Ötödik rész

Aloha!

Megjöttem a résszel, ami ma elég korán érkezik, ugyanis ma korán keltem. A következő rész természetesen még nincs kész, de mit is várunk tőlem? Viszont, itt az idő egy kis zárójelet nyitnom, ugyanis kétségbeejtő, ami itt folyik. Ismertek, tudjátok, hogy nem szoktam a kommentekért nyávogni, mert az nem az én stílusom, de amikor részről részre egy sem érkezik, az elgondolkodtat.... Tényleg ennyire rossz az írásom? Vagy valamit rosszul csinálok? Nekem is át kellene állnom arra a logikára, hogy nincs friss rész, míg nem jön össze N számú hozzászólás? Oké, az nem én vagyok, de néha, csak szökő évente egyszer-kétszer, jól esne pár sor.

Oké, abbahagytam, mert ezt még leírni is fura. Vissza a kellemesebb dolgokra. Gondolkodom egy egészen új történeten, aminek Liam lenne a férfi főszereplője, mivel valljuk be....Deeeyuuum, nagyon jól néz ki a mi kis cukorfalatunk.

Szóval, csak ennyit akartam, legyen további szép napotok!

Millió ölelés,

C.

05.

  Az esküvő hamarabb eljött, mint gondoltam volna, persze ez nem releváns, hisz egyetlen nap volt a gyerekfelügyelettől a ceremóniáig. Jóformán egész nap ettem magam, gondolataim újra és újra ostromoltak, ezeken pedig nem segített az újabb éjszaka, amit Liam karjai között töltöttem. Az egyszerűen nem normális, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen intenzív érzelmeket ébresszen bennem valaki, ez pedig pontosan az volt, ami halálra rémített.

  Reggel kész bolondok háza van, szóval okosan elvonulok a három kicsivel az emeletre, hogy senkinek ne legyünk láb alatt, továbbá így nyugodtan tudtam tovább enni magam a gondolataim miatt. Ebédeltünk is, mire végre rá tudtak venni, hogy készülődni kellene, de nem nagyon volt hozzá kedvem. Szerencsémre az ég mellém szegődik, ugyanis megszólal a telefonom. Azonnal az ágyamhoz rohanok, az egyik férfi a menedzsmenttől, Gordon James, akinek természetesen azonnal fel is veszem.

- Jó napot – kezdem udvariasan.

- Miss Christina Woods-al beszélek? – kérdezi a férfi tipikus, karót nyelt tónussal.

- Igen.

- Jó hírekkel szolgálhatok önnek. Elkaptuk a betörőt, aki az életükre tört, amint vége Mr. Malik esküvői hercehurcájának, azonnali hatállyal visszatérhetnek Mr. Payne lakására, kegyed pedig, ha Mr. Payne nem tart igényt a szolgálataira, akkor felmondhat. Ám ha az ellenkezője áll fenn, akkor továbbra is az alkalmazásunkban marad. Ugyanazokkal a feltételekkel, természetesen.

- És megtudhatom, hogy ki volt a betörő?

- Mr. Payne előző barátnője, Sophia Smith. Elvetemült egy nőszemély, ha engem kérdez – jelenti ki, hangjából pedig kihallatszik, hogy kezd felengedni egy kicsit.

- Biztonságos lesz visszatérnünk?

- Igen. Nem kell tartania semmitől, kisasszony.

- Nem az én életemre törtek rá, tehát nem nekem van okom aggódni.

- Viszont elég ronda dolgokkal fenyegetőzött – mondja tétován.

- Mégis mivel?

- Ezt nem áll módomban elmondani, sajnálom kisasszony. Szórakozzanak jól, és ne aggódjanak Miss Smith miatt. Mindenről gondoskodtunk.

- Köszönöm szépen, hogy szólt. Liamnek elmondhatom?

- Ha szeretné, de nem szükséges... Jóformán semmiről nem tudott, erről sem kell feltétlenül tudomást szerezzen, ha érti mire gondolok.

