően bólint és derekamra simítva tenyerőt elköszön a barátaitól és elvezet, hogy elköszönjünk a díszvendégtől is. Louis-ra a teraszon találunk rá, épp barátnőjével beszélget. A látványtól gombóc nő a torkomban, de lenyelem, nehogy rajta kapjon.
- Mi megyünk – szólítja meg Harry, mire összerezzen és kicsit zavarodottan néz minket, mivel túl közel állunk egymáshoz és a fürtös keze még mindig a derekamon pihen.
- Öh, oké... – bólint határozatlanul vár valamire, az a valami pedig nem épp egy barátságos kézfogás lesz, hanem egy erősebb széllökés, ami egyenesen rám fújja a ruhám, ennek köszönhetően pedig a lehető legkellemetlenebb módon adja tudtára az énekesnek, hogy áldott állapotban vagyok. – Anrie, te.... – habogja értetlen fejjel.
- Igen, én babát várok – vallom be minden fölösleges teketória nélkül. Úgy is fölösleges lenne tenni a hülyét, elég látványos az átalakulásom ahhoz, hogy a hülye is észrevegye.

  Louis alaposan felméri a helyzetet, majd legnagyobb megrendülésemre megüti Harry-t, aki az érintkezéstől hátra tántorodik egy lépést és kénytelen elengedni. Szerencsére megfékezi magát és nem üt vissza, de hallom, ahogy halkan káromkodik és máris pirosodó állkapcsát fogja. Szemei szikrákat szórnak, soha nem láttam még ennyire idegesnek.

- Azt hittem barátok vagyunk Harry! Azt hittem ez számít neked valamit! Nem hiszem el, hogy ki se húzom a lábam a kicseszett országból és te felcsinálod! Te meg! Te meg... – mutat felém idegesen. – Azt hittem megvársz, de látom ha nincs itt az egyik hülye, akit kihasználhatsz, akkor keresel mást! Csak legalább lett volna annyi bőr az arcodon, hogy megmondod, ne is akarjalak megkapni, mert már megvolt Harry, ez az idióta! Biztos csak a pénzre ment ki az egész. Komolyan, és én meg azt hittem, hogy más vagy, mint a többi modell, de kiderült, hogy ugyanolyan pénzéhes cafka vagy, mint az összes többi! Pár nulla láttán még a karrieredről is lemondasz, csak azért, hogy egy rakás pénzen üldögélhess és a gyerekedet meg beadhasd három éves korától egy elit óvodának nevezett gyermekmegőrzőbe, hogy naphosszat manikűröshöz járhass meg kávézgathass a kis hülye barátnőiddel!

  Szavai sokkolnak, könnyeim azonnal elkezdenek peregni, de nem foglalkozom velük. Megragadom Harry kezét és magam mellé vonom. Felemelt fejjel állom a jég kék szemek kereszttüzét, közben pedig szép lassan, belülről széthullok.

- Örülök, hogy elmondatad a véleményed rólam, így legalább a holnapi találkozót megspórolhatjuk. Sajnálom, ha ezt gondolod, mert míg te hat hónapig egészségügyi szabadságon voltál, itt sem áltt meg az élet. De csak, hogy tudd, a gyerek nem a Harry-é, ő csak egy igazi barát, aki nem ítél el az első pillanatban és nem a látszatnak hisz, hanem leült velem és megbeszéltük a dolgokat. Neki semmi köze nem volt sem a fogantatásához, semmi máshoz, azonban minden pillanatban támogatott, szóval ha még egyszer kezet emelsz rá, vagy megsérted, akkor megnézheted magad! – köpöm a szavakat sértetten és őt félrelökve az utamból elindulok kifelé, a fürtöst pedig vonszolom magam után.

  Dühösen csörtetek ki az étteremből és meg sem állok a parkolóig. Beszállunk a kocsiba és míg Harry indít, addig én könnyeimmel küzdök, remélve, hogy nem törik el a mécses újra, hisz nem azért sírnék, mert csalódtam, hanem a hülye hormonok miatt amik az utóbbi időben egyszerűen kiborítanak. Erre a beszélgetésre Louis és köztem azonban már hetek óta készülök és erre az alternatívára voltam a leginkább felkészülve. Az, hogy szegény Harry megsérült, egy kelletlen járulékos kár. Persze a rágalmaival a lelkembe gázolt, de ennél is kaptam már rosszabbat.

- Nem hiszem el, hogy ezt mondta! – szólal meg Harry hosszas hallgatás után.
- Ugyan már, nem gondolta komolyan. Csak azért reagált így, mert azt hiszi eladtam magam a pénzednek.
- Azt hiszi elárultam. Hamarabb tudtam, hogy lefeküdtetek, mint ahogy te elaludtál akkor este. Soha nem hallottam még olyan boldognak, most pedig azt gondolja, hogy hátba támadtam.
- De nem igaz. Soha nem is tudnék ÚGY gondolni rád.
- Aucs, ez most kicsit fájt – fintorog halványan mosolyogva, de amint arcizma megmoccan, a hely, ahol legjobb barátja megütötte belesajdul.
- A legjobb barátom vagy, soha nem másznék rád, semmilyen körülmények között.
- Jó tudni. Akkor mostantól nyugisan nudizhatok a lakásodban.

