03

Halika!

Megérkeztem az új résszel, amiben máris belecsapok a lovak közé és papapa! megszületnek a hatalmas gondok és megismerjük Harry-t, aki nem is olyan rossz, mint gondolnánk, valamint Anrie testvérét is.

Legyetek nagyon jók! Jó olvasást! 

Millió puszi!

C.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Anrie Thorn

  Az első napi forgatás egészen késő estig tart és igazából három jelenetet tudunk leforgatni, mivel a mindent összehangolunk és hamar végzünk metódus Harry-nek és nekem nem nagyon megy. Elhülyéskedjük az egészet, inkább röhögünk, mint komolyak vagyunk és szegény operatőr és a stáb többi tagja egyszerűen nem tud velünk mit kezdeni.

  Mikor végezünk mindenki átöltözik és hazamehetünk. Én, a szerencsés magamnak tudhatom azt a megtiszteltetést, hogy haza vihetem Harry Stylest, aki nálunk vacsorázik, mivel Kendall főzött valamit, amit milánói makaróninak nevez, de én erősen kétlem, hogy ehető lenne. Ha az, akkor rendelte a szomszédos olasz étteremből.

- Szegény Ben, nem tudja mibe vágta a fejszéjét – csóválom fejem, ahogy kikanyarodok a parkolóból, ezúttal egy BMW X6-al, ami három hétig lesz a tulajdonom.
- Tőlem erre számított, csak azzal nem volt tisztában, hogy veled is ilyen nehéz dolgozni. Azt hiszem az a fekete hajó csaj szemmel kinyírt már vagy ezerszer.
- Ja, de a mi kis Barbink is igen csak ideges volt, mire az utolsó jelenetet forgattuk. Azt hittem beleesik a műlángokba. – Hangom nevetségesen elfúló, mire a mondat végére érek, ugyanis a kávét majdnem félrenyelem, ahogy visszaidézem a jelenetet.
- Csak irigy, mert ő akarta nagy Harry Stylest magának.
- Nagyképű! – lököm meg karját, mire felhorkan és beleiszik energia italába.
- Nem szép dolog a szupersztárokat lökdösni. Ha itt lenne a testőröm már szétrúgta volna a segged.
- Még szerencse, hogy nincs – hahotázok elégedetten és leparkolok a lakásunk előtt, ahol már vár ránk egy parkolófiú, aki elviszi a kocsit a földalatti parkolóba.
- Ugye tudod, hogy most mindenki pletykálni fog rólunk? – kérdezi, már a lift felé baktatva.
- Igen, csak nem érdekel. Míg én is meg te is tudjuk, hogy ez nem igaz, addig azt mondanak, amit akarnak. Ráadásul láttak már téged együtt Kendallal, szóval nem hinném, hogy akkora szenzáció lennénk. Azt te csak szeretnéd, hogy velem hozzanak szóba.
- Akkor most ki is a nagyképű? – elégedetten nevetgél egész úton felfelé, majd egészen a lakásig.

  Maga elé enged az ajtóban, hogy benn lerohanhassa barátnőjét és boldogan smárolhassanak negyed órát. Ez alatt az idő alatt én gyorsan lezuhanyzom és pizsamában lopok magamnak egy joghurtot a hűtőből, azt is úgy, hogy ne zavarjam meg a kanapén édelgő galambocskáimat, majd visszasietve gondoskodom magamnak esti programról, hogy ne legyek láb alatt. A bátyám szerencsére úgy dönt, hogy épp rám ér és a barátnőjét otthagyva, velem tölti az estét, legalább is egy részét. Mielőtt nekilátnék öltözni még ellenőrzöm a közösségi oldalakat és meglepetten tapasztalom, hogy Louis Tomlinson bekövetett Twitteren. Nem gondoltam volna, hogy akár még csak eszébe is jutok a forgatások után, de ezek szerint igen.

  Lecsukom a laptopom és nekilátok kiválogatni ruháimat. Egy halványkék selyem blúz és fehér farmer mellett döntök, amihez fehér gyapjú kabátot és halványkék tűsarkút veszek fel. Egy fehér táskába dobálom a cuccaimat, majd miután a sminkemmel is kész vagyok egy kevés parfümöt fújok magamra és már indulhatok is.

