Hetedik rész

Aloha!

Először is boldog születésnapot nekem!

Másodszor pedig ez az utolsó része a novellának.

Remélem elégedettek vagytok a végkifejlettel, mert én igen. Végre elégedett vagyok az írásommal, és annak ellenére, hogy így is vannak benne bakik, szerintem elég jó lett.

A következő novella első része várhatóan pénteken érkezik, vagy hamarabb..ki tudja...

Addig is szépen megcsinálom az új kinézetet.

Millió ölelés!

C.

07.

  A következő koncert már Európában van, Ausztriában. Nagyon várom, mert hiányzott már mindenki, és beszélnem kell Zayn-el, akivel nem tudtam egy normálisat beszélgetni, mióta elment áprilisban, minden érthető magyarázat nélkül. Eliana szerintem férfi pánikban van, ami annyit tesz, hogy belém van esve, és amikor azt mondtam neki, hogy nem járnék hírességgel, akkor egyszerűen behúzta fülét farkát és elmenekült. Nem hiszek neki, de rá hagyom, mert ettől jól érzi magát.

  A bandával nagy változások vannak, ugyanis El már négy hónapos terhes, látszik egy picit a pocakja, ezért a menedzsment megtiltotta, hogy nyilvánosság előtt mutatkozzon, ugyanis ha a rajongók megtudnák, hogy terhes, az egész internet felrobbanna és a fandom végleg ketté szakadna, ugyanis Louis még mindig tagját képezi a Larry jelenségnek, ami megosztja a rajongótábort, olyan szinten, hogy vannak, akik komolyan azt hiszik, hogy Harry és Louis titokban házasok és betegesen fantáziálnak róluk. Nem vicc... Szóval marad a titoktartás, ameddig csak lehet. Niallról megtudtam, hogy elég régóta van már barátnője, akivel elég komolyak a dolgok. Liam szakított Sophiaval, aminek én személy szerint örülök, főleg mióta tudom, hogy a csaj bele van esve Zaynbe. Vagy volt...nem tudom.

  Akármilyen hihetetlen, valamilyen szinten túl tettem magam az egész mizérián. Úgy érzem tartozik egy magyarázattal, de az első hét után ráuntam, hogy álomba sírjam magam, és ha nem is teljesen, de legalább érzelmileg megpróbáltam összerakni a darabkákat. Az, hogy ilyen váratlanul és szinte teljesen eltűnt az életemből kicsit felrázott, ám ez abban a pillanatban megváltozik, ahogy Bécsben, a reptéren meglátom őt kiszállni a magángépből. Kicsit nagyon szexi és a gyomrom azonnal bucskázni kezd, ha csak bele gondolok, hogy őt egyáltalán nem viselte meg ez az egész hülyeség. Inget és farmert visel, hozzá edző cipőt. Táskája a vállán lóg, épp telefonál valakivel, ezért nem is vesz észre a kisebb tömegben, így kihasználom az alkalmat és kulturáltan csorgatom a nyálam, egészen addig, míg Eliana oldalba nem bök.

  Hogy mit is keresek a reptéren? Nagyon egyszerű. Mint az szokás, három nappal korábban érkeztünk, és rávettem Elianat, hogy jöjjön ki velem megnézni a bolondok házát, ami itt zajlik, azzal a hátsó szándékkal, hogy hamarabb láthatom az arab énekest. Ez be is következik, azonban arról megfeledkezem, hogy ő nem biztos, hogy lát engem. Bár lehet jobb is így. 

- Vissza kellene mennünk, mert az ebédet még mindig te tervezed meg, ha jól emlékszem.
- Oké, csak még egy kicsit – vetek egy utolsó pillantást a testőrök gyűrűjében távozó Zaynre, majd engedek barátnőm unszolásának, és az általa bérelt BMW-hez sétálunk, hogy visszamenjünk a stadionba, ahol már vár minket pár ember, többek között egy sereg éhes stábtag, akiknek még meg se rendeltem az ebédjét. Miután megkapom a fejmosást, rájövök, hogy a zenekar konstans próbál, szóval kimerészkedek a színpadra, természetesen csak miután leadom a menüt megrendelésre. A srácokét persze külön, amit egy más helyről hoznak majd, lehetőleg háromszoros árán a többinek.