- Ha nem akarsz Dean-nel a szobádban ébredni, akkor inkább ne. Maradjunk annyiban, hogy nagyon értékeli a hasfaladat.
- Oké, erre nem voltam kíváncsi. Mit akarsz csinálni Louis-szal és az egész helyzettel?
- Semmit. Kerülöm, ameddig lehet és majd lesz valami.
- Anrie, meg kell tudnia. Az ő fia a pici...
- Igen, tudom. De nem merem elmondani, mert akkor majd biztosan együtt akarja felnevelni, de ti folyamatosan turnéztok és nem lenne amúgy sem a pici mellett.
- Szakítana rátok időt, mert biztos forrásból tudom, hogy sokat jelentessz neki. Másképp haza se jött volna.
- Oké, mindent tudó, mégis honnan vagy ilyen jól informálva?
- Amikor Amerikában jártam, akkor meglátogathattam. Sokat beszélgettünk, én voltam az egyetlen, akit beengedtek hozzá, de szigorúan az orvos engedélyével.
- Ez szabályellenes és engem is vihettél volna. Tudod mennyire hiányzott és, hogy mit érzek iránta.
- Tudom, de senkinek nem mondhattam el. Ha tudtad volna min megy keresztül biztos vagyok benne, hogy a következő géppel oda utazol és közben három különféle betörési terven agyalsz majd.
- Ez hülyeség, soha nem törnék be egy klinikára! Behízelegném magam.
- Az már majdnem ugyanaz. Jobb volt így... Viszont, hogy tudd, a barátnője nagyon ki volt akadva, amikor meglátta, hogy könyvjelzőnek az egyik magazinból kitépett képedet használta.
- Ha segíteni akarsz, hogy ne haragudjak rá, azért, amit mondott, nem haladsz jó úton.
- Csak azért mondom, mert beszélnetek kell és szeretném, ha tudnád, hogy ő komolyan kedvel téged.
- Szépen ki tudja mutatni. – Sértődötten harapdálom ajkaimat és közben észrevétlenül kaparom bal alkarom egy pontját.
- Félreértés volt, megbeszélitek.
- Szerinted akkor holnap mégis találkozzak vele?
- Beszélhetek vele előtte, hogy kicsit puhítsam meg – ajánlja fel udvariasan, de úgy érzem ezt nekem kell megtennem, az egészet.
- Holnap hívlak, ha találkoztunk, rendben? – kérdezem szomorkásan, miután leparkolta a kocsit és megállította a motort.

- Vigyázz magatokra, jó? A pici kedvéért ne csinálj hülyeséget és vedd be a vitamint meg egyél. Szólni fogok a testvérednek és Dean-nek, hogy nézzenek rád.
- Apuci, nem kell megfigyeltetni, tudok vigyázni magunkra – simítom kezem pocakomra. – Azt hiszem ma zenét fogunk hallgatni és betömöm a maradék pudingot, ami van itthon.
- Ezt már szeretem. Na adj egy ölelést Harry bácsinak, had érezzen egy kis családiat törődést – tárja szét karjait én pedig hálásan simulok hozzá, amennyire ez persze lehetséges a szűk hely miatt.

  Mikor beérek a kapun hálásan rúgom le a cipőimet és mezítláb megyek a liftig. Már épp becsukódna az ajtó, amikor egy kéz jelenik meg a szárnyak között és gátolja meg azokat feladatukban. A szomszédom száll be, Charlie, akivel talán kétszer találkoztam, akkor is csak futólag. A 23 körüli srác fel van pakolva bevásárló szatyrokkal és ujjatlan nyári felsője nedvesen tapad kidolgozott hátához. Szőke haja ezer felé meredezik és kék szemeivel kíváncsian fürkészik. Aranyos srác, tudom, hogy egyetemista és a barátnőjével laknak együtt, a tudásom pedig itt ki is fúj sajna. Nem voltam sokat itthon, hogy jobban megismerjem őket.

- Nagyon csinos vagy ma – jegyzi meg, miközben felfelé tartunk.
- Köszönöm – préselem ki magamból a lehető legudvariasabb mosolyom kíséretében és részeről lezárom a beszélgetést.

  Alig várom, hogy felérjek a lakásomba és végre pihenhessek egy keveset, mert úgy érzem rám fér, ha nem is sok, de egy pár óra, mielőtt este találkozom Dean új barátjával és elmegyünk vacsorázni hármasban. Először nem akartam menni, de végül lakótársam túl meggyőző volt és nem mondhattam neki nemet. Még soha nem találkoztam a sráccal és csak pár hete vannak együtt, de állítólag egy tünemény.

