08

Aloha!

Meghoztam az eheti friss részt, remélem mindenkinek nagyon fog tetszeni!

Millió puszi!

C.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Anrie Thorn

  Bátyusom lemondóan méreget a fürdő ajtajából. A harmadik szettet próbálom fel, de egyik se felel meg az ízlésemnek. Nem a kiöltözés a lényeg, sokkal inkább a tömegbe olvadás, ugyanis a menedzsment nagyon érdekes meglepetést szervezett a rajongóknak. Miután a klip elkészült és össze lett vágva, kisorsoltak 100 jegyet egy Londoni moziba, ahol meg lehet nézni. A feladat nagyon egyszerű volt, mindössze a kedvenc 1D dalukra kellett táncolniuk és azt videóra vették, a mi dolgunk pedig az lesz, hogy találomra elfoglalunk székeket és figyeljük a reakcióikat, utána egy nyilvános dedikáción veszünk részt és szupi jó lesz. A rajongó azonban csak a dedikálásról tudnak.

- Komolyan ennyire nehéz? Csak fogj egy pulcsit, egy farmert, bakancsot, kösd be a hajad és tegyél fel egy kis sminket. Nem akkora nagy dolog ez.
- De igen, mert csinos akarok lenni.
- Te mindenhogy csinos vagy és valószínű a végén úgyis Louis-szal fogtok a wc-ben cigizni, le se szarva az egész műsort.
- Nem műsor lesz, csak beülünk és ha ki is lógunk, senki nem fogja észrevenni.
- Akkor végül is nem tök mindegy mit veszel fel? Legyél fiatalos és SWAG.
- Mi? – nézek rá megrökönyödve.
- Ki vagy te már öregedve ebből – legyint nem is foglalkozva értetlen fejemmel, majd kisétál a szobámból és minden bizonnyal a konyhába megy, hogy igyon valamit.

  Egy hete kong a lakás az ürességtől. Kendall-al hatalmasat veszekedtünk és megtiltotta, hogy keressem, mintha szakítottunk volna. Így is tettem. Az első két nap borzalmas volt, de utána beállított az én felmentőseregem, ami számomra Louis-ból, Niall-ból és Lottie-ból állt, akihez később csatlakozott Harry is, de csak az ivás részéhez. Persze Lou húga nem ivott, de remekül éreztük magunkat. Azóta úgy kilépett legjobb barátnőm az életemből, hogy nem is hiszek benne, miszerint egyszer újra jóban leszünk.

  A srácok mind nagyon jól kezelik, kivéve talán Harry-t, aki még mindig nagyon össze van törve. Csak jön-megy, néha meglátogat és órákig csak beszélgetünk, ha nem is Kendall-ról, csak általánosságokról. Filmezünk, áthívjuk a többieket is, de tisztában vagyok vele, hogy egy hét múlva elutazik Los Angelesbe és akkor sokkal nehezebb lesz a kapcsolatot tartani és attól félek, hogy valami baja esik. Legszívesebben vele mennék, de itt van az apám meg a bátyám, akiket nem hagyhatok itt Karácsonyra és már megígértem Louis-nak is, hogy vele is eltöltök majd pár napot. Nem tudom, hogy szüksége van-e rám, vagy csak egyszerűen élvezi a társaságom, de én boldog, vagyok ezzel, ugyanis azt hiszem elkezdtem olyan érzéseket táplálni iránta, amiket egyáltalán nem szabadna. Akárhányszor hozzám ér, én beleremegek. Akármikor megszólít a gyomrom liftezni kezd és izzadnak a tenyereim. Komolyan olyan vagyok, mint egy hülye tini, aki rajong egy sztárért, akit természetesen soha nem kaphat meg. Nos ez igaz is, de nem azért, amiért a normális életben lenne, hanem azért, mert öt napja megismertem a barátnőjét.

  Dianna a világ legtüneményesebb lánya. Ragyogó mosolya és szikrázó kék szemei vannak, haja pedig rakoncátlanul omlik vállaira. Oxfordban tanul, orvos lesz, engem pedig teljesen lenyűgözött. Nem magasabb az énekesnél, nem üresfejű és nincsenek problémái. Konkrét sokként ért, amikor megjelent az ajtómban, Louis kezén csimpaszkodva 10.000 wattos mosollyal arcán. Soha nem érhetek a nyomába...ő tökéletes, mindenben. Egy rövid beszélgetés után kiderült, hogy négy nyelven beszél folyékonyan és kettőt tanul, a jegyei tökéletesek és önkénteskedik is mindezek mellé.