  Sandy a színpad szélén ugrál, füle ugye bedugva, tehát nem vesz észre azonnal, csak mikor szólója végére ér, de akkor csapot papot otthagyva rohan felé, hogy egy csontroppantó ölelésbe fogjon. Hintőpor és markáns parfüm kellemetlen keverékét árasztja és azt hiszem nem akarom megtudni, hogy honnan a hintőpor illat. 

- Jó téged látni, Aliisa – suttogja hajamba és megpuszil.
- Téged is. Már hiányzott a hülye fejed – borzolok hajába, mint egy öt évesnek, mire felhúzza az orrát nemtetszését kifejezendő.
- Ma este buli? Úgy hallottam a németek tudnak inni rendesen.
- Ezek osztrákok, amennyire tudom, de azt hiszem nem igazán vagyok bulis hangulatban. Vissza kell utasítsalak.
- Hát, sajnálattal hallom. Azonban itt a te legjobb barátod, hátha ő meg tud győzni... – mutat a hátam mögé, én pedig Elianara számítva azonnal megfordulok, csak azért, hogy utána meg is bánjam, ugyanis beleütközök Zayn mellkasába, aki pár centire a hátam mögött áll, ki tudja mióta. – Zayn, mi újság haver! Hogy utaztál?
- LA jó volt, de hiányzott már a banda. Hosszú volt az út, hiányzott a társaság – mondja és hangja olyan mély, olyan sokat mondó, hogy elakad a lélegzetem egy pillanatra.
- Miért nem jöttél Aliisaval? – kérdezi, bennem pedig elakad az ütő. Francba Sandy-vel és a nagy szájával.
- Talán azért, mert én Angliából jöttem, három nappal ezelőtt? – vonom fel a szemöldökeimet.
- Ez részletkérdés. Ázsiában még sülve főve együtt voltatok, gondoltam azóta... – vonogatja meg szemöldökét perverz vigyor kíséretében, mire ajkaimat keskeny vonallá préselem, és sarkon fordulva elrohanok.

  Nem sok értelme volt ezt tenni, de a spekulációjától görcsölni kezdett a gyomrom, és eszembe jutott, hogy mi már barátoknak is nehezen vagyunk nevezhetőek Zaynnel, nem pedig többnek. Nem sírok, de nagyon közel állok hozzá. Egy hátsó szobába zárkózok be, ahol senki nincs szerencsére, majd előveszem a telefonom. Épp csak aktiválom a WiFi-t, máris üzenetem érkezik a Glimer fiókomra.

(Z_tHe_oNe) : Szia! (: Tudom, hogy egy barom voltam. Nem kellett volna csak úgy eljönnöm, de amikor azt mondtad, hogy nem randiznál sztárokkal, akkor tudtam, hogy esélyem sincs. Pedig...Én tényleg nagyon szeretném. Nem tudom, feltűnt-e, de különlegesen érzek irántad, amiért pedig ezt leírom, nem pedig a szemedbe mondom, az nagyon egyszerű. Azért, mert nincs bátorságom eléd állni és beszélni veled. Na meg azért, mert lövésem sincs, hol vagy most. Egy gyáva vagyok és ha nem bocsájtasz meg, azt is megértem. De... Azért, ha esetleg még szeretnél a barátom lenni, akkor...Nem, nem akarok a barátod lenni. Több akarok lenni. Sokkal több....Bár biztosan elkéstem.

  Nem olvasom tovább, hanem inkább megtörlöm arcomat, és rohanni kezdek a színpad felé, ahol utoljára láttam Zaynt. Elakadó lélegzettel érek ki a szikrázó napsütésbe, ahol egyedül találom az énekest a színpadon, háttal a közönségnek kirakott székeknek és a kivetítőt nézi, ami még üres. Nem veszem észre sem a mikrofont a kezében, sem azt, hogy elindul egy slide show, csak a felhangzó zenét. Szóval próba van... Már épp megfordulnék és elmennék, amikor pillantásom újra a kivetítőre téved, és meglátom a saját arcomat rajta. Kicsit meglepődök, az állam pedig konkrétan a földet súrolja. Aztán Zayn elkezdi énekelni a Half a heartot, és a képek sorra váltják egymást. Válogatás nélkül vannak képek kettőnkről, rólam és a bandáról, amikor hülyéskedtünk és csak rólam is. Mikor a képek lemennek festmények és rajzok következnek, amik engem ábrázolnak... és eddig bírom. Könnyeim kicsordulnak, nem tudom tovább nézni, így valami mást keresek, amire koncentrálhatok.