  A lakás ajtajában elköszönök a szomszédomtól és besietek, hogy végre leülhessek. Olyan jól esik kiterülni a puha kanapén, hogy az hihetetlen. Hajamat kibontom és kezeimet pocakomon pihentetve lehunyt szemekkel élvezem a pihenést. Szándékosan nem engedem magam Louis-ra gondolni, mert tudom, hogy ezzel csak magamnak ártok. Ki szeretném zárni a negatív gondolatokat, de mégsem megy. A csenddel együtt újra és újra tudatomba kúsznak a vádló szavak, amik ugyan valamennyire jogosak voltak, mégsem hallgatott meg és ez fájt a legjobban. Elítélt anélkül, hogy engedte volna megmagyarázni. Haragszom rá, mert megütötte Harry-t és mert azt hiszi, hogy képes lenne elárulni őt, mikor soha egy pillanatra sem nézett rám másként, mint egy barátra. A pici pedig másé nem lehet ugye.

  Nem sírok, mert a hat hosszú hónap alatt, amit nélküle töltöttem elsírtam az összes könnyem és végre csak boldog akarok lenni, de ez így nem megy. Nem tudom kizárni a gonjaimat a fejemből egészen addig, míg meg nem érzek egy aprócska rúgást a tenyerem alatt. A pici így tudatja velem, hogy szánalmas vagyok és önsajnálat helyett inkább egyek valamit. Felkászálódom és a hűtőhöz sétálva kiveszem a tagnapi parmezános csirke maradékát és medobva a mikróba megmelegítem azt, közben pedig valami sokkal kényelmesebbe öltözöm át. Rövidnadrágom és bő felsőm, valamint szanaszét álló kontyba fogott hajam sokkal inkább tüntetnek fel felelőtlen leányanyának, mint az 1000 fontos ruha, amit viseltem délután.

  Kényelmes tempóban megeszem az ételt, közben percenként figyelve az órát és várva, hogy teljen az idő. Borzasztóan nagy a csönd és semmi nem történik. Még azt is hallom, ahogy a falatok leérnek nyelőcsövemen, ez pedig borzasztóan zavaró. Felállok és bekapcsolom a hifi tornyot, amiből azonnal üvölteni kezd a srácok új albuma, ettől pedig kicsit jobb kedvem lesz. Elmosogatok, mivel egy tányérnak és egy villának nem éri meg akkora felhajtást csapni. Szeretnék edzeni, de szigorúan tilos, szóval inkább csak leülök a kanapéra, megkeresem a magazinok között a távirányítót, közben pedig alaposan kényelembe helyezem magam egy nagy doboz fagyi kíséretében, amit nem szándékoztam először megbontani, de tekintettel léve a mai nap eseményeire, úgy érzem megérdemeljük.

  Egy dokumentum filmen állapodok meg, amely az Indokínai makik szaporodásáról szól és szomorúan konstatálom, hogy nem egy jó ötlet, ugyanis mióta terhes vagyok egyetlen dolgot kívánok igazán, az pedig a szex. Sajnálom beismerni és borzasztóan kínos is, de hat hónap óta senkivel nem voltam együtt és nagy szükségem lenne rá. Minden porcikám kívánja és sajnos a hormon ingadozásom a legkevésbé sem segít ezen. Lehunyt szemeim előtt megjelenik Louis, ahogy lassan leszed rólam minden ruhadarabot és hozzám ér, minden porcikámat végigcsókolja, majd pedig szeretkezünk. Olyan elevenen él bennem a kép, hogy szinte a gondolattól az orgazmus határára érek, de a csengő megállít.

  Idegesen próbálom kiegyenlíteni légzésemet, ám amikor az ajtóhoz érek még mindig ott van arcomon a megöllek, akárki is legyél nézés, és csak remélem, hogy zaklatómnak nagyon jó oka van rá, hogy megzavarjon. Jóformán feltépem az ajtót és szolidan meghökkenek, amikor fantáziám életre kelnek előttem, mondjuk nem minden részletben, de Louis itt áll az ajtóm előtt, halványan mosolyog és olyan nagyon kívánom, hogy az hihetetlen. Vajon mit tenne ha megcsókolnám? kérdezem magamtól minden józan eszemet félredobva.

- Szia – köszön félénken, de sajnos felelőtlenebbik és hormonjaimra hallgató énem belé fojtja a szót és kilépve a lakásból arcát tenyereim közé fogom és megcsókolom. Arra várok, hogy eltoljon és összeszidjon, de ehelyett inkább még közelebb von és viszonozza csókomat, ezzel arra késztet, hogy berántsam a lakásba és letépjem a ruhát, ám az ajtó bezárult, amint elléptem előle és csak belülről nyílik...