- Természetesen – értek egyet.

- Jó szórakozást továbbra is. Várjuk önöket vissza.

- Szép napot – köszönök el, majd bontom a vonalat és ledobom a telefonom az ágyra.

  Kicsit meglep, hogy Liam volt barátnője a betörő, de azért valamiért mégsem. Az újságban olvastam, hogy a nyáron elég csúnya szakításon voltak túl, de a lány eltűnt a média szeme elől. Úgy tűnik eddig tartott nála az észrevétlenség... 

  Készülődés közben végig ezen agyalok, vagyis agyalnék, ugyanis mire felveszem a ruhámat, ami egy egyszerű pánt nélküli, bézs overál, addigra máris késésben vagyok, sminkemmel pedig szeretnék egy kis segítséget is kérni, mivel nem vagyok elég magabiztos az ilyesmikben. Szerencsémre a megmentőm egy szöszke lány képében érkezik, egészen pontosan Niall barátnője az, aki megmentésemre siet. Lora már fel van öltözve, pezsgőszínű koktélruhája kiemeli halvány bőrét és szőke haját. Sminkje tökéletes, bár mit is vártam tőle, őszintén... 

- Hálám örökké üldözni fog – köszönöm meg neki, amint alapozómat a kezébe veszi és munkához lát.

- Ugyan, bárki megtette volna. Na jó, talán Jo nem, mert ő nem épp egy smink mester, de mindenki más szívesen segít.

- Még szerencse, másképp kénytelen lettem volna smink nélkül megjelenni a családi képeken. Az alapot én is tudom, de például a tust már nem tudtam megtanulni, hogy kell működésre bírni. Vagy kihúzni a szemem....egy vonal megy, de cateye.....soha nem lesz az erősségem.

- Cserébe fantasztikus munkát végzel, mint Liam barátnője. Sokat beszélt rólad az elmúlt két hétben... Azon csodálkozom, hogy még nem untak rá a többiek. Nem csinált titkot belőle, hogy mennyire kedvel téged. Teljesen az ujjad köré csavartad a pasit... Gratulálok.

- Te régebb óta ismered, ugye?

- Nagyjából két éve. Nemsokkal azután ismertem meg, miután Niall és én járni kezdtünk. 

- Nem akarok belekontárkodni a magánéletetekbe, de én azt hittem, hogy Niall barátnője vörös hajú... Neked pedig van egy élettársad....hogy is hívják...

- David. De nem vagyunk igazából együtt. Mindketten, mármint Niall és én, ugyanannál a menedzsmentnél vagyunk leszerződve, a botrányt pedig el akarták kerülni, mivel Niall hírét meg kellett őrízzék ugye, mint szingli, akkor azért nem vállalhattuk fel a kapcsolatunkat, utána pedig jött egy új énekesnő, akinek fel kell lendíteni a karrierjét, az apja pedig rengeteg pénzt fizet a menedzsmentnek, hogy Niall úgy tegyen, mintha egy párt alkotnának. Csak apró kis pletykának indult, néhány cikk és fotó, de mostanra kezd kicsúszni a kezük közül... A lány egy szociopata... 

- Én Te? Neked miért kellett ál kapcsolat? – kíváncsiskodom tovább.

- Nos... Rengeteg lány barátom van, ami szerintem normális, hisz legjobb barátnők nélkül, hol tartanánk? Szóval, lencsevégre kaptak, ahogy kézen fogva sétlok az egyikkel egy plázában, lehet olvastál is róla...Így, a pletyka elkerülése érdekében, összeboronáltak ezzel a férfival, aki mellesleg egy szemétláda, de nem baj, mert a szerződés egy hónap múlva lejár. Utána meglátjuk. Én reménykedem benne, hogy végre együtt lehetünk a nyilvánosság előtt is Niall-el. Szeretnénk összeházasodni hamarosan, összeköltözni és családot alapítani. Lassan két éve vagyunk egy pár, azt hiszem itt lenne már az ideje, mert tudom, hogy nekem csak ő kell, senki más, és ezzel ő is így van....

