L I M E R E N C E

"Theres a world we've never seen Calling out for you and me" Linda Storm   A nővérem és én mindig is elválaszthatatlanok voltunk. Azon a nyáron sem volt ez másként, amikor minden elkezdődött. A szüleink azt szerették volna, ha nem egyedül költözöm el otthonról és nem egyedül vágok bele a nagybetű életbe. Szinte még gyerek voltam, alig érettségiztem le, az egyetem, ahová felvettek pedig New Yorkban volt, így oda kellett költöznöm. Természetesen nagyon izgultam, hisz ez volt az első alkalom, hogy elhagytam Washingtont, vagy akár az államhatárt, de bátran vágtam bele, míg nővérem konkrét idegbajt kapott, minden pillanatban, mivel neki nehezebb volt. A munkáját ott kellett hagynia, hogy velem tudjon jönni és a barátait is, meg Ashton-t, a pasiját, akivel még a nyár elején úgy beszélték meg, hogy a távkapcsolat működni fog, de rádöbbentek, hogy annyira mégsem lenne egyszerű, ezért egy héttel az indulás előt...

Először is mindenkinek üdv ismét! Másodszor pedig nem tűntem el teljesen, sőt nagyon szorgos időszakon vagyok túl, ami azt jelenti, hogy kedden (amit nagyon remélek, hogy legalább annyira vártok mint én) újra hivatalosan is aktív lesz a blog és minden héten egy résszel jelentkezem. Amint már gondolom észrevettétek a kinézet tejesen megújult, ami az én két kicsi kezem munkája, a trailer-t és karaktereket pedig már meg is szemlélhetitek a megfelelő menüpontok alatt. A főszerepkőt hosszas keresés után választottam ki és végre az én örök jobb kezemmel is elsőre egyet értettünk a karakter-t megszemélyesítő Elle Fanning-ben. A férfi főszereplő nyilván az én édes drága Haroldom lesz, ki más? A képek maniplulálását is gyakorlom szorgosan, szóval ebben a blogban határozottan több lesz a közös kép a két főszereplőről. Azt hiszem mindent elmondtam, szóval jöhet egy kis kedvcsináló! Prológus( féleség )   Linda az egyetem miatt hagyta ott szülővárosát, hogy balett táncos le...

A blog szünetel Július 29.-ig

Kedves, Drága, Pótolhatatlan Olvasóim! Olyan szintű írói krízisbe kerültem, hogy napok óta csak idegesen kopogtatom a billentyűzetet és nem jutok döntésre a jelenlegi történet folytatásával. Tudom hová szeretnék kilyukadni, de egyszerűen nem tetszik, amit kitalálok. Valahogy sikerült olyan környezetet kialakítanom, amitől frászt kapok és nem tetszik, amit csináltam. Ha tehetném most jól megverném magam, mert egy remek ötletet cs*sztem el és most nem tudom visszacsinálni, mert kitörölni nem akarom. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy megtartva a jelenlegi szereplőgárda nagy részét új történetbe kezdek bele, ami nem a tőlem megszokott tökeredeti fikció lesz, viszont még nem találtam ki konkrétan, de az elmúlt két hétben kivégeztem az Ötven Árnyalat trilógiát és belefogtam a Crossfire könyvekbe is, azok is segítségemre lesznek, de csupán a háttérsztori kiötlésében, nem pedig a konkrét alapsztoriban. (azt egy másik történethez tartogatom, amivel mellesleg remekül haladnék, ...

Csak egy szokásos este…    Ez a bár semmit sem változott, már három éve, hogy ide járok de még egy asztal sem tevődött más helyre, egy szék sem mozdult el eredeti helyéről. Három évvel ezelőtt is Ben volt a pultos és pont ilyen pohárba töltötte a whiskyt amiből most is éppen iszok. Egy magas ,jóképű, sármos férfire tévedt a tekintetem, ő a pult másik felén ült és ugyanazt a májmérget fogyasztotta mint én. Éreztem ahogy izzó kék szemeivel megvizsgálja az arcom, majd egy pillanatra lejjebb téved tekintete, ruhám alaposan dekoltált felső részére. Kicsit szégyenkezve pillantott újra poharára, de végül újra kísértésbe esett. Én gyengéden beleharaptam ajkaimba majd a keresztbe tett lábamat leemeltem a másikról és leszálltam a székről, lassú, nőies lépteket tettem kiszemeltem felé, mire kicsit idegesen kihúzta magát majd beletúrt a hajába. Nem kellett több, hogy rájöjjek nem egy nagymenő felé vezetnek lépteim. Tudtam, hogy nem kell mondjak egy szót sem, hiszen a pillantásom min...

   Először is, mindenkit üdvözlök, aki elolvassa ezt a bejegyzésemet, ami nem résszel, vagy magával a bloggal lesz kapcsolatos, viszont úgy érzem meg kell tennem, mert nagyon de nagyon ideges vagyok és ha ideges vagyok, akkor írásrohamom támad és ezért, most leírok mindent, ami a fejemben van, még akkor is, ha nagyjából semmi értelme nem lesz és sokan haragudni is fognak, mert nem értenek egyet.    Tehát, a téma, amivel ez a bejegyzés fog foglalkozni az a drogbotrány lesz, ami Louis és Zayn körül gyűrűzik, jó néhány napja. Akinek még nem lenne nyilvánvaló, kiszivárogtatták azt a videót, amin Zayn épp rágyújt egy füves cigire, Louis pedig a rendőrségről és a dolgok illegalitásáról viccelődik, a biztonságiak pedig, akik a kocsiban ülnek semmit nem tesznek, sót, szerintem még jól is szórakoznak a két huszonéves énekes beszívott viselkedésén. Nagyjából ennyi lenne a lényeg, ami világméretű " katasztrófát " robbantott ki a rajongók és a média körében. Természetesen s...

V.G. (zene a részhez)    A szoba ajtaját halkan nyitom ki, ugyanis tudom, hogy még alszanak. Mosolyogva dőlök neki az ajtófélnek, úgy figyelem tíz hónapos kislányunkat és férjemet, ahogy a takarókba gabalyodva alusszák az igazak álmát. Bizony. Idáig is eljutottunk. Hosszú és kemény út volt, de megtörtént, hisz már maga a tény, hogy terhes maradtam egy kisebb csodának tudható be, hisz a betegségem miatt különböző vizsgálatokon és kezeléseken kellett túlesni, hogy egyáltalán próbálkozhassunk. De nem adtuk fel és most, öt kemény év és rengeteg nehézség után a siker bizonyítéka itt fekszik egy hatalmas francia ágyon, Harry karjaiban.  -  Viki, szerintem gyere le, mert fel fogod őket ébreszteni! - lép mellém Anne, aki pár napja nálunk lakik, mert úgy döntött, nem bírok egyedül a két gyerekkel. -  De olyan édesek - magyarázom, miközben lefelé haladok a lépcsőn. -  Tudom, de ha felébrednek, akkor már fele annyira lesznek azok, szóval inkább ne ...