Harmadik rész

Aloha!

Először is, dobpergést kérek, ugyanis elértük az ötvenes olvasószámot, ami nem tudom mennyire marad konstans, de én nagyon örülök neki és forró öleléseket küldök az újonnan érkezett kis muffinnak. Továbbá újabb díjat kaptunk, amit köszönök szépen, de mint már rengetegszer említettem, nem szoktam ilyeneket kitenni a blogra. Azonban, ha meg szeretnétek ismerni, és van igény rá, akkor létrehozhatok egy Facebook csoportot a blognak, ahol nyugodtan kérdezhettek. Kiteszek egy kérdőívet a blog oldalsávjába, ha gondoljátok.

További fantasztikus hírem, hogy VÉGRE megszületett a Niall-os novella alaptörténete, szóval amint ezt befejeztem, vagy hamarabb is, nekiesek annak.

Azt hiszem ennyit akartam!

Millió ölelés!

C.

03.

  Az incidenst követő reggel a saját ágyamban ébredek. Először azt hiszem, hogy ez az egész munka egy álom volt, de aztán észreveszem a földön, hálózsákba bugyolált Liamet, ami sikerült visszahúzzon a valóságba, és ráébresszen, egyáltalán nem álmodtam, az este pedig tényleg betört valaki az énekeshez. A rendőrség negyed óra alatt a lakásban volt, mindent megvizsgáltak, de nem találtak betörésre utaló nyomot, tehát arra tippeltek, hogy valaki olyan lehetett, akinek kulcsa van a lakáshoz, tehát kértek egy listát azokról az emberekről, akik rendelkeztek vele, így ki kellett józanítanom teljesen az énekest, aki nem igazán örült neki, ugyanis addig legalább nem kellett azon agyaljon, hogy mi az ég történik körülötte. Aztán hajnali öt után azt tanácsolták, hogy jöjjünk az én lakásomra, hisz a címem senki nem tudja, itt biztonságban leszünk. Így kötöttünk ki nálam és álltunk neki reggelit csinálni, ugyanis Liam megéhezett, amire ugye nem mondhattam, hogy haljon éhen.

  Most felém fordulva durmol a szőnyegen, félig ki van esve a hálózsákból, így legalább újra alkalmam nyílik tanulmányozni csodálatra méltó izomzatát, szép arcát és lenyűgöző szempilláit, amik olyan hosszúak, hogy majdnem az arcához érnek. Kicsit közelebb fészkelődök az ágy széléhez, hogy közelebbről is szemügyre vegyem, de nincs rá alkalmam, ugyanis elfordul, tarkóját mutatva nekem, aminek hatására ajkaim lefelé görbülnek.

  Kikecmergek a takaróm alól és pár röpke perces nekikészülés után a konyhába sétálok. Az óra tanulsága szerint majdnem dél van, szóval nekilátok valami ebédnek, ám hamar rájövök, hogy felvágotton kívül nem sok minden leledzik a hűtőszekrényben, így hát inkább rendelek a közeli indiai étteremből, ami fél óra alatt meg is érkezik. Felkeltem Liamet, elzavarom zuhanyozni és borotválkozni, addig én tányérokra pakolom az ételt és türelmesen várom.

- Köszi, hogy befogadtál. Azt hiszem el se megyek innen... Meg kell mondanom, ez volt életem legjobb zuhanya – jön be a nappaliba, egy szál bokszerben, amitől majdnem tátva marad a szám, ugyanis..khm...nem megvetnivaló, ahogyan kinéz. Sőt...

- Lehet van hozzá köze a másnaposságodnak – nevetek halkan, majd a velem szemben lévő székre bökök, hogy üljön le.

- Elképzelhető.

- Igen? – vonom fel a szemöldököm. – Jó étvágyat!

- Neked is!

- Szóval.. Zayn esküvője..Tegnap mondtál róla valamit, de nem igazán jegyeztem meg. Hogy is fogjuk ezt megoldani? Szeretnék néhány pontos részletet is tudni, nehogy felkészületlenül érjen.