- Annyira örülök, hogy megtaláltátok a boldogságotokat. Gratulálok hozzá. Bár én is ennyire szerencsés lennék egyszer – sóhajtok, bele sem gondolva, hogy mit is mondok.

- Megtaláltad Liamet. Ő majd helyre teszi az életed darabkáit, amikkel nem tudtál eddig megbékélni. Ha szeretitek egymást, akkor nem lesz probléma. Liam pedig olyan ember, aki a fél világon is átmenne, ha egy szerette a segítségére szorulna. Hidd el nekem, jó ember mellett horgonyzol le, ha vele maradsz – mondja nyugodt hangon. – Kész is! – csuk be egy tégelyt, ami valószínű, hogy tus.

  A végeredmény fantasztikus lett, talán még soha nem voltam ilyen tökéletesen kisminkelve. Ajkaim vöröse mintha a nyári napon érett csereszne színét kölcsönözte volna, szempilláim pedig, mint két legyező virítanak. Majdnem eltátom a szám, de nincs rá időm, ugyanis Lora már fel is pattan, kisimítja szoknyáját és megölel, amivel meglep, mégis viszonozom a gesztust, mert jól esik a fizikai kontaktus, és rájövök, hogy mennyire is hiányzik, hogy valaki gyengéden átöleljen.

- Lenn várunk. Csipkedd magad, csajszi – mondja, majd el is tűnik valahol a folyosón.

  Egyedül maradva szépen lassan megemésztem amiket mondott, majd újra szemügyre veszem magam a tükörben, ám mégsem tudom ezt egészet kiverni a fejemből. Annyira sajnálom őt és a szöszit, amiért titokban kell tartsák a kapcsolatukat, ráadásul ennyire hosszú ideig, méghozzá úgy, hogy közben a média szerint valaki mással vannak együtt. Soha nem lennék képes ilyesmire. Véleményem szerint, ha szeretünk valakit és megadatott az öröm, hogy a mienk lehet, akkor azt a boldogságot nem szabad takargatni. Sem a család, sem pedig a média, vagy esetleg a menedzsment kedvéért. Senki nem tilthatja meg, hogy boldog légy.

- Tina, rád várunk! – kukucskál be Liam, aki a semmiből bukkan fel, de hamar be is csukja maga mögött az ajtót, ajkain pedig azonnal megjelenik egy elégedett mosoly, ami engem is arra ösztönöz, hogy így cselekedjek.

- Liam, nem hiszem el, hogy képes voltál feljönni, csak azért, hogy szólhass. Már épp indulóban voltam – emelem fel táskámat, ami kezemben lóg.

- Káprázatosan nézel ki. Azt hiszem, hogy meg kell majd sértenem a menyasszonyt, mert nem ő lesz a legszebb hölgy a teremben.

- A végén zavarba hoz, Mr. Payne – legyintek elpirulva, mire egészen közel sétál és még inkább szemügyre vesz. 

  Ő is fantasztikusan néz ki, fekete szmokingjában és ropogósra vasalt, fehér ingében, amihez a csokornyakkendő tökéletes választásnak bizonyul. Hihetetlen, de frissen van borotválkozva és haja is be van állítva, amitől akár üzletembernek is eladhatná magát. Az anyagi háttere meg is van egy cég alapításához, a többirő inkább ne beszéljünk

- Bár tényleg a barátnőm lennél… - sóhajt, kijelentésével pedig konkrétan sokkol. Miért mond ilyeneket?

- Liam… - suttogom, tenyereimet pedig karjaira helyzem. Érintésem alatt megfeszülnek az izmok, arcvonásai megkeményednek, mintha fájna neki.

- Ha vissza akarsz utasítani, akkor megértelek, mert nem kellhet mindenkinek egy futtában csinált világsztár, akinek több csontváz van a szekrényében, mint amiről beszélhetne, továbbá a hírnéven kívül nem tud túl sok mindent nyújtani. Csak legyünk rajta túl minél hamarabb, hogy utána mehessünk a ceremóniára, mert várnak ránk.

