Ugrás a fő tartalomra

OFF, de nekem nagyon fontos.

Aloha!

Tehát, akik ismernek, azok pontosan tudják, hogy mennyire fontos nekem a Forma 1, egészen pontosan annyira, hogy bloggerkedésem kezdetén Sebastian Vettel FanFictionokat írtam, elég szép számban. Azonban most mégsem ez a lényeg, hanem az, hogy egy kis bejegyzéssel szeretném kifejezni együttérzésem, ugyanis ma hajnalban elhunyt az egyik versenyző, aki hosszú időt töltött kómában, majd végleg feladta.
Jules Bianchi egy nagyon tehetséges újonc volt, akihez mindenki sok reményt fűzött, azonban egy baleset után kómába esett, és annak ellenére, hogy a felépülés útjára lépett az elmúlt hetekben, hajnalban mégis feladta a szervezete a küzdelmet és elhunyt.
Szóval csak szeretném, ha megemlékeznénk közösen róla, még ha nem is tudja mindenki, hogy kis is volt ő.
Köszönöm, hogy végig olvastad, ha megtetted!


** A következő rész a megszokott módon hétfőn érkezik, addig is ölelek és csókolok mindenkit!
C.

Megjegyzések

  1. Unknown2015. július 20. 1:35

    Lassítania kellet volna annál a sárga zászlónál... 😞😢 egy ujjabb fantasztikus versenyzőt, embert veszített el a világ...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Közérdekű közlemény!!

Kedves muffinocskáim! A blogot, minden történetével együtt, szép lassan át fogom pakolászni Wattpadra, mivel az a platform sokkal inkább fekszik nekem, több különféle írásomat tudom publikálni, és szabadabban tehetem ezt, már amennyire én aktív vagyok. Több fanfomban is elkezdtem munkálkodni, többek között Trónok Harca és K-pop, amihez konkrét hozzájárulásom még egy-egy novellában merül ki, de már azokat is olvashatjátok Wattpadon. Ha van még olyan, akit érdekelnek az írásaim, és szívesen elolvasná, azt tárt karokkal várom. Balogh Boglárka Igen, jól látjátok, a saját nevem használom, kinőttem már az álnevekből, más cukiságokból.  Mindenkinek kívánok szép nyarat, és remélem viszont láthatjuk egymást Wattpadon.  Millió puszi!
Megjegyzés küldése
További információk

Első rész

Kedves, drágáim! Meghoztam az első részt, vagy tekintsétek bevezetésnek az egész történetbe. Nem az a lényeg. Előre bocsájtom, hogy nem sok vérontás és tömeggyilkosság van benne, inkább csak a történések szép lassú csordogálása. Remélem azért tetszeni fog nektek, mert én nagyon megszerettem. Millió ölelés! C. 1 st   Mikor felébredtem, tudtam, hogy bajban vagyok. A helység, ahol magamhoz tértem sötét volt és borzalmas szagot árasztott. Minden testrészem fájt, kezeim pedig valami hideghez voltak erősítve. Bal szememet nem tudtam kinyitni, számban pedig a vér már oly jól ismert, rezes ízét éreztem. Sikoltani akartam, de már megtanultam elég korán, hogy az semmi jóhoz nem vezet.    Egészen kicsi voltam, mikor arra ébredtem, hogy a házunk alagsorában egy férfi sikoltott, mint egy kislány. Anya azt mondta, hogy apa megint hazahozta a munkáját, de nem értettem. Akkor még azt hittem, hogy fogorvos és azért van olyan hangzavar odalenn, mert félnek a dokitó...
Megjegyzés küldése
További információk

Hetedik

Aloha, manókák! Meghoztam a novella utolsó részét, amit remélem mind kicsattanó örömmel fogadtok, ugyanis ez a cseresznye a sundae tetején, ugyanis kis cuki lett, bár ez szerintem már senkit nem lep meg. Az új blogomra tessenek bekukkantani, ugyanis fenn van az első rész, a linket pedig az oldalsávban megtaláljátok. Persze, semmi nem kötelező, de ezen a blogon most egy rövid ideig nem lesznek friss részek, legalábbis míg ki nem találom, hogy mit kezdjek az éppen a fejemben lévő ötletekkel. Akármilyen meglepő, van belőle egy pár. A mihamarabbi viszont látásig! Millió puszi! C. 07.   Majdnem egy fél év telt el, hogy utoljára beszéltem Louis-szal. Amikor a szerződésem felbontottam megkért, hogy ne menjek el, de akkor ez tűnt a helyes megoldásnak. Azóta felvettek könyvelőnek egy kisebb vállalathoz Londonban, így beköltöztem a fővárosba. A lakás egyelőre csak dobozokból és zsákokból áll, a bútorokon még rajta a szállításkor ráaggatott csomagolás, legalább is a legtöbb...
Megjegyzés küldése
További információk