- Nem maradsz vacsizni? – kérdezi Kendall előbújva Harry mellől, majd feltápászkodva és hozzám lépdelve.
- Bátyus meghívott vacsorázni. Nem leszek láb alatt, egyetek nyugisan és élvezzétek az estét, szerintem csak reggel jövök haza.
- De nem kell ezt csinálnod. Vacsizz és gyere haza nyugodtan. Addigra már aludni fogunk, holnap is forgatni fogtok, Hazz pedig álmos.
- Hova megy a csajom?! – ül fel hirtelen Harry is, mire mindketten rámeredünk.
- A csajod nem megy sehová, én pedig a bátyámmal vacsorázom. Legyetek nagyon rosszak, de csak mértékkel. Nem szeretném ha új ágyat kellene vennünk, vagy bármilyen másik bútort.
- Ne aggódj, holnap épen és egészségesen kapsz vissza!
- Hidd el, ez a legkisebb gondom a holnappal kapcsolatban. – Egy gyors puszit adok barátnőm arcára, intek az énekesnek és elhagyom a lakást. A lehető leggyorsabban leliftezek és felhívom a bátyámat, hogy jöhet értem. Damian öt perc alatt megérkezik, és én beszállok az anyósülésbe.
- Szia, húgi! – hajol hozzám és egy nagy cuppanós puszit nyom az arcomra.
- Valaki nagyon csini – jegyzem meg elismerően, ahogy végigmérem drága öltönyét és ingét. Armani parfüm és dohány illata van, haja pedig elegánsan hátrafésülve.
- Te sem panaszkodhatsz. Ha nem baj, akkor pár barátomat is meghívtam.
- Semmi gond, amúgy is unalmas lett volna csak ketten – vonok vállat, majd bekötöm magam és élvezem, ahogy a Jaguár feldübörög alattunk.

  Kihajtunk a parkolóból és egyenesen a központba hajtunk. A zene csöndesen pulzál a levegőben, a külvilág zaja pedig behatol az ablakokon keresztül. Lehunyt szemekkel évezem az este hangjait és fejemet bátyusom vállára hajtom. Egész kiskoromban elválaszthatatlanok voltunk, mindenben támogatott, sőt, szeretett volna saját céget alapítani, hogy annak lehessek az arca, de végül részvényeket vásárolt egy dél Európai építészeti cégben, ami nagyon sok pénzt hoz neki, közben pedig a saját karrierjét építgeti, mint festő.

 Damian a Cargo-ba visz, ami egy nemrég megnyílt luxus étterem az Oxford Street elején. Luxusautók sorakoznak előtte a parkolóban és mögöttünk is, az épület maga pedig bézs színű, hatalmas ablakokkal és szikrázó fényekkel. Egy öltönyös parkolóember elvette bátyámtól a kulcsot, majd miután én is kiszállok elviszi a kocsit. Karon ragadom őt és elindulunk befelé. A bejáratnál elveszik a kabátjainkat és az asztalunkhoz vezetnek minket, ahol egy nagyon kellemes külsejű fiatal férfi és annak barátnője ülnek. Még azon kívül hat szék van az asztal körül, amiből kettőt mi elfoglalunk.

- Antonio, Jiovanna, ő a húgom, Anrie. Ma este velünk tart, remélem hamar összebarátkoztok majd.
- Úgy csinálsz, mintha első osztályban mutatnád be, Damian! Komolyan.... Örvendek! – áll fel a lány és megpuszil. - A bátyád rengeteget beszél rólad, vagy keveset másokról.. nem tudom eldönteni.
- Bizony, annyit tudunk rólad, hogy máris olyan, mintha ismernénk – tódítja Antonio és ő is megpuszil.
- Ne égessetek, ő nem tudja, hogy mennyire odavagyok érte – korholja barátait nevetve, majd leül mellém és elnézően mosolyog rám. – Csak szórakoznak, nem beszélek folyton rólad.
- Dehogynem. Tudtátok, hogy Anrie a héten itt forgat? Képzeljétek, a húgom ma új reklámban szerepel. Láttátok a legújabb reklámját a tv-ben? – kuncog Jiovanna és beleiszik a borba, ami előtte van.
- Tudom, hogy imád engem. Én is nagyon szeretem őt – ölelem át bátyusom, aki megpuszil.
- Itt is vannak a késő kásák! – szólal meg Antonio, majd integet a hátunk mögé, mire megfordulok. Hatalmasak pislogok, amikor meglátom, hogy nem más lépdel felénk, mint Zayn Malik, annak menyasszonya Perrie Edwards, valamint Liam Payne és barátnője Sophia nem tudom ki.
- Bocsi, de nagyon nem tudtuk lerázni a keselyűket – szabadkozik Zayn és kezet fog a két férfival, míg Jiovannanak puszit ad, majd felém fordul. – Nem gondoltam volna, hogy itt látjuk viszont egymást.
- Én sem gondoltam volna, hogy pont a bátyám ismerősei vagytok.
- Igazából Antonio a közös ismerős, de igen, Damian is egy barátunk. Örülök, hogy újra találkozunk – lép mellém Liam is szélesen vigyorogva.
- Ti ismeritek egymást? – kérdezi bátyusom megdöbbenve, mire én felnevetek.
- Együtt dolgozunk ezen a héten. – Válaszom könnyed, alig figyelek oda rájuk, jobban foglalkoztat a bor, ami épp megérkezik az asztalunkhoz, valamint az étlap, amit egy szőke pincérlány rak le elém.
- Ha elhatározták, hogy mit szeretnének rendelni, akkor értesítsenek minket és már itt is vagyunk – mondja a pincér kicsit túlbuzgón is.
- Köszönjük – mondjuk szinte egyszerre, mire ő csak bólint és a lánnyal együtt ellavíroznak a konyha irányába.

