Ugrás a fő tartalomra

2. Rész

V.G.

(17) Tumblr
- Csak egy narancslevet, legyen szíves. - mosolygok a pincérre aki azonnal el is siet.


   Egy fél órája várok a barátnőimre, hogy méltóztassanak megjelenni a megbeszélt időbe és mivel a pincér már nem hagyott békén, rendelnem kellett valami, még akkor is, ha egyáltalán nem vagyok szomjas, ráadásul egy félliteres ásványvíz itt lapul a táskámban.

-  Bocsi, de elhúzódott a felvételi az egyetemen. - huppan le mellém Ann.
-  Semmi baj, nem vártam annyira sokat... - füllentek, mivel tudom, hogy velem ellentéten, neki igen is fontos az egyetem.
-   Detty merre van?
-  Nem hallatott még magáról. Gondolom valamerre a városban kóricálhat.Fel kellene hívjuk.
-  Á, majd beesik. Lehet letámadott valami srácot és épp az első randin vannak. - kuncog a markába, majd egy laza intéssel odahívja magunkhoz a pincért, aki elámulva mered csodaszép barátnőmre.

   És valóban. Ann fantasztikusan néz ki a shortjában és testhez álló, ujjatlan felsőjébe, amit mellesleg egy butikból csent el még egy évvel ezelőtt. Na igen, nem szép dolog. A haja szoros kontyban díszíti a fejbúbját és a sminkje is tökélete, nem hivalkodó, de mégis figyelemfelkeltő. Nem szoktam bevallani, de a triumvirátusunkból magamat tartom a legegyszerűbbnek és a legszürkébbnek. Persze ez a többiek szerint nem így van, csak meg kellene tanulnom sminkelni magam. Naná, hogy ez sosem fog megtörténni. Nincs tehetségem a csajos külsőben. inkább vagyok pasisan elegáns, mint csajosan szexi.

-  Lányok, nem fogjátok elhinni kibe botlottam az utcán? - csap az asztalra Detty, mire mindketten összerezzenünk.
-  Nyilván egy tornádóval, mivel elég szar a hajad... - biggyeszti le ajkait Ann.
-  Az nem annak, hanem a hajszárítómnak a hibája. Amúgy pedig ha érdekel titeket Niall Horan a városban van...
-  És ennek mondnia kellene valamit? - emelem rá a tekintetem.
-  Igen, de ha rólad van szó nem haragszom meg. - legyint és szembe ül Annel. - A parkban volt és egy német juhászt sétáltatott...Olyan észbontó volt. - ábrándozik tovább.

  Mivel semmit nem értek a párbeszédükből és totál nem is érdekel, ezért inkább nézelődök egy kicsit.Majdnem velünk szemben egy srác ül egy kislánnyal, aki éppen pisztáciával eszi le magát, nagyon édes. A srácban semmi különöset nem találok, kivéve a tetoválásait a karján.A történetükre kíváncsi lennék. Fehár ujjatlan inge látni engedi izmos vállait és kalapja alól kikandikálnak barna fürtjei, napszemüvege pedig sejtelmes zöld szemeket takar, szerencsémre pont láthattam őket. Ajkait mosolyra húzza, ahogy letörli a kislány ruhájáról a fagyit és egy puszit nyom az arcára. Vajon kije lehet a kislány?

-  Torie, ma este megyünk bulizni... Hallottad? - zökkent ki Ann.
-  Nem lehet, családi vacsora. - emelem fel a kezeim magam elé.
-  Ez komoly?! - kérdezik egyszerre.
-  Sajnálom lányok. Talán majd legközelebb.
-  De holnap megyünk strandra, ugye?
-  Ha végeztem a műszakommal, akkor mehetünk. - iszok bele a narancslébe.
-  Ó, remélem ott lesz Niall és a többi srác is. - ábrándozik Detty.
-  Persze, mert nyilván minden nap a strandra járnak. Nem gondolod, hogy van saját medencéjük, magas kerítések mögött? - könyökölt fel Ann.
-  Igazad van...
-  Mellesleg nekem hamarosan mennem kell, mert apa hazahoz egy csomó munkát és segítenem kell neki, meg aztán Tessa is megígértette velem, hogy vacsorát főzök.
-  Elég gáz, hogy te tartod el a családodat.
-  Csak néha vacsit főzök. Nem olyan nagy ügy ez.
-  De igen, főleg, hogy a mostohaanyád nem sok mindent dolgozik.
-  Ő a pénztáros a boltunkban, persze, hogy dolgozik.
-  Jó, nem mondtam semmit. Amúgy nekem is mennem kell, ki akarom még venni a mappámat a suliból. - áll fel Ann.
-  Menjetek csak nyugodtan, nekem is dolgom van. - tűri a füle mögé szőke tincseit Detty.
-  Niall kajtatása nem jelent dolgot. - cukkolja barátnőnket Ann.
-  Hé!
-  Csak viccelünk. Megyek, lányok. Majd holnap beszélünk. Jó szórakozást ma estére.
-  Nélküled nem lesz olyan, Baby. - puszil meg Detty és táskáját a vállára dobva már ragadja is karon Ann-t, hogy együtt mehessenek dolgukra.