- Olyan buta vagy, Liam – vezetem egyik tenyerem arcához, mire ő belesimul érintésembe és lehunyja szemeit. – Boldog lennék, ha az enyém lennél, mert nekem sokkal többet tudsz adni, mint a hírnév, remélem tudod? Ezekre kvázi semmi szükségem nincs. Csak azért lennék veled, hogy kapjak egy Ferrarit és új Prada táskát, mivel az előző már nincs divatban. Semmi másért, kedves…

- Ez remélem vicc akart lenni… Nem vagyok valami vicces kedvemben, főleg, ha ilyesmikről van sz… - szerencsére nem engedem, hogy tovább habogjon össze vissza, inkább hozzá hajolok és egyszerűen megcsókolom, amitől levegő nélkül marad.

  Először nem csókol vissza, teljesen merev, de ez mindössze a másodperc töredékéig tart, ugyanis amint észbe kap, azonnal viszonozza csókomat, méretes tenyereit pedig derekamra helyezi, hogy még közelebb vonjon magához. Nem kapkodjuk el a dolgokat, minden mozdulat óvatos és lassú, mintha csak élvezni akarnánk egymás ízét, ami mellesleg nem is akkora hülyeség, mint amilyennek hangzik, ugyanis Liamnek alma és keksz íze van, ami valamiért babapépre emlékeztet. Anya kicsikormban mindig ezt csinálta nekem és a bátyámnak, ha nem volt pénze süteményt vásárolni, vagy megvenni az alapanyagokat.

  Nem valami gazdag családból származom, félreértés ne essék. Apa egy gyárban dolgozott, általában két műszakban, hogy tudjon eltartani minket, ugyanis anya egyszerű varrónőként nem keresett túl sokat, csak épp annyit, amennyivel ki tudta egészíteni a családi kasszát. A bátyám, Timoty, amint elég idős lett, azonnal dolgozni kezdett az iskola mellett, de el tudjátok képzeni, hogy mennyire ment neki a kettő egyszerre. Nem tudta befejezni az utolsó évét, így folytatnia kellett a munkát, ahelyett, hogy egyetemre járt volna, amit én nem tettem meg. Nem álltam be dolgozni, a tanulás volt a lényeg, mindent félretettem érte. Aztán ösztöndíjjal felvettek a Katonai Akadémiára, amit nem fejeztem be, mert szükség volt egy csapat önkéntesre az egészségügyi egységben, így magától értetődő volt, hogy megyek. A bátyám ekkor jelentette ki, hogy nem beszél velem többet, mert nem azért dolgozták ki a belüket is anyáékkal, hogy a világ másik oldalára menjek, megöletni magam.

  Persze, nem tudhatta, hogy mi lesz, de én sem. Alig egy hónapot töltöttem egy kihelyezett orvosi egyság őrségében, mikor megtámadtak minket az ellenséges csapatok. Hajnal előtt volt, épp őrségváltás volt, ám sajnos már nem sokan érték meg a napkeltét. A semmiből jöttek, fegyveres csoportok, gránátokkal bombázták szét a sátrakat, így sérültem meg a lábamon és in. Egy égési sérülésekkel kezelt katonát segítettem fedezékbe mikor közvetlenül mellettünk felrobbant egy kézi gránát, a repeszek pedig a lábamba fúródtak, amin később már nem tudtak teljesen megmenteni. Így is közölték velem, hogy adjak hálát az őrangyalomnak, amiért ennyivel megúsztam. Azóta is magamon viselem annak a hajnalnak a nyomát, de hála a hónapokig tartó pszichológiai konzultációknak, nem jönnek elő a rémálmok… Csak az elején volt rossz. Mára már teljesen jól vagyok. 