  Egész este kellemesen beszélgetünk, én ismerkedek a többiekkel, bátyusom pedig élvezi barátai társaságát. Enni bár nem sokat eszek, mégis úgy érzem vagy egy tonnát híztam az este alatt, de nem merek ezzel foglalkozni egészen addig, míg Damian ki nem tesz a lakásunk előtt és el nem búcsúzunk. Az este pozitív hangulatának semmi nyomát nem érzem, bűntudatom van, amiért annyit ettem és szeretném elfelejteni minél hamarabb. Szinte rohanok a lifttől a lakásig, onnan pedig egyenesen fürdőbe. Remegve dobálom le magamról a kabátomat és a cipőmet, majd felállok a mérlegre, ami semmiféle elváltozást nem mutat, azonban, ahogy meglátom magam a tükörben elbizonytalanodom. Ugyanaz az arc néz rám vissza, mint pár órával korábban, mégis más. Tudom milyen vagyok, tudom milyenek a szemeim, tudom milyen a szám, a fülem, de olyan, mintha nem is én lennék. Hajam ziláltan lóg az arcomba, vállaim remegnek a feltörni készülő sírástól és akármennyire próbálom visszafogni, könnyeim elerednek. Térdeim remegnek és már csak egy nagyon picike hiányzik, hogy össze ne essek.