  Estére úgy éreztem semmi erő nem maradt bennem. Kifacsartak mindent belőlem, végül is Harry jött át, hogy megvigasztaljon és akár csak akkor este, mikor Kendall szakított vele, együtt aludtunk, annyi különbséggel, hogy Louis akkor éjszaka a barátnőjét ölelte magához.

  Azóta nem beszéltünk és a mai este lesz az első, hogy találkozunk. Talán ezért akarok jól kinézni. Talán le akarom nyűgözni...talán csak szépnek akarom érezni magam, bár ez, ha a tükörbe nézek nem nagyon megy. Semmi értékeset nem látok magamon, semmi olyat, amit bárki is szépnek találna, egyszerűen csak egy száraz hüvely, ami arra vár, hogy végre valaki összeroppantsa. A hajam fénytelen és nincs tartása, a bőröm elvesztette a ragyogását és még mindig nem vagyok elég vékony, hogy kifutóra állhassak, vagy csupán, hogy elégedett legyek magammal. Már nem tudok úgy magamra pillantani, hogy azt mondjam: „Igen, ma szép vagy”, ez nekem nem megy...

- Akarod, hogy telefonáljak, hogy nem mész? – jelenik meg Damian az ajtómban, majd amikor látja, hogy sírok hozzám siet és ölelésébe von.

- Nem lehet... Megígértem, hogy megyek, köt a szerződés... Nem hagyhatom cserben Harry-t, meg a többieket.
- Hívjam fel esetleg Louis-t?
- Ne, őt ne... Inkább Harry-t...Kérlek, de ne szóljon senkinek, csak jöjjön.
- Gyere, menjünk le a nappaliba. Ledőlsz a kanapéra, addig én hívom a srácot és elmondod neki, mi a gond, jó?
- De...de...de...te is maradsz, ugye?
- Ha szeretnéd akkor igen – mondja lágyan és karjaiba véve felemel, majd átvisz a nappaliba és letéve alaposan körbebástyáz takarókkal és párnákkal, majd elvonul telefonálni.

  Kinyitja a terasz ajtaját és teát főz nekem, míg Harry megérkezik. Kérésemre cigit hoz nekem és, amikor látja, hogy túlságosan remeg a kezem, hogy meggyújtsam, ő segít nekem. Soha nem ítélt el, soha nem atyáskodott fölöttem, így most sem teszi. Sejti, hogy valami kóser, ám meg sem próbál megállítani, vagy tanácsot adni. Egyszerűen csak itt van velem és legjobb meggyőződése ellenére sem tesz úgy, mintha segítségre lenne szükségem.

  Amikor Harry megérkezik jóformán zokogógörcsöm támad. Vállába fúrom az arcom és teljesen eláztatom kabátjának anyagát, amit még csak ideje sem volt letenni. A hátam simogatja és halkan duruzsol nyugtató szavakat, de semmit nem ér velük. Remegve markolom gallérját, remélve, hogy végre feloldódik az a szorító érzés a torkomból, ami egész eddig fojtogatott.

