Ötödik rész

Aloha!

Eltűntem röpke két hétre, mi az? Azért most mégis itt vagyok, új résszel, aminek remélem örülni fogtok és nem szeditek el a fejemet. A díjat, amit az előző rész után kaptam, nagyon szépen köszönöm Holly-nak, de már korábban is említettem, hogy nem szoktam díjakat kirakni.

Millió ölelés és szép hétvégét a kis kitartó harcosoknak az iskolapadokban. Pihenjetek sokat!!

Sokszor puszillak,

C.

05.

  Tudom...Tudom... Nem helyes, amit csinálok, de egyszerűen lehetetlen megállni, hogy ne húzzam be Harry-t koncert közben a színfalak mögé, és ne támadjam meg ajkait olyan hevesen, mintha az életem múlna rajta. Na nem mintha ő annyira ellene lenne a dolgoknak, azonban ilyet mégse kellene csinálni, miközben szegény Liam a lelkét is kiteszi, hogy húzza az időt mindenféle hülye viccekkel és bármivel, ami eszébe jut.

  Sajnos nem engedhetünk meg magunknak többet, mint pár elsietett csókot, ám ez is elég, hogy engem teljesen és végtelenül boldoggá tegyen. Egy hónapja lassan, hogy a húgom mást sem hall tőlem, csak azt, hogy mennyire jó Harry-vel, és igen, a piszkos részleteket sem hagyom ki, hadd féltékenykedjen. Persze, neki ott a barátja, de akkor is... ez Harry Styles, az ég szerelmére. Ha épp nem egy eszméletlenül förtelmes inget visel, akkor semmit, az pedig tökéletes. Egyszerűen tökéletes....

- Vissza kell mennem, kicsim – súgja ajkaim közé, amit szomorúan konstatálok, de akkor megjelenik az egyik biztonsági ember, akit minden koncerten kihozunk a sodrából.

- Még nem fejeztük be – harapok mohón alsó ajkába, mire egy csöndes morgással válaszol és visszarohan a színpadra, engem egyedül hagyva kusza gondolataimmal és az üres vágyakozással, hogy mihamarabb vége legyen már annak a fránya koncertnek és visszamehessünk a hotelbe, nyilvánvaló okok miatt természetesen.

  Egy hónap, nagyjából ennyi telt el a hoteles eset óta, de egyszerűen nem tudtunk ráunni egymás testére. Minden adandó alkalmat kihasználunk, hogy együtt lehessünk, minden értelemben. Olyan sok randin voltunk, hogy már meg sem tudom számolni, aminek a vége mindig az ágyban talált minket. Elmesélt magáról egy csomó dolgot, olyanokat is, amiket nem lehet internetről megtudni, például, hogy soha nem párosítja a zoknijait, mindig össze-vissza hordja őket, nagyon nagyon hiú és szeret pontos lenni. Otthon van egy méretes gyertyagyűjteménye, amit mindenhonnan összegyűjtött, ahol turnén voltak, amit mindenképpen meg akar mutatni, csak legyen egy kis szünet. Azt is megtudtam, hogy imádja a klasszikus zenét és mindenképpen be szeretne fektetni egy kisállatba, de nem meri bevállalni a sok utazás miatt.

  Azt is megtudtam, mondjuk ez már nem Fürtössel kapcsolatos, hogy Louis barátnője/életének szerelme hamarosan megszüli a kislányukat, csak napok kérdése, ami azt jelenti, hogy rövid időn belül lesz egy kis szabad idejük, legalább is pár nap, amit Lou a kicsivel és Eleanorral fog tölteni. Azt pedig arra akarom használni, hogy elrabolom Harry-t és együtt töltünk több időt mondjuk a berlini lakásomban és csak ketten leszünk, senki nem fog zavarni minket, én pedig végre valahára órákon keresztül élvezhetem a társaságát. Lehetőleg az ágyamban, lehetőleg meztelenül. Addig azonban még több rendezvényre is fel kell öltöztetnem, amik Londonban vannak, vagyis holnap hajnalban az egész bagázs utazik vissza az angol fővárosba.

- Ti aztán tényleg nagyon egymásra találtatok – szólít meg Aliisa, aki a semmiből tűnik fel, ezzel alaposan a frászt hozva rám.

- Nos, ki hitte volna? – válaszolok ironikusan, mire puffogva meglök.