- Minden rendben lesz... – suttog egy érdes férfi hang, majd szorosan a karjaiba zár, úgy, hogy az már szinte fáj, de nem ellenkezem. Lassan szembe fordulok vele és visszaölelem. Göndör fürtjei az arcomat csiklandozzák, de fel sem fogom. Csak kapaszkodok bele, mintha ő lenne az egyetlen biztos pont az életemben, mintha mindig is ismertem volna és, mintha mindig is a támaszom lett volna. – Anrie, ha akarod elmondhatod.. meghallgatom.
- Csak...csak...sokat ettem és kicsit kavarog a gyomrom. Ez minden... – hazudom, közben pedig megpróbálom kicsit összeszedni magam, de nem sikerül.
- Louis is ezt csinálta. Azt hitte kövér, azt képzelte mindenki hájasnak és ocsmánynak látja. Annyi éjszakán át őriztem a szobájában, hogy ne csináljon hülyeséget, meg tudok bírkozni vele, ha szeretnéd valakivel megbeszélni, vagy kell valaki, aki a hajad fogja, csak szólj. Őt már elveszítettem e miatt, nem akarom még egyszer elrontani.
- Hogy érted, hogy ő is ezt csinálta? – nézek zöld szemeibe bizonytalanul.
- Hánytatta magát és alig evett. Szerencsére úgy néz ki, hogy nélkülem is helyre jött egy szinten, de én tudom, hogy nem így van. Csak félek beleavatkozni, mert ugyanúgy el fog taszítani, mint legutóbb.
- Akkor ezért távolodtatok el.
- Többek között ezért is. De volt még sok más ok is.
- Miért vagy még fenn? – váltok témát, mivel tudom, hogy kényelmetlenül érzi magát.
- Aludtam már, csak felkeltem egy pohár vízért és akkor estél be. Láttam, hogy nagyon zaklatott vagy, szóval gondoltam jól jön valaki, hogy ne legyél egyedül.
- Tényleg köszönöm, de nem kell úgy tenned, mintha érdekelne. Úgy értem, mindketten tudjuk, hogy pár napja még azt se álltad meg, hogy egy szobában legyünk. Miért akarnál most segíteni?
- Attól, hogy nem szeretem, ha a magánéletemet egynél több emberrel kell megosztanom, még nem jelenti azt, hogy téged nem kedvellek, vagy ne akarnék segíteni. De két hét múlva LA-be utazom és nem fogom látni Kendallt hosszú hetekig és szeretnék vele kettesben tölteni annyi időt, amennyit csak lehet.
- Tudja már, hogy elutazol?
- Nem megyünk ki a nappaliba? Főzök egy teát és ha még lesz kedved beszélgethetünk.
- Rendben – bólintok, majd előtte elhagyom a helyiséget és a nappali helyett a konyhába megyünk. Én felülök az egyik magas bárszékre, ő pedig birtokba veszi a konyhánkat. Feltesz egy kancsóba teát és míg az fő, addig elővesz két bögrét és az asztalra helyezi őket. – Szóval, Kendall tudja?
- Még nem mondtam el neki, de holnap elviszem vacsorázni és akkor elmondom neki.
- Ki lesz borulva, ezzel legyél tisztában. Nagyon beleélte magát ebbe az egészbe.
- Én is imádom őt, szeretném magammal vinni, de akkor neki itt kellene hagyni a munkáját és mindent. Nem szeretném ebbe a helyzetbe hozni.
- Inkább itt hagyod, több ezer mérföldre magadtól. Nagyon nagylelkű vagy, komolyan. – Hangomban némi szemrehányás bujkál, haragszom rá, amiért elmegy, de nem kötheti magát egy helyhez.
- Te itt leszel, hogy vigyázz rá, ameddig vissza jövök.
- Nem hiszem. Miután leforgattuk a klippet én is elutazom, a decembert a családommal akarom tölteni Doncasterben. Szóval nem leszek itt utána jó sokáig. Semmi munkám nincs, a veletek való fotózás is csak január közepén lesz, szóval nincs értelme itt maradnom.
- Akkor magammal viszem, nincs más megoldás. Nem akarom, hogy egyedül legyen.
- Miért ilyen fontos, hogy ne legyen egyedül? – kérdezem összeráncolt szemöldökkel, közben elkészül a tea, ő pedig megtölti mindkét bögrét és az egyiket a kezembe adja, a másikat pedig fújni kezdi.
- Drogot találtam a kabátja zsebében. Fogalmam sincs mi az, de nem akarom, hogy használja. Olyan szép és fiatal, nem teheti tönkre magát.
- Ennyi problémás emberrel vagy körülvéve, csoda, hogy te még ép ésszel bírod.
- Régebben pszichológushoz jártam, hogy ne törjek össze, de mára megtanultam kezelni a saját problémáimat, hogy másokat segíthessek.
- Túl jó vagy, Harry. Bárcsak én is ilyen erős tudnék lenni.
- Az vagy, csak még te sem tudod. Ameddig pedig bizonytalan vagy, addig megadom a számomat és bármikor hívhatsz. Vegyük úgy, hogy én vagyok a szponzorod.
- Nem hiszem, hogy sokáig bírnál velem. Egy roncs vagyok.
- Már az is nagy lépés, hogy beismered, innentől csak felfelé vezet az út.
- Hány embernek jut ebből a rengeteg türelemből és gondoskodásból, mielőtt kifogyna? Itt vagyok én, Louis és Kendall... ez máris rengeteg. Hogy tudod ennyi felé szakítani a szíved?
- Könnyű, ha nincs szíved... – mondja szemrebbenés nélkül és belekortyol teájába, amit én majdhogynem tátott szájjal figyelek, de nem mondok semmit, csupán letörlök egy könnycseppet az arcomról és kezemet az övére simítom. Bőre száraz és aprócska sebhelyeket fedezek fel rajta, amiket szintén nem teszek szóvá, majd ha ő szeretné, erről is beszél, de addig is csodálom azt a lelki erőt, amivel mindenki problémáját ilyen türelemmel és lelki erővel fogadja és minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítse. Ő egy igazi példakép lehet.