  A szüleim hazaérkezésem után egy fél évvel haltak meg. Autóbalesetben vesztették életüket, mivel egy szarvas futott át az úton, anya pedig félre rántotta a kormányt és átsodródtak a szembe sávba, ahol egy kamion telibe találta a kis, két személyes Smartjukat. Esélyük sem volt… tőlem pedig elvették a családom… Senkim nem maradt, kivéve a nagybátyámat, aki utána a szárnyai alá vett, és mellettem volt mindvégig. Nagyon hálás vagyok neki ezért. Nélküle nem tudom hol lennék most.

- Minden rendben, Tina? – kérdezi Liam, amivel kiránt gondolataim förgetegéből.

- Persze…Miért?

- Mert nem csókoltál vissza… Egyszer csak abbahagytad… Megijedtem.

- Nem kell. Csak elgondolkodtam egy pillanatra – rázom meg a fejem elpirulva.

- Remek csók volt, a kis lefagyásod ellenére is. Remélem még sok követi majd – vigyorog rám piros pozsgás arccal, amit csak elpirulásnak tudok beazonosítani. Nagyon nagyon édes vele.

- Amennyit csak szeretnél – mondom lesütött szemekkel, majd elindulok az ajtó felé, elsietve az énekes mellett, akinek azonban más tervei vannak. Visszaránt és újra megcsókol, ezúttal gyorsan, szinte észrevehetetlenül, mégis lázasan és vágyakozással, amitől bizsergés fut végig egész testemen.

- Most már mehetünk – jelenti ki egyszerűen, majd átkarolja derekam és kifelé kezd vezetni, le a töbiekhez, akik mind elégedetten néznek minket, mintha tudnának valamit, amiről pillantokkal később kiderül, hogy igaz, ugyanis Liam sikeresen elkente a rúzsom, amit Lora ezer örömmel ki is javít.

  A szertartást a kertben rendezik, egy fűtött sátorban, ami fantasztikusan van feldíszítve. A bejárattal szemben van az oltár, ami fölött boltv húzódik. Odáig fehér szőnyeg, aminek két oldalát világos- és sötétkék virágszirmokkal szórták végig, a sétány oldalain pedig a székek kaptak helyet, fehér selyemmel leatakrva és tintakék szalaggal átkötve a háttámlájuk. A terem már szinte teljesen megtelt, mire mi odaérünk, de szerencsére van hely foglalva nekünk elől, ezért egyenesenoda sétálunk.

  Nem húzzák az időt, mint mindenki elfoglalja a helyét, várunk még pár percet, majd megjelenik Zayn, szmokingban és fültől-fülig érő vigyorral, oldalán unokatestvérével és Louis-val, akivel a bandából legjobb barátok, abból, amit sikerült kivennem ez alatt a rövid idő alatt, míg köztük voltam. Felcsendül a szokásos esküvői induló, majd a hátunk mögött megjelenik Aliisa, édesapjáának karján. A lehető legegyszerűbb fehér ruhát viseli, vékony pántos, sellő ruha, aminek egyáltalán nem volt mellkivágása. A ruha szűk szabása még inkább kihangsúlyozza milyen magas és csinos, léptei közben néha kivillan szandáljának orra, ami elárulja, hogy királyi megjelenése ellenére is megőrízte lazaságát, és nem hajlandó a saját esküvőjét feszengve végigülni. Sminkje halvány és visszafogott, haja pedig lágy hullámokban omlik bal vállára, míg jobb oldalon egy masszív csattal van felfogva, amit kövek díszítenek. Lélegzetelálltó, a sokk és boldogság pedig, amit Zayn arca tükröz, minden pénzt megér.

  A szertartás olyan, mint amilyenek ők ketten együtt, könnyed, néhol még vicces is és teli van érzelmekkel. Egymást nézve olyanok, mint akiket egymásnak teremtettek, ellenkező pólusai a mágnesnek, melyeik vonzódnak és összetapadtak, most már örökre. Elmondják mindketten az esküiket, amikből kiderül, hogy Aliisa elég megszállottan rajzolgatta Zaynt, mikor még csak ismerősök voltk és a lány a bandának dolgozott. Valamint az is, hogy Zayn magára tetováltatta a lány tübb rajzát is, de az első a lapockái között lévő madár volt, ami végül is összehozta őket. 