- Ezt nem gúnyból mondtam. Tényleg nagyon édesek vagytok együtt, öröm látni, hogy ennyire megkomolyodott és egy hónap alatt annyit változott. Azelőtt sokkal felelőtlenebb és pontatlanabb volt. Most pedig mindig ott van a találkozókon, a megbeszéléseken, hozzá pedig úgy vigyorog, mint a befőtt, még akkor is, ha épp leszidják őket valami disznóságért, amit éppen elkövettek.

- És barátnői előttem voltak, nem?

- Rengeteg, szinte hetente vagy havonta más, de soha nem ennyire különleges a számára. Folyamatosan rólad beszél, semmi mást nem lehet hallani a szájábó, csak a te ódáidat. Komolyan fárasztó néha, de nagyon boldog vagyok, amiért ő is nagyon boldog.

- Ha nagyon fárasztó, akkor csak szólj rá. Szerintem nem esik baja, ha összeszidod kicsit.

- Nem fogom. Vicces úgy látni, hogy annyira az ujjad köré csavartad, mint valami kamasz gyereket. Tényleg lenyűgöző vagy.

- Én nem igazán vettem észre a változásokat – jegyzem meg tétován, mire ingatni kezdi a fejét, majd kedvesen rám mosolyog és a felém rohanó énekesre mutat, aki széttárt karjaiba zár, teljesen lesokkolva ezzel, bár nem haragszom érte.

  Pólója nedvesen tapad csupasz karomhoz, haja is hozzám tapad, de ezekért sem tudok rá haragudni. Boldogan simulok ölelésébe és suttogok vállába apró dícséreteket az ügyes fellépésért, mert mint mindig, most is zseniálisak voltak. 

- Ma este ünneplünk, nem is akárhogy – puszilja meg fejem búbját.

- Tudod, hajnalban indul a gépünk, szerintem pihennünk kellene inkább.

- Majd pihenünk a gépen, az út amúgy is tizenkét óra, még meg is unjuk, mire Los Angelesbe érünk.

- És mit csinálunk Los Angelesben? Úgy tudtam, hogy Londonba megyünk, mert van ott egy interjútok, meg gondolom szeretnél ott lenni, mikor Louis kislánya megszületik.

- Majd odautazunk meglátogatni őket, de a kórházban amúgy sem igazán tudunk mit kezdeni magunkkal. Be szeretnélek mutatni pár barátommal.

- Ezt mikor akartad mondani? A húgom reggel utazik Londonba, hogy találkozzunk – magyarázom mérgesen és kibontakozom az öleléséből, majd kérdőn nézek rá, remélve, hogy legalább elnézést kér, amiért nélkülem tervezett, de hiába várok erre, ugyais csak folytatja a tervezést, amiből nekem nagyon hamar elegem lesz. – Harry, nem mondtam, hogy veled megyek LA-be! A testvéremmel akarok találkozni, mert már több, mint egy hónapja nem láttam, nagyon hiányzik, a barátaidat pedig bármikor megismerhetem! Ha nélkülem akarsz menni bárhová is, akkor nagyon jó úton haladsz. Legalább kérdeznéd meg, hogy akarok-e egyáltalán menni! – Egyre hangosabban kiabálok, ami a kiürülő stadion zaján keresztül felkelti pár ember kíváncsiságát, főleg a bandatagokét, akik ijedten nézik a kitörni készülő vihart. – Legalább említetted volna, hogy változnak a tervek, de máris kihagysz a dolgokból, a hátam mögött megkerülsz és helyettem döntöd el a dolgokat! Tényleg azt gondoltad, hogy ennyire könnyen befolyásolható vagyok?!

- Jo, az ég szerelmére, fogd már be fél percre!! – kiabál rám, amitől összerezzenek, de továbbra is egyenesen állok.

- Oké, várom az elnézéskérésedet.

- Arra ugyan várhatsz! Azt hittem szívességet teszek, ha közös programot szervezek magunknak, de ahogy látom igazi profi vagy abban, hogy elszúrj egy romantikus hétvégét, amit már két hete szervezek, aztán véletlenül elszólom magam. A húgoddal beszéltem ma délután, míg te zuhanyoztál, nem jön Londonba, emiatt nem kell leordítanod a fejem. Szerettelek volna elvinni a kedvenc helyeimre, Louis pedig nem fogja bánni, ha nem lábatlankodom a kórházban, főleg mivel El amúgy sem lesz abban az állapotban, hogy látogatókat fogadjon, mivel veszélyeztetett terhes, vagyis pár napig teljesen le lesz gyengülve. Azt hittem örülni fogsz neki, de tudod mit? Menj a fenébe, amiért előbb veszed le a fejem, mintsem meghallgatnál! – kiabálja idegesen, majd egyszerűen fogja magát és otthagy.

