L I M E R E N C E

Kedves, drágáim! Meghoztam az első részt, vagy tekintsétek bevezetésnek az egész történetbe. Nem az a lényeg. Előre bocsájtom, hogy nem sok vérontás és tömeggyilkosság van benne, inkább csak a történések szép lassú csordogálása. Remélem azért tetszeni fog nektek, mert én nagyon megszerettem. Millió ölelés! C. 1 st   Mikor felébredtem, tudtam, hogy bajban vagyok. A helység, ahol magamhoz tértem sötét volt és borzalmas szagot árasztott. Minden testrészem fájt, kezeim pedig valami hideghez voltak erősítve. Bal szememet nem tudtam kinyitni, számban pedig a vér már oly jól ismert, rezes ízét éreztem. Sikoltani akartam, de már megtanultam elég korán, hogy az semmi jóhoz nem vezet.    Egészen kicsi voltam, mikor arra ébredtem, hogy a házunk alagsorában egy férfi sikoltott, mint egy kislány. Anya azt mondta, hogy apa megint hazahozta a munkáját, de nem értettem. Akkor még azt hittem, hogy fogorvos és azért van olyan hangzavar odalenn, mert félnek a dokitól. De hát mit

Aloha pumpkins! Mint azt ti is láthatjátok új kinézet van a blogon, ahogy pedig Áfonyáspite kikövetkeztette, újabb őrültségen töröm a fejem, de én mikor nem? Már szerintem hozzászokhattatok. A történet Las Vegas alvilágának fényűzőbb felében játszódik, Liam Payne fanfiction, a szereplőket pedig a Phoenix címen megtaláljátok a menüben. Március elsején lesz fenn az első rész, addig legyetek türelemmel. A megértésért nagyon hálás vagyok.  A másik blogomon azért maradt el az új rész, mert a számítógépem szerelőnél van több, mint egy hete és a jedi erőim még nem elég élesek, hogy meg tudjam buherálni az erőt. Apropó, ti is olyan megszállottak lettetek az új Star Wars film iránt, mint én? Mert ha nem, az sem baj, csak jó, ha az ember nincs egyedül az őrületével... Remélem hamarosan tudok saját számítógépről jelentkezni! A mihamarabbi találkozásig! Millió puszi, C.

Aloha, manókák! Meghoztam a novella utolsó részét, amit remélem mind kicsattanó örömmel fogadtok, ugyanis ez a cseresznye a sundae tetején, ugyanis kis cuki lett, bár ez szerintem már senkit nem lep meg. Az új blogomra tessenek bekukkantani, ugyanis fenn van az első rész, a linket pedig az oldalsávban megtaláljátok. Persze, semmi nem kötelező, de ezen a blogon most egy rövid ideig nem lesznek friss részek, legalábbis míg ki nem találom, hogy mit kezdjek az éppen a fejemben lévő ötletekkel. Akármilyen meglepő, van belőle egy pár. A mihamarabbi viszont látásig! Millió puszi! C. 07.   Majdnem egy fél év telt el, hogy utoljára beszéltem Louis-szal. Amikor a szerződésem felbontottam megkért, hogy ne menjek el, de akkor ez tűnt a helyes megoldásnak. Azóta felvettek könyvelőnek egy kisebb vállalathoz Londonban, így beköltöztem a fővárosba. A lakás egyelőre csak dobozokból és zsákokból áll, a bútorokon még rajta a szállításkor ráaggatott csomagolás, legalább is a legtöbbön.

Aloha! Meghoztam a friss részt, az utolsó előttit, mint azt már sejtitek. Ez a rész így visszaolvasva, egy nagy facepalm, meg fogjátok érteni, hogy miért, de mikor írtam, akkor még jónak tűnt, jelzem majdnem egy éve, márciusban lesz, hogy belefogtam, egy héttel a Zayn incidens előtt. Milyen ironikus... Sebaj, jó olvasást kívánok nektek! Millió puszi! C. 06.   Fogalmam sincs mit mondhatnék neki, ezért inkább közelebb ülök hozzá és megölelem. Nincsenek hátsó szándékaim, azonban közelsége remegéssel tölt el, nem tehetek róla, hogy ennyire intenzív hatást vált ki belőlem. Pár pillanat múlva elhúzódom, hogy csillogó szemeibe nézzek, és rájövök, hogy ezt nem tudom csinálni. Nem tudok úgy tenni, mintha nem lennék totálisan és menthetetlenül belezúgva a főnökömbe, aki hamarosan meg fog nősülni. - Maradnál? Legalább az esküvőig... - De utána elmegyek. Azt hiszem az már sok lenne és fölösleges is. - Rendben. A lényeg, hogy a te döntésed legye

Aloha! Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog nektek, ugyanis Louis végre megnyílik Keira előtt és a cukisághalomra egy adag komolyság is kerül. Azért majd ne kövezzetek meg.  Az új blogomra még mindig ér feliratkozni, ITT  a link, a repertoár pedig tovább bővült egy rövidebb kedvcsinálóval is, remélem hatni fog rátok.  Millió puszi! C. 05.   Éjszaka háromszor ébredek fel a kicsihez, aki végül mellettem köt ki, ahol nyugodtabban alszik, szerencsére utána már nem ébred fel. Reggel nindzsa mozdulatokkal mászok ki mellőle, nehogy megébredjen, és osonok le, hogy reggelit készítsek. Meglepetésemre Lynda áll a pultnál, kávét iszik és most szexeltem szét a fejem ábrázata van. Csinos, selyem fehérneműt visel, ami meg sem közelíti az én elnyűtt pulcsimat és bő pizsamanadrágomat, amik távolról sem dögösek, sőt...azt mondhatnám, hogy jobban hasonlítok egy hajléktalanra. Hajam sem épp a legelőnyösebb, fejem búbján szétcsúszott kontyban, amit a kicsi miatt kötöttem fel éjsz

Kedves, kicsi bogaraim! Megnyitottam ennek a blogomnak a kicsi hugicáját, The shades of my love   néven, amit a címre kattintva el is érhettek. Még a mai nap folyamán dolgozom kicsit a kinézeten és az információkon, továbbá az ismertető is felkerül. A szereplőket már most meg tudjátok lesni, van belőlük egy pár, az tuti.  A részek sűrűségéről nem tudok nyilatkozni, mert jelenleg is vadászidény van az egyetemen, szóval keményen kell húzni az igát a tanulásban, valamint egy-egy rész 5,000 szó, ami nem kis munkát igényel. De nem siránkozom, mert én imádom a történetet, remélem ti is hasonlóan fogtok rajongani érte. Millió ölelés! C.