Ugrás a fő tartalomra

Életjel + kis ízelítő az új történetből

Először is mindenkinek üdv ismét!
Másodszor pedig nem tűntem el teljesen, sőt nagyon szorgos időszakon vagyok túl, ami azt jelenti, hogy kedden (amit nagyon remélek, hogy legalább annyira vártok mint én) újra hivatalosan is aktív lesz a blog és minden héten egy résszel jelentkezem.
Amint már gondolom észrevettétek a kinézet tejesen megújult, ami az én két kicsi kezem munkája, a trailer-t és karaktereket pedig már meg is szemlélhetitek a megfelelő menüpontok alatt. A főszerepkőt hosszas keresés után választottam ki és végre az én örök jobb kezemmel is elsőre egyet értettünk a karakter-t megszemélyesítő Elle Fanning-ben. A férfi főszereplő nyilván az én édes drága Haroldom lesz, ki más?
A képek maniplulálását is gyakorlom szorgosan, szóval ebben a blogban határozottan több lesz a közös kép a két főszereplőről.
Azt hiszem mindent elmondtam, szóval jöhet egy kis kedvcsináló!

Prológus(féleség)


  Linda az egyetem miatt hagyta ott szülővárosát, hogy balett táncos lehessen, ezt pedig az államok egyik legjobb egyetemén tehesse, a New York-i Juilliardon, ahová ösztöndíjjal felveszik. Egyedül nővére tart vele, hogy vigyázzon kishúgára, ám amikor a lány belecsöppen a város felső tízezrébe egy adománygyűjtő esten, az úgy vonzza magába, akár egy fekete lyuk, aminek a legalján ott vár rá egy csodaszép, zöld szemű fiú, aki az első pillanatban elvarázsolja a lányt angyali szépségével és érzéki mosolyával. Linda meg sem próbál ellenállni a csábításnak, ám mikor kiderül a fiú szörnyű titka legszívesebben elmenekülne. Otthagy mindent, de a következő nap egy olyan ajánlatot kap, amit nem hagyhat ki, már csak azért sem, mert a családjának minden centre szüksége van.

  Elfogadja Robin Twist ajánlatát, hogy így segítsen a szülein és a nővérén. Megbánhatja? Nagyon nagy rá az esélye. Minden pillanatát élvezi? Az elsőtől kezdve. Vonzza a veszély, amit a csodaszép zöld szemek és a fényűző élet nyújtanak, mindeközben új barátokat szerez és egy szerencsétlenségből kifolyólag még nővéréhez is sokkal közelebb kerül. Linda csak táncolni szeretett volna, de nem tudhatta, hogy élete legnagyobb kalandja veszi kezdetét.Szerelem. Bánat. Csalódás. Szenvedély és mindent felperzselő, lángoló érzelmek, melynek útjába semmi sem állhat.

***
Ez lett volna az én kis bevezetőm, a tényleges nulladik rész pedig kedden érkezik, viszont ezzel nem tudtam már várni. Remélem nagyon nagyon tetszett nektek. Hagyhattok véleményt, ha szeretnétek és iratkozzatok fel bátran.
Sok millió puszi :*
C.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Közérdekű közlemény!!

Kedves muffinocskáim! A blogot, minden történetével együtt, szép lassan át fogom pakolászni Wattpadra, mivel az a platform sokkal inkább fekszik nekem, több különféle írásomat tudom publikálni, és szabadabban tehetem ezt, már amennyire én aktív vagyok. Több fanfomban is elkezdtem munkálkodni, többek között Trónok Harca és K-pop, amihez konkrét hozzájárulásom még egy-egy novellában merül ki, de már azokat is olvashatjátok Wattpadon. Ha van még olyan, akit érdekelnek az írásaim, és szívesen elolvasná, azt tárt karokkal várom. Balogh Boglárka Igen, jól látjátok, a saját nevem használom, kinőttem már az álnevekből, más cukiságokból.  Mindenkinek kívánok szép nyarat, és remélem viszont láthatjuk egymást Wattpadon.  Millió puszi!

Első rész

Kedves, drágáim! Meghoztam az első részt, vagy tekintsétek bevezetésnek az egész történetbe. Nem az a lényeg. Előre bocsájtom, hogy nem sok vérontás és tömeggyilkosság van benne, inkább csak a történések szép lassú csordogálása. Remélem azért tetszeni fog nektek, mert én nagyon megszerettem. Millió ölelés! C. 1 st   Mikor felébredtem, tudtam, hogy bajban vagyok. A helység, ahol magamhoz tértem sötét volt és borzalmas szagot árasztott. Minden testrészem fájt, kezeim pedig valami hideghez voltak erősítve. Bal szememet nem tudtam kinyitni, számban pedig a vér már oly jól ismert, rezes ízét éreztem. Sikoltani akartam, de már megtanultam elég korán, hogy az semmi jóhoz nem vezet.    Egészen kicsi voltam, mikor arra ébredtem, hogy a házunk alagsorában egy férfi sikoltott, mint egy kislány. Anya azt mondta, hogy apa megint hazahozta a munkáját, de nem értettem. Akkor még azt hittem, hogy fogorvos és azért van olyan hangzavar odalenn, mert félnek a dokitó...

Hetedik

Aloha, manókák! Meghoztam a novella utolsó részét, amit remélem mind kicsattanó örömmel fogadtok, ugyanis ez a cseresznye a sundae tetején, ugyanis kis cuki lett, bár ez szerintem már senkit nem lep meg. Az új blogomra tessenek bekukkantani, ugyanis fenn van az első rész, a linket pedig az oldalsávban megtaláljátok. Persze, semmi nem kötelező, de ezen a blogon most egy rövid ideig nem lesznek friss részek, legalábbis míg ki nem találom, hogy mit kezdjek az éppen a fejemben lévő ötletekkel. Akármilyen meglepő, van belőle egy pár. A mihamarabbi viszont látásig! Millió puszi! C. 07.   Majdnem egy fél év telt el, hogy utoljára beszéltem Louis-szal. Amikor a szerződésem felbontottam megkért, hogy ne menjek el, de akkor ez tűnt a helyes megoldásnak. Azóta felvettek könyvelőnek egy kisebb vállalathoz Londonban, így beköltöztem a fővárosba. A lakás egyelőre csak dobozokból és zsákokból áll, a bútorokon még rajta a szállításkor ráaggatott csomagolás, legalább is a legtöbb...