  Sajnos rossz alanyt választok, ugyanis Zayn idő közben leszállt a színpadról és megindult felém. Pillantása könyörgő, ajkairól pedig úgy gördülnek le a szavak, mint esőcseppek egy levélről a nyári zápor után. Már csak pár méterre van tőlem.

Only half a blue sky…

Könnyeimmel küszködve engedem, hogy megfogja kezem, és közelebb vonjon magához.

I'm walking around with just one shoe…

  Nem vagyok képes semmi másra figyelni, csak hatalmas barna szemeire és az átható pillantására. Agyamban megannyi zűrzavaros gondolat játszódik le. A miértek kikészítenek, de nem érdekel. Bőrömön érzem az övének melegét, a testéből áradó hő pedig megolvasztja kételyeim halmát, melyek könny formájában törnek utat maguknak, kiapaszthatatlanul.

Without you, without you, half a heart without you
Without you, without you, I'm half a heart without you…

  A dalnak vége, a zene elhallgat, a hatalmas csöndben pedig itt maradunk mi, egymással szemben, szavak nélkül. Az állam alá nyúl, majd a kivetítő felé fordítja a fejem. A színpad két oldalán a róla készült festményem és egy rólam készült festmény vannak, egymással szemben. Szeretnék megszólalni, mondani valamit, de nem megy. Nyelvem mintha le lenne ragadva, de szerencsére nem is kell, ugyanis újra szembe fordít magával és lassan megcsókol.

  Csókoltak már meg korábban is. Nem is egy valaki, de ez más volt. Gyöngéd mégis követelőző, lágy és édes, pont tökéletes, pont ahogy elképzeltem. Ajkai kicsit durvák, mert biztosan harapdálta őket, de lélegzetelállító. Egyik kezével a tarkómat tartja, a másik, amelyikben a mikrofont fogja pedig a derekamra csúszik és mozdulatlanul tart. Aztán elhúzódik.

- Megbocsájtod, hogy bepánikoltam?
- Ha így tudsz bocsánatot kérni, akkor elképzelhető, hogy igen – harapom be alsó ajkam, és fülig pirulva nézek fel rá.
- Tényleg sajnálom, hogy eljöttem, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy esélyt sem adsz arra, hogy bebizonyítsam, nem csak a média előtt lehet élni az életed.
- És még mindig szeretnéd?
- Jobban, mint bármi mást – támasztja homlokát az enyémnek, így vonásai elhomályosodnak, mégis tudom, hogy rám néz, tőlem várja a választ.
- De akkor tényleg nem vonjuk be a külvilágot… Tényleg nem akarom, hogy kikezdjenek minket – mondom vékonyka hangon, szinte suttogva.
- Minden el fogok követni, hogy ez megvalósuljon. Olyan nagyon szeretném…
- Mit? – kérdezem félénken, remélve, hogy azt mondja, amit hallani szeretnék.
- Hogy a barátnőm legyél, Aliisa.
- Soha nem kérdezte még senki ilyen aranyosan és ennyire teátrálisan – kuncogok halkan, de a válasz már a nyalvem hegyén van. Élvezem, hogy az agyára mehetek kicsit.
- Akkor, mi a válaszod?
- Leszek a barátnőd, Zayn. Ezer örömmel – suttogom ajkaira, és lassan megcsókolom. Nem erotikus, vagy folytatást követelő, egy egyszerű csók, ami megpecsételi szavaimat és hozzá köt, remélhetőleg jó sok időre, ugyanis vele biztonságban érzem magam és talán, de csak talán határtalanul bolognak. Ez pedig így van jól, mert a bizonytalanság tesz minden pillanatot értékessé. A tudat, hogy minden pillanat értékes, mert bármikor véget érhet. Ennek a mesének azonban még nincs vége…és remélem nagyon sokáig nem is lesz.