- Elmondod mi történt? – kérdezi óráknak tűnő idő múlva, amikor végre elengedtem őt és kicsit megnyugodtam.
- Csak...Én nem tudom... egyik percben még öltöztem, a másikban pedig....Harry, miért olyan szép az a lány? – kérdezem elkeseredetten és újra felzokogok.
- Ki? – mér végig zavartan, majd egy zsebkendőd nyúlt át, hogy megtöröljem az arcomat.
- Dianna...Olyan tökéletes, annyira okos és szép...
- Te pedig még szebb vagy, ha pedig nem sírsz, akkor pedig meg se közelít.
- Azt se tudod miről beszélsz... Láttad te már milyen tökéletesek Louis-szal? Úgy passzolnak, mint két legó... – Hangom remeg, el-el csuklik, de Harry ne türelmetlen, kivárja, míg összeszedem a gondolataimat.
- Láttam már őket együtt és a lány nem tökéletes. Egy beképzelt liba és szerencsésnek mondhatja magát, amiért Louis egyáltalán szóba állt vele és van olyan vak, hogy nem veszi észre, mennyire szemét is a lány valójában.
- Honnan tudod?
- Emlékszel, hogy Louis én én nagyon nagyon közeli barátok voltunk, mostanában pedig újraépítjük a barátságunkat?
- Igaz, bocsi... De akkor is. Szereti a lányt...engem pedig legjobb esetben is sajnál.
- Miért ilyen fontos ez? Ezer másik pasi járkál a világban, aki a fél karjukat adnék, hogy akár csak rájuk nézz.
- Azért, mert ő más. Ő tökéletes.
- Észrevetted, hogy két percen belül két emberre is használtad a tökéletes szót? Hadd áruljak el valamit. Olyan nincs, hogy valaki tökéletes. Mindenkinek vannak hibái, mindenkinek vannak gyengéi és attól, hogy első látásra milyen hú de milyen érinthetetlennek tűnnek, egyikük sem az. Te pedig túl értéktelennek látod magad.
- Mert az vagyok. Semmi szép nincs bennem, haszontalan és értelmetlen minden, amibe belefogok.
- Kibékítetted Louis-t a húgával és velem. Ez hatalmas dolog, valamint sikeresen összebarátkoztál velem is, itt a bátyád, az édesapád és a karriered, ami felfelé ível. Az hülye, aki azt hiszi hasztalan vagy, mert én tudom, hogy nem igaz.
- Te vagy a hülye, Harry – fintorgok magamba roskadtan.
- Lehet, de nekem jól áll, plusz ha túl akarsz élni a világban, kicsit őrült kell legyél. De azt biztos, hogy neked most nem itt a helyed, hanem mondjuk velem a vetítésen, mert a rajongók rád is kíváncsiak, plusz a híres csókjelenetünkre.
- Nem is csókoljuk meg egymást, szóval lesz pofára esés – kuncogok még mindig könnyes szemmel
- Gyerekek, szerintem ha oda akartok érni, akkor tényleg induljatok el. – Damian hangja a konyhából jön, elképzelhető, hogy főz valamit, vagy kibontott egy pohár bort, vagy akármi.
- Menj öltözz át, addig én itt leszek, együtt lenyomjuk ezt, utána hazamész Doncasterbe és az ünnepek alatt mindent elfelejtesz arról, hogy nem érsz semmit. Eszel bejglit és csokit, forralt bort iszol és karácsonyi gagyi énekeket énekelsz.
- És te, mint a szponzorom, ha kell hazajössz hozzám?
- Csak egy telefonba kerül és már át is repültem az óceánt érted.
- Jó akkor – bólintok nyugodtabban és felevickélve a szobám felé indulok.

  Villámgyorsan válogatom a ruháimat. Egy krémszínű kötött pulcsi és fekete csőfarmer mellett döntök, hozzá bokacsizmát és vörös kabátot választok, meg egy elegáns kalapot. Háti táskába pakolom a tárcám, a telefonom, a cigim és a rúzsomat, majd vissza szambázok a nappaliba. A bátyám és Harry beszélgetnek, úgy néz ki nagyon komolya a téma, de amikor megérkezek mindketten felém fordulnak és, mintha mi sem történt volna, mosolyognak. 

  

  Egy gombócot vissza kell nyelnem, ahogy elhaladunk a tükör mellett és látom szánalmas ábrázatomat, de Hazz mosolya ragadós és így az én ajkaim is finoman felfelé görbülnek. Elköszönünk Damian-tól és míg mi beszállunk a sötét Roverbe, addig ő a dögös Jaguárjába pattan és a sofőr elhajt. Bekötöm magam és várom, hogy a fürtös indítson, de ő nem tett semmit.

- Nem indulunk? – kérdezem kíváncsian.
- Biztos el akarsz menni a vetítésre? Mert ha nem, akkor....
- Induljunk már, mert meggondolom magam! – szólok rá halkan nevetve, mire ő bólint és beindítva a kocsit a helyszínre hajt.

A mozi előtt nagy a felhajtás, riporterek és fényképészek tolonganak a kordonokon kívül. Ahogy kiszállunk a kocsiból minden egyszerre fokozódik fel, Harry a derekamra helyezi a kezét és rendíthetetlenül vezet befelé a moziba. A kamerák kattognak, mi pedig mosolygunk és integetünk. Végül szerencsére beérünk az épületbe és kifújom a levegőt, arcomról pedig erőnek erejével kell levakarnom a műmosolyt.