  A vacsora előtt felsietek átöltözni, ugyanis ki lett kötve, hogy nem mehetek estélyiben a szertartásra, ami mondjuk nem is illik, de valamiért azzal voltam, hogy megúszhatom. Naná, hogy másképp történt, de nem baj. Az estére kiválasztott ruhám egy bíborvörös ruhaköltemény, melynek felső része flitteres. Hozzá srtasszos táskát és cipőt választok. Sminkemen igazítok egy kicsit, ami egészen pontosan annyiból áll, hogy újabb réteg rúzst viszek fel ajkaimra és az orromon megigazítom a púdert. Majd menetre készen lennék, ha Liam nem állítana be, hogy újra feltartson a bókjaival és édes csókjaival, aminek a végeredménye mindössze az lesz, hogy mindketten céklavörösen csatlakozzunk a meghívottakhoz a teremben, amiben a fogadás kerül megrendezésre.

  Itt is minden kék és fehér kombinációban van berendezve. Kör alakú asztalokon világoskék terítők és fehér rózsákkal teleaggatott vázák, amikről gyöngysorok lógnak le. Helyet foglalunk a számunkra kijelölt asztalnál, Niall és Jo között, akik párjuk mellett ülnek. A menü változatos, mindenkinek van kedvére való. A meleg előétel langyos libamell csíkok grillezett paradicsommal és mézes balzsamecetes vinegrettel friss zöld salátával, míg a hideg előétel: többízű kecskesajt falatok, szójás-chilis mártogatóssal és kukoricakenyér ropogóssal. Levesnek klasszikus húslevest szolgálnak fel, míg a főétel négyféle. Halas, lazac wellington meleg majonézes burgonyasalátával , szárnyas, konfitált csirkemell/comb párolt vörös káposztával, áfonya mártással és krokettel, lábas: marha steak, gyömbéres-limeos fűszervajjal és steak burgonyával, vega, tejszínes-gombás tagliattelle parmezán ropogóssal és természetesen vannak friss saláták kint, hogy mindenki meg legyen elégedve. Éjfél után pedig hideg sültes tál és további friss saláták kapnak helyet az asztalokon. Mire végigesszük a menüt, már majdnem kipukkadok, de nem tudom abbahagyni, annyira gusztusosan van minden elkészítve, az ízük pedig pont megfelelő. A torta az est fénypontja, ami red velvet, több szintes és másféle piskótákkal is kiegészítve, de szemet gyönyörködtető az egész.

  Hajnali öt van, mire végre ágyba kerülünk, akkor viszont már alig látok a fáradtságtól. Órák hosszáig táncoltunk rendületlenül, lassútól elkezdve a pingvin táncig mindent. Persze, nem bántam egy percét se, de azért hálás vagyok, mikor végre összegömbölyödhetek Liam oldalán az ágyban és hallgathatom, ahogy apróságokról fecseg, már félálomban, közben a hajammal játszadozik. 

  A hideg zuhany reggel ér. Álmosan veszem elő telefonom, ami untig jelzi, hogy e-mailem érkezett. Először fel sem fogom, amit látok, csupán pillanatokkal később. Rólam vannak képek csatolva, amint kék lila lábakkal sétálok vissza a cég főépületébe, térd fölöttig érő rövidnadrágban, és látható művégtaggal. Közeli képek is vannak, ahol a karomon is látszanak elhalványuló sérülések. A szöveg pedig nagyon egyszerű, mégis célra törő: Hagyd el Liamet, vagy a világ megtudja, hogy egy aljas bántalmazó, aki veri a hadi sérült barátnőjét. Ha megteszed, amire kérlek, ezek soha nem látnak napvilágot….Ha nem….hát….