L I M E R E N C E

Aloha! Visszatértem zarándoklatomból, ami igazából a nemzetközi kapcsolatok útvesztőjébe kalauzolt, bár már nagyon elegem van belőle, ezért úgy döntöttem, a lustaságom legyőzöm és hozok nektek egy kis olvasni valót, ha tetszik, ha nem. Na jó, ez kicsit túlzásnak hangozhat, de megengedhetem magamnak a drámaiságot, vagy nem? Remélem tetszeni fog nektek ez a novella, mert tényleg egy fluff az egész, minden eget rengető bonyodalom nélkül. A blog kinézete egyelőre ilyen egyszerű marad, mert nincs időm nagy átalakításokba verni magam, de alakulunk lassan. A történet címe egyelőre legyen titok, mert még számomra is az. Millió ölelés és puszi! C. 01.   Unottan ülök kávém fölött, a napilapot olvasgatom, egészen pontosan az állás hirdetéseket. Három hónapja nincs munkám és jelenleg ott tartok, hogy bármit elfogadnék. Így jár az ember, ha elvégzi az egyetemet, dolgozni szeretne, de mivel nő, ezért ahogy találnak jobbat, máris kipenderítik. A gyakorlati tudást illető hiány...

Aloha! Igen, jól látjátok, nem haltam meg. Túléltem az ünnepeket, nem ettem magam halálra és egészen jó egészségnek is örvendek, bár ez keveseket érdekel. Nem kezdtem újra a blog írását, mivel egyszerűen nem futja rá az időmből, és most is csalok egy kicsit, ugyanis könyvelemzős prezentációt kellene csinálnom, de elakadtam.  Kis helyzetjelentés: A Liam-es novella stagnál, továbbra sincs haladás az írásban, nem tudom, hogy befejezem-e egyáltalán, ami már egyáltalán nem kellene meglepjen titeket, tudván, mennyire csapongó egy ember vagyok. Belefogtam egy új Harry-s történetbe, aminek öt fejezete van kész, de nagyon lassan haladok vele, a vizsgák és nyilvánvaló motivációhiány miatt, de nagyon nagyon szeretem az alaptörténetet, szóval, ha egyszer is befejezem, akkor biztosan megosztom veletek. Egy Louis-s novella, a füzérből, teljesen megírva várja, hogy publikáljam, ha van rá igény, akkor esetleg részenként, egy hét leforgása alatt felteszem ide, de csak és kizárólag ...

Kedves kis muffinjaim! Időhiány és némi lustaság miatt kénytelen vagyon november hónapra takarékra tenni a blogot, ezért részek nem lesznek feltéve. Kicsit összejött a tanulás és néhány más dolog, amiért nem én vagyok a felelős, de mégis úgy érzem, hogy hiba lenne szó nélkül lelépnem. Nem tűnök el, e-mailben továbbra is kapcsolatba léphettek vele, ha kérdésetek lenne, de itt nyilván inaktív eszek. Remélem megértitek és nem akartok majd megkövezni érte. Millió ölelés a következő viszontlátásig. C.

Aloha! Megjöttem a résszel, ami ma elég korán érkezik, ugyanis ma korán keltem. A következő rész természetesen még nincs kész, de mit is várunk tőlem? Viszont, itt az idő egy kis zárójelet nyitnom, ugyanis kétségbeejtő, ami itt folyik. Ismertek, tudjátok, hogy nem szoktam a kommentekért nyávogni, mert az nem az én stílusom, de amikor részről részre egy sem érkezik, az elgondolkodtat.... Tényleg ennyire rossz az írásom? Vagy valamit rosszul csinálok? Nekem is át kellene állnom arra a logikára, hogy nincs friss rész, míg nem jön össze N számú hozzászólás? Oké, az nem én vagyok, de néha, csak szökő évente egyszer-kétszer, jól esne pár sor. Oké, abbahagytam, mert ezt még leírni is fura. Vissza a kellemesebb dolgokra. Gondolkodom egy egészen új történeten, aminek Liam lenne a férfi főszereplője, mivel valljuk be....Deeeyuuum, nagyon jól néz ki a mi kis cukorfalatunk. Szóval, csak ennyit akartam, legyen további szép napotok! Millió ölelés, C. 05.   Az esküvő hamarabb e...

Aloha, kedveskéim! Na ki a legjobb admin? Hát én vagyok...na jó, ez távolról sem igaz, viszont meghoztam a részt, ami szerdán elmaradt, ugyanis bűntudatom v olt, amiért itt hagytalak titeket a poros álláson. Továbbá hamarosan elérjük az 50.000 oldalmegjelenítési számot, ami kicsit lesokkolt, de wow, imádlak érte titeket, minden egyes kis muffinocskát! Szép vasárnapot mindenkinek! Millió ölelés! C. 04.   Niall meglepetése olyan jól sikerült, hogy nem csupán vacsora alatt nem beszéltünk, de az utána következő közös programok alatt is úgy került, mint a pestist. Most végre sikerült sarokba szorítanom, ugyanis miután a fiúkkal snookereztek pár órát és boroztak is rendesen, végre kettesben vagyunk a szobánkban, ami egyszerre félelmetes kicsit, no meg felkavaró, ha eszembe jut, hogy majdnem megcsókoltam a tulajdonképpeni főnököm, aki ráadásul kezdeményezett. - Ugye nem baj, ha hoztam fel egy palack bort? – kérdezi még jóformán be se érve a szobába. - ...

Kedves bogárkáim! Ma este elhagyom drága szobám védő melegségét és elutazom. Ennek következtében sajnos nem lesz szerdán rész, ugyanis nem viszem a laptopom magammal, hogy frissíteni tudjam a blogot. Remélem nem haragszotok meg rám túlságosan, és tudjátok zökkenőmentesen folytatni az életeteket nélkülem is. Na jó, drámaiságot félretéve, remélem jó hétnek né mindenki elébe, ugyanis én már nagyon izgulok a sajátom miatt, ugyanis ez az első alkalom, hogy ilyen sokáig leszek, ennyire távol itthonról, ez pedig anyumat teljesen kiborítja, ráadásul még stresszel is, el ne vigyenek a koboldok. Kívánjatok neki kitartást, nekem pedig állóképességet, hogy ne dobjam a telefonom a folyóba, mikor hetvenedjére is felhív, egy nap leforgása alatt. Millió ölelés! C.

Aloha! Először is, dobpergést kérek, ugyanis elértük az ötvenes olvasószámot, ami nem tudom mennyire marad konstans, de én nagyon örülök neki és forró öleléseket küldök az újonnan érkezett kis muffinnak. Továbbá újabb díjat kaptunk, amit köszönök szépen, de mint már rengetegszer említettem, nem szoktam ilyeneket kitenni a blogra. Azonban, ha meg szeretnétek ismerni, és van igény rá, akkor létrehozhatok egy Facebook csoportot a blognak, ahol nyugodtan kérdezhettek. Kiteszek egy kérdőívet a blog oldalsávjába, ha gondoljátok. További fantasztikus hírem, hogy VÉGRE megszületett a Niall-os novella alaptörténete, szóval amint ezt befejeztem, vagy hamarabb is , nekiesek annak. Azt hiszem ennyit akartam! Millió ölelés! C. 03.   Az incidenst követő reggel a saját ágyamban ébredek. Először azt hiszem, hogy ez az egész munka egy álom volt, de aztán észreveszem a földön, hálózsákba bugyolált Liamet, ami sikerült visszahúzzon a valóságba, és ráébresszen, egyáltalán nem álmodtam...