- Csakhogy itt vagytok! – rohan le minket Ben, aki elég ideges a kicsi késés miatt.
- Sajnálom, dugóba kerültünk – veti oda Harry és mit sem foglalkozva a rendező pattogásával bekormányoz egy hátsó helyiségbe, ahol Lou – a nő, a ki a fodrászunk volt – már várt rám, hogy megdolgozza a hajam egy kicsit. – Én megyek a srácokhoz, mind egyszerre megyünk be a rajongókkal, hogy ne legyen feltűnő.
- Köszönöm – mosolygok rá hálásan. – Mindent.
- Ezért vannak a barátok – nyom egy puszit a fejem búbjára, majd kisétált a szobából.

  Nagyon hamar elkészül a hajam és a sminkem is, így csatlakozhatok a többiekhez. A lányok mind nagyon csinosak, fiatalosak és sokkal inkább hasonlítanak egy kamasz kislányra, mint önmagukra. A fiúk kicsit el vannak maszkírozva, parókát kaptak és rájuk nem jellemző ruhákat viselnek. Mindenki csak nehezen felismerhető, így elkezdődhet a beolvadás. Senki nem vesz észre minket, így Harry-vel egymásba karolva furakszunk a tömegben. Páromnak az a feladata, hogy zsörtölődik, amiért elrángattam ide, én pedig halkan csitítgatom és kuncogok. 

  A tömegben meglátom Louis-t, aki unott arccal hallgatja Barbi csacsogását és közben a telefonját birizgálja. Fekete, vállig érő parókát visel, hátul copfba kötve, bőrdzsekit és sötétkék farmert. Viccesen néz ki, de tudom, hogy milyen az álruha alatt és gyomrom azonnal görcsbe rándul, ahogy felidézem kedves mosolyát.

- Menjünk be, jó? – kérdezi Harry halkan suttogva és, ahogy a tömeg megindul mi is velük sodródunk. A lányok mind nagyon izgatottak, csacsognak és nevetgélnek, én pedig egyre idegesebb leszek. Lökdösnek és tolong mindenki, pedig saját helyük van, de szeretnének minél hamarabb beérni.
- Túl sokan vannak... – dünnyögöm erőtlenül és teljes súlyomat Harry karjaira eresztem. Szédülök és az az egyetlen szerencsénk, hogy a székeink szélül vannak, a lépcső mellett. Ami már kevésbé szerencsés, hogy Louis mellett van a helyem. Nem tudom, hogy történt és pont ez nem hiányzott, de már mindegy. Leülök és hálát adok az égnek, hogy itt már senki nem lökdös és senki nem akar átmenni rajtam. Fejem oldalra döntöm és érzem, ahogy homlokom megtelik verejtékcseppekkel és túl meleg lesz a szobában. Imádkozom, hogy kibírjam, csak míg a vetítésnek vége lesz.

  Harry egy szívószálat tart a számhoz, amire ráharapva mohón kezdem kortyolni a hideg vizet. Azonnal sokkal jobban érzem magam, így el szeretném tolni, de a szigorú pillantástól felügyelve, inkább még kortyolok párat. A másik oldalamon ül énekes ezt a pillanatot választja, hogy mocorogjon kicsit, így lába az enyémhez ér, ezzel még jobban felkavarva így is háborgó gyomromat. Remegő ajkakkal felé fordulok, érzem, hogy hamarosan ismét könnyezni fogok, de megpróbálok erős maradni, ugyanis a terem lassan elsötétül, engem pedig vére a csend vesz körbe. Harry elfoglalja a helyét mellettem, én pedig, amint nem látom a tömeget magam körül , szép lassan megnyugszom. A fürtös énekes szorosan fogja kezemet, ezzel biztosít, hogy minden rendben lesz, azonban a másik oldalamról, mintha ostorral csapkodnának. Olyan közel van hozzám Louis és mégis annyira érinthetetlen számomra. Szerettem volna, ha nem csak lábaink érnek össze, hanem esetleg megfogja a kezem, vagy valami, de csak ült mellettem, amint pedig a vászon kivilágosodott észrevettem, hogy engem nézett a sötétben. 

  Hatalmas szemeket meresztek rá, figyelembe se véve, hogy körülöttünk tapsvihar tör ki, amint elkezdődik a vetítés, a zene pedig dübörögve betölti a termet. Egymás szemébe meredünk, majd ő lustán elmosolyodik és megdöbbenésemet kihasználva egy apró puszit lehel szám sarkába, ezzel elérve, hogy még levegőt is elfelejtsek venni, agyam pedig megálljon működni.