  Azt nem állítom, hogy teljesen összetört a veszekedés, vagy zokogásban törtem ki, de azért eléggé lesokkolt. Csak állok és tűröm mindenki kíváncsi pillantását, remélve, hogy azért annyira nem volt durva, mint amennyire nekem annak tűnt. Pillantásom találkozik pár emberével, de gyorsan követem Harry példáját és kiviharzok a helyszínről, remélve, hogy találok egy csöndes kis zugot, ahol magam lehetek és mondjuk gondolkodhatok ezen az egészen, ami igazából egy butaság, mégis lelkiismeret furdalásom támad, amiért ráförmedtem anélkül, hogy végighallgassam.

  Egy hirtelen gondolattól vezérelve átvágok az őrökön és kilépek a Fokvárosi hűvös éjszakába. Elkezdem az utcákat róni, egészen addig, míg meg nem találom az első Saint Laurent üzletet, ami nyitva van, majd belépek. Engesztelő ajándékot akarok venni Harry-nek, és mivel tudom, hogy még mindig szerződése van ezzel a márkável, na meg persze továbbra sem nőtte ki a borzasztó ízlését az ingek terén, ezért bőszen nekifogok válogatni a drágábbnál drágább darabok között, míg végül megakad a szemem egy dzsekin, ami fekete, arany szegényekkel és gallérral, zsebe mellett is azzal van kivarrva. Ez egy tavalyi darab, de mivel nagyon nagy durranás volt, ezért még mindig forgalmazzák, én pedig természetesen belé szeretek, majd nem is nézve az árát kinézem a tökéletes méretet és megveszem.

  Mosolyogva sietek a hotelbe, még taxit is fogok, remélve, hogy még ott kapom Harry-t, nem ment el mérgében bulizni a többiekkel, de sajnos a közös szobánkba érve üresen találom azt. A csomagot a kávézó asztalra teszem, én pedig szomorúan elmegyek zuhanyozni, nem tudva biztosan, hogy mi lesz ezután. Tényleg rosszul érzem magam, amiért összevesztünk, ezért miután lezuhanyoztam írok neki egy üzenetet, amire nem válaszol. Megpróbálom párszor felhívni, de semmi válasz, egyenesen az üzenetrögzítő válaszol. Írok Niall-nak, remélve, hogy legalább ő a hotelben van, amiben nem is kell csalódnom, ugyanis tíz percen belül az ajtón kopog.

- Hoztam Coronat és nasit – köszön mosolyogva, amint ajtót nyitok.

- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? – kérdezem hálás mosollyal, majd a nyakába borulok, remélve, hogy nem zuhan ki. Szerencsére fel van készülve rám.

- Hallom elég csúnyán összebalhéztatok – kezd bele amint kibont egy sört és a kezembe adja, majd magának is bont egyet, amibe azonnal bele is iszik.

- Igen. Nélkülem szervezett programot, aztán azt várta, hogy el legyek alélva tőle. Komolyan azt hitte el fogok ájulni ettől a frenetikus gesztustól. 

- Lehet tényleg el kellett volna. Soha nem szervezett programot egyetlen csajával sem. Csak kedveskedni akart. Béküljetek ki. Nem jó ha anyu és apu veszekszenek.

- Nem veszi fel a telefont, továbbá eszem ágában sincs bocsánatot kérni. Annyi dolga lett volna, hogy kinyitja a csinos kis száját és közli a terveit. Nem akartam vele veszekedni, de nem szeretem, ha kihagynak a dolgokból, ráadásul a saját dolgaimat keverik meg.

- Tényleg nem akarok beleszólni, de nagyon ki volt borulva mielőtt elmentek bulizni.

- Ha tényleg az lett volna, akkor nem megy el, hanem megvár és megbeszéljük, mint az érett felnőttek. Erre elmegyek békülő ajándékot vásárolni neki, de nincs is a szobában – puffogom üvegem szájával játszva.

- Mit vettél neki? Láthatom? – lelkesedik be, mire előszedem a drága dzsekit és a kezébe nyomom. 