   Lassan összekészülődök én is, fizetek, majd megyek haza. Otthon csend van, ez pedig zavar. A nappaliban benyomom a magnót elindul a kedvenc Beatles albumom, a Revolver. Feltekerem maximumra és elmegyek átöltözni. Lemosom a kevés sminkem és hajam oldalra fonom. Apa egyik kinyúlt pólóját és legginst veszek fel, majd visszatérek és Paul McCartney - val éneklem a Good Day Sunshine mámorító sorait. Remek délután lesz ez, még akkor is, ha nekem kell vacsit főzni.

H.S.

HARRY STYLES AWW ♥♥
-  Hát,haver ezt jól megcsináltad.- röhög Lou.
-  Nem kell szekálni. Igazából a kicsikkel még jobban be lehet csajozni.
-  Mintha neked kellene segítség. Most komolyan, meddig leszel bébicsősz?
-  Három hét,de keresek egy hivatásos dadát. Nem fogok lemondani a bulikról mikor most van egy kis szabadidőnk.
-  Jó ötlet. Ma este bulizni megyünk, remélem készen állsz.
-  De ti mit is kerestek a városban? Nem úgy volt, hogy mindenki hazamegy?
-  Már visszajöttünk. Nem hagyhatjuk egyedül a mi drága kicsi Hazzánkat.
-  Igazad van, mit is kezdenék én a négy hülye haverom nélkül.
-  Akkor este?
-  Ja, addig kitalálok valamit.
-  Ügyes legyél, ám! Nem egy prostira bízni az unokahúgod.
-  Fogd be,  az egyszeri eset volt és nem prosti volt.. - förmedek rá.
-  Jó, vettem a lapot. Este ott leszünk a hotelné, ahol rejtőzködsz.
-  Viszlát, Lou. - kuncogok és bontom a vonalat.

   Mikor leteszem a telefont, Marie szinte azonnal felpattan az ágyban és érdeklődve néz rám. Na mibe, hogy hallgatózott a kis fruska? Leülök mellé és meredünk egymásra.

-  Én is megyek veled buliba...Barry.
-  M, tudod, hogy nem lehet.
-  De miért nem?! Nem fogok inni, ígérem. - pislog őszinte átéléssel.
-  Tudom, hogy nem innál, csak ez a buli nagyfiúknak való.
-  És akkor én mit fogok csinálni?
-  Most rögtön? Lemegyünk és eszünk egy fagyit.

   Erre a kijelentésemre mintha feldobódott volna és is felejti a bulit. Felveszek egy ujjatlan inget és farmert, majd kalapot, napszemüveget és kész is vagyok. M tökéletesen van felöltözve, így magamhoz véve a tárcámat már mehetünk is. Kinn szerencsére mindenki annyira rohan, hogy nyugisan tudunk sétálni és cukrászda teraszán is csak három lány beszélget. Mindhárom szőkés hajú és nagyon csinos. De az egyik különösen felkelti a figyelmemet. Amíg a pincér kihozza a fagyikat, nekem van alkalmam jobban szemügyre venni a társaságot.

   Egyikük shortot és ujjatlan felsőt visel, haja pedig kontyba van fogva. Alakja tökéletes, formás mellek és kerek fenék, lapos has. Igazán kívánatos, de nem eléggé. A másik szőkeség nyári ruhában van, fején pedig kalap, ami alól szőke fürtjei omlanak a vállára. Az ő arcát nem látom, mert háttal ül, de nyilván ő is helyes. a harmadik lány számomra a legérdekesebb. Olyan, mintha magamat látnám mellekkel. Na jó, ez kicsit erős túlzás, de tényleg így érzem. Farmer és ujjatlan felső van rajta, azon pedig egy zakó. Táskája a szék karján pihen és pántja a földre ér, de mintha nem érdekelné. Alig van rajta smink és a haja sincs gondosan beállítva. Mondjuk ez utóbbi rólam nem mondható el, de attól még...

-  Barry... - suttog M.
-  Igen? - kapom oda a fejem.
-  A fagyi olyan finom! Edd a tiedet, mert elolvad.
-  Oké, de te is a tiedet.

  Már nincs időm többet bámulni a lányt, ugyanis M leeszi magát és nekem le kell töröljem a ruhájáról. Jókora foltot hagy a zöldes színű édesség, aminek a személyzet a hotelben nem igazán fog örülni. Egy puszit nyomok az arcára, hogy ne érezzen bűntudatot, és mire újra lenne annyi időm, hogy a lányra nézzek, addigra ő már távolodik a cukrászdától. Bele kell törődnöm, hogy ez ennyi volt... Viszont abban biztos vagyok, hogy ha újra látom, akkor beszélni fogok vele.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ez lenne a második rész, remélem tetszett. Köszönöm az előző részhez a pipákat, még ha keveset is kaptam.
Legyetek jók és talán holnap, vagy már csak az új évben jelentkezem az új résszel.
Puszi :*:*

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Közérdekű közlemény!!

Kedves muffinocskáim! A blogot, minden történetével együtt, szép lassan át fogom pakolászni Wattpadra, mivel az a platform sokkal inkább fekszik nekem, több különféle írásomat tudom publikálni, és szabadabban tehetem ezt, már amennyire én aktív vagyok. Több fanfomban is elkezdtem munkálkodni, többek között Trónok Harca és K-pop, amihez konkrét hozzájárulásom még egy-egy novellában merül ki, de már azokat is olvashatjátok Wattpadon. Ha van még olyan, akit érdekelnek az írásaim, és szívesen elolvasná, azt tárt karokkal várom. Balogh Boglárka Igen, jól látjátok, a saját nevem használom, kinőttem már az álnevekből, más cukiságokból.  Mindenkinek kívánok szép nyarat, és remélem viszont láthatjuk egymást Wattpadon.  Millió puszi!

Első rész

Kedves, drágáim! Meghoztam az első részt, vagy tekintsétek bevezetésnek az egész történetbe. Nem az a lényeg. Előre bocsájtom, hogy nem sok vérontás és tömeggyilkosság van benne, inkább csak a történések szép lassú csordogálása. Remélem azért tetszeni fog nektek, mert én nagyon megszerettem. Millió ölelés! C. 1 st   Mikor felébredtem, tudtam, hogy bajban vagyok. A helység, ahol magamhoz tértem sötét volt és borzalmas szagot árasztott. Minden testrészem fájt, kezeim pedig valami hideghez voltak erősítve. Bal szememet nem tudtam kinyitni, számban pedig a vér már oly jól ismert, rezes ízét éreztem. Sikoltani akartam, de már megtanultam elég korán, hogy az semmi jóhoz nem vezet.    Egészen kicsi voltam, mikor arra ébredtem, hogy a házunk alagsorában egy férfi sikoltott, mint egy kislány. Anya azt mondta, hogy apa megint hazahozta a munkáját, de nem értettem. Akkor még azt hittem, hogy fogorvos és azért van olyan hangzavar odalenn, mert félnek a dokitó...

Hetedik

Aloha, manókák! Meghoztam a novella utolsó részét, amit remélem mind kicsattanó örömmel fogadtok, ugyanis ez a cseresznye a sundae tetején, ugyanis kis cuki lett, bár ez szerintem már senkit nem lep meg. Az új blogomra tessenek bekukkantani, ugyanis fenn van az első rész, a linket pedig az oldalsávban megtaláljátok. Persze, semmi nem kötelező, de ezen a blogon most egy rövid ideig nem lesznek friss részek, legalábbis míg ki nem találom, hogy mit kezdjek az éppen a fejemben lévő ötletekkel. Akármilyen meglepő, van belőle egy pár. A mihamarabbi viszont látásig! Millió puszi! C. 07.   Majdnem egy fél év telt el, hogy utoljára beszéltem Louis-szal. Amikor a szerződésem felbontottam megkért, hogy ne menjek el, de akkor ez tűnt a helyes megoldásnak. Azóta felvettek könyvelőnek egy kisebb vállalathoz Londonban, így beköltöztem a fővárosba. A lakás egyelőre csak dobozokból és zsákokból áll, a bútorokon még rajta a szállításkor ráaggatott csomagolás, legalább is a legtöbb...