- Nem lesz nagy kunszt. Csak a szűk család és barátok, egy kisebb franciaországi birtokon, amit Zayn vásárolt a szüleinek, nem messze valami borvidéktől. Három napig leszünk ott, ami alatt remélem elkapják itthon azt az őrültet, aki betört a lakásomba. Hálás vagyok, amiért itt voltál az este és megvédted a részeg seggem. Tényleg nagyon sokat jelent.

- Ezért vettek fel, nem? – kérdezem mosolyogva, mire csak bólint, innentől pedig kényelmes csöndbe merülünk.

  Zayn esküvője minél közelebb került hozzánk, annál jobban izgultam, amikor pedig tényleg el kellett indulnunk, akkor már a gyomrom is bucskázott. Mire erre sor kerül, Liam mellett dolgozom már két hete és azt hiszem, hogy kijelenthetem, túlságosan megkedveltem. Mint ember, egy zseniális, odaadó és figyelmes karakter, mint főnök, egy bolondos és vicces férfi, akivel minden nap móka. A sajtó természetesen azonnal felkapta a hírt, hogy Liam új barátnővel lófrál városszerte, amit nem mindenki fogadott egyforma megértéssel, de lassanként hozzám szoktak, mint állandó elem a fiatal énekes életében.

  Liam biztosít róla, hogy a repülővel hamarabb odaérünk, bár én jobban szeretném, ha vonattal mennék, mert imádom őket, ráadásul sokkal több időt tölthetnénk együtt, de hát ő hajthatatlan, én pedig nem tudok ellent mondni hatalmas barna szemeinek. Amikor pedig bejelenti, hogy a magángépén utazunk, azonnal meggondolom magam, sokkal lelkesebbé válok. Az út elviekben másfél óra Dijonig, onnan pedig egy óra Arbois-ba, ha autót bérelünk - ami már megtörtént. Nagyvonalúan megajándékoztam magunkat egy Range Roverrel, ami titokban a kedvenc autóm, Liam pedig nem bánta, mikor közöltem vele.

  Az út viszonylag hamar elsuhan, bár Arbois felé kétszer sikerül eltévednünk. A végn Zayn megkönyörül rajtunk és elénk jön. Nincs egyedül, Niall, Harry és Louis is elkísérik, hogy utána átcuccoljanak a mi autónkba és együtt kövessük vissza a birtokra az arab énekest. Kínosan érzem magam, ugyanis személyesen egyiküket se ismerem, ők pedig úgy tűnik több mindent tudnak rólam, mint szeretném. Igen, a műlábról is, ami eléggé meglep, de nem tehetek már ellene semmit. Mindhárman nagyon lelkesek, főleg Niall, aki a hátam mögött ül és nem restell hátulról átkarolni, mire meglepetésemre Liam rászól, hogy engedjen el. Kíváncsian nézek rá, de csak vállat von és vezet tovább.

  Szerencsésen és további incidensek nélkül érkezünk meg a hatalmas villába, ami egy több hektáros szőlős birtok kellős közepén van felhúzva, amihez az út egy kétszáz méteres, fákkal szegélyezett behajtón át vezet. A ház grandiózus, hófehér, karamell színű szegélyekkel, méretes ablakokkal és egy széles lépcsővel a bejáratig. Az udvaron még van egy csűr és egy másik nagyobb épület, amiről később kiderül, hogy ott lesz maga a fogadás tartva, valamint parkoló, amiben több márkás autó is be van parkolva. Ide csatlakozunk mi is, majd kiszállunk és végre szemügyre vehetek mindenkit, ugyanis mikor bevágódtak az autóba, nem sok esélyem volt rá.

  Louis áll hozzám legközelebb, teljesen feketébe öltözve, pár napos borosta fedi arcát, szemei pedig lágy mosolyának kihangsúlyozásai, amik kéken ragyognak a halvány napfényben. Mellette Niall áll, sötétkék kabátban, farmerban és méretes hótaposókban, kötött sapkája pedig jól a fejébe van húzva, nehogy megfázzon. Szélesen és elégedetten vigyorog, amivel kicsit zavarba hoz, de megpróbálok neutrális maradni, annak ellenére, hogy egységes bámulásuk igencsak megnehezíti a dolgomat. Végül is Harry marad utoljára, aki kötött garbóban, felkötött hajjal és szűk farmerben ácsorog, márkás csizmája orrán néhány pötty sár virít. Nem értem, hogy nem fagy le, bár orrának vörössége elárulja, hogy biza ő is fázik. Pár pillanat múlva a vőlegény is megjelenik, arcán rosszalló grimasszal.

- Remélem a nászajándékom méregdrága, mert ezt senki másért nem csináltam volna meg! Szerencsétek van Aliisaval, akinek arany szíve van és rákényszerített.

- Akkor neki jár az ajándék! – vág vissza Liam, mire mind felnevetünk.

- Zayn Malik, örvendek – nyújt kezet, nem szentelve további figyelmet a mellettem ácsorgó énekesre, ugyanis sokkal érdekesebb dolgot talált, engem. 

- Christina Woods – fogadom el a felém nyújtott kezet, aminek helyét hamarosan egy újabb, méretesebb tenyér foglalja el, amitől kicsit meglepődöm, főleg mikor a végtagról kiderül, hogy Liamhez tartozik. – Öhm..?

- Menjünk be – válaszolja egyszerűen, a többiek pedig csintalan mosolyokat osztanak meg egymás között, amit nem tudok hová tenni, de követem őket minden további nélkül.

  A ház belülről még csodálatosabban néz ki, mint amire a külseje utal. Minden a gazdagságról árulkodik, márvány padló, széles lépcső az emeletre, több tágas, világos helyiség, melyekben emberek sürögnek, készülnek az esküvőre. Az első ember, akivel találkozom, az maga a menyasszony, aki gyönyörű, a szó minden értelmében. Magas, szőke és hatalmas kék szemei vannak, alakja pedig irigylésre méltó, Zayn mellett állva pedig igazán ragyog. Kötött pulcsit és farmert visel, lábán pedig bélelt gumicsizma, ugyanis ezek szerint nem gond, ha betopogjuk az egész házat sárral, vagy hasonlóval.

- Annyira örülök, hogy el tudtatok jönni! – üdvözöl minket töretlen jókedvvel. – Aliisa vagyok, Zayn menyasszonya – mutatkozik be nekem, majd mielőtt én is hasonlóan cselekedhetnék, már át is ölel.

- Christ-Christina – nyögöm meglepetten, mire kicsit hátrébb lép tőlem és alaposan szemügyre vesz. Majdnem tíz centivel magasabb nálam, ami nem is olyan nehéz, ha az ember ilyen törpe, mint én vagyok.

- Azt hittem Liam csak viccelt, mikor azt mondta tündéri lányt talált magának, de nem csalódtam az ízlésében. Mindenképpen nagy előre lépés Sophia óta. Téged máris jobban kedvellek – csacsog, mire Liam testtartása látványosan megváltozik, arca pedig kellemes karmazsinvörösbe burkolózik.

- Ezt mondta volna? – fordulok az énekes felé, aki beletörődötten hajtja le fejét és egyidejűleg csóválja is.

- Ó, ha csak ezt mondta volna – legyint Aliisa. - Majd elmesélem, de most menjünk, mert biztosan fáradtak és éhesek vagytok. Meg aztán meg kell ismerkedned még pár emberrel, akik itt vannak, és akik rengeteg cikis történettel fognak traktálni az elkövetkező három nap során.

- Remekül hangzik – bontom ki kabátomat, majd akasztom a fogasra, ami már így is túlságosan zsúfolva van bundás holmikkal.

  Óriási nappaliba vezet minket, ahol egy barna hajú lány babusgat egy pár hónapos csöppséget, valamint egy halvány szőke hajkoronával rendelkező, szeplős lány játszik két másfél év körüli kisgyerekkel. Amint meghallják érkezésünk, azonnal felénk pillantanak, alaposan zavarba is hozva ezzel, ugyanis mindketten különleges szépségek, amihez képest én túlságosan átlagosnak érzem magam. A szőkének jég kék szemei vannak, amit a szolid smink csak még inkább kihangsúlyoz. Természetesen azonnal felismerem, hisz az elmúlt két évben minden zenei gálán és újság címlapján megjelent, mint az egyik legnépszerűbb sztár, akinek rajongótábora egyre nő, köszönhető ez az legutóbbi albumán lévő fél tucat szerelmes dalnak, amiről a kritikusok úgy nyilatkoztak, hogy  az elmúlt évtized mondhatni legszebb balladái. Mosolya lágy és barátságos, a kisfiú pedig, aki épp a hátára csimpaszkodik, még hasonlít is rá, főleg tejfehér, bongyor hajacskájával.  A másik kicsi vöröses szőke, ő az ölében ül, az egyenes következtetés pedig, hogy Niallnek van legalább egy eltitkolt gyermeke és egy gyönyörű felesége. A másik lány valamivel átlagosabb kinézetű, ami mégis különlegessé teszi, az széles mosolya és végtelen számú fülbevalója, valamint csillogó barna szemei és rakoncátlan tincsei. 

- Christina, hadd mutassam be neked Lora Andresont és Joanna Metzgert. A kis szöszi, Lora, Niall barátnője már másfél éve, akit remekül tud titokban tartani, annak ellenére, mennyire is szószátyár igazából. Sajnos az ő kapcsolatuk túl komplikált, hogy átlagos halandók, mint mi, megérthessük.  Jo pedig a barna, nyilván, ő Louis kislányát, Melody-t tartja a kezében, ne érts félre semmit. A másik két rosszaság pedig Doris és Ernest, szintén Louis-hoz tartoznak, a kistestvérei. 

  Ezzel így gyorsan magyarázatot is ad a helyzetre, bár arra nem számítottam, hogy a srácok családtagjai is eljönnek. Ha pedig ez igaz, akkor az azt jelenti, hogy Liam szülei és testvérei is az esküvőn lesznek, ami fura nyugtalanságot csempész bensőmbe, főleg mivel nem is vagyok az énekes barátnője, mégis mindenki úgy kezel.

- Örvendek – integetek feléjük, amit ők is viszonoznak.

- Nemsokára felszolgáljuk a vacsorát, ugyanis szerettünk volna megvárni titeket. Az anyukák már ezerrel sürögnek a konyhában. El tudod képzelni mi történik, ha hat édesanya összefog és megrohamozza a konyhát. Szerintem egy regimentnek elég ételt főztek, de semmi gond, mert vagyunk is annyian...Ha nem többen – magyaráz Aliisa.

  Louis idő közben átvette kislányát, akivel remekül néznek ki együtt, és leültek a kanapéra, hogy apa lánya időt tölthessenek együtt. Niall barátnőjéhez sétált és megcsókolta. Annyira édesek együtt, hogy az kimondhatatlan, én pedig teljesen kívülállónak érzem magam, főleg mikor Harry is csatlakozik kedveséhez, akivel kiegészítik egymást, ugyanis míg ő magas, széles vállakkal és hosszú végtagokkal, addig a lány törékeny és finom vonásokkal rendelkezik. 

  Kellemetlen érzés kerít hatalmába, hisz én itt senkit nem ismerek, mégis úgy kezelnek, mintha bele tartoznék a kis csapatukba, ami nem igaz. Belecsöppentem egy párkapcsolati Kánaánba, ahol mindenkinek van valakije, akihez tartozik, még akkor is ha Louis esetében csupán kislányáról van szó, hisz élete szerelmét elvesztette, ám karjaiban annak a szerelemnek gyümölcsét tartja, míg én semmi hasonlót nem mondhatok el magamról. Egy párkapcsolati zsákutca vagyok. Minden kapcsolatom csúfos véget ért, most pedig egy rakás boldog ember társaságába kerültem, ami irritál. Nem rosszindulatból mondok ilyet, hanem egyszerűen azért, mert egy idegen környezetre nehezebben reagálok.

  Szeretnék már a szobámban lenni egy kicsit, hogy kifújhassam magam, esetleg lezuhanyozzak és átöltözzek, de erre egyelőre nem látok esélyt. A konyhába vezényelnek minket, ahol sikerül megismernem a srácok anyukáit és Harry nővérét is, aki a világ egyik legenergikusabb személye, ha mondhatok ilyet, ugyanis azonnal a nyakamba ugrik és pozitív energiákat sugároz magából. Karen, Liam édesanyja, annyira aranyos és kedves, megölel és megpuszil, majd biztosít róla, hogy soha nem gondolta volna, hogy az ő kisfia egy ilyen aranyos lányt talál magának. Itt kicsit megrökönyödöm, hisz azért szólhatott volna legalább az anyukájának, hogy nem vagyok igazából a barátnője, de ezzel még várnom kell, legalább addig, míg kettesben maradunk, de akkor gondoskodom majd róla, hogy megjegyezze a leckét, amit kapni fog.

  Szerencsére Aliisa észbe kap és a szobánkba vezet minket. Igen.. Közös a szobánk, egy ággyal, valamint közös fürdőszobával, szekrénnyel és tulajdonképpen mindennel. Majdnem visszafordulok és külön hálót követelek, de már késő... A szőkeség ránk zárta az ajtót és kettesben maradunk. Liam kicsit zavarban van, azonnal az ágyra ül, tenyereibe temeti arcát és kifújja a levegőt.

- Igazán szólhattál volna nekik, hogy csak a munkám miatt játszunk meg magunkat... Nem vagyok a barátnőd, Karen mégis biztosan már a következő esküvőre készül a társaságban, ami a mienk lesz. Liam... Ezt nem így kellett volna... – kezdem el kiosztani, dorgálásom hangneme mégsem olyanra sikerül, amilyenre tervezem.

- Tudom... De amint megemlítettem neki a neved, azonnal fellelkesült és elkezdett nonszensz dolgokat fecsegni....és...ahhh...egyszerűen sajnáltam elrontani a jókedvét. Ígérem megmondom neki... Csak tudod, Sophia után azt hitte, hogy nem találok magamnak senkit, főleg nem azok után, hogy úgy átvert egész idő alatt, utána meg játszotta a megbántottat... 

- Liam... Ez nem jó így – ülök mellé, majd arcát óvatosan tenyerembe fogom és felém fordítom, ezzel arra kényszerítve, hogy rám nézzen.

- Sajnálom, hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak. Nem gondoltam volna, hogy mindenki ennyire fel van dobódva itt. Még Louis is nevet és mosolyog, amit El halála óta annyira ritkán tesz. Azt hiszem kihozod az emberekből...

- Mit?

- Sokkal vidámabbak lesznek a közeledben – suttogja, majd kicsit közelebb hajol hozzám, így megérzem parfümének markáns illatát.

- Veled is ez történt? – kérdezem tovább csökkentve a távolságot kettőnk között.

- Így is mond.. – mondja szaggatott lélegzettel, ajkainkat pedig csak pár centiméter választja el, amikor kivágódik az ajtó és Niall robban be rajta, szőke energiabomba formájában, hogy bejelentse, kész a vacsora, megjelenésével pedig teljesen tönkreteszi az egész jelenet hangulatát, csupán két piruló felet hagyva maga után, hogy utána még csak egymásra se merjünk nézni egész étkezés alatt. Köszi, Niall...