- A tied lehet, ha jó rád.

- Kell az ördögnek. Nem az én stílusom amúgy sem – tartja maga elé, közben valami tükröződő felületet keres, hogy megnézhesse magát. Borzalmasan állna neki, ráadásul nagy is rá. Nem vállban, hanem minden máshol.

- Akkor jó. Remélem nem csinál semmi hülyeséget ma este. Nagyon nem akarok vele még többet veszekedni, ez is olyan butaság volt. Mindketten hülyék voltunk, belátom, de akkor sem kérek elnézést. Valahogy megoldjuk.

- Ezt már szeretem. Most pedig kapcsoljuk be ezt a ketyerét, mert hoztam egy pár király filmet, amit meg fogunk nézni – tart elém egy hordozható memóriaegységet, amit USB kábellel már csatlakoztat is a tévéhez.

  Hajnali háromig nézzük a Halálos iramban részeit, mire végre kidől és a kanapén fekve elalszik. Betakarom, megpuszilom a homlokát és bemászok az ágyamba, hogy alhassak egy kicsit indulás előtt. Igen ám, csakhogy nem megy. Egyszerűen nem tudok elaludni, folyamatosan Harry-n meg azon a hülye összezördülésünkön jár a fejem, amitől inkább forgolódom, mint nyugodta fekhessek. Előveszem telefonom, de nem hívom fel páromat, ha még mindig az, hanem inkább szétnézek az interneten. Nagyjából két perc múlva derül ki, hogy ez borzasztó döntés volt, ugyanis az egyik bulvár oldal főcíme teljesen lesokkolt. Harry Styles máris leváltotta barátnőjét?! :o Úgy olvasom el a cikket, mint egy mániákus, azonnal a képeket keresve, amiket meg is találok. 

  Tényleg Harry szerepel rajtuk, valami éjszakai szórakozóhelyen vannak, egy magas, fekete hajú lány pedig félreérthetetlen pozícióban riszálja előtte magát. Fogalmam sincs ez, hogy került ilyen hamar nyilvánosságra, de nem is ez a lényeg, hanem az utolsó kép, ami megcsókolja a lányt. Azt hittem az elsőknél nem lehet rosszabb, de nyilván tévedtem, hisz ez végleg összetör. Könnyeim peregni kezdenek, telefonomat pedig a földre dobom, ahol hangos puffanással szétesik. Mocorgást hallok a kanapé felől, de nem tudom rávenni magam, hogy lámpát gyújtsak, csak ülök a sötétben, csöndesen szipogva, egészen addig, míg Niall rám nem talál és magához nem ölel, nagyon-nagyon szorosan, méretes kezével pedig körkörösen simogatja hátamat.

- Megcsalt – szipogom vállába.

- Biztosan részeg volt, veszekedtetek...Minden pasi ezt csinálja...

- De...én...nem akartam ezt. Tényleg nem akartam, hogy idáig elljussunk. Azt hittem soha nem fogjuk bántani egymást, erre nézd meg. Igazad volt, leégett a kanóc...vége van.

- Ne mondj ilyet. Ilyen könnyen nem adhatod fel. Az a csaj szerintem fele annyit nem ér, mint neked egyetlen lábujjkád, ezt Harry is tudja, de most nagyon mérges, akivel pedig lefotózták jókor volt jó helyen. Ha kell saját kezemel verem be Haz képét, de nem szakíthattok. Még nem... Alig randiztok másfél hónapja, ami köztetek van...az olyan különleges és szenvedélyes, hogy egyszerűen nem érhet véget. Hallod?

- Köszönöm, Niall... – puszilom arcon.

- Erre valók a barátok, te kis buta. Most pedig aludjunk, mert a gépen úgyse fogunk tudni.

- Igazából...Már nem vagyok álmos. De ha te akarsz, akkor aludj csak – vallom be, majd kimászok a takarók alól és lámpát kapcsolok, amivel majdnem megvakítom az énekest.

- Én alszom, de te foglald le magad nyugodtan – mondja és bemászik a helyemre, magára húzva a paplant, onnan kukkolva, ahogy előhúzom bőröndömet és nekilátok pakolni, mert tudom, hogy a reptérre Harry nélkül fogok kimenni, reménykedve benne, hogy csak akkor találkozunk, mikor az interjúkra